Boró (Horvátország)
| Boró (Borovo) | |
 | |
| A pravoszláv templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Boró |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Zoran Baćanović (SDSS) |
| Irányítószám | 32227 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3555 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 85 m |
| Terület | 28,17 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′, k. h. 18° 58′45.383333°N 18.966667°EKoordináták: é. sz. 45° 23′, k. h. 18° 58′45.383333°N 18.966667°E | |
| Boró weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boró témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boró (horvátul: Borovo, szerbül: Борово) falu és község Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Vukovár központjától légvonalban 5, közúton 10 km-re északra, az Erdőd-Gombos határátkelőtől 25 km-re délnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Duna jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A településtől északnyugatra, a Duna magaspartján fekvő „Gradac” nevű régészeti lelőhelyen[2] előkerült leletek tanúsága szerint területe az őskor óta folyamatosan lakott volt. A Duna partjának megcsúszása által láthatóvá vált rétegekben újkőkori, kőrézkori (a vučedoli, a kosztoláci és a bádeni kultúra) és középkori települések maradványait találták. A középkori leletek a második Avar Kaganátus és Bijelo Brdo-kultúra temetőjéhez tartoznak. A Duna partján részben megmaradt a középkori Boró várának központi platója az azt övező árokkal.
A középkori Boró első írásos említése 1231-ből, II. András király adományleveléből származik, melyben a valkóvári uradalmat a Csák nemzetségnek adja. Még 1263 előtt egy Mihály nevű birtokosnak és Mihály nevű apjának a tulajdonába került. 1323-ban I. Károly magyar király a hűtlenségbe esett Domokos nádor fiainak valkó és pozsegamegyei birtokait, köztük „Borh” birtokát dunai révjével és vásárvámjával együtt File fia Miklósnak adományozza.[3] Hetivásárait már ekkor réginek mondják. 1386-ban a Mikolai és Iregi család osztozkodott rajta.1427-ben a magbanszakadt Mikolai Mihály birtokát Zsigmond magyar király Garai Jánosnak adta zálogba. Ekkor Borót már „Oppidum Borok” néven mezővárosként említik. Egy Szent-Margit szűz tiszteletére szentelt kőtemplom és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt Ágoston-rendi kőzárda állt benne. A Garai család csak 1438-ban kapja meg a birtokot királyi adományként és egészen a család kihalásáig, 1481-ig birtokolták. Valószínűleg ők építették Boró várát, mely 1481-ben Mátyás király oklevelében „Boroh simulcum castello” alakban bukkan fel először. Ebben a király a Garai Jób magszakadása folytán megürült valkómegyei Boroh castellumot és oppidumot a szintén valkómegyei Lowazy, Polgar és a többi név szerint felsorolt birtokkal együtt Lendvai Bánfi Miklósnak és testvérének Jakabnak adományozza.[4] Ezután Bánfi Miklós fia János birtokolta egészen 1527-ig, amikor I. Ferdinánd magyar király Enyingi Török Bálintnak adományozta.[5] Közben az 1526-os török hadjárat során a vár és a település már török kézre került és valószínűleg elnéptelenedett.
1540-ben a Felső-Drinamentéről és a Lim mellékéről szerb családok települtek be. A térség 1691-ben a szalánkeméni csata után végleg felszabadult. A szerbek első ismert elöljárója 1711-ben Petar Radaković kenéz volt. 1761 és 1764 között felépítették Szent István vértanú tiszteletére szentelt templomukat. Az első iskola 1853-ban nyílt meg a településen. 1880 körül Boró önálló község lett, első címerábrázolása, mely a maival megegyezik 1884-ből ismert.
Az első katonai felmérés térképén „Borova” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Borovo” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Borovo” néven 123 házzal, 79 katolikus és 698 ortodox vallású lakossal találjuk.[7]
A településnek 1857-ben 1774, 1910-ben 1929 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a szerb, 4%-a német, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A fejlődés jele volt a Batina gumi és cipőgyár 1931-es megnyitása és a dolgozók betelepülésével a lakosság számának növekedése. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A háború után a település Vukovár község része lett. Az 1980-as években kivált belőle Borovo Naselje, mely Vukovár egyik városrésze lett. 1991. május 2-án több halálos áldozatot követelő összecsapás zajlott a településen a horvát rendőri erők, valamint a szerb milícia és a szerb félkatonai egységek között.
1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 80%-a szerb, 9%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 5056 lakosa volt.
