Ugrás a tartalomhoz

U–183

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U–183
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőAG Wesser, Bréma
Megrendelés1940. augusztus 15.
Építés kezdete1941. május 28.
Vízre bocsátás1942. január 9.
Szolgálatba állítás1942. április 1.
Szolgálat vége1945. április 23.
Honi kikötőLorient
SorsaElsüllyesztették[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
SablonWikidataSegítség

Az U–183 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. április 1-jén vették hadrendbe. Pályafutása során öt hajót – 26 253 regisztertonnát – süllyesztett el. A háború vége előtt két héttel a Jáva-tengeren elsüllyesztette egy amerikai búvárhajó.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Első járőrútjára, Új-Skócia partjaihoz 1942. szeptember 19-én indult Kielből. December 3-án megtámadta az ONS–146 konvojt, és egy torpedóval elsüllyesztette az Empire Dabchick nevű brit gőzöst. Negyvennyolc ember meghalt.[3]

A USS Besugo, amely elsüllyesztette az U–183-at

1943 első fél évében a Karib-tengeren cserkészett. Március 11-én Kuba nyugati csücskétől 45 kilométerre a tenger fenekére küldte az Olancho nevű hondurasi teherszállítót. A robbanás miatt a legénység nem tudta leállítani a gépeket, így a hajó körbe-körbe ment, amíg az U–169 meg nem adta a kegyelemdöfést.[4][5]

1943. július 3-án a búvárhajó a Monszun csoport első hullámában a Távol-Keletre indult. Afrika megkerülése után Bombay közelében vadászott, majd megérkezett a malájföldi Pinangbe.[6] Negyedik járőrútján Ceylon és a Maldív-szigetek környékén cserkészett. Két brit hajót süllyesztett el, majd visszatért a japánok által biztosított német bázisra.[7]

1944. június 5-én, a Maldív-szigetektől délre megtorpedózta a brit Helen Mollert, amely 12 perc alatt hullámsírba merült.[8] A tengeralattjáró a szingapúri javítás után Kóbébe hajózott, majd visszatért Jakartába. Utolsó útjára 1945. április 21-én futott ki, majd két nap múlva a Jáva-tengeren a USS Besugo amerikai tengeralattjáró megtorpedózta. Az 55 tagú legénységből mindössze egy ember élte túl a támadást.[9][1]

Kapitányok

[szerkesztés]
Név Kezdőnap Zárónap
Heinrich Schäfer 1942. április 1. 1943. november 19.
Fritz Schneewind 1943. november 20. 1946. április 23.

Őrjáratok

[szerkesztés]
Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1942. szeptember 19. Lorient 1942. december 23.
Lorient 1943. január 30. Lorient 1943. május 13.
Lorient 1943. július 3. Penang 1943. október 30.
Penang 1944. február 10. Penang 1944. március 21.
Penang 1944. május 17. Penang 1944. július 7.
Jakarta 1945. április 21. * 1944. április 23.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyedt

Elsüllyesztett hajók

[szerkesztés]
Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj
1942. december 3. Empire Dabchick  Egyesült Királyság 6089 ONS–146
1943. március 11. Olancho  Honduras 2493
1944. február 29. Palma  Egyesült Királyság 5419
1944. március 9. British Loyalty  Egyesült Királyság 6993
1944. június 5. Helen Moller  Egyesült Királyság 5259

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]