Ugrás a tartalomhoz

Rio de Janeiro

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Rio de Janeiro
Rio de Janeiro címere
Rio de Janeiro címere		 Rio de Janeiro zászlaja
Rio de Janeiro zászlaja
Becenév: Cidade Maravilhosa
(csodálatos város)
Közigazgatás
Ország Brazília
ÁllamRio de Janeiro
Alapítás éve1565. március 1.
PolgármesterEduardo Paes
Irányítószám20000-000
Körzethívószám+55 21
Testvérvárosok
Lista
Kijev (2000. szeptember 4. – )
Népesség
Teljes népesség6 211 223 fő (2022)[1]
Népsűrűség5348,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1021 m
Terület1182,296 km²
IdőzónaBST (UTC-3)
Elhelyezkedése
Térkép
d. sz. 22° 54′ 40″, ny. h. 43° 12′ 20″22.911111°S 43.205556°WKoordináták: d. sz. 22° 54′ 40″, ny. h. 43° 12′ 20″22.911111°S 43.205556°W
Rio de Janeiro weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rio de Janeiro témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rio de Janeiro (IPA: [ˈʁi.u d(ʒi) ʒɐˈne(j)ɾu]ⓘ; jelentése: januári folyó) Brazília második legnagyobb városa, az azonos nevű, Rio de Janeiro állam fővárosa. 1960-ig Brazília fővárosa, a 19. századig a brazil császárok koronázóvárosa.

Röviden csak Rio, híres a szambáról, illetve a bossa nováról, továbbá a szállodákkal körbevett Copacabana, Ipanema, és Leblon nevű tengerpartjairól. Különösen ismert az évente megrendezett Riói karneváljáról, a tengerpart melletti jellegzetes morró Cukorsüveg-hegyről, a Maracanã Stadionról és a hatalmas méretű Megváltó Krisztus-szoborról, ami a másik morró, a Corcovado-hegy tetején található. A városban található a Föld harmadik legnagyobb, lakott területen belüli erdeje is, a Tijuca-erdő.

A város kivételes természeti környezetével és szépségével a UNESCO világörökségének része, Rio de Janeiro kultúrtája (Paisagem cultural da Rio, hivatalos nevén Paisagens Cariocas Entre A Montanha e O Mar) néven.[2]

2016-ban itt rendezték a nyári olimpiát.[3]

Éghajlat

[szerkesztés]
Rio de Janeiro[megj. 1] éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)40,941,841,039,336,335,934,938,940,642,840,543,243,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)30,230,229,427,826,425,225,025,525,426,027,428,627,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)23,323,523,321,920,418,718,418,919,220,221,422,421,0
Rekord min. hőmérséklet (°C)17,718,918,616,211,111,612,210,610,210,115,117,110,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)13713013695704342455487981341069
Havi napsütéses órák száma2122012061811861751891851461521691802182
Forrás: Brazilian National Institute of Meteorology (INMET).


Etimológiai eredet

[szerkesztés]
A Megváltó Krisztus szobra
A város, előtérben a Megváltó Krisztus szobrával
A város a Cukorsüveg-heggyel
A városközpont egy része, középen a Szent Sebestyén-katedrálissal (Catedral de São Sebastião do Rio de Janeiro)
A Copacabana nevű part és városrész
A Leblon nevű városrész
Királypálmák (Roystonea oleracea) a Botanikus Kertben

A „januári folyó” portugál név a dátumra utal, amikor Gaspar de Lemos portugál hajózó felfedezte (1502. január 1-jén) és hibásan - a Rio de Janeiro-öböl torkolatának tekintette.

Demográfia

[szerkesztés]

Etnikai megoszlás

[szerkesztés]

A Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet (IBGE) 2010-es felmérése alapján a lakosság etnikai megoszlása:[4]

  • fehér (kaukázusi) 51,2%
  • keverék (pardo) 36,5%
  • fekete 11,5%
  • kelet-ázsiai 0,7%
  • bennszülött indián 0,1%

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

A vallási megoszlás 2010-ben:[5]

vallás százalék fő
római katolikus 51,09 3 229 192
protestáns 23,37 1 477 021
vallástalan 13,59 858 704
spiritiszta 5,90 372 851
umbanda és kandomblé
afroamerikai vallások 		1,29 72 946
zsidó 0,34 21 800
Forrás: IBGE 2010.[6]

Népesség

[szerkesztés]

A város lakossága közel 6,5 millió fő 2015-ös adatok szerint. Az agglomeráció népességét 2015-ben mintegy 12 millió főre becsülték.[7]

Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban 16 694 000 fő lehet.[8]

Lakosságának növekedése 1872 óta:[9]

A város részei

[szerkesztés]

A 6,5 millió lakosú város közigazgatásilag kilenc nagy kerületre (subprefeituras), 33 közigazgatási régióra (regiões administrativas), összesen 160 al-kerületre (bairros) van felosztva.[10][11] A kerületek négy nagy zónába vannak csoportosítva.

