U–185

	U–185
Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	IXC/40 típus
	Pályafutása
Építő	AG Wesser, Bréma
Megrendelés	1940. augusztus 15.
Építés kezdete	1941. július 1.
Vízre bocsátás	1942. március 2.
Szolgálatba állítás	1942. június 13.
Szolgálat vége	1943. augusztus 24.
Honi kikötő	Lorient; Szczecin;
Sorsa	Eltűnt
	Általános jellemzők
Vízkiszorítás	1120 T felszínen; 1232 T víz alatt
Hossz	76,76 m
Szélesség	6,86 m
Merülés	4,67 m
Maximális merülési mélység	230 m
Hajtómű	MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db; SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség	19 csomó felszínen; 7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság	25 620 km felszínen; 117 km víz alatt
Fegyverzet	6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm); Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)
Legénység	48-56
	A Wikimédia Commons tartalmaz U–185 témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az U–185 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wessertől 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. június 13-án vették hadrendbe. Három harci küldetése volt, ezek során kilenc hajót elsüllyesztett, egyet megrongált.^[1]

Pályafutása

Az U–185 három járőrútra indult, az elsőre 1942. október 27-én futott ki Kielből. December 7-én megtorpedózta a brit zászló alatt haladó korábbi dán Peter Mærsk teherhajót 690 kilométerre az Azori-szigetektől. A hajó fedélzetén tartózkodó 66 ember meghalt.^[3] Második útján, 1943. március 10-én a tengeralattjáró megtámadta a KG–123-as konvojt, és két amerikai hajót pusztított el Kuba keleti partjai közelében. Második áldozata az első útját teljesítő amerikai James Sprunt volt. A teherhajó 4000 tonna robbanószert szállított, így a torpedótalálattól felrobbant, és mindössze 30 másodperc alatt elsüllyedt. A robbanás olyan nagy volt, hogy a szerteszét szálló fémdarabok a konvoj valamennyi tagját elérték. Az akciónak nem voltak túlélői. Április 6-án egy amerikai bauxitszállító volt a búvárhajó áldozata.^[4]

A tengeralattjáró harmadik járőrútja Brazília partjaihoz vezetett, ahol öt hajót süllyesztett el, közülük hármat egy napon. Az U–185 1943. július 7-én a BT–18-as konvojt támadta. Reggel hat után hét perccel megtorpedózta a James Robertsont, amely rádiókat szállított. A megrongálódott hajó két másik kereskedelmi hajónak is nekiütközött, mielőtt elsüllyedt. A következő áldozat a William Boyce Thompson tanker volt; a torpedó a gépháznál csapódott a hajótestbe, megsemmisítve azt és a kormányművet. Ugyanezen a napon a tengeralattjáró hullámsírba küldte a Thomas Sinnicksont is, amely 700 tonna mangánércet szállított. A második torpedó az üzemanyagtartályt találta el, és az égő olaj lángjai száz méternél magasabbra törtek fel. A legénység 13 órán át küzdött a hajóért, de végül kénytelen voltak elhagyni.^[5]

1943. augusztus 24-én, a hazafelé vezető úton, a Kanári-szigetektől nyugatra a USS Core amerikai anyahajóról felszálló TBF Avenger mélységi bombákkal megsemmisítette a tengeralattjárót. Huszonkilenc német meghalt, 22 túlélte a támadást.^[1]

Kapitány

Név	Kezdőnap	Zárónap
August Maus	1942. június 13.	1943. augusztus 24.

Őrjáratok

Indulás	Indulónap	Érkezés	Zárónap
Kiel	1942. október 27.	Lorient	1943. január 1.
Lorient	1943. február 8.	Bordeaux	1943. május 3.
Bordeaux	1943. június 9.	*	1943. augusztus 24.

* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, eltűnt

Elsüllyesztett és megrongált hajók

Dátum	Hajó neve	Nemzetisége	Brt	Konvoj
1942. december 7.	Peter Mærsk	Egyesült Királyság	5476	ON–149
1943. március 10.	Virginia Sinclair	Egyesült Államok	6151	KG–123
1943. március 10.	James Sprunt	Egyesült Államok	7177	KG–123
1943. április 6.	John Sevier	Egyesült Államok	7176	GTMO–83
1943. július 7.	James Robertson	Egyesült Államok	7176	BT–18
1943. július 7.	William Boyce Thompson	Egyesült Államok	7061	BT–18
1943. július 7.	S. B. Hunt*	Egyesült Államok	6840	BT–18
1943. július 7.	Thomas Sinnickson	Egyesült Államok	7176	BT–18
1943. augusztus 1.	Bagé	Brazília	8235	TJ–2
1943. augusztus 6.	Fort Halkett	Egyesült Királyság	7133

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c WW1
↑ Type
↑ WW2
↑ WW3
↑ WW4

Források

↑ Type: Type IXC/40. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 14.
↑ WW1: U-185. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 14.
↑ WW2: Patrol info for U-185. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 13.
↑ WW3: Patrol info for U-185. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 13.
↑ WW4: Patrol info for U-185. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 13.
↑ WW5: Peter Mærsk. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 13.

[WW1_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] WW1

[Type_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Type

[WW2_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] WW2

[WW3_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] WW3

[WW4_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] WW4

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

U–185

Hajótípus	Tengeralattjáró
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	IXC/40 típus
Pályafutása
Építő	AG Wesser, Bréma
Megrendelés	1940. augusztus 15.
Építés kezdete	1941. július 1.
Vízre bocsátás	1942. március 2.
Szolgálatba állítás	1942. június 13.
Szolgálat vége	1943. augusztus 24.
Honi kikötő	Lorient Szczecin
Sorsa	Eltűnt^[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	1120 T felszínen 1232 T víz alatt
Hossz	76,76 m
Szélesség	6,86 m
Merülés	4,67 m
Maximális merülési mélység	230 m
Hajtómű	MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség	19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság	25 620 km felszínen 117 km víz alatt
Fegyverzet	6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység	48-56^[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–185 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség