Ugrás a tartalomhoz

Argentína

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Argentinok szócikkből átirányítva)
Argentin Köztársaság
República Argentina
Argentína zászlaja
Argentína zászlaja
Argentína címere
Argentína címere
Nemzeti mottó: En unión y libertad
Egységben és szabadságban
Nemzeti himnusz: Marcha Patriótica

FővárosaBuenos Aires
d. sz. 34° 40′, ny. h. 58° 24′34.666667°S 58.400000°WKoordináták: d. sz. 34° 40′, ny. h. 58° 24′34.666667°S 58.400000°W
Államformaköztársaság
Vezetők
elnökJavier Milei
alelnökVictoria Villarruel
Hivatalos nyelvspanyol (rioplatense)
Beszélt nyelvekajmara, angol, kecsua, guarani, német, olasz, portugál stb.
függetlenségSpanyolországtól

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint47 327 407 fő (2022)[1]
Rangsorban32
Becsült46 000 000[2] fő (2022)
Rangsorban32
Népsűrűség17 fő/km²[3]
GDP2006-os becslés
Összes212 702 millió dollár (31)
PPP: 621 070 millió dollár
Egy főre jutó5458 dollár (68)
PPP: 15 937 dollár
HDI (2007)0,866 (49) – magas
Földrajzi adatok
Terület2 776 890 km²
Rangsorban8
Víz1,1%
IdőzónaART (UTC-3)
Egyéb adatok
PénznemArgentin peso (ARS)
Nemzetközi gépkocsijelRA
Hívószám54
Segélyhívó telefonszám
  • 911
  • 100
  • 117
  • 101
Internet TLD.ar
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • AS/NZS 3112
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Argentin Köztársaság témájú médiaállományokat.

Argentína, hivatalos nevén: Argentin Köztársaság (spanyolul: República Argentina) dél-amerikai ország. Délről és nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeletről Brazília és Uruguay, keletről pedig az Atlanti-óceán határolja.

A Föld nyolcadik legnagyobb területű állama, de népessége 2022-ben nem érte el az 50 millió főt. 17 fő/km² népsűrűsége jóval elmarad a 60 fő/km² világátlagtól.[4] Fővárosa és egyben legnagyobb városa Buenos Aires; a népesség mintegy egyharmada itt koncentrálódik.

A 20. század elején a világ egyik leggazdagabb országa volt.[5] Az országot a század közepéig az Európából, mindenekelőtt az Olaszországból és Spanyolországból érkező bevándorlás formálta. Azóta a legfontosabb politikai szakaszok a peronizmus (wd) (1946–1955; 1973–1976), katonai diktatúra (főleg 1976–1983), a redemokratizálódás (1983 után) és az 1980-as évektől a válságok sorozata.[6][7]

Az alábbi nemzetközi szervezeteknek a tagja: ENSZ, MERCOSUR, Dél-amerikai Nemzetek Uniója, Kereskedelmi Világszervezet, G20.

Egyike annak a húsz országnak, amelyek jelen vannak az Antarktiszon, és állandó bázissal rendelkeznek ott.

Az ország neve a latin argentum szóra vezethető vissza, amely ezüstöt jelent.

Az „Argentina” név a spanyol nyelvből (argento) származik; maga az elnevezés azonban nem spanyol, hanem olasz eredetű, azt jelenti, hogy „ezüstből készült, ezüst színű”.

Nevét a hódító felfedezések korában, a 16. században kapta, mivel az ottani indiánok kincsként ezüstöt[8] tartottak, és a hódítók abban reménykedtek, hogy jelentős mennyiséget találnak itt belőle.

Argentínát először az Ezüsthegység legendájával hozták kapcsolatba, amely széles körben elterjedt a La Plata-medence első európai felfedezői között.[9]

A régió első, Argentína szóval történő leírását egy 1536-os velencei térképen találjuk.[10]

A nevet valószínűleg először a velencei és genovai hajósok adták neki.

Fekvése, határai, extremitások

[szerkesztés]
Az Aconcagua az Ázsián kívüli világ legmagasabb csúcsa 6960 méteres tengerszint feletti magassággal[11]

Dél-Amerika elkeskenyedő déli részének keleti oldalán, az Andok hegylánca és az Atlanti-óceán között helyezkedik el. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeleten pedig Brazília és Uruguay határolja. Szárazföldi határainak hossza 9376 km, a tengerpartiaké 5117 km.[12]

Észak-déli irányú kiterjedése (a déli szigetekkel együtt) 3710 km, legnagyobb átmérője a 27° déli szélesség mentén 1460 km, a 40. foknál 800 km, míg az 50.-nél már csak 400 km.[12]

Az ország legészakibb pontja Jujuy tartományban, a Río Grande de San Juan és a Mojinete folyók összefolyásánál van (déli szélesség 21°46'), legdélebbi kiszögellése a Tűzföld-sziget déli partján található fekvő San Pío-fok(wd) (55° 03').[12]

Legnyugatibb pontja délen, az Argentino-tónál van (nyugati hosszúság 73° 35'), a legkeletibb északon, Misiones tartományban, Bernardo de Irigoyen város mellett van (nyugati hosszúság 53° 39').[12]

Az ország legmagasabb pontja az Aconcagua csúcsa Mendoza tartományban (6959 méter),[13] ez egyben a nyugati és a déli félteke legmagasabb pontja is.[14] A legalacsonyabb pont a Laguna del Carbón a San Julián depresszió területén található Santa Cruz tartományban, 105 méterrel a tengerszint alatt,[13] ez egyben a nyugati, illetve a déli félteke legalacsonyabb pontja is, és a hetedik legalacsonyabb terület a földön.[15]

Földrajz

[szerkesztés]

Domborzat

[szerkesztés]

Hatalmas kiterjedése miatt az ország felszíne igen változatos. Három nagy tájegysége:

  • Paraná-alföld vagy La Platá-alföld: az északi határ és a Río Colorado, illetve az Atlanti-óceán és az Andok előhegyei, a Monte vidékéig terjedő, 250 m tengerszint feletti magasságot sehol sem meghaladó síkság. Az alföld helyén található tengeröblöt a harmadidőszak végén a Brazil felföldről és az Andokból lefutó folyók töltötték fel, majd felszínét a negyedidőszakban lösz borította. Argentína legnagyobb és legjelentősebb nagytája. Éghajlata és növényzete alapján három résztájra osztható:
    • Pampa: a terület déli része, mérsékelt övi sztyepp. A nedves pampa (Buenos Aires tágabb körzete) a föld legkiválóbb gabonatermő tájai közé tartozik. Eredetileg ez a vidék is fátlan volt, jelenleg az utak mentén és a településeken az ember által messziről hozott fafajták élnek. A belső, szárazabb vidékeken (száraz pampa) nagyarányú állattenyésztés folyik. Az asztalsimaságú Pampa két szigethegye a Serra del Tandil és a Serra de la Ventana.
    • Gran Chaco: A kelet felé lejtő, egyenetlen síkság északon a Paraná és az Andok között terül el; szubtrópusi sztyepp. A Gran Chaco viszonylag száraz vidék, ingadozó vízjárású folyókkal, lefolyástalan tavakkal. Gyakori a tövises bozót. Jellegzetes fája a quebracho.
    • Argentin Mezopotámia: a Paraná és az Uruguay folyók közti terület. Délen mocsaras, északkeleten, Misiones tartomány területén már a Brazil-felföld része dombos, trópusi jellegű esőerdő. Jellegzetes növénye a yerba, melyből az argentin nemzeti ital, a maté-tea készül.
  • Hegyvidék Bolíviától Tűzföldig: két része a Száraz- vagy Belső Pampa (Monte) és az Andok keleti része, a Keleti-Kordillera és a Nyugati-Kordillera kis része. A száraz hegyvidékek völgyeiben a magas hegyek olvadékvizeiből táplálkozó folyók alakítanak ki oázisokat. Ezek némelyike kiváló szőlőtermő terület. A gyümölcstermesztés is nagyarányú. Északon Jujuy tartomány már az Andok magas központi fennsíkján, az Altiplanón fekszik. Délebbre, a Patagóniát nyugatról határoló hegyvidéken nagy gleccsertavak alakultak ki: az Argentino-tó, a Viedma-tó és mások. Ezek környezete helyi fajtákból álló örökzöld erdő. A folyókban lazac és pisztráng él.
  • Patagónia: táblás vidék a Río Coloradótól déli irányba egészen a Tűzföldig. Magassága 100–1500 m között változik. Az Andokból az Atlanti-óceánba tartó folyók tagolják. Mivel a csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, viszonylag száraz az éghajlata. Délre haladva egyre hűvösebb, de az óceán közelsége óvja a szélsőségektől. A köves, sovány talajon nagybirtokok alakultak ki. A népsűrűség itt alacsony. Egészen délen, a Tűzföldön több a csapadék, örökzöld erdők alakultak ki.

