Ugrás a tartalomhoz

Szőcs Géza (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szőcs Géza (egyértelműsítő lap).
Szőcs Géza
Takács István felvétele
Takács István felvétele
Született1953. augusztus 21.[1][2]
Marosvásárhely, Románia
Elhunyt2020. november 5. (67 évesen)[3]
Budapest[4]
Állampolgársága
Gyermekeiöt gyermek:
Szőcs Petra
SzüleiSzőcs István
Márton Ráchel
Foglalkozásaköltő, politikus
Tisztsége
  • Románia szenátora (1990. június 18. – 1992)
  • az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének különleges vendége (1991. április 22. – 1993. február 1.)
  • államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2010. június 2. – 2012. június 17.)
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem (–1978)
Kitüntetései
Halál okaCovid19
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőcs Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szőcs Géza (Marosvásárhely, 1953. augusztus 21. – Budapest, 2020. november 5.) Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus.

Pályafutása

[szerkesztés]
2009. november 8-án (Bahget Iskander felvétele)
Az 1980-as évek végén (Csigó László felvétele)
Tom Lantossal a kolozsvári magyar színházban 1990-ben (Csomafáy Ferenc felvétele)
2009-ben, új könyvének bemutatóján. (Kertész Dániel felvétele)
2017-ben, Budapesten, az Ária Hotelban megrendezett Poétai Pleneren (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele)

Édesapja Szőcs István (1928–2020), újságíró, kritikus; édesanyja Márton Ráchel (1928) műfordító. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon 1978-ban. 1974–1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1977–1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979–1980 között Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben.

1981–1982 között Tóth Károly Antallal, Tóth Ilonával és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt. Ennek következtében a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta és bántalmazta. 2012-ben derült ki, hogy apja is a Securitate ügynöke volt, jelentett róla.[5] 1985–1986 között a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986–1989 között Genfben volt újságíró. 1989–1990 között a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetőjeként működött. 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett.

A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–1991 között az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. 1990–1992 között szenátorrá választották. 1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja. 1994-1996 között az Orient Express felelős kiadója volt. 1996–1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett. 1996–2000 között a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) ellenőrző testületének tagja volt.

2007-től az Irodalmi Jelen főmunkatársa. 2008-tól a HTVKA kuratóriumának Fidesz delegálta elnökségi tagja. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. 2011-től a Magyar PEN Club elnöke.[6]

2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadója.[7] 2013. februárban a miniszterelnök a 2015-ös milánói világkiállításon való magyar részvétel előkészítéséért felelős kormánybiztossá nevezte ki.[8] Szakmai körökben széles körű tiltakozást váltott ki,[9] amikor a magyar pavilon látványtervére kiírt pályázaton nyertes pályamű helyett a második helyezett koncepció megvalósításáról hozott egyszemélyi döntést.[10]

2016 októberében nagy visszhangot váltott ki, hogy „rendkívüli csapásnak” nevezte a magyar sajtószabadságra nézve a Népszabadság felfüggesztését, különösen, hogy az archívum sem hozzáférhető. "Ennek nincsenek, nem lehetnek gazdasági okai, az archívum a magyar kultúra része, a magyar jelenkor történetének része" – jelentette ki.[11]

Öt gyermeke van. Első házasságából született lánya Szőcs Petra költő, filmrendező, forgatókönyvíró.[12]

2020. november 5-én halt meg COVID–19 okozta szövődményekben.[4] Piliscsabán temették el.[13]

