Ugrás a tartalomhoz

Csurka István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csurka István
Az 1981-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1981-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született1934. március 27.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt2012. február 4. (77 évesen)[1][5][2][3]
Budapest[6]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiCsurka Péter
Foglalkozásaíró
politikus
dramaturg
újságíró
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1993. július 4.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1993. július 5. – 1994. június 27.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1998. június 18. – 2002. május 14.)
IskoláiSzegedi Kis István Református Főgimnázium
Színház- és Filmművészeti Egyetem
KitüntetéseiAlföld-díj (1980)
Szkíta Aranyszarvas díj (2010)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A MIÉP 1. elnöke
Hivatali idő
1993. július 15. – 2012. február 4.
Elődnem volt
UtódFenyvessy Zoltán
Politikai pályafutása
Párt
Csurka István aláírása
Csurka István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csurka István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.)[7] kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta. A rendszerváltás hajnalán a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel, illetve aktívan részt vett a lakiteleki találkozó munkájában is, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia, és Csurka László színművész bátyja.

Életpályája

[szerkesztés]
Az Ünnepi Könyvhéten Budapesten, 2011-ben

Békésen, a Szegedi Kis István Református Főgimnáziumban érettségizett 1952-ben, 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán diplomázott.[8] Az 1956-os forradalom alatt a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, ami miatt fél évre a Kistarcsai Központi Internálótáborba zárták,[8] majd 1957 augusztusában, Raszkolnyikov fedőnéven, beszervezték III/III-as ügynöknek.[9] A kilencvenes évek elején - miután Antall József az MDF frakció zárt ülésén tett arra vonatkozó utalást, hogy a belső ellenzékében egykori állambiztonsági ügynökök is vannak[10] - az elsők között tárta a nyilvánosság elé ügynökmúltját. Állítása szerint a beszervezési nyilatkozatot az internálás során, kényszer hatására írta alá, és soha nem írt jelentést.[11] Az átvilágítások eredményei és a levéltárakban fellelhető dokumentumok szerint az együttműködés teljes hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították.

Szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1956-ban adták ki első elbeszéléskötetét, a Tűzugratást. 1973-tól 1986-ig a Magyar Nemzetbe írt tárcákat.[8] 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori tanácskozásán. 1987-ben részt vett az MDF megalapításában, 1988-tól a párt elnökségi tagja, 1991–92-ben alelnök.

1988–1989 között tagja volt a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának, 1989-90-ben a Magyar Fórum főszerkesztője, a hetilap 1991. januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója volt.[8]

1992. augusztus 20-án a Magyar Fórumban megjelentette Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című írását, amelyben kritizálta a kormány politikáját, és bizonyos társadalmi folyamatokat.[12] Az emlékezetes dolgozat miatt számos támadás érte, és az MDF más vezetőivel is ellentétbe került.[13] 1992 szeptemberében létrehozta a Magyar Út Alapítványt. 1993. január 22-én, az MDF VI. országos gyűlésén az MDF elnökségi tagjainak választásán kevesebb szavazatot kapott, mint Antall József a párt elnöki tisztségére.[14] Május 26-án részvételével az MDF-en belül megalakult a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport, azokból akik nem szavazták meg az ukrán-magyar alapszerződést, és ugyanezen a napon megalapította a Magyar Út Körök mozgalmat. Az ellentét közte és az MDF más vezetői között egyre fokozódott, végül 1993. június 5-én az MDF Országos Választmánya kizárta a pártból.

1993. júniusban a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportot és a Magyar Út Köröket felhasználva megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, melynek haláláig elnöke volt, és a párt parlamenti tagsága alatt frakcióvezetője is volt 1998–2002 között. 2006-ban pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a Parlamentbe (2,3%-ot értek el).

2012. február 18-án temették el a Fiumei Úti Sírkert ’56-os hősök parcellájába.[8] Temetésén több ezer ember és számos neves politikus, író és művész jelent meg.[15] Sírjának képe.[16]

Politika

[szerkesztés]

Az elnöklete alatt álló MIÉP (az akkori parlamenti pártok közül egyedül) ellenezte a NATO-ba és az Európai Unióba való belépést; támogatta a státustörvényt. Az USA-t ért terrortámadások után részvétét fejezte ki az áldozatok iránt, de rámutatott arra, hogy a terrorcselekmények egyik lehetséges kiváltója éppen az USA politikája. A parlamentben ennek megfelelően nem támogatta a magyar katonák részvételét az Afganisztán elleni hadjáratban. Kezdeményezte Izrael elítélését a palesztinokkal szembeni fellépései miatt.