Argentína legmagasabb pontja a 6962 m magas Cerro Aconcagua.

Vízrajz

[szerkesztés]

Legnagyobb folyói: Paraná, Bermejo, Iguazú, Río Negro vagy Fekete-folyó, Salado, Senguerr, Chubut, Santa Cruz, Pilcomayo, Río de la Plata, Paraguay, Uruguay.

Éghajlat

[szerkesztés]

Nagy észak–déli kiterjedése és magasságkülönbségei miatt Argentínában nagyon változatos az éghajlat. Az éghajlat általában mérsékelt égövi, a szubtrópusi északtól a szubpoláris délig terjed. Az ország északi része nagyon meleg, száraz nyarak váltakoznak valamivel nedvesebb telekkel. Argentína középső részén a forró nyarakat zivatarok törik meg. A telek hidegek. Argentína nyugati részén a jégeső sem ritka. Délebbre a nyár hűvösebb, a hideg teleken erős a havazás, különösen a hegyvidékeken. A csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, ezért Argentína nagy részén kevés a csapadék. A hegységek elzárt medencéiben félsivatagi körülmények uralkodnak.

Növény- és állatvilág

[szerkesztés]

Itt él az argentin tapír. Az Andok magasabb szintjein csak szárazságtűrő füvek és cserjék maradnak meg, de az alacsonyabb lejtőkön sűrű bükk és fenyőerdők vannak. A láma Pampákon élő megfelelője a guanakó, a struccé a nandu. Az Andokban megtalálható a láma, a puma és a kondorkeselyű, az erdőkben a jaguár és az arapapagáj, mocsarakban a kajmán. Délen a tűzföldi Beagle csatorna apró szigetei a pingvinek, kormoránok és a különféle fókák lakóhelye.

Képgaléria az élővilágról

Nemzeti parkok

[szerkesztés]
Tierra del Fuego (Tűzföld) Nemzeti Park erdeje

Argentína nagy kiterjedése és természeti változatossága miatt itt lehetetlen felsorolni minden természetvédelmi területet. Az UNESCO világörökség listáján[16] az alábbi nemzeti parkok találhatók:

Környezetvédelem

[szerkesztés]

Argentína tengerentúli területe

[szerkesztés]

Argentin antarktiszi terület:

  • Terület: 1 230 000 km²
  • Népesség: a tudományos kutatóállomás személyzete (télen-nyáron változó létszámmal).

Az argentin parlament döntése alapján az ország 1943 óta jogot formál az Antarktisz egy részére, nevezetesen a déli szélesség 60°-tól délre eső, nyugati hosszúság 74° és 25° közötti területére, amelyet Argentin Antarktisznak neveztek el. Az argentin közigazgatás szerint 1992 óta ide tartozik a brit fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek (Islas Malvinas), a Déli-Orkney-szigetek (Orcadas), valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek is.

Történelem

[szerkesztés]

A gyarmatosítás előtt

[szerkesztés]
Pucará de Tilcara, középkori település maradványai az inkák előtti korból

Az emberi jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i. e. 11 000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén (Santa María, Huarpes, Diaquitas, Sanavinores és mások). 1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a mai Argentína északnyugati részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. Északkeleten a guaraní kultúra fejlődött ki, amely jukka és batáta termesztésén alapult. A központi és déli részeken (a pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a 17. században a mapucsék egyesítettek.

Spanyol gyarmat

[szerkesztés]

Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru Alkirályság része lett. A Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik, akiket kreoloknak (criollos) neveznek, manapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1806-ban és 1807-ben a Brit Birodalom kétszer megtámadta Buenos Airest, de a kreol lakosság visszaverte e kísérleteket. 1810. május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy Napóleon császár megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való függetlenséget 1816. július 9-én kiáltották ki Tucumánban.

Független Argentína

[szerkesztés]

1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszabadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa ismételten polgárháborúra vezetett harminc éven át. Ezalatt Argentínának nem volt központi kormánya. Végül az 1853-ban elfogadott alkotmány lezárta ezt az időszakot.

Külföldi beruházások és bevándorlás modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a „sivatag meghódítása” a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszüntette a déli pampákon és Patagóniában. Ezeket a vidékeket csak ekkor csatolták az állam területéhez.

Argentína területének változása a 19–20. században (narancssárga)

A modern Argentína

[szerkesztés]

1880 és 1916 között az argentin gazdaság virágzott; a 20. század elején az egy főre jutó GDP alapján a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott Argentína,[17] köszönhetően az exportorientált mezőgazdaságon alapuló gazdaságának. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentin politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első olyan kormányt, amelyet általános, minden felnőtt férfira kiterjedő választójog alapján választottak meg. 1930-ban a katonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével. Egy évtizeden át katonai kormányok puccsokkal váltották egymást.

Peronizmus

[szerkesztés]

Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt és a nagymértékben megnövekedett szakszervezeti tagságra támaszkodott. Ekkor kaptak választójogot a nők. A gazdaságpolitika protekcionista irányba fordult és fejlesztették az ipart.

A peronizmus (wd) politikai és társadalmi mozgalomként jelentkezett Argentínában az 1940-es években. Nevét a hozzá kapcsolódó kezdeti vezető személyiségről, Juan Perónról kapta. Perón első, 1946 és 1955 közötti hivatali ideje alatt a mozgalom klasszikus formáját élte át.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult (a lakosság kevesebb mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan haza kívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből.

1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Harmadik felesége, Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976. március 24-én elmozdította hivatalából.

A legutóbbi katonai diktatúra

[szerkesztés]

A fegyveres erők juntája vette át a hatalmat és az általa Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat illegális eszközöket használva ("piszkos háború"), a disszidensek ezrei "tűntek el", közben az argentin titkosszolgálat együttműködött a chileivel, a CIA-val és más dél-amerikai titkosszolgálatokkal. A piszkos háború katonai vezetői közül sokakat az Egyesült Államok által finanszírozott School of the Americas-ban képeztek ki, köztük Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argentin diktátorokat. A katonai diktatúra (1976–1983) az ország külföldi eladósodásával járt. Az ország gazdasága egyre inkább a hitelezők és az IMF (International Monetary Fund) ellenőrzése alá került, akiknek a fő törekvése a hitelek visszafizetésének biztosítása volt. Ez és más gazdasági problémák, a korrupció elterjedése, a közvélemény felháborodása az emberi jogok semmibevétele miatt és végül a britektől a falklandi háborúban 1982-ben elszenvedett katonai vereség diszkreditálta a katonai rezsimet.

Gazdasági válságok sora

[szerkesztés]

1983-ban állították helyre a demokráciát. Raúl Alfonsín radikális kormánya lépéseket tett az „eltűntek” felkutatására, visszaállította a fegyveres erők civil kontrollját, konszolidálta a demokratikus intézményeket. A három egymást követő katonai junta vezetőit bíróság elé állították. Többen kaptak közülük súlyos büntetést. Alfonsín kormánya képtelen volt megoldani a gazdasági problémákat, és a közvélemény is elfordult tőle, ezért kénytelen volt lemondani hat hónappal hivatali ideje lejárta előtt.

1990-ben hiperinfláció kezdődött. Carlos Menem elnök bevezette a peso és dollár fix átváltási rátáját 1991-ben a hiperinfláció megállítására, messzemenően piacbarát politikát folytatott, lebontotta a protekcionista gátakat, visszavonta az üzletet akadályozó előírásokat, privatizációba kezdett. Ezek a reformok jelentősen növelték a beruházásokat és stabil árakhoz vezettek az 1990-es évek hátralévő részében. A peso mesterségesen magas ára a dollárhoz képest oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár. Ennek eredményeként a külföldi adósság ismét rendkívül megnőtt. Az állami vállalatokat és a közszolgálatokat privatizálták. A piac teljes megnyitása azon ipari termékek előtt, amiket helyben is termeltek, a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A lakosság egy része megtakarításait dollárban tartotta, tengeren túl utazgatott, és importált luxustermékeket fogyasztott, a többiek számára pedig egyre nőtt a szegénység és munkanélküliség. Az IMF és a világ közgazdászai mások elé példaként állították az argentin piac liberalizációját. Végül az 1990-es évek végén a peso túlértékeltsége és a költségvetés nagy hiánya gazdasági visszaesésre vezetett.

1998-ban súlyos gazdasági válság kezdődött. A válság közvetlen eredményeként világossá vált, hogy a gazdasági stabilitás érzete, ami a 90-es évekre volt jellemző, hamis. Amikor megbízatása 1999-ben lejárt, a halmozódó gazdasági problémák és az elterjedt korrupció miatt Menem népszerűtlen volt.

Átmeneti kilábalás a válságból

[szerkesztés]
Mauricio Macri

Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újraiparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpra állni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentína adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-kal csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentína a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli. 2007-ben Néstor Kirchner nem indult újraválasztásáért. Feleségét, Buenos Aires szenátorát, Cristina Kirchnert választották elnökké, aki Argentína első választott elnöknője. (Korábban Isabel Perón alelnökként került a megürült elnöki hivatalba). Ugyancsak 2007-ben a balközép Fabiana Riost megválasztották Tűzföld kormányzójává, ő az első női kormányzó Argentína történetében.

Argentína GDP-jének változása (1961–2016)

2007-től

[szerkesztés]

2007 után a gazdasági fellendülés és visszaesés évei váltogatták egymást.

2019-ben az ország újra a csőd szélére került.[18]

J. Milei elnöksége

[szerkesztés]

2023 végén Javier Milei lett Argentína új elnöke. A beiktatása idején Argentína gazdasága 143 százalékos éves inflációtól szenvedett, a nemzeti valuta zuhant, és tíz argentinból négy szegénységben élt.[19]

Korábban az ország a BRICS-csoporthoz akart csatlakozni. Milei azonban hangsúlyozta, hogy nem csatlakoznak, mert a Nyugattal való szorosabb kapcsolatokat részesítik előnyben.[20]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]
A Nemzeti Kongresszus épülete, Plaza de Congreso, Buenos Aires
Javier Milei, Argentína elnöke

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]

Az ország államformája szövetségi köztársaság; a kormányforma elnöki rendszerű és a kormányzás képviseleti demokrácia.[21]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

A szövetségi kormány három ágból áll:

A törvényhozási ág a kétkamarás kongresszusból áll, amelyet a szenátus és a képviselőház alkot.

A végrehajtó hatalomban az elnök a hadsereg főparancsnoka, megvétózhatja a törvényjavaslatokat, mielőtt azok törvényessé válnak és kinevezi a kabinet tagjait és más tisztviselőket. Az elnököt közvetlenül az emberek szavazatával választják meg, ideje négyéves időtartamra szól, és hivatalban legfeljebb egymás után kétszer választható meg.

Az igazságszolgáltatási ág magában foglalja a Legfelsőbb Bíróságot, az alsó szövetségi bíróságok pedig értelmezik a törvényeket és megsemmisítik azokat, amelyeket alkotmányellenesnek találnak. Az igazságszolgáltatás független a végrehajtótól és a törvényhozástól.

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]

Közigazgatásilag 23 tartományra és Buenos Aires szövetségi kerületre tagozódik. A tartományok Buenos Aires tartomány kivételével megyékre vannak felosztva, Buenos Aires tartomány viszont partidókból áll. A tartományok listája:

Tartomány Térképen Székhely
Buenos Aires (főváros) 1 -
Buenos Aires 2 La Plata
Catamarca 3 San Fernando del Valle de Catamarca
Chaco 4 Resistencia
Chubut 5 Rawson
Córdoba 6 Córdoba
Corrientes 7 Corrientes
Entre Ríos 8 Paraná
Formosa 9 Formosa
Jujuy 10 San Salvador de Jujuy
La Pampa 11 Santa Rosa de Toay
La Rioja 12 La Rioja
Mendoza 13 Mendoza
Misiones 14 Posadas
Neuquén 15 Neuquén
Río Negro 16 Viedma
Salta 17 Salta
San Juan 18 San Juan
San Luis 19 San Luis
Santa Cruz 20 Río Gallegos
Santa Fe 21 Santa Fe
Santiago del Estero 22 Santiago del Estero
Tűzföld 23 Ushuaia
Tucumán 24 San Miguel de Tucumán

Politikai pártok

[szerkesztés]

Argentína két legnagyobb hagyományos politikai pártja az Igazügyi Párt (Partido Justicialista, PJ), amely Juan Perón 1940-es évekbeli erőfeszítéseiből alakult ki és a Radikális Polgári Unió (Unión Cívica Radical, UCR). A 2000 után létrejött számos politikai párt többségének eredete hozzájuk kötődik.

Jelentősebb pártok a 2019-i választások után:

  • Frente de Todos (FdT)
  • Juntos por el Cambio (JxC)
  • Federal Consensus (CF)
  • Frente de Izquierda y de los Trabajadores – Unidad, (FIT-U)
  • NOS Front (NOS)

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]
Népsűrűségi térkép

Dél-Amerikában az ország a harmadik az össznépesség alapján, míg Latin-Amerikában a negyedik. A 15 fő/km² népsűrűségével jóval elmarad a világ kb. 50 fő/km² átlagától. Latin-Amerika egyik legalacsonyabb népességnövekedési rátájával rendelkezik, de viszonylag alacsony a csecsemőhalandóság is.






Az argentíniai rasszok az UAEM alapján[22]

  fehér (85%)
  mesztic (11,1%)
  indián (1,0%)
  ázsiai (2,9%)

Általános adatok

[szerkesztés]
  • Lakossága: 47,3 millió fő (2022)
  • Születéskor várható élettartam: nőknél 80,2 év, férfiaknál 72,6 év
  • Rasszok (2020): 85% fehér, 11% mesztic, 3% ázsiai, 1% őslakos indián[22]
  • Beszélt nyelvek: spanyol (hivatalos nyelv), olasz, angol, francia, német

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1895 és 2022 között
Lakosok száma
3 954 911
21 963 952
24 370 660
26 889 764
29 886 564
32 624 874
36 109 342
38 308 779
40 728 738
47 327 407
1895196419711977198419901998200420112022
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

[szerkesztés]
Buenos Aires éjszaka
Córdoba, a második legnépesebb város központja

Etnikai összetétel

[szerkesztés]

Argentínát a bevándorlók országának tekintik.[23] Az argentinok általában az országot crisol de razasnak (fajok olvasztótégelyének) nevezik. A lakosság zöme európai, nagy részük spanyol és olasz származású.