Gazdaság
[szerkesztés]A település bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezik, mely kedvező feltételeket nyújt a hagyományos gazdálkodáshoz, az állattenyésztéshez, a kisvállalkozások fejlődéséhez és a kereskedelemhez. A község előremutató tervekkel és lehetőségekkel rendelkezik a gazdaság fejlesztésében, különös tekintettel a szolgáltatási tevékenységekre, a mezőgazdaságra, a vadászatra és a halászatra. Nagyon jók a feltételek a turizmus fejlesztéséhez is itt a Duna mentén.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.774 | 1.996 | 1.812 | 1.977 | 2.021 | 1.929 | 1.793 | 2.066 | 2.677 | 2.869 | 5.759 | 4.859 | 7.610 | 6.442 | 5.360 | 5.056 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[10] 1761 és 1764 között épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal és a főhomlokzat fölé emelkedő, kétemeletnyi magas harangtoronnyal. A főhomlokzat egyszerű kialakítású, a torony földszintjén található a félköríves záródású főbejárat. A főhomlokzat földszinti részét profilozott koszorú zárja, felette hullámvonalas attika emelkedik. A tornyot barokk toronysisak fedi. A belső tér baldahinos mennyezettel, míg a szentély félkupolával fedett. A berendezés a 18. század végén készült. Az ikonosztázon 49 ikon található. A négy aranyozott keretben Szent János apostol, Keresztelő Szent János, Szent István vértanú és Szent Miklós ábrázolása látható, a másik oldalon szárnyas angyalfejek találhatók. A két kovácsoltvas rács medalionjaiban ószláv szövegek olvashatók. Három evangéliumos könyv bársonyosan kötött és ezüstvasalatú, melyeket a 18. század végén és a 19. század elején Oroszországban nyomtattak.
Kultúra
[szerkesztés]A „Branislav Nušić” kulturális és művészeti egyesületet 1951-ben alapították. Az egyesületnek ma mintegy kétszáz aktív tagja van, akik négy szekcióban tevékenykednek: folklórcsoport, képzőművészeti csoport, színjátszó csoport és tamburazenekar. A „Dani Borova” és a „Borovsko leto” fesztiválok keretében a településen több művészeti, sport és szórakoztató rendezvényt tartanak:
- Nemzetközi Folklórfesztivál
- „Prvi glas Borova” amatőr énekverseny
- „Borovski vašar” kézművesvásár
- Kispályás labdarúgótorna
- A borói nyugdíjasok verses ünnepi estje
- „Borovska fišijada” halfőzőverseny
- Nemzetközi alkotótábor
Oktatás
[szerkesztés]A helyi oktatás kezdetei a 18. század második feléig nyúlnak vissza. Az első iskolaépület (a mai nyugdíjasház) 1853-ban épült. 1936 augusztus 15-én ünnepélyesen megnyitották az Állami Népiskola új épületét, mely „Sándor, az első egyesítő lovagkirály” nevét vette fel. Az iskola megnyitóján és felszentelésében számos magas rangú köztisztviselő, valamint őszentsége a szerb pátriárka megbízottja is részt vett. Az iskolaépület, amely az akkori Jugoszláv Királyság egyik legmodernebb intézménye volt, 8 osztályteremmel, elektromos világítással, vízvezetékkel, központi fűtéssel, egy kis tornateremmel, fürdővel és egy, az iskola mellett épült röplabdapályával rendelkezett. Az 1936/37-es tanévben 6 osztályban 310 tanuló vett részt az oktatásban. A második világháború után az iskolát „Božidar Maslarić” általános iskolára nevezték át. 1960-ig hétosztályos, majd napjainkig nyolcosztályos iskolaként működött. 1977-ben egy 300 férőhelyes iskolai tornatermet építettek. A településen ma nyolcosztályos általános iskola működik.
- „Zlatokosa” (korábban „Maslačak”) óvoda
Sport
[szerkesztés]- NK „Sloga” Borovo labdarúgóklub. A klubot 1926-ban SK „Hajduk” néven alapították. a csapat jelenleg (2017.) a megyei 2. ligában szerepel.
- ŠK „Sloga” sakk-klub
- KK „Sloga” karateklub
- SRD „Sloga” sporthorgász egyesület
- ŠSK „Sloga” Borovo iskolai sportklub kosárlabda, röplabda, kézilabda, futball és asztalitenisz szekciókkal.
Egyesületek
[szerkesztés]- LD „Borovo” vadásztársaság
- UU „Borovo” nyugdíjas egyesület
- Antifasiszta Harcosok Szövetsége
- „Milena” Borovo méhészeti egyesület
- Ozreni és Szávamenti szerbek szövetsége
- „Plavi Dunav” egyesület
- BUM borovói ifjúsági egyesület
- „Feniks” állattenyésztők és állatvédők egyesülete
- SKD Prosvjeta Borovo
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5699.
- ↑ Diplomatikai levéltár 33575.
- ↑ Diplomatikai levéltár 24850.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...71. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 63. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1141.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul) (szerbül)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
