Szerkesztő:Ginery/Hidegség (Magyarország)

A településen világörökségi helyszín található

Hidegség
Katolikus templom
Hidegség címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Soproni
Jogállás	község
Polgármester	Dévényi Zoltánné (független)
Irányítószám	9491
Körzethívószám	99
Népesség
Teljes népesség	Az értéket a szócikknévtérbe mozgatás után adhatod meg.
Népsűrűség	23,37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	16,82 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hidegség Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Hidegség weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Hidegség község (németül: Kleinandrä, horvátul: Vedešin) Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban található.

Fekvése

Hidegség Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól mintegy 14 kilométer távolságra keleti irányban található. Természetföldrajzi szempontból a Nyugat-Magyarországi peremvidék részeként nyilvántartott Ikva-medencéhez tartozik a falu. A település határától északra elterülő Fertő-tó közelsége a történelem folyamán mindvégig meghatározta a község lakóinak életét: a növénytermesztés bizonyos ágainak fejlődését lehetetlenné tette, ugyanakkor például a zöldségtermesztés számára kedvező feltételeket biztosított a vízparti környezet.

Megközelítése

Hidegség közlekedésföldrajzi helyzete kedvező, rajta halad keresztül ugyanis a Fertőd térségétől Sopronig vezető, a Fertő-tó menti falvakat összekötő 8518-as út. Emellett a falu déli határától nem messze találkozik egymással a 84-es és a 85-ös főút, így az ország más részeiről is könnyen elérhető a Nagycenktől idáig húzódó, bő 3 kilométer hosszú 8525-ös út révén. A közeli Sopron városával és a környékbeli falvakkal gyakran induló autóbuszokkal nagyon könnyen elérhető a település, a város mintegy 20 perc autóbusszal.

A községnek (kb. 2 km-re a falutól) Nagycenkkel közös vasúti megállója volt a Győr–Sopron-vasútvonalon, de a Hidegség területén lévő megállóhely 1987-ben megszűnt.

A kerékpáros turizmust a falun végigvezető kerékpárút segíti, mely az EuroVelo 13-as nemzetközi kerékpárútvonal része.

Története

A település nevét a "Dézsma pincében" eredő forrásáról kapta. A Hydegsyd formában írt név előbb Hidegséd, majd Hidegség formában rögzült.

Őskor, ókor

A környék már a neolitikum idején is lakott terület volt, amit a falu határában előkerült leletek is bizonyítanak. 1990-91-ben kiterjedt ásatások zajlottak a faluban. Ezek során az őskorból csiszolt és pattintott kőeszközök, míg az ókorból egy kelta telep nyomai, kovácsműhely, vassalak és temető is előkerült. A leletek egyike egy minden valószínűség szerint a Hallstatti kultúrához köthető holdidol.

A környék intenzív római kori lakottsága nem kétséges, így nem meglepő, hogy az ókori leletek sem ritkák a településről. Római kori sír, sírkőtöredék és vaseszközök is felszínre kerültek a már említett ásatások során.

A honfoglalástól a török korig

A mai település Árpád-kori eredetű, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a templom rotundája, mely a régészek szerint XII. századi. Magát a települést az írott források először mint Buzád fiának birtokát 1274-ben, majd 1283-ban említették Hydegsyd formában. A falu Csák nevü birtokosa, aki soproni várispán volt, a XIII. században udvarházat emeltetett a településen és birtokközponttá tette. 1298-ban Beze István lett a község földesura öröklés útján, későbbi oklevelek pedig már az Osl nemzetséget emlegették a község birtokosaként. A következő évszázadokban a birtokosok sűrűn váltogatták egymást: 1358-ban azonban közel két évszázadra a Kanizsaiaké lett a falu.

