Malária
| Malária | |
 | |
| Plasmodium falciparum-gyűrűformák és gametociták emberi vérben. | |
| Osztályozás | |
| BNO-10 | B50 |
| BNO-9 | 084 |
| Főbb tünetek | |
| Adatbázisok | |
| OMIM | 248310 |
| DiseasesDB | 7728 |
| MedlinePlus | 000621 |
| eMedicine | med/1385 emerg/305 ped/1357 |
| MeSH Name | C03.752.250.552 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Malária témájú médiaállományokat. | |
A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett paraziták által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350–500 millióan betegszenek meg, közülük több mint egymillióan meg is halnak. Afrikában a gyermekek negyede még öt éves kora előtt maláriában hal meg. A nagy halálozási arány fő okai: az erősödő gyógyszer-rezisztencia és a szúnyogok inszekticid-tűrőképességének javulása.
A betegséget négy különböző, a Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtű okozhatja: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae és a Plasmodium falciparum. A betegség az utóbbi típusú fertőzés esetén a legsúlyosabb lefolyású. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése (innen ered neve is: az olasz „mal aria” jelentése rossz levegő).
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A Plasmodiumok az Óvilágban fejlődtek ki, és ott is terjedtek el főként a trópusi és a meleg mérsékelt égöv vízjárta, illetve mocsaras részein. A betegség az Árpád-korban Magyarországon is nagyon gyakori volt. Az éghajlat kedvezőtlen változása (lehűlése, az ún. kis jégkorszak) némileg visszaszorította, majd a mocsarak lecsapolása végleg kiirtotta a Kárpát-medencében a kórokozókat. A globális felmelegedés hatására a 2000-es évek elején a maláriaszúnyogok szórványosan újra megjelentek a Nagyalföld déli részén.
Az Újvilágba a spanyol hódítók hurcolták be, és ott ismerkedtek meg hosszú ideig leghatásosabb ellenszerével, a kínafa kérgéből főzött kininnel.[1]
Mai előfordulása
[szerkesztés]A gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori (az esetek 80-85%-a Afrika egyenlítői vidékein fordul elő, a többi leginkább Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában). Az innen érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést, és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése útján is.
.png)
Jelmagyarázat – fehér: mentes, sárga: ritka, piros: nagy kockázat, bordó: nagy kockázat, megelőzés ajánlott
A fertőzés folyamata
[szerkesztés]Ha egy nőstény Anopheles szúnyog maláriás embert csíp meg, a felszívott vérrel együtt kórokozók jutnak a szervezetébe. A felszívott sejtek (melozoid sejtek) először egy ivaros szaporodási folyamaton mennek át (gametogónia), mely során mikro- és makrogaméták keletkeznek. Ezek egyesülésével zigóta (ookinéta) keletkezik, mely a nyálmirigyekbe kerül, ahol betokozódik, és ivartalan folyamat során osztódik (sporogónia). Mivel csípéskor a szúnyogok nemcsak vért szívnak ki áldozatuk testéből, hanem nyálukat is befecskendezik, ezért a következő csípéssel a parazitákat a másik emberbe juttatják. Itt a kórokozók a vérárammal a májba jutnak és szaporodni kezdenek (schizogónia). A májsejteket megfertőzik és elpusztítják. Az átlagosan 2-4 hétig tartó érési folyamatot követően a kórokozók a májat elhagyják, és újra a véráramba kerülve elárasztják a beteg vörösvérsejtjeit. Itt tovább szaporodnak (melozoid sejtek keletkeznek) és a fertőzött sejteket szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária esetén a vörösvérsejtek nagyobb százaléka fertőződik meg, és nagyobb mennyiségű vörösvérsejt esik szét egyszerre, ez okozza ennek a típusnak a súlyosabb lefolyását. Szövődmények kialakulásának esélye is P. falciparum fertőződés esetén nagyobb. Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda.
Sarlósejtes vérszegénységben szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvérsejtet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett, ami gyakoriságának jelentős emelkedését eredményezte a helyi lakosság körében.
Tünetei
[szerkesztés]A fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica (P. falciparum) esetében 1-4 hét, malaria tertiana (P. vivax) és quartana (P. malariae) esetén akár több év is lehet. A malária fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham. (* elégtelen maláriaprofilaxis esetén)
| Plasmodium | Lappangási idő | Maláriaforma | Lázrohamok visszatérése |
|---|---|---|---|
| P. falciparum | 7–30 nap (90%) hosszabb (10%)* |
Malaria tropica | rendszertelen, akár folyamatos |
| P. malariae | 16–50 nap | Malaria quartana | 72 óránként |
| P. ovale | 12–18 nap hosszabb (10%)* |
Malaria tertiana | 48 óránként |
| P. vivax | 12–18 nap hosszabb (10%)* |
Malaria tertiana | 48 óránként |
Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak – gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom- és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gasztroenterális panaszok: híg – akár koleraszerű – széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott).
A paraziták kimutatása a vérmintából megerősíti a diagnózist. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok szerint változnak.
Kezelése
[szerkesztés]A kezelés a kórokozó típusán, valamint annak esetleges gyógyszerrezisztenciáján múlik. Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. (Lásd ATC P01B.) Gyógynövényként az egynyári üröm (Artemisia annua) arthemisinin kivonatának felhasználásával készült artemether/lumefantrine (gyógyszerként Coartem vagy Riamet néven forgalmazzák) hatásos még ellene.[2][3][4]
Szükséges a lázrohamok csillapítása, illetve az egyéb tünetek (például a betegség során gyakran jelentkező alacsony vércukorszint) kezelése. A megelőzés lényege a maláriát terjesztő szúnyogok elleni védekezés. Azok számára, akik olyan országokba utaznak, ahol a betegség gyakori, javasolt szúnyogháló és szúnyogriasztó szerek használata. A fertőzés elkerülésére a gyógyszeres prevenciót kell alkalmazni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sokszínű
- ↑ Data on File, Coartem Product Monograph, Novartis AG. 5th Edition. November 2005.
- ↑ Makanga et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether-lumefantrine in pediatrics with uncomplicated plasmodium falciparummalaria: a pooled analysis of individual patient data; Am. J. Trop. Med. Hyg., 74(6), 2006, pp. 991–998
- ↑ Mueller et al, Efficacy and safety of the six-dose regimen of artemether–lumefantrine for treatment of uncomplicated Plasmodium falciparum malaria in adolescents and adults: A pooled analysis of individual patient data from randomized clinical trials; Acta Tropica 100 (2006) 41–53
Források
[szerkesztés]- Az Egészség-tár oldala a maláriáról
- Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
- Malária bejegyzés a Videoklinikán
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