Rio de Janeiro leghíresebb városrészei között található:

Rio de Janeiro önkormányzati területének zónánkénti felosztása
  Nyugati zóna (Zona Oeste)
  Északi zóna (Zona Norte)
  Déli zóna (Zona Sul)
  Központi zóna (Zona Central)

Adminisztratív területek

[szerkesztés]

Zónák és a hozzájuk tartozó al-kerületek (bairros):[12]

  • Központi zóna (Zona Central)
Bairro de Fátima, Benfica, Caju, Castelo, Catumbi, Central do Brasil, Centro, Cidade Nova, Estácio, Gamboa, Lapa, Paquetá, Praça Mauá, Rio Comprido, Santa Teresa, Santo Cristo, São Cristóvão, Saúde, Triagem, Vasco da Gama
  • Északi zóna (Zona Norte)
Abolição, Acari, Água Santa, Alto da Boa Vista, Anchieta, Andaraí, Barros Filho, Bonsucesso, Bento Ribeiro, Brás de Pina, Cachambi, Campinho, Cascadura, Cavalcante, Coelho Neto, Colégio, Complexo do Alemão, Cordovil, Costa Barros, Encantado, Engenheiro Leal, Engenho de Dentro, Engenho Novo, Fundão, Grajaú, Guadalupe, Higienópolis, Honório Gurgel, Ilha do Governador, Irajá, Jacaré, Jacarezinho, Jardim América, Lins de Vasconcelos, Madureira, Mangueira (de framstående sambaskolorna), Manguinhos, Maracanã, Marechal Hermes, Maria da Graça, Méier, Olaria, Oswaldo Cruz, Parada de Lucas, Parque Anchieta, Parque Colúmbia, Pavuna, Penha, Piedade, Praça da Bandeira, Quintino Bocaiúva, Ramos, Riachuelo, Ricardo de Albuquerque, Rocha, Rocha Miranda, Sampaio, São Francisco Xavier, Tijuca, Todos os Santos, Turiaçu, Vaz Lobo, Vicente de Carvalho, Vieira Fazenda, Vigário Geral, Vila Cruzeiro (favela i Penha), Vila da Penha, Vila Isabel, Vila Kosmos, Vista Alegre
  • Déli zóna (Zona Sul)
Arpoador, Botafogo, Catete, Copacabana, Cosme Velho, Flamengo, Gávea, Glória, Humaitá, Ipanema, Jardim Botânico, Lagoa, Laranjeiras, Leblon, Leme, Rocinha, São Conrado, Urca, Vidigal
  • Nyugati zóna (Zona Oeste)
Bangu, Barra de Guaratiba, Barra da Tijuca, Camorim, Campo Grande, Cosmos, Deodoro, Gericinó, Grumari, Guaratiba, Inhoaíba, Itanhangá, Jacarepaguá, Joá, Magalhães Bastos, Mallet, Paciência, Padre Miguel, Pedra de Guaratiba, Realengo, Recreio dos Bandeirantes, Santa Cruz, Senador Camará, Sepetiba, Sulacap, Taquara, Vargem Grande, Vargem Pequena, Vila Valqueire

Történelem

[szerkesztés]

A várost 1565. március 1-jén Estácio de Sá alapította. Rio de Janeiro 1763-tól 1960-ig – amikor a kormány átköltözött Brazíliavárosba – főváros volt. 1808 és 1815 között a Portugália, Brazília és Algarve Királyságnak (Portugália akkori neve) a fővárosa volt.

Brazília második legnagyobb és legsűrűbben lakott városa, 1261 négyzetkilométeren fekszik, lakossága 5 850 500 fő. Neve egy tévedés eredményeképpen jött létre, ugyanis 1502-ben a gyarmatosítók azt hitték a Guanabara-öbölről, hogy folyótorkolat, és mivel január volt, ezért a „Január folyója” nevet adták neki. Érdekesség, hogy a Rióban született embereket „cariocá”-nak hívják, a szó eredeti, indián jelentése: a fehér ember háza. A carioca szó ma azonban utal a rióiak kedvességére, a szépségre, vidámságra, a könnyed életstílusra és a szórakozásra is, valamint a másik ember iránti aggódást és szeretetet is kifejezi.