Az európaiak aránya lassan csökken, de százalékosan egész Amerikában messze itt élnek legnagyobb arányban. Közülük a túlnyomó többség spanyol származású, mivel a terület Spanyolország fontos gyarmata volt és sokan telepedtek ide az anyaországból. A részben még saját nyelvükön is beszélő európai közösségek közül az olasz a legszámottevőbb. Azonban szinte egész Európából érkeztek ide bevándorlók. Itt él a földrész második legnépesebb magyar közössége is. Ezenkívül vannak még angol, ír, skót, walesi, német stb. származásúak is. Wales után itt él a világ legnagyobb walesi közössége.[24]

Az 1970-es évektől kezdve a bevándorlás többnyire latin-amerikai országokból, Bolíviából, Paraguayból és Peruból érkezett, kisebb számban a Dominikai Köztársaságból, Ecuadorból és Romániából.[25]

A meszticek és indiánok (mapucsék, kecsuák, guaraník) együtt a népesség 12 %-át adják,[22] számuk kb. 6 millió. Az indián őslakosok 16 nagyobb nyelvcsaládhoz tartoznak, jelenleg a lakosság kb. 1%-át teszik ki. A legnagyobb indián nyelvi közösségek a mapucsék, őket követik a Peruban többséget alkotó kecsuák.

A lakosság közel 3 százaléka ázsiai, főként arab és török bevándorló.[24] Az arabok többnyire szíriai és libanoni származásúak.

Az ország kelet-ázsiai eredetű lakossága a 2010-es években kb. 180 ezer embert számlált, akik többnyire kínai és koreai származásúak.[26]

Nyelvi megoszlás

[szerkesztés]

Argentína hivatalos nyelve a spanyol, amelyet szinte minden állampolgár beszél. Az ország kiterjedt földrajzi területe miatt a régiók között jelentős nyelvi eltérések is vannak, bár az elterjedt nyelvjárás a Rioplatense, amelyet elsősorban a pampákon és a patagóniai régiókban beszélnek és a nápolyi nyelvhez hasonlóan hangsúlyoz.

Fontosabb nyelvek még az angol, olasz, az arab és a német. Az őslakos indiánok saját nyelvüket beszélik. A bolíviai határnál a kecsua, a paraguayi határnál a guaraní nyelv is elterjedt.

Vallások

[szerkesztés]

Egy 2008-as CONICET közvélemény-kutatás szerint az argentinok 76,5%-a katolikus, 11,3%-a agnosztikus és ateista, 9%-a evangélikus protestáns, 1,2%-a Jehova tanú és 0,9%-a mormon volt, míg 1,2%-a más vallásokat követett, beleértve az iszlámot, a judaizmust és a buddhizmust.[27]

A katolikusok aránya csökken, míg a vallástalanoké növekszik. 2017-es adatok alapján a katolikusok a lakosság 66 %-át tették ki, míg a vallástalanok a népesség 21 %-át képviselték.[28]

Az országban él Latin-Amerika legnagyobb muszlim[29] és legnagyobb zsidó közössége is.[30]

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]
Gazdasági mutatók
GDP (nominális) 445,5 mrd $ (2019) [31]
GDP növekedési ráta - 4,3% (2020 Q4) [32]
Egy főre jutó GDP (PPP) 23 040 $ (2019) [33]
Államadósság 358,8 mrd € (2019) [34]
Államadóssági ráta 90,4% (2019) [34]
Infláció 40,7% (2021. február) [35]
Foglalkoztatottsági ráta 40,1% (2020 Q4) [36]
Munkanélküliségi ráta 11% (2020 Q4) [37]
Minimálbér 224,8 € (2020) [38]
Bérnövekedés üteme 1,6% (2020. december) [39]
Jegybanki alapkamat 38% (2021. március) [40]
SZJA 35% (2020) [40]
ÁFA (általános) 21% (2020) [41]
TAO 30% (2020) [40]

Általános adatok

[szerkesztés]

A gazdag természeti erőforrásokat, a magas képzettségű népességet, az ipari bázist és az exportorientált mezőgazdasági ágazatot kihasználva Argentína gazdasága a 2010-es években Latin-Amerika országai közül a harmadik legnagyobb,[42] és Dél-Amerikában a második legnagyobb.[43] Ugyanakkor az elmúlt évtizedek során súlyos gazdasági válságok sújtották és 2020-ban újra államcsődbe jutott.[44]

2018-ban az argentin jegybank előbb 27,25 százalékra, majd 40 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, miután májusig az argentin peso már 18 százalékkal kevesebbet ért az amerikai dollárral szemben.[45] Ezt követően 2018. augusztus 15-én 45 százalékra, majd augusztus 30-án 45 százalékról 60 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot. Az argentin peso 2018-ban 110 százalékot vesztett augusztus végéig az értékéből az amerikai fizetőeszközzel szemben.[46]

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A pampákon a nagyállattenyésztés és a gabonatermesztés a jellemző. A hasznosítható földek mintegy hatvan százaléka legelő. A munkaerő 26%-át foglalkoztatja a mezőgazdaság [mikor?], innen származik az export 85%-a. A legfontosabb termény a búza főleg a pampákon , ahol nagy mennyiségű lent, kukoricát, burgonyát, dohányt és napraforgót is termesztenek. Jelentős még a szójabab-, szőlő-, mogyorótermesztés.[47]

Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás, a gépjárművek és tartós fogyasztási cikkek gyártása, textilipar, vegyipar és petrolkémiai ipar, kohászat, acélgyártás.[47]

Argentína ásványkincsekben gazdag ország, bár a készletek nagy részét még nem termelték ki. A legfontosabb a kőolaj; ezt az Andok vidékén és Patagóniában bányásszák. San Lorenzóban nagy olajfinomító üzemel. A patagóniai kőolajat és földgázt csővezetéken továbbítják az ország más részeire. Vannak szén-, arany-, ezüst- , réz-, ón-, vas-, ólom-, csillám-, volfrám-, mangán- és cinkbányák is. Az áram 56%-át hőerőművekben termelik a hazai kőolaj, földgáz és kőszén égetésével, 38%-át pedig vízerőművekben állítják elő. Argentína atomenergia-ipara a legfejlettebb.

Külkereskedelem

[szerkesztés]
  • Exporttermékek: szója, gépjármű és alkatrészek, étolaj, benzin és villamos energia, gabona, dohány, szőlő.
  • Importtermékek: műszaki és közlekedési berendezések, járművek és alkatrészek, vegyipari termékek, fém alkatrészek, műanyag.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[48]

Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés]

Gazdasági adatok

[szerkesztés]

Argentína gazdasági adatai 2000–2019 között:[49]

Galéria

[szerkesztés]

Közlekedés

[szerkesztés]
Buenos Aires egy autópályája, a 9-es út
Buenos Aires egy villamosa
A 7-es számú főút, Junin
Ezeiza nemzetközi repülőtér, Buenos Aires

Vízi közlekedés

[szerkesztés]

Tizenegy kikötő van az országban.Argentínában 3100 km szakasz hajózható. A legfontosabb vízi utak a Río de la Plata, Río Paraná, Río Uruguay. A legfontosabb kikötők Buenos Aires, La Plata-Ensenada, Bahía Blanca, Mar del Plata, Quequén-Necochea, Comodoro Rivadavia, Puerto Deseado, Puerto Madryn és Ushuaia.

Közúti közlekedés

[szerkesztés]

Közútvonalak hossza 215 000 km. Argentínában – különösen a többi dél-amerikai országgal összehasonlítva – igen fejlett a közlekedés. Mintegy 6,2 millió közúti jármű bonyolítja a forgalmat, ebből 4,9 millió a gépkocsi, 1,3 millió a teherszállító eszköz és mintegy 40 000 a személyszállító jármű. A belföldi közlekedés fő eszköze a távolsági autóbusz (argentínai spanyolul: micro), bár lassan újra versenytársra lel a vasútban. Buenos Aires központi buszpályaudvaráról, a Terminal de Omnibus de Retiróról 96(!) kocsiállásból indulnak a kényelmes, emeletes buszok az ország minden részére, illetve a szomszédos országokba. Közel 750 kilométernyi gyorsforgalmi út van az országban. Ezek egy része autópálya jellegű, bár nem teljesen zárt pályás úgynevezett „autopista”. Az ország távoli részeiben sok helyen zajlik még a forgalom ún. „terraplén”-en, azaz földből készült töltésen.