„ A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk. ”

– 1998. február 8.[17]

Támadta a Magyar Nemzeti Bank vezetését, mert szerinte Surányi György vezetése idején „idegen érdekeket” szolgált az intézmény. A MIÉP támogatja a trianoni határok békés revízióját, és erősen elítéli az eddigi magyar kormányok „nemzetpusztító politikáját”, amely szerintük részben a külpolitikában nyilvánul meg, részben pedig olyan belpolitikai döntésekben, mint a „túlzott és teljességgel ellenőrizetlen privatizáció”, illetve az abortusz legalizálása.

Irodalmi munkássága

[szerkesztés]

Novellák, regények, publicisztika

[szerkesztés]
A Kettes kolbász dedikált címlapja
  • Hamis tanú (regény, 1959)
  • Százötös mellék (novelláskötet, 1964)
  • A ló is ember (novelláskötet, 1968)
  • Nász és pofon (novelláskötet, 1969)
  • Kint az életben (novelláskötet, 1972)
  • A kard (filmnovella, 1983)
  • A csodaló (kisregények, 1983)
  • Színleírás. Tárcák, novellák, elbeszélések; Magvető, Bp., 1984
  • Dagonyázás; Magvető, Bp., 1985 (Rakéta Regénytár)
  • Az elfogadhatatlan realitás. Esszék, előadások; Püski, New York, 1986
  • A magyarság esélyei. A tanácskozás jegyzőkönyve. Lakitelek, 1987. szeptember 27.; szerk. Biró Zoltán, Csurka István, Für Lajos; s.n., Bp., 1987
  • Közép-Európa hó alatt. Esszék, előadások; Püski–SMIKK, New York–Zürich, 1988
  • Vasárnapi menü. Tárcák és novellák; Magvető, Bp., 1989
  • Vasárnapi jegyzetek. A Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjában 1987 és 1991 augusztusa között elhangzott jegyzetek; Püski–Magyar Fórum, Bp., 1991
  • Új magyar önépítés. Politikai írások és előadások. Nagy László emlékezetére; Püski–Magyar Fórum, Bp., 1991
  • Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán; Magyar Fórum Kft., Bp., 1992
  • Keserű hátország. Tanulmányok; Magyar Fórum, Bp., 1993 (Magyar Fórum könyvek)
  • Néhány gondolat és nyolc társgondolat; szerk. Csurka István; Magyar Fórum, Bp., 1993 (Magyar Fórum könyvek)
  • Also sprach – Janosom Kisem / A médiaháború Soros fejezete; Magyar Fórum, Bp., 1994
  • Nemzeti összefogás; Magyar Fórum, Bp., 1996 (Magyar Fórum könyvek)
  • Hamis tanú és más regények; Püski, Bp., 1997
  • Minden, ami van. Politikai írások és beszédek gyűjteménye, 1979-1998, 1-3.; összeáll. Szőcs Zoltán; Püski, Bp., 1998
  • Sorsunk rétegei; Magyar Út Alapítvány, Bp., 1999 (Magyar Fórum könyvek)
  • A mélység vándora. Elbeszélések, tárcák, karcolatok, 1-2.; Püski, Bp., 2000
  • Tízből tíz. Néhány gondolat plazákról, szálláscsinálókról, Magyarország megszállásáról; Magyar Út Alapítvány, Bp., 2001
  • Magyar szemmel. Válogatás a cikksorozatból; Magyar Út Alapítvány, Bp., 2001 (Magyar Fórum könyvek)
  • Az áldozat imperializmusa; B-média Kft., Bp., 2004 (Magyar Fórum könyvek)
  • A rend programja. A MIÉP szándékai, céljai, javaslatai a 2006-os országgyűlési választásokra; MIÉP, Bp., 2005
  • Fesztiválkandúr; B-média Kft., Bp., 2005 (Magyar Fórum könyvek)
  • Az esztéta; K. O.-média Kft., Bp., 2006 (Magyar Fórum könyvek)
  • A Lámpás program; Ady Endre Sajtóalapítvány, Bp., 2007 (Magyar Fórum könyvek)
  • Protest-song. A Csurkák négy nemzedéke; vál