A várost és az öböl szigeteit a franciák 1555-ben Nicolau Durand de Villegaignon vezetésével elfoglalták, és az akkori százfős francia jelenlét négyszáz főre nőtt. Mivel a franciák szövetkeztek a tamaio indiánokkal, komoly fenyegetést jelentettek a portugál gyarmat városára. Az inváziót csak tíz évvel később tudták felszámolni Estácio de Sá vezetésével, akit egy hadiflottával közvetlenül Portugáliából küldtek útnak. Sikeresen kiűzte az indiánokat és a franciákat egyaránt, és ő lett Rio de Janeiro alapítója.

A 16. században Rio lakossága csupán 3850 főre volt tehető, elsősorban indiánok, valamint 750 portugál és 100 afrikai. A város magja a Castelo volt, itt építették a legtöbb lakóépületet, boltot, templomot, illetve itt volt a jezsuiták kollégiuma is. A város fő gazdálkodási területe a cukornádtermesztés és a halászat volt. Mivel főleg a cukornádültetvényeken történő munka igen emberigényes volt, Brazília bekapcsolódott az afrikai rabszolga-kereskedelembe. Az első rabszolgák Angolából érkeztek. A halászat szintén igen fontos részét képezte az életnek, a bálnavadászatok során egy bálnából közel 16 hordó olajat és több tonna húst nyertek. Egészen a XIX. századig a halolajat használták a világításra, és csak a századfordulón tértek át a gázvilágításra.

1693-tól, az első aranylelőhely felfedezésétől a város kereskedelmi tevékenysége nagy mértékben felerősödött, mivel rajta keresztül bonyolódott az aranykereskedelem. Brazília függetlenségének kivívásáig az aranyat közvetlenül Portugáliába szállították.

A 17. században a város lakossága már elérte a 12 000 főt, és a hivatalos vallás a katolikus lett. Ebben az időben 3 nagyobb keresztény rend telepedett itt le és épített kolostort:

A jezsuiták befolyása olyan nagy volt, hogy közvetítő szerepet töltöttek be a portugálok és az indiánok között. A jezsuiták tehát egyre nagyobb gazdagságra és politikai befolyásra tettek szert, amíg a portugál udvarral történő szembehelyezkedésük miatt 1759-ben az udvar összes vagyonukat elkobozta, és mintegy 200 papot űztek ki.

Mivel a város a XVIII. században már 50 000 lakossal rendelkezett, szükségessé vált a város ivóvízzel történő ellátása. Ezért a Carioca folyót szabályozták, és megépítették az Arcos de Lapa-t, amelyen keresztül a folyó vizét a városközpontba szállították. Később a Carioca folyó a városépítési tervek következtében a felszín alá került.

Rio de Janeiro 1763-ban vált az ország fővárosává, amikor Pombal márki Salvadorból ide helyezte át a gyarmat székhelyét, és egészen 1960-ig, Brazíliaváros megépítéséig az is maradt.

A város életében nagy fordulópontot jelentett, amikor 1807-ben a Napóleon hadai elől menekülő udvar (I. Mária királynő és János régens herceg) Rióba érkezett, az akkori 50 000-es lélekszámú város lakossága pedig 65 000 főre emelkedett. A város akkori gazdaságának legjelentősebb részét a rabszolga-kereskedelem adta, mivel akkoriban Rio volt a legnagyobb rabszolga-importőr, az udvart szolgáló személyzet és a cukornádültetvények munkaerőigénye miatt. Azonban a város intézményrendszere is fejlődésnek indult, János régens herceg bankokat, színházat, kórházat, iskolát, nyomdát és kutatóintézményeket alapított. Létrehozta a máig is közkedvelt botanikus kertet, például itt honosították meg először a teát is. 1816-ban a művészeti élet is felpezsdült, festők, szobrászok és építészek érkeztek a városba. Szintén ekkor jött ide Jean Baptista Debret és Nicolau Taunay francia festők, akik a brazil élet mindennapjait örökítették meg festményeiken, valamint a szobrász August Taunay, és az építész Granjean de Montigny is.