Közösségi közlekedés

[szerkesztés]

A főváros, Buenos Aires tömegközlekedése a városi autóbuszra (colectivo), a metróra (subte) és az elővárosi vonatokra (tren) épül. Az autóbuszok rengeteg vonalon és igen gyakran közlekedő viszonylag modern kocsikkal járják be a hatalmas várost. Sok az alacsony padlós, kerekesszékkel is használható jármű. Hat üzemelő metróvonal legyezőszerűen hálózza be a város belső részét. A legrégebbi vonalat az "A" jelzésűt 1913. december 1-jén nyitották meg. A legutóbb megnyitott szakasz a "H" vonal első része, amelyet 2007-ben adtak át a forgalomnak. A budapesti HÉV-re hasonlító vonatok szállítják az utasokat a városközpontban lévő pályaudvarok és a külvárosok között. Ezek némelyike 60-70 kilométeres vonallal rendelkezik. Villamos 1870. február 27-étől járt Buenos Airesben, igen kiterjedt vágányhálózaton. E sínek sok helyen ma is láthatók. 1954-ben 47 vonalon zajlott a forgalom, 1963. február 19-én aztán vélgleg megszűnt a villamosközlekedés ezeken a síneken. 2007-óta azonban újra jár a villamos. Január 20-án megnyitották az első és ez ideig egyetlen, 2 km hosszú villamosvonalat (tranvía), mely jelenleg négy megállóval üzemel a város legfelkapottabb negyedében, a Puerto Maderóban. A vonalat később a Retiro Terminalig, a másik irányban pedig a Boca városrészig fogják bővíteni. A nagyobb vidéki városokban jószerével csak a városi autóbuszok bonyolítják a forgalmat. Külön érdekesség, hogy Mar del Platán, az ország „tengerparti fővárosában” chipkártyás rendszerrel működik a díjfizetés a buszokon.

Vasúti közlekedés

[szerkesztés]

Vasútvonalak hossza 33 744 km. Az egész amerikai kontinens legdélibb vasúti állomása az argentínai Puerto Deseadóban van, ám az állomás és a teljes vonal, amelynek végállomása Puerto Deseado már nem üzemel. A menetrend szerinti személyforgalommal is rendelkező legdélibb vasúti állomás az Esquel városában lévő keskenynyomtávú, turisztikai célú gőzvontatta vasút, az El Maitén-ig közlekedő ún. Öreg Patagóniai Expressz kiindulási állomása.

Légi közlekedés

[szerkesztés]

Az országban 145 reptér található. Argentína nemzetközi repülőtere a főváros központjától mintegy 35 kilométerre, az Ezeiza városrészben fekvő Aeropuerto Internacional Ministro Pistarini. Jól kiépített autópályán közelíthető meg. A belföldi légiforgalmat, illetve az Uruguayjal való légi kapcsolattartást a város központjában, a Palermo negyedben fekvő régi repülőtér, az Aeroparque Jorge Newberry szolgálja.

Média

[szerkesztés]

Televízió

[szerkesztés]

Argentínában egy állami televízió van a Canal 7. Ezen kívül több kereskedelmi, helyi, országos, és magán televízió is van. A műsorokat antennán és műholdon keresztül is lehet fogni. A legismertebb adók: Telefé, América TV, Canal 9 és a Canal 13.

Rádió

[szerkesztés]

A rádió nagyon kedvelt Argentínában. Rengeteg állami és kereskedelmi rádió van. A rádióállomások központja általában Buenos Aires. A külföldi argentinoknak is van rádiójuk, amely reggelente jelentkezik (Radio Lagos).

  • A magyar kultúrát és zenét népszerűsítő spanyol nyelvű műsor Buenos Aires északi részén minden szombaton 12.30 és 13.00 óra között fogható "Audición Húngara" címmel a Radio Digital csatornán, az AM 860 kHz-es hullámhosszon.

Egyéb telekommunikációra vonatkozó adatok

[szerkesztés]
Hívójel prefix AY-AZ, LO-LW, L2-L9
ITU zóna 14,16
CQ zóna 13

Kultúra

[szerkesztés]
A Teatro Colón (Buenos Aires) színház belseje

Argentína népessége számos etnikumot foglal magába, és kultúráját a multikulturalitás és az eltérő nézetek összeegyeztetésére való törekvés jellemzi, valamint nyitott a fejlődésre és a modernitásra. Az argentin kultúrában egyaránt felfedezhetők európai és latin-amerikai kulturális elemek, de ázsiai és afrikai vonások is.

Az argentin kultúra a bevándorló népek kultúrájának keveredéséből alakult ki. Ideológiáját leginkább a szabadságba vetett hit, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása határozza meg.

Az országban rendkívül változatos a kulturális élet és meghatározó szerepe van a művészeti tevékenységeknek, melyek visszaköszönnek a színházakban, a festészetben, a szobrászatban, a zenében és az irodalomban is. A fontosabb városokban, de főleg Buenos Airesben pezsgő kulturális élet van, napi rendszerességgel tartanak különféle konferenciákat, koncerteket, kiállításokat, workshopokat, színházi és balettelőadásokat. Ezen felül számos mozi, és bemutatóterem is található a nagyobb városokban.

A zene terén nagy népszerűségnek örvend a tangó, az argentin népzene (gyökere a sokszínű őshonos kultúrákból ered) és az argentin nemzeti rock (1960 és 1980 között progresszív zenének és új argentin városi zenének nevezték), amelyekkel a sokak által látogatott, az adott zenei műfajra specializálódott helyeken lehet találkozni.

Vallás

[szerkesztés]

Argentínában a szabad vallásgyakorlást a Nemzeti Alkotmány 14. cikke garantálja, de az állam elismeri a Katolikus Egyház kiemelkedő szerepét, melynek megkülönböztetett jogi státusza van a többi egyházhoz és valláshoz képest. Az Argentin Alkotmány 2. cikke kimondja, hogy az állam köteles garantálni a Katolikus Egyház működését, valamint a Polgári és Kereskedelmi Törvénykönyv szerint jogilag egy nem állami közjogi alanyhoz hasonlítható. Ennek ellenére ez a megkülönböztetett státusz nem teszi a Köztársaság hivatalos vallásává a katolicizmust. Az állam és a Katolikus Egyház kapcsolatát az Apostoli Szentszék és Argentína által aláírt konkordátum rendezi. A Buenos Aires-i főegyházmegye érseke jelenleg Mario Aurelio Poli bíboros, aki egyben az argentin katolikus egyház prímása. A Buenos Aires korábbi érseke Jorge Mario Bergoglio volt, akit 2013. március 13. óta Ferenc pápaként ismer a világ.

Argentínában a katolicizmus hívei mellett különféle vallások és hitvallások követői is jelen vannak, valamint az országban egyéb keresztény egyházak is megtalálhatók. Ilyenek a protestáns egyházak (presbiteriánus, metodista, baptista, pünkösdista stb.) és más keresztény felekezetek, mint például az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (La Iglesia de Jesucristo de los Santos de los Últimos Días), a Hetednapi Adventista Egyház (Iglesia Adventista del Séptimo Día) vagy a Jehova tanúi (Testigos de Jehová). Az országban jelentős vallás továbbá a judaizmus, az iszlám, az afroamerikai vallások és a buddhizmus is.

Ugyanakkor Argentína a régió azon országai közé tartozik, ahol a lakosság körében igen magas azok aránya, akik nem ragaszkodnak egyetlen valláshoz sem. A Gallup, globális elemző és tanácsadó cég által végzett közvélemény-kutatásból kiderült, hogy Latin-Amerikában Argentína a harmadik olyan ország – Kuba és Uruguay után –, ahol a lakosság kevesebb jelentőséget tulajdonít a vallásnak. Az argentin válaszadók csupán 63%-a állította, hogy a mindennapos vallásgyakorlásnak fontos szerepe van az életében.

