Ugrás a tartalomhoz

U–527

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
U–527
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőDeutsche Werft AG, Hamburg
Megrendelés1940. augusztus 15.
Építés kezdete1941. október 28.
Vízre bocsátás1942. június 17.
Szolgálatba állítás1942. szeptember 2.
Szolgálat vége1943. július 23.
Honi kikötőLorient
SorsaElsüllyesztették[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–527 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az U–527 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. szeptember 2. vették hadrendbe. Két harci küldetése volt, amelyek során egy hajót süllyesztett el.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Az U–527 1943. február 9-én futott ki Kielből első járőrszolgálatára Herbert Uhlig kapitány parancsnoksága alatt. Az Atlanti-óceán északi részén vadászott szövetséges hajókra. 1943. március 8-án megtámadta az SC–121-es konvojt. A tengeralattjáró elsüllyesztette a Fort Lamy brit gőzöst, amely 6333 tonna általános rakományt és robbanóanyagot szállított, valamint az HMS LCT-2480 partraszállító egységet vitte az Amerikai Egyesült Államokból a Nagy-Britanniába. A fedélzeten tartózkodó 51 emberből 46 meghalt.[1][3][4]

A tengeralattjáró március 19-én rábukkant a HX–229-es konvojtól leszakadó gőzösre, a Mathew Luckenbachra. A hajó azért hagyta el a konvojt, mert a kapitány és tisztjei úgy gondolták, ha egyedül haladnak, kisebb az esélye a búvárhajó-támadásnak, mint a karavánban, amelynek több egysége is találatot kapott már. A teherszállítón 8360 tonna általános rakomány – benne acél, gabona, lőszer, postai küldemények és több teherautó – volt. Az U–527 három torpedót lőtt ki a hajóra, közülük kettő talált. A hajó bal oldalán lékek nyíltak, és a legénység azonnal mentőcsónakokba és -tutajokba szállt. A támadást valamennyien túlélték, másfél óra múlva a USCGC Ingham, az amerikai parti őrség hajója vette fedélzetére őket. A sodródó Mathew Luckenbach-ot végül az U–523 torpedója küldte hullámsírba.[1][3][5]

A tengeralattjáró 1943. május 10-én indult utolsó útjára Lorient kikötőjéből. Május 13-án a megtámadott egy súlyosan sérült hajót, amelyet a Vizcayai-öbölből vontattak ki. A kíséretben lévő korvett üldözni kezdte az U–527-et, és 15 mélységi bombát dobott rá. A búvárhajó megúszta a támadást, és nyugat felé haladt tovább. A nyár elején a Mexikói-öbölben cserkészett, majd visszaindult Franciaország felé. 1943. július 23-án, az Azori-szigetektől délre a USS Bogue amerikai hordozó egyik TBF Avengere mélységi bombákkal megsemmisítette. A legénységből 40-en meghaltak, 13-an túlélték a támadást.[6]

Kapitány

[szerkesztés]
Név Kezdőnap Zárónap
Herbert Uhlig 1942. szeptember 2. 1943. július 23.

Őrjáratok

[szerkesztés]
Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Kiel 1943. február 9. Lorient 1943. április 12.
Lorient 1943. május 10. * 1943. július 23.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett és megrongált hajók

[szerkesztés]
Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt Konvoj
1943. március 8. Fort Lamy  Egyesült Királyság 5242 SC–121
1943. március 19. Mathew Luckenbach*  Egyesült Államok 5848 HX–229

* A hajó megrongálódott, nem süllyedt el

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d WW1
  2. Type
  3. a b WW2
  4. WW4
  5. WW5
  6. WW3

Források

[szerkesztés]