Amikor 1816-ban az anyakirálynő meghalt, fiát, János régens herceget királlyá koronázták, és visszahívták az anyaországba, ezért János Brazíliát a fiára, Péter régens hercegre hagyta. A 19. század a császárság kora Brazíliában. A már a század elején elkezdődött függetlenségi harcok ez idő tájt felerősödtek, míg végül 1822. szeptember 7-én Péter régens herceget I. Péter néven Brazília császárává koronázták. Ezzel a lépéssel Brazília alkirályságból önálló császársággá vált, azonban a politikai és gazdasági helyzet változatlan maradt a változások során. I. Péter erősen centralizált államtanácsot hozott létre, leverte a Portugáliához hű felkeléseket és hódító hadjáratokat folytatott Uruguay ellen. A belpolitikai és gazdasági nehézségek végül arra a lépésre késztették, hogy elfoglalja Portugália közben megüresedett trónját, a trónt fiára, az akkor 5 éves II. Péterre hagyta 1831-ben.

A sok nehézség ellenére ez az időszak a kávétermesztés csúcspontja is egyben, mely a város fejlődésére igen jótékony hatással volt. A jelentősebb kávéültetvények és a kikötő között vasúti vonalakat, illetve hajójáratokat létesítettek. A Botafogo és Copacabana között alagutat építettek, a járdákat kikövezték, az utakon kiépítették a közvilágítást, valamint kidolgozták a szennyvízelvezető hálózatot is. A város lakossága ekkor már meghaladta a 800 000 főt .

1888. május 13. ismét fordulópont Brazília és Rio életében, ugyanis Izabella, a császár lánya apja távollétében aláírta (a világon utolsóként) a rabszolgák felszabadításáról szóló törvényt („Ley Aurea”). Ez az új helyzet megoldhatatlan feladat elé állította az uralkodót. Hirtelen kiesett az olcsó munkaerő, késtek a bevándorlások támogatásához szükséges intézkedések, melyek hiányáért a nagybirtokosok a császárt okolták. Az egyházzal is megromlott a viszony, miután azt alárendelték az államnak. A legnagyobb problémát azonban a katonaság jelentette, mely az uruguayi, paraguayi és argentínai ütközetekben megedződött, nagyobb hatalmat követelt magának. Ezért 1889. november 15-én kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság élére Manuel Deodoro da Fonseca marsall került, ő Brazília első elnöke, vele kezdődött el a katonák uralma, és 1891-ben megszületett Brazília alkotmánya, mely az Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült.

A századforduló grandiózus urbanizációs törekvései nagy lökést adtak a városnak. Francisco de Paula Rodrigues Alves elnöksége alatt Rio de Janeiro egy modern város képét kezdte formálni. Korszerűsítették a kikötőt, kikövezték az utcákat, kiszélesítették a sugárutat és fellendült a város kulturális élete is. Ebben az időben születtek az olyan épületek, mint a Teatro Municipal, az Escola de Beles Artes, Biblioteca Nacional stb. Lecsapolták a betegségeket terjesztő mocsarakat, több hegyet lebontottak, velük töltve fel a mocsárvidéket. 1930-ban Getúlio Vargas elnök bevezeti a 8 órás munkaidőt, a szavazás titkosságát, a nőkre is kiterjesztve azt, bevezette a kötelező és ingyenes elemi oktatást, a weimari alkotmány alapján készült új alkotmányt fogadott el és megnyirbálta az államok önállóságát. Hivatalba lépésekor élte át a kávéválságot, melynek során 6 év alatt mintegy 70 millió zsákkal dobtak a tengerbe vagy égettek el.

Brazília a második világháborúban semleges országként vett részt, csupán 1942-ben lépett hadba Németország ellen 30 000 katonával. A háború alatt az exportlehetőségek bővülésével a gazdaság erősödött, ezért Vargas bevezethette a minimálbért, illetve Rio államban létrehozták az acélművet, valamint az ország egyik legnagyobb bányászati és energiai óriásvállalatát, a Campanhia Vale do Rio Doce-t. A lakosság számának növekedésével tizenkét emeletes házakat kezdtek építeni már a '40-es években, a jobb módúak pedig a tengerhez közel kezdték el felépíteni házaikat. A város nagy turisztikai eseménye volt, amikor megépítették a Megváltó Krisztus szobrát.

A '60-as években nagy változást jelentett a város életében, amikor Brazíliaváros (Brasília) vált az ország fővárosává, és a kormányzati és egyéb hivatalokat áthelyezték oda. A város csak 1975-ben lett az azonos nevű állam fővárosa.