Még a Kanizsai család volt a helybéli birtokos, amikor a törökök elérték a környéket. A Bécs ellen vonuló oszmán hadak 1529-ben már a Rábaközt támadták. Egy kisebb török csapat átkelt a Rábán a mai Rábakecölnél, és a gyújtogatások mellett sokakat elhurcoltak rabszolgának. Emiatt a falu lakossága előbb csökkent, majd jelentős részük elmenekült. 1532-ben a birtokos Kanizsai Ferenc meghalt és vele együtt a Kanizsai család is kihalt. Egyetlen örököse, Kanizsai Orsolya, báró Nádasdy Tamás későbbi nádor felesége volt, így került a falu a Nádasdy család kezére. Mivel az új birtokosok evangélikusok voltak, a falu lakosságának át kellett térnie erre a hitre, mert akkoriban a földesúr vallását kellett követnie a jobbágyoknak. 1532-34-ben horvát telepesek érkeztek a falu megüresedett házaiba a törökök által megszállt Horvátországi területekről, Kordun, Lika, Gornji Kotar, Una, Velebit vidékeiről, valamint részint Boszniából. Sajnos arra vonatkozólag, hogy pontosan mennyien is érkeztek a faluba eddig nem került elő pontos adat, csak annyi bizonyos, hogy 1537-ben a település lakosságának csak 40%-a volt magyar. A lakosság azoban nem sokáig lehetett békében, 1590-ben előbb német és vallon katonák pusztítottak a környéken, majd 1594-ben nem csak Győr és Pápa, hanem a legközelebbi végvár, Kapuvár is török kézre került, még ha csak rövid időre is. 1605-ben Bocskai csapatai vonultak át a környéken. Az 1608. évi urbárium szerint, ami a tizenöt éves háború pusztításait igyekezett felmérni, a falu 12 háza (a házak mintegy fele) az elvonuló hadak gyújtogatásainak áldozata lett, a település jelentős része lakatlan volt.

Nádasdy Ferenc 1643-ban visszatért a katolikus hitre felesége, a katolikus Esterházy Pál leánya kérésére, így a falu is rekatolizált. Nádasdy azonban részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, amiért fej- és jószágvesztésre ítélték, ezért 1671-ben Bécsújhelyen kivégezték. Emiatt a birtokok Hidegséggel együtt a kincstárra szálltak, majd Lipót király Draskovich Miklós királyi főajtónállónak (Nádasdy vejének) adományozta azt. Draskovich azonban nem tudta a király által megszabott 330 000 forintot előteremteni ahhoz, hogy a birtokot örökjogon is megválthassa, ezért a terület jelentős részét Széchényi György kalocsai érseknek zálogosította el 1678-ban. A Széchényiek csak 1711-ben tudták örökjogon is megváltani a birtokot az 1697-ben grófi rangra emelt Széchényi György személyében.

A törökök kiűzésétől a XIX. századig

A Széchényi család 1678-tól kezdve egészen a második világháborút követő földosztásig birtokolta a falut. A Rákóczi-szabadságharc idején a község ismét elnéptelenedett, ezért 1704-ben újra horvát telepesek érkeztek, ezúttal a Szerémségből. A horvát népesség részaránya így annyira megnövekedett, hogy 1832-ig horvát volt az iskolai oktatás nyelve.

1741-ben Széchényi Antal gróf átköltöztette az uradalmi központot Kiscenkre. Ennek az volt az oka, hogy sajnálatosan nem tudta Széplak birtokát, ahol egészen addig volt a központ, örökjogon is megváltani, így az visszakerült az Esterházy családhoz. Ekkor kezdődött el a cenki kastély építése is, és a Hidegséghez így közelebb került uradalmi központ jó hatással volt a település későbbi fejlődésére.

1781-ben II. József közbenjárására a környékbeliek új zöldséggel ismerkedtek meg, ekkor ültették ugyanis az első burgonyát a környéken. Az ekkor főként nádaratással, zöldség- és gyümölcstermesztéssel és szőlőműveléssel foglalkozó lakosság azonban nem sokáig örülhetett az új növénynek, hiszen hamarosan Napóleon seregei fenyegették Európát. A rendszeres hadisarc mellett beszállításokkal kellett a környéknek kivennie a részét a hadakozásból, 1809-ben 309 ökröt és 393 mázsa különböző élelmiszert kellett a soproni raktárba szállítaniuk. Az ekkor még jelentős szőlőtermesztés azonban jó bevételi forrást jelentett a francia katonák megnövekedett borigényei miatt.

A napóleoni háború után a Fertő tó vízszintje emelkedni kezdett, ami először jó hatással volt a nádaratásra, azonban ezzel egyetemben a település északi házainak kertjei víz alá kerültek. A vízszint tartósnak bizonyult, ekkoriban épülhetett a falu haranglába is. Állítólag a harangláb mellett volt egészen a XIX. századi vízszabályozásokig a csónakkikötő, ezzel a haranggal jelezték a lakosságnak, ha áru érkezett.

Hidegség lakói már a XVIII. században is elsősorban szőlő- és zöldségtermesztéssel, valamint nádaratással foglalkoztak. A hidegségi sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma és a paradicsom a soproni piacon kívül még Győr, Moson és Vas megyékben, valamint Ausztriában is közismert volt. A szőlőkultúrára azonban hatalmas csapást mért a XIX. századi filoxéravész. A helyiek azonban a szomszédos falvakkal ellentétben úgy döntöttek, hogy nem telepítik újra a szőlőiket, így ekkortól kezdve már nem beszélhetünk jelentős szőlő- illetve bortermelésről. A nádaratás és a feldolgozás is biztosította a megélhetést, azonban a mostoha munkakörülmények miatt nagyon sok arató egészen fiatalon elveszítette életét. Az állattenyésztés ágazatai közül inkább a külterjes szarvasmarhatenyésztést érdemes megemlíteni.

A XX. századtól

Az első világháborút még nagyobb veszteség nélkül sikerült megúszni, a két világháború közötti Horthy-korszakban aztán infrastrukturális fejlesztések történtek. 1927-ben elkészült Balftól Hidegségig a műút, mely ma a 8518-as út része, 1939-ben pedig a Bánhidai Hőerőműtől ellátva bevezették az elektromos áramot. 1941-ben már a házak 77%-a rendelkezett elektromos árammal.

A második világháború azonban már tragikus eseményeket hozott a falu életében. 1944 novemberétől a faluban és a faluhoz tartozó Ilonamajorban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek és dolgoztattak. Az itteni zsidók közül összesen 1286 beteget agyonlőttek. A szovjet csapatok 1945. április elsején érték el a falut. A megszállást követő földosztás után a lakosság társadalmi összetétele erősen megváltozott: korábban ugyanis 26 család 15-20 hold földterülettel rendelkezett, ezután kb. 5-6 hold lett az átlag birtokméret. Így a középparaszti rétegek helyett a kisparasztság került túlsúlyba. A kollektivizálás hullámai Hidegséget az 50-es években érték el először: 1950-ben megalakult a helyi Termelőszövetkezet, majd az 1959-es újjáalakulásával a szövetkezeti tulajdon általánossá vált a faluban. A 60-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel, így a gazdasági döntések gyakorlatilag kikerültek a helybéliek hatásköréből. Megszűnt a falu önálló tanácsa is, közigazgatásilag egészen a rendszerváltásig Hegykőhöz tartozott Hidegség. Az erőteljes urbanizáció hatására itt kedvezőtlen folyamatok zajlottak le: a 60-as évektől kezdve ugyanis nagyon sokan elvándoroltak a faluból, így rendkívüli mértékben lecsökkent a település lélekszáma.

Hidegség lélekszáma a XX. század folyamán jelentősen csökkent: 1900-ban még 554-en, 1930-ban 589-en, 1997-ben azonban már csak 303-an lakták. Az a furcsa helyzet állott elő, hogy a II. József- féle népszámláláshoz képest is jóval kevesebben élnek ma a faluban. A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, majdnem eléri a 40%-ot az idősek aránya. 2007-re azonban a falu lakossága ismét növekedésnek indult, elérve a 340 főt. A keresők többsége ingázó, elsősorban a közeli Sopronban, illetve Ausztriában vállalnak munkát. Az különösen kedvezőtlen a kisközség számára, hogy sem óvodával, sem pedig általános iskolával nem rendelkezik. Hidegségen összesen 112 lakást tartanak nyilván, ebből mindössze 1 van önkormányzati tulajdonban. Vezetékes ivóvízzel mára már szerencsére csaknem minden lakást elláttak, s az utóbbi időben sor került a telefonhálózat bővítésére is. Az infrastrukturális fejlődés folyamatosságát biztosítja a szennyvízcsatorna hálózat és a vezetékes gázhálózat kiépülése is. Az utak többsége portalanítva van, ez még az utóbbi pár évtized fejlesztésének köszönhető. Így azt mondhatjuk, hogy a község kis mérete ellenére infrastrukturálisan eléggé fejlett. A turizmus fellendítése érdekében a faluban igyekeznek mindent megtenni.

A Fertő tó melléki kerékpárút bővítése és belterületi szakaszának kiépítése 1997. október elsejével vette kezdetét. A 80-as években épült faluháznál kultúrterem, orvosi rendelő és üzlethelyiségek találhatók. A helyi vízmű tulajdonosa a Soproni Víz-, és Csatornamű Vállalat, amely a szennyvíztisztító mű üzemeltetését is végzi. Mára már a kommunális folyékony és szilárd hulladékgyűjtés is megoldódott a Rekultív Kft. jóvoltából (székhelye Fertőszentmiklós). A Hidegségen járóknak érdemes még megismerkedniük a helyi nádaratással és feldolgozással. A jó minőségű termékek fele exportra megy, még Svájcban is előszeretettel vásárolnak a termékekből. Természetesen a falu lakói ma sem mondtak le a minőségi zöldségtermesztésről, még ma is ez a legkiemeltebb mezőgazdasági foglalkozás.

Hidegségnek napjainkban a kistelepülések számos problémájával szembe kell néznie, elsődleges azonban népesség alacsony létszáma. Ennek kezelése érdekében alakítottak ki a falu felett található dombon, az ún. Csillahegyen egy lakóparkot a kilencvenes évek közepén, amelynek beépítése napjainkra lassan befejeződik. A falu számára azonban emellett számos lehetőség is van. A Fertő tó melléki kerékpárút az átmenő forgalom növekedését vonhatja maga után, amelyből remélhetőleg a település is profitálhat. A turizmus fellendülését a műemléktemplom (román kori Szent András-templom), illetve Sopron város közelsége is motiválja. Ezenkívül a hagyományos tevékenységek ( zöldségtermesztés, nádfeldolgozás) is előbb-utóbb fellendülnek.

Polgármesterei

• 1990–1994: Völgyi Ferenc (független)
• 1994–1998: Kuntzl Ottó (független)
• 1998–2002: Kuntzl Ottó (független)
• 2002–2003: Kovács István (független)
• 2003–2006: Kovács István (független)
• 2006–2010: Kovács István (független)
• 2010–2014: Kovács István (független)
• 2014–2019: Kovács István (független)
• 2019-től: Dévényi Zoltánné (független)

A településen 2003. augusztus 17-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt. A választáson az előző polgármester is elindult, és meg is erősítette pozícióját.

Statisztika

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,1%-a magyarnak, 19,4% horvátnak, 1,1% lengyelnek, 8,9% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (3,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,6%, református 1,4%, evangélikus 1,4%, izraelita 0,3%, felekezeten kívüli 9,1% (14,7% nem nyilatkozott).

Vallás

1840-ben 408 lakosa mind római katolikus volt.

1880-ban 518 lakosa mind római katolikus volt.

1890-ben 540 lakosa mind római katolikus volt.

1900-ban 554 lakosából volt 552 római katolikus (99,6%) és 2 evangélikus (0,4%).

1910-ben 521 lakosából volt 518 római katolikus (99,4%), 2 református (0,4%) és 1 izraelita (0,2%).

1920-ban 534 lakosából volt 533 római katolikus (99,8%) és 1 evangélikus (0,2%).

1930-ban 589 lakosából volt 584 római katolikus (99,2%) és 5 református (0,8%).

1941-ben 569 lakosából volt 568 római katolikus (99,8%) és 1 evangélikus (0,2%).

1949-ben 553 lakosából volt 552 római katolikus (99,8%) és 1 evangélikus (0,2%).

2011-ben 357 lakosából volt 259 római katolikus (72,6%), 5 evangélikus (1,4%), 5 református (1,4%), 1 izraelita (0,3%) és 32 felekezeten kívüli (9,1%) (52 nem nyilatkozott, 14,7%).