Művei

[szerkesztés]
  • Te mentél át a vízen? Versek; Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1975
  • Kilátótorony és környéke. Versek; Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1977
  • Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás; Kolozsvár, Dacia, 1979
  • A szélnek eresztett bábu; Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986
  • Az uniformis látogatása. Versek, fordítások, politikai írások; vál., sajtó alá rend. Bollobás Enikő; Hungarian Human Rights Foundation, New York, 1986
  • Kitömött utcák, hegedűk. Könyv; Köln–Budapest, Literarische Briefe/Irodalmi levelek, 1988
  • A sirálybőr cipő; Budapest, Magvető, 1989
  • Históriák a küszöb alól; Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1990
  • A vendégszerető avagy Szindbád Marienbadban. "Sz. G. utolsó verseskönyve"; Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1992
  • A kisbereki böszörmények. Tragikomédia három felvonásban; Kolozsvár, Erdélyi Híradó, 1994
  • Ki cserélte el a népet? Színjáték 15 felvonásban vagy egy felvonásban, 15 jelenetben vagy 1025 évben szünet és megszakítás nélkül; írta és ollózta Szőcs Géza; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1996
  • Passió; Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1999
  • Drámák, hangjátékok; Budapest, Kortárs kiadó, 2002
  • Az allegóriás ember, avagy Mikor a szomszédgyerek a Holdra lép; Concord Media, Arad, 2003 (Irodalmi jelen könyvek)
  • A magyar ember és a zombi. Drámás történetek; Budapest, Kortárs Kiadó, 2003 ISBN 9639297828
  • Liberté 1956; Budapest, A Dunánál, 2006 ISBN 973-7648-07-2
  • Limpopo; Budapest, Magvető, 2007 ISBN 978-963-1425-54-3
  • Beszéd a palackból; Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2008
  • Amikor fordul az ezred (Beszélgetőkönyv és dokumentumgyűjtemény; Sz. G. és Farkas Wellmann Endre); Budapest, Ulpius-ház, 2009
  • Nyestbeszéd (Szőcs Géza 33 verse Faludy György válogatásában); Budapest, Ulpius-ház, 2010
  • Tasso Marchini és Dsida Jenő avagy Sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig; Szent István Társulat, Budapest, 2010
  • A kisbereki böszörmények. Tragikomédia három felvonásban. Kolozsvárott, 1994 márciusában; Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
  • Carbonaro: Ha polip szuszog Kolozsvárott 1. A Sziveri beszélgetőkönyv 21 története, amelyet Szőcs Géza azért mesélt Sziveri Jánosnak, hogy elvonja barátja figyelmét a gyászos gondolatokról élete utolsó hónapjaiban; Méry Ratio, Somorja, 2013
  • Carbonaro: Hat-százhat. Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül. Gyerekeknek, 6 éves kortól 106 évesekig; Occident Média, Arad, 2015 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Válogatott versek; Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016
  • Párbeszéd a pokolban. Szőcs Géza az Irodalmi Jelen hasábjain, 2008–2019. Versek, drámai szövegek, esszék, tanulmányok, naplójegyzetek, glosszák, előadások; IJK, Arad, 2020
  • Demeter Szilárd–Szőcs Géza–Szentmártoni János: Társalgókönyv. A magyar irodalompolitika tíz éve, 2010–2020; összeáll. Urbán Péter; Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Székesfehérvár, 2022
  • A kolozsvári sétatér. Szőcs Géza költeményei Szilágyi Enikő előadásában; Fekete Sas, Budapest, 2023 + mell.
  • Összegyűjtött versek; szerk., utószó Balázs Imre József; Helikon, Budapest, 2023

Díjak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Meghalt Szőcs Géza
  4. ↑ a b Gál, Mária: Búcsú Szőcs Gézától. Népszava, 2020. november 6.
  5. ↑ Szőcs Gézát a saját apja is megfigyelte. Index, 2013. január 2. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
  6. ↑ Szőcs Géza a Magyar PEN Club új elnöke. Stop.hu, 2011. december 8. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
  7. ↑ Lemondott Szőcs Géza. Index, 2012. június 13. (Hozzáférés: 2012. június 14.)
  8. ↑ Szőcs Géza kormánybiztos lett. Index, 2013. február 14. (Hozzáférés: 2023. augusztus 31.)
  9. ↑ Expo 2015 Milánó. A Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége álláspontja, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2023. augusztus 31.)
  10. ↑ Expo magyar pavilon - Szőcs Géza kormánybiztos levele. Építészfórum, 2014. június 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 31.)
  11. ↑ http://444.hu/2016/10/17/szocs-geza-szerint-a-rendkivuli-csapas-a-magyar-sajtoszabadsagnak-a-nepszabadsag-bezarasa
  12. ↑ Nagy József: Szőcs Géza: Orbán a puszta jelenlétével képes megbabonázni az embert. 24.hu, 2018. július 17. (Hozzáférés: 2020. október 7.)
  13. ↑ Szőcs Géza temetése, Székelyhon, 2020. november 14, Online hozzáférés
  14. ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  15. ↑ Báthory díjak. Bolyai Egyetem. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 27.)
  16. ↑ Hét művész kapta meg a Széchenyi-örökség Okmányát. magyarnemzet.hu, 2020. szeptember 21. (Hozzáférés: 2021. február 9.)

Források

[szerkesztés]
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Blénesi Éva: Szőcs Géza; Kalligram Kiadó, 2000 ISBN 8071492906
  • Szőcs Géza 60. Album amicorum; szerk. Gáll Attila; Erdélyi Híradó–IJK, Kolozsvár, 2013

További információk

[szerkesztés]
Emléktábla egykori kolozsvári lakásán

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szőcs_Géza_(költő)&oldid=27554795”