A Latinobarómetro, nonprofit szervezet által 2017-ben készített közvélemény-kutatás szerint a lakosság 66%-a vallja magát katolikusnak, 21% semmilyen vallást nem gyakorol, 10% evangélikus, és 3% pedig egyéb felekezethez tartozik. Argentínában 2008-ban készült az első olyan nemzeti szintű felmérés, ami a hitről és vallási szokásokról szól (La Primera Encuesta Nacional sobre Creencias y Actitudes Religiosas en Argentina). A felmérés szerint a lakosság 91,1%-a vallotta magát istenhívőnek, de a 18-29 éves korosztályban már csak 85%. A második ilyen nemzeti felmérés (La Segunda Encuesta Nacional sobre Creencias y Actitudes Religiosas en Argentina) 2019-ben készült, és kimutatta, hogy az Istenbe vetett hit 11 év alatt 81,9%-ra csökkent az argentin lakosság körében.

Nagy múltú katolikus hagyományai ellenére Argentínának eddig kevés elismert szentje van, pl. José Gabriel Brochero egyházmegyei pap (1840–1914) és Héctor Valdivielso Sáez vértanú (1910–1934). Természetesen léteznek széles körben elterjedt vallási jellegű népi hiedelmek is, mint a Difunta Correa, Madre María, Pancho Sierra, Gauchito Gil vagy Ceferino Namuncurá kultusza. Utóbbit a katolikus egyház 2007-ben avatta boldoggá. Más őshonos népekhez hasonlóan az argentin hiedelemvilágban is fontos szerepet tölt be a Pachamama női istenség, más néven a Földanya.

Ünnepnapok

[szerkesztés]

Argentínában az ünnepnapokat szabadnapokra (días feriados) és munkaszüneti napokra (días no laborales) osztják. Az ünnepnapok lehetnek országos, tartományi vagy önkormányzati ünnepek, de akár vonatkozhatnak kizárólag egyes ágazatokra vagy oktatási intézményre is. A nemzeti ünnepek (feriados nacionales) minden esetben munkaszüneti napnak minősülnek, míg a szabadnapokról a munkáltató dönti el, hogy megadja-e dolgozóinak. Bizonyos ünnepnapok minden évben ugyanarra a napra esnek, de vannak olyanok, amiket turisztikai okokból áthelyezhetnek, vagy akár a naptári napok miatt évről-évre más napra esnek. Ugyanakkor számos olyan nap van, amit nem sorolnak az ünnepek közé, de ezeken a napokon általában a közelmúlt eseményeire emlékeznek, és valamilyen társadalmi megmozdulás kíséri vagy médiavisszhangot kap, de ettől függetlenül munkanapnak minősülnek.

Országos szintű ünnepek közé tartoznak például a katolikus egyházi ünnepek, állami ünnepek és megemlékezések, valamint turisztikai ünnepek. Ezek közül vannak, amik úgynevezett mozgó ünnepek, mert a turizmus fellendítése érdekében át lehet tenni például hétfőre. Az országos munkaszüneti napok közé tartozik a Nagycsütörtök (Jueves Santo), valamint a zsidó és muszlim vallású lakosok ünnepnapjai.

Azokat a mozgatható ünnepeket, melyek dátumai keddre és szerdára esnének, az azt megelőző hétfőre módosítják, amik viszont csütörtökre és péntekre esnének, a rákövetkező hétfőre tolják.

Nemzeti szimbólumok

[szerkesztés]
Argentina zászlaja
Argentína zászlaja

Az argentin nemzeti szimbólumok azok a jelképek, melyek az argentin nemzetet és lakosait jelképezik nemcsak az ország területén belül, hanem a világszerte is.

Májusi piramis
A Plaza Mayon álló Májusi piramis, háttérben pedig a Casa Rosada

Az országnak 19 hivatalos jelképét az Argentin Nemzeti Kongresszus hagyott jóvá, de a védőszent kivételt képez, mert azt pápai bulla kanonizálta. A legrégebbi szimbólumok közé tartozik az 1812-ben elfogadott kokárda, az 1813-ban elfogadott címer, a himnusz és a jelmondat, az 1816-ban elfogadott zászló, valamint az 1818-ban elfogadott nemzeti embléma, a Májusi Nap (Sol de Mayo). Ezek 110 éven keresztül voltak az ország egyedüli ismertetőjelei, míg 1928-ban be nem vezették a közönséges fazekasmadarat (Furnarius rufus) is az ország jelképei közé. Később, 1930-ban a lujáni Szűz (Virgen de Luján), 1942-ben a tarajos korallfa virága (Erythrina crista-galli, ceibo), 1953-ban a lovaspóló (juego del pato), 1956-ban pedig Dél-Amerika őshonos fája, a Schinopsis balansae került fel a nemzeti jelképek listájára. A 2000-es években is tovább bővültek a nemzeti szimbólumok: 2007-ben az úgynevezett pericón argentin néptánc, 2008-ban az ország márka logója, valamint 2013-ban a bor és a mate gyógytea került elfogadásra.

De nemcsak nemzeti szintű jelképek léteznek, hanem az egyes provinciáknak is megvan a saját hivatalos jelképük; ezekben az esetekben a szimbólumokat az egyes joghatóságok törvényhozása fogadja el, a Kongresszus jóváhagyása nem szükséges. A szimbólumok többsége kizárólag Argentínát jelképezi, míg másokat egyes szomszédos országokban is használnak. Ilyen például a Májusi Nap, a közönséges fazekasmadár, és a tarajos korallfa virága, amik egyben Uruguay nemzeti jelképei is, vagy a lujáni Szűz, aki Uruguay és Paraguay védőszentje is.

Iguazú-vízesés
Iguazú-vízesés

Argentínát építészeti és természeti gazdagság jellemzi, amik az állam örökségének részét képezik. Az építészeti örökségek közé tartozik többek között a Plaza de Mayo, ami az azonos nevű forradalom (Revolución de Mayo) helyszíne volt, és ennek eredményeként indult el az Argentin állam megalakulásának folyamata; a La Plata Székesegyház (más néven: Szeplőtelen fogantatás székesegyház; Catedral de la Inmaculada Concepción), ami Dél-Amerika legnagyobb neogótikus temploma, és Latin-Amerika negyedik legmagasabb harangtornyával rendelkezik. Ikonikus emlékmű továbbá a Kavanagh épület (Edificio Kavanagh), ami megépülését követően Dél-Amerika legmagasabb vasbeton épülete volt, és az UNESCO 1999-ben felvette a "modern építészet világörökségének" listájára. A természeti örökségek közé tartozik például a Los Glaciares Nemzeti Park (Parque Nacional Los Glaciares), amit 1981-ben nyilvánítottak a világörökség részévé; az Iguazú-vízesés (Cataratas del Iguazú), amelyet szavazáson választottak a világ hét természeti csodája közé; és az Aconcagua-hegy (Monte Aconcagua), amely a Himalája hegységrendszeren kívül található legmagasabb hegycsúcs. Habár népszerűek és elismertek ezek az építészeti és természeti jelképek, a Kongresszus mégsem tartja őket „hivatalosnak”.

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]
Tangó

Hagyományok

[szerkesztés]

Gasztronómia

[szerkesztés]

Az argentin konyhaművészet kialakulására döntően az őshonos élelmiszerek (pl.: kukorica, burgonya, édesburgonya, manióka, paradicsom, mate fűszernövény) voltak hatással, de emellett más nemzetek ételei és konyhai szokásai is formálták. Fontos megemlíteni például a mai Argentína területére rabszolgaként behurcolt afrikaiak ételeit, ugyanis tőlük ered a belsőségek (például a pacal) fogyasztása, vagy a 19. század végén és a 20. század elején nagy számban érkező spanyol és olasz bevándorlók ételeit, vagy a kreol konyhát, ami elsősorban azokra a térségekre jellemző, melyek korábban európai gyarmatok voltak, és az európaiak magukkal hozták főzési szokásaikat, de később alkalmazkodtak a helyi élelmiszerekhez.

Gasztronómiájának meghatározó tényezője, hogy Argentína a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője. Kifejezetten széles az élelmiszerválaszték, ami viszonylag alacsony áron elérhető. Az ország nagy búza, veteménybab, kukorica, hús (különösen marha) és tej termelő, valamint a ’70-es évektől szója nagytermelő is, bár utóbbi a lakosság körében nem túl népszerű.

A nagy marhahústermelésnek köszönhetően ez a leginkább fogyasztott élelmiszer az országban, szinte minden ételükben megtalálható alapanyag. A század elejétől egészen a közelmúltig Argentínában volt a világon a legmagasabb az egy főre jutó marhahús-fogyasztás. Tipikus argentin étel az asado vagy más néven a parrillada, ami parázson grillezett hús és tehénbelsőség; az empanada, ami hússal vagy zöldségekkel és egyéb finomságokkal töltött, olajban kisütött tészta; a tamale, ami kukoricacsuhéba vagy banánlevélbe csomagolt masa tésztába (speciális dél-amerikai kukoricaliszt) töltött hús, zöldségek, chili vagy gyümölcsök. A tamalehoz hasonló étel az humita, ami szintén kukoricacsuhéba csomagolt masa tészta, de régiótól függően friss kukorica, pirított hagyma, tök, paradicsom és fűszerek találhatók benne. Népszerű étel továbbá a sűrű, leves szerű locro, aminek elkészítésére többféle recept létezik, de alapja a bab, a tök, a fehér kukoricaszem és a hús. A patasca leves, aminek alapját a hamuval vagy mésszel forralt fehér kukoricaszemek adják, és végül a calapurca, ami búzából vagy kukoricából, marhahúsból, hagymából, chiliből főzött leves, és különlegessége, hogy forró kövekkel tálalják, mely jellegzetes sült ízt ad neki. A szomszédos országokhoz hasonlóan itt is nagyon gyakori a chorizo szendvics, az úgynevezett choripán fogyasztása.

A hatalmas búzatermelésnek köszönhetően a kenyérfélék is népszerűek, a leggyakoribb a fehér búzakenyér. A búzatermelés nagyrészt megmagyarázza bizonyos ételek sikerét, melyek a nagy olasz bevándorlás által terjedtek el, mint például a rendkívül népszerű argentin pizza, melynek tésztája jellemzően vastagabb az olasznál.

Meghatározó továbbá a tej termelése és fogyasztása, hiszen évente körülbelül 240 litert fogyaszt egy átlagos argentin. Mivel nagy mennyiségben termelnek tejet, az egyéb tejtermékek népszerűek. Nagy mennyiségben fogyasztanak például sajtot (az országnak 8 saját sajtféléje van) vagy dulce de lechet, ami nádcukorral készült karamellizált tejkrém.

Az édességek közül széles körben fogyasztott az alfajor, melynek több változata is létezik, de lényegében egy omlós keksz, dulce de lechevel. Népszerű édesség a fagylalt is, különösen az olasz típusú, habár a gyarmati kor óta a sörbet is igen kedvelt fagylalt féle. Manapság az ország északnyugati részén gyakran fogyasztott az alfeñique, színes koponya formájú édesség.

Nemcsak Argentínában, de a szomszédos országokban is jellegzetes ital a yerba mate növény leveleiből készült mate főzet, aminek eredete egészen a kontinens felfedezése előttre nyúlik vissza. A mate teaként is elkészíthető. A brit bevándorlásnak köszönhetően széles körben fogyasztanak klasszikus teát, de az ősi hagyományokból eredő különféle gyógynövényekből készült teák is népszerűek, mint például a boldó és a peperina, melyek jótékony hatással vannak az emésztőrendszerre. Az országba a spanyol gyarmatosítók hozták magukkal a kávé fogyasztás szokását, és ennek hatására terjedtek el a kávézók is, amik felkapott találkozóhelyekké váltak. A különféle csokoládés italok fogyasztása szintén a gyarmatosítás hatása.

Az alkoholos italok közül kiemelkedik a bor, hiszen Argentína a világ 5. legnagyobb bortermelője. Főleg Mendozában, San Juanban és a Kordillerák hegységnél fekvő tartományokban termelnek borokat. Az ország jellegzetes borai közül kiemelkedik a Malbec. Egyes alkoholos italok főleg az északi vidéki területeken ismertek, mint a caña, vagy azok, melyek eredete egészen a kontinens felfedezése előttre nyúlik vissza, mint az aloja, a chicha (kukoricából erjesztett ital), és a guarapo.

A klasszikus argentin reggeli része a vajas kenyér valamilyen édes feltéttel, egy pohárka kávéval és tejjel, alkalmanként mate gyógyteával; de utóbbi általában teljesen felváltja a reggelit. Általában 21 óra után vacsoráznak. Hagyomány, hogy az argentinok vasárnap ebédre összeülnek a családdal vagy a barátokkal és valamilyen grill ételt vagy tészta félét esznek.

Az argentin gasztronómiában nemcsak a regionális különbségek érezhetők, de nagyon fontos eltérések mutatkoznak az egyértelműen városi, a kevésbé városias, és a hagyományokat jobban őrző vidéki területek között, illetve a különböző társadalmi-gazdasági rétegek konyhaművészete között is. Bár általában négy fő régióra szokás osztani Argentínát, vannak az egész országban tipikusnak tekinthető ételek, mint az asado, a chimichurri fűszeres mártás, a churrasco jókora szelet marhahús, a milanesa rántott marhahús, a dulce de leche, az empanadas, vagy a rizses húshoz hasonló guiso de arroz és a mate gyógytea (különösen a keserű).

Turizmus

[szerkesztés]

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Buenos Aires: Rengeteg szórakozóhellyel van tele a város. Vásárlónegyed a Avenida Santa Fe. A Metropolitana katedrálisban José de San Martin sírja található. A Teatro Colón a város operaháza. A főváros leghíresebb múzeumai a Szépművészeti Múzeum, a Történeti Múzeum és a Museo del Cine.
  • Mar del Plata: A fővárostól 400 km-re található tengerpart.
  • Córdoba: Az ország második legjelentősebb városa. Nevezetesek a piacok, a jezsuita Iglesia de la Compania és a Museo Historicao Provincial Marques de Sobremonte.
  • Iguazú Nemzeti Park: Puerto Iguazu közelében folyik össze az Iguazú és a Paraná folyó. Ettől keletre található maga a vízesés, melyen másodpercenként 70 méter magasságból 5000 köbméter víz zúdul alá. Sportközpontnak számít.
  • Los Glaciares Nemzeti Park: egyik legjelentősebb nemzeti parkja Santa Cruz tartományban, Patagóniában. 1981 óta a Világörökség része.
  • Ushuaia: Általában ezt tekintik a világ legdélebbi városának. Tűzföld fő szigetének a déli partján, egy öbölben fekszik. Északról a Martial-hegység öleli körül, délről pedig a Beagle-csatorna vize határolja.
  • Nahuel Huapí-tó
  • Humahuaca völgye (La Quebrada de Humahuaca)

Oltások

[szerkesztés]

Javasolt oltás bizonyos területekre utazó turistáknak:

  • Hastífusz
  • Hepatitis A (az egész országban magas a fertőzésveszély)
  • Hepatitis B (az egész országban magas a fertőzésveszély)
  • Veszettség
  • Malária elleni gyógyszer (Bolívia, Paraguay, és Argentína határainál nagy a kockázata a megbetegedésnek).
A pato nemzeti sport, amely a lovaspóló és a kosárlabda keveréke

Labdarúgás

[szerkesztés]

A labdarúgás az ország legnépszerűbb sportága és egyben része az argentin kultúrának. Az argentin labdarúgó-válogatott 1978-ban, 1986-ban és 2022-ben volt világbajnok, a nyári olimpiai játékokon pedig további két alkalommal szerzett aranyérmet, 2004-ben és 2008-ban.

Nemzetközileg ismert sportolók

[szerkesztés]
Lionel Messi

Olimpia

[szerkesztés]

Argentína az olimpiai játékokon tizenhétszer aratott győzelmet eddig. Legeredményesebb sportága az ökölvívás.

Időzóna

[szerkesztés]

2008. október 19-étől a keleti tartományokban és a fővárosban előreállítják az órákat a nyári időszakban (október végétől március közepéig), a nyugati tartományokban viszont nem változtatnak rajta.

Ünnepek

[szerkesztés]
Fiesta Nacional de la Cerveza, a német Oktoberfest argentin megfelelője
Dátum spanyol neve magyar neve
január 1. Año nuevo Újév
március 24. Día Nacional de la Memoria por la Verdad y la Justicia 1976-os katonai puccs emléknapja
tavasz Viernes Santo Nagypéntek
tavasz Pascuas Húsvét
április 2. Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvinas Malvinasi veteránok és áldozatok napja
május 1. Día del Trabajador a Munka ünnepe
május 25. Primer Gobierno Patrio az Első Nemzeti Kormány megalakulása
június 20. Día de la Bandera a Zászló napja
július 9. Día de la Independencia a Függetlenség Napja
augusztus 17. Paso a la Inmortalidad del General José de San Martín José de San Martín emléknapja
szeptember 11. Día del Maestro a Tanár Napja Domingo Faustino Sarmiento halálának napja
október 12. Día de la Raza Amerika felfedezésének ünnepe
december 8. Inmaculada Concepción de María Mária szeplőtelen fogantatása
december 25–26. Navidad Karácsony

Az ünnepek egy része Argentínában állandó időpontú, más részük áthelyezhető. Az előbbiek közé tartozik az újév (Año Nuevo), a Nagypéntek (Viernes Santo), május 1., a munka ünnepe (Dia del Trabajo), május 25., az Első Nemzeti Kormány évfordulója (Primer Gobierno Patrio), július 9., a Függetlenség Napja (Dia de la Independencia), december 8, Mária szeplőtelen fogantatásának napja (Día de la Inmaculada Concepción) és a Karácsony (Navidad). Az áthelyezhető (trasladables) ünnepekhez tartozó munkaszüneti napot mindig hétfőn tartják. Ha az ünnep keddre vagy szerdára esik, akkor a megelőző hétfőn, ha csütörtökre vagy péntekre, akkor a következő hétfőn.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.pagina12.com.ar/422916-la-poblacion-argentina-es-de-47-327-407-personas
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2020
  4. Population density (people per sq. km of land area) | Data. data.worldbank.org. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
  5. One Country, Eight Defaults: The Argentine Debacles”, Bloomberg News, 2019. szeptember 11. (Hozzáférés: 2019. december 13.) 
  6. Profi módjára dőlt be megint a világ államcsőd-bajnoka – Még a koronavírus sem kellett hozzá (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. július 6.)
  7. Report for Selected Countries and Subjects (angol nyelven). IMF . (Hozzáférés: 2022. április 21.)
  8. 1001 Unbelievable Facts, 114. o.
  9. Rock, David (1987). Argentina, 1516–1987: From Spanish Colonization to the Falklands War. Berkeley, CA: University of California Press ISBN 978-0-520-06178-1; Edwards, Todd L. (2008). Argentina: A Global Studies Handbook. Santa Barbara, CA: ABC-CLIO ISBN 978-1-85109-986-3
  10. The name Argentine (Spanish) El nombre de Argentina Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  11. Informe científico que estudia el Aconcagua, el Coloso de América mide 6960,8 metros (spanish nyelven). Universidad Nacional de Cuyo, 2012. [2012. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
  12. a b c d Balázs-Arg 21. o.
  13. a b Albanese, Rubén: Alturas y Depresiones Máximas en la República Argentina (spanish nyelven). Instituto Geográfico Nacional, 2009. [2013. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. Young 2005, 52. o.
  15. Lynch, David K.: Land Below Sea Level. Geology – Geoscience News and Information. [2014. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. Archivált másolat. [2009. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  17. New Maddison Project Database. The Maddison-Project, 2013. [2018. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  18. portfolio: Az ország, amelyik majdnem kibírt 20 évet csőd nélkül, és náluk ez már nagy szó
  19. Argentina's newly sworn-in President Milei warns of shock adjustment to economy (amerikai angol nyelven). PBS NewsHour , 2023. december 10. (Hozzáférés: 2023. december 11.)
  20. Argentina announces that it will not join BRICS bloc”, Al Jazeera (angol nyelvű) 
  21. National Constituent Convention (22 August 1994)
  22. a b c ernández, Fran cisco Lizcano: Composición Étnica de las Tres Áreas Culturales del Continente Americano al Comienzo del Siglo XXI (spanyol nyelven). Centro de Investigación en Ciencias Sociales y Humanidades, UAEM. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  23. Encuesta Complementaria de Pueblos Indígenas 2004–2005 (spanyol nyelven). National Institute of Statistics and Census of Argentina. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 15.)
  24. a b A Világ országai Nyír-Karta Bt. 2008
  25. "El varieté de la calle Florida" Archiválva 2007. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. (Editorial) – Clarín
  26. Sánchez, Gonzalo: La comunidad china en el país se duplicó en los últimos 5 años. Clarin.com, 2010. szeptember 27. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  27. Mallimaci, Fortunato; Esquivel, Juan Cruz; Irrazábal, Gabriela (26 August 2008). "Primera Encuesta Sobre Creencias y Actitudes Religiosas En Argentina" (PDF) (in Spanish). Buenos Aires: CONICET – Consejo Nacional de Investigaciones Científicas y Técnicas.
  28. Latinobarómetro 1995–2017: El Papa Francisco y la Religión en Chile y América Latina (spanyol nyelven), 2018. január 1. [2018. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 19.)
  29. International Religious Freedom Report 2012 – Argentina. US Department of State, 2012
  30. DellaPergola, Sergio (2013). "World Jewish Population, 2013". In Dashefsky, Arnold; Sheskin, Ira (eds.). The American Jewish Year Book, 2013. American Jewish Year Book. 113. Dordrecht: Springer. pp. 279–358. doi:10.1007/978-3-319-01658-0_6. ISBN 978-3-319-01658-0
  31. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=AR
  32. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/gdp-growth-annual
  33. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=AR&view=chart%2C
  34. a b https://countryeconomy.com/national-debt/argentina
  35. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/inflation-cpi
  36. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/employment-rate
  37. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/unemployment-rate
  38. https://countryeconomy.com/national-minimum-wage/argentina
  39. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/wage-growth
  40. a b c https://hu.tradingeconomics.com/argentina/indicators
  41. https://hu.tradingeconomics.com/argentina/sales-tax-rate
  42. Exchanges in Argentina Move Toward Greater Integration”, The Wall Street Journal, 2013. április 3.. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. március 13.) 
  43. Argentina's Economy Expanded 2.3% in Second Quarter”, Bloomberg, 2015. szeptember 18.. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. október 12.) 
  44. portfolio: Profi módjára dőlt be megint a világ államcsőd-bajnoka – Még a koronavírus sem kellett hozzá
  45. Argentínában 40 százalékra emelték az alapkamatot. portfolio.hu. [2018. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 6.)
  46. Totális összeomlás Argentínában: pániklépés a jegybanktól, de ez sem ért semmit. portfolio.hu. [2018. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.)
  47. a b Archivált másolat. [2007. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  48. CIA World Factbook
  49. Report for Selected Countries and Subjects. imf.org , 2019. március 3. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Argentina című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Balázs-Arg: Balázs Dénes: Argentína, Uruguay. Budapest: Panoráma. 1988. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963 243 142 1  
  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp., 2003)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp., 2001–2002)
  • Földünk országai (szerk. D.Gergely Anikó, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1981) ISBN 963-09-1666-5
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004, ISBN 963-9516-63-5

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Argentina
A Wikimédia Commons tartalmaz Argentína témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]