Látnivalók

Freskórészlet a templomból

Római katolikus plébánia és paplak

Hidegség egykor Nagycenkkel közös vasúti megállója a homlokzati festménnyel

Az egykori vasúti megálló mellett látható székelykapu

• Műemlék Árpád-kori római katolikus Szent András templom (XII. század) – Hidegség elsőrendű műemléke a falu feletti dombon álló Szent András-templom, amelynek XIII. századi körkápolnájában korabeli freskók találhatók. Ehhez az eredeti körkápolnához a XV. században kétszakaszos hajót építettek. Ezt az 1713-as villámcsapás után barokk stílusban átalakították. A gyönyörű műemléktemplom magasabb alapszintje miatt szinte az egész községet uralja. A templom történetéhez tartozik még, hogy 1748-ban toronnyal látták el, amely szintén a barokk jegyeit viseli. Az építményt 1890-ben romantikus homlokzattal látták el, majd 1940-ben végleg meghosszabbították a hajóját. Bár a templom részei különböző időpontokban épültek, kimagasló építészettörténeti értékét a legősibb részlet, a keleti rotunda határozza meg. Az ősi rotunda négyzetes templomtestbe foglalva alkotja a keleti szentélyt. Ilyen épülettest a Balaton-felvidéki Zánka és a szlovákiai Dejte templománál figyelhető meg. A műemléktemplom az 1971-1972-es föltárás és helyreállítás során nyerte el mai alakját. A templomról egy helyi legenda is szól. Az egykor Fertőszéplak falu határában lévő mára már nem létező Jakabfalva lakói betolakodó népek elől két harangjukat is a földbe rejtették. 1735-ben Udvardy Mihály széplaki plébános feljegyezte, hogy egy helybéli paraszt bikája szántás közben szarvával két harangot is kifordított a földből. A harangokat megvizsgálták, mindkettő középkori eredetű, díszítés nélküli, sima harang volt. A hidegségiek úgy mesélik, hogy az ő templomukba került az egyik harang. Mára már sajnos nyoma veszett mindkét harangnak, így a történet igazságát kideríteni nem lehet.

• Műemlék Ecce homo-szobor (1684) – Más néven Búsuló Krisztus-szobor, a falu határában, a Nagycenk felé vezető út mentén, néhány zsidó síremlék között látható barokk szobor 1908-ban lett felújítva.

• Műemlék Nepomuki Szent János-szobor (1744)

• Műemlék útmenti kereszt (1780 körül) – Késő barokk kerszt, felújítva 1886-ben.

• Műemlék népi harangláb (XIX. század ?) – Az egykori csónakkikötő közelében áll, oldalán a nádaratók emléktáblájávan, mely a falubeli nádaratási hagyományokról emlékezik meg.

• Műemlék római katolikus paplak (XVIII. század) – A részben átalakított plébániaház és a hozzá tartozó mintegy 2 hektáron elterülő plébániakert a település egyik legjelentősebb látnivalója. A 2019-ben felújított, szabadon és ingyenesen látogatható kertben források, tavak, botanikai különlegességek, szobrok és egy szabadtéri oltár is találhatóak a kiépített sétautak mentén. Természeti értékét a nagy számban jelenlévő természetes flóra és fauna jelenti, hiszen a dús növényzetű területen számos védett madárfaj (pl. széncinege, fekete rigó, nagy fakopáncs, őszapó stb.) fészkel. A források körül kialakuló kisebb-nagyobb mélyedések vízfelületei a több kétéltű fajnak (kecskebéka, tavi béka, barna varangy) biztosítanak szaporodó helyet.

• Műemlék Szent György-szobor (1784) – A késő barokk szobor a falutól kissé távolabb, a Fertőhomok felé vezető út mellett látható. 1908-ban felújítotáson esett át.

• Az egykori vasúti megálló (1876 körül) – Az épület a XIX. század végi helyi népi építészet szép példája. A homlokzatán lévő pásztorfiút és pásztorleányt ábrázoló festményt Dr. Haich Károly GySEV vezérigazgató leánya Neuman Egonné Haich Erzsébet festő- és szobrászművésznő készítette 1932-ben. Az épület melletti 1929-ből származó díszes székelykapun a következő Széchenyi István idézet olvasható: Csak a múltnak megbecsülésén épülhet fel a jelen.

• Szent Jakab Zarándok Kápolna (2011) – A helyi Grubits János álmodta meg és készített el. A Kápolnában található képeket Fejér Zoltán soproni festőművész készítette.

Nevezetes személyek

• Itt született 1930-ban Horváth Pál katolikus pap, magyarországi horvát költő, író.

Források

• Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Áldozó István cikkének módosításával.
• Sedlmayr János (1998): Hidegség, középkori templom. TKM Egy. és OMH. Budapest
• Csatkai E., Dercsényi D. (1956): Sopron és környéke műemlékei. Budapest
• Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
• Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
• Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
• Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
• Soproni Szemle, 2008. LXII. évfolyam, IV. szám (online hozzáférés)
• Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, I. (Pest, 1851) (online hozzáférés)
• Megszentelt helyek - A Fertő-táj Világörökség templomai
• Az egykori Nagycenk-Hidegség vasúti megállóhely a vasutallomasok-hu honlapon

További információk

• Hidegség önkormányzatának honlapja
• Gömbpanorámák Hidegségről a Karpatmedence360.hu-n
• Hidegség temploma, beépített rotunda.