A Santa Teresa nevű városrész
Nagyítás
A Santa Teresa nevű városrész
Favela (nyomornegyed), Complexo do Alemão
Nagyítás
Favela (nyomornegyed), Complexo do Alemão

Gazdaság

[szerkesztés]
A város GDP-jének összetétele[13]
Ipar 11,60%
Adók 23,38%
Szolgáltatások 65,52%

Rio de Janeiro Latin-Amerika negyedik leggazdagabb városa Mexikóváros, Sao Paulo és Buenos Aires után.

Rio de Janeiro állam São Paulo után Brazília második legfontosabb ipari állama. Habár a lakosság részaránya nem éri el az összlakosság 9%-át, a GDP 13%-át tudhatja magáénak. A városban székel az ország legfontosabb fejlesztési bankja, a BNDES (Banco Nacional de Desenvolvimento e Social). Az ország legnagyobb magánvállalatai közül 50 Rióban található, és itt vannak a legjelentősebb kőolaj-kitermelő és -forgalmazó vállalatok is. Mezőgazdasági szempontból a legfontosabb a cukornádtermesztés és az ehhez kapcsolódó cukor- és alkoholgyártás. Északnyugaton jelentős a banán- és rizstermesztés is.

Bűnözés

[szerkesztés]

A világ egyik legveszélyesebb nagyvárosa. A lövöldözés, a gyilkosság és a gyilkossági kísérlet gyakori erőszakos bűncselekmények Rióban.[14]

Közlekedés

[szerkesztés]
Tömegközlekedési térkép

Repülőterek

[szerkesztés]

Két fontos polgári repülőtere van:

  • Tom Jobim nemzetközi repülőtér, amelyet elsősorban a nemzetközi utasok használnak, de jelentős belföldi utasforgalma is van. 19 országba lehet innen repülni. A repülőtér évi 30 millió utas kiszolgálására alkalmas. A repülőtér a város központjától 20 km távolságban van. Itt található Brazília leghosszabb repülőtéri kifutópályája 4000 m-rel. A repülőtérnek csatlakozása van az expressz buszjáratokhoz.
  • A Santos Dumont reptérről kizárólag az országhatárokon belül utazhatunk, innen juthatunk el többek közt São Paulóba, Belo Horizontéba és Brazíliavárosba.

Katonai repülőterek:

  • Galeão légibázis: a brazíliai légierő egyik légibázisa.
  • Santa Cruz légibázis: a brazíliai légierő egyik légibázisa. Korábbi megnevezése: Bartolomeu de Gusmão repülőtér. Építette a Luftschiffbau Zeppelin.
  • Afonsos légibázis: történelmi jelentősége van. A légierő egyeteme és a légügyi múzeum is itt található.[15][16] Légi bemutatókra is használják.

Kikötő

[szerkesztés]

Rio de Janeiro kikötője a 3. legforgalmasabb Brazíliában a teherforgalmat tekintve. A Guanabara-öböltől nyugatra helyezkedik el, 7 km hosszúságban. Kezelője a Companhia Docas de Rio de Janeiro. A kikötőben cukor, papír, vas és acél közvetítése zajlik.

Városi közlekedés

[szerkesztés]

Rio de Janeiróban a buszok jelentik a tömegközlekedés fő formáját. Közel 440 városi buszjárat működik, több mint négymillió utast kiszolgálva naponta, az intercity vonalak mellett. Bár a busz olcsó és sűrűn jár, Rio közlekedési politikája a vonatok és a metró felé tolódik el a felszíni torlódások csökkentése és a szállítási kapacitás növelése érdekében.

Rio de Janeiro három metróvonallal rendelkezik (Metrô Rio). A vonalak összes hossza 58 km, amin 41 állomás van. Tervbe van véve egy negyedik metróvonal létesítése is, ami részben a Guanabara-öböl alatt haladna, és ott a kompközlekedéshez kapcsolódna.[17]

A metró a legtisztább és a legbiztonságosabb tömegközlekedési eszköz Rióban.[18]

Dél-Amerikában a Rio de Janeiró-i gyorsvillamos a legrégebben üzemelő villamosvonal. Ma már ezt túlnyomó részben csak turisták használják. Nemzeti műemléknek választották 1985-ben.[19]

Bicikli

[szerkesztés]

A város 160 km kerékpárúttal rendelkezik, amely előnyösebb, mint a város közúti forgalmában való közlekedés. A legtöbb bicikliút a strandok mentén fut, és szakaszosan húzódik a Marina da Glóriától, a Centro-tól Flamengón, Copacabanán és Ipanemán át Barra da Tijucáig és Recreio dos Bandeirantesig. 6 km kerékpárút halad át a Tijuca Nemzeti Parkon.[20]

Sport

[szerkesztés]

Labdarúgás

[szerkesztés]
Futball csapatok
Klub Bajnokság Stadion Alapítva (csapat)
Botafogo FR Série A (1. oszt.) Nilton Santos Stadion 1894
CR Flamengo Série A Maracanã Stadion 1895
Fluminense FC Série A Maracanã Stadion 1902
CR Vasco Série B São Januário Stadion 1898
Madureira Série C Aniceto Moscoso Stadion 1914
Bangu Campeonato Carioca Moça Bonita Stadion 1904
Bonsucesso Campeonato Carioca Leônidas da Silva Stadion 1913

Turizmus

[szerkesztés]

Rio de Janeiro Brazília elsődleges turisztikai célpontja. Dél-Amerikában ide érkezik a legtöbb külföldi; évente mintegy 2,8 millió turista.[21]

A város fontos LMBT gyülekezőhely, évi 1 millió LMBT turistával.[22]

Fő látnivalók

[szerkesztés]

Egyéb

[szerkesztés]

Megjelenése a tömegkultúrában

[szerkesztés]

Panorámák

[szerkesztés]
Panorámakép a városról
Nagyítás
Panorámakép a városról
Panorámakép Rióról
Nagyítás
Panorámakép Rióról

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Economy of Rio de Janeiro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rio de Janeiro (cidade) című portugál Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Tabela 9605 - População residente, por cor ou raça, nos Censos Demográficos. (Hozzáférés: 2024. november 30.)
  2. ↑ http://whc.unesco.org/en/list/1100
  3. ↑ Elections for the 2016 Games. International Olympic Committee. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
  4. ↑ Archivált másolat. [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
  5. ↑ IBGE felmérés
  6. ↑ Sistema IBGE de Recuperação Automática — SIDRA. Sidra.ibge.gov.br. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  7. ↑ ftp://ftp.ibge.gov.br/Estimativas_de_Populacao/Estimativas_2013/estimativa_2013_dou.pdf
  8. ↑ Túl gyorsan nő a főváros népessége ezért már építik is az újat Egyiptomban. g7.24.hu. [2018. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  9. ↑ Archivált másolat. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
  10. ↑ http://www.rio.rj.gov.br/web/guest;jsessionid=0424083D04F9BDEF5E04A11A770C7469.liferay-inst6
  11. ↑ http://portalgeo.rio.rj.gov.br/bairroscariocas/
  12. ↑ http://www2.rio.rj.gov.br/smu/buscafacil/Arquivos/PDF/D3158M.PDF
  13. ↑ HOME > PIB > PIB Municipal. [2008. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 11.)
  14. ↑ https://www.9news.com.au/world/worlds-most-dangerous-cities-in-pictures/9deb0a4a-1fe5-4a75-8fa1-c65e59e241fd
  15. ↑ UNIFA – Página inicial. www.unifa.aer.mil.br . (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  16. ↑ MUSEU AEROESPACIAL. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  17. ↑ O DIA Online – Linha 3 do metrô vai receber R$35 milhões da União. odia.terra.com.br, 2008. február 21. [2008. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
  18. ↑ Do G1, no Rio, com informações da TV Globo: Metro Rio – Transport. G1.globo.com. [2011. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 17.)
  19. ↑ Morrison, Allen. The Tramways of Brazil: A 130-Year Survey [archivált változat]. New York: Bonde Press, 17, 90–113. o. (1989). ISBN 0-9622348-1-8. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 29. [archiválás ideje: 2009. március 3.] 
  20. ↑ Getting around Rio de Janeiro. Worldtravelguide.net. [2010. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 17.)
  21. ↑ Rio de Janeiro is the main tourist destination in the South Hemisphere, 2010. január 29. [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 11.)
  22. ↑ Do G1 RJ: G1 – Rio recebe quase 1 milhão de turistas homossexuais por ano, diz pesquisa – notícias em Rio de Janeiro. G1.globo.com, 2011. november 24. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 31.)
  1. ↑ Data from INMET station in the neighborhood of Saúde.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rio_de_Janeiro&oldid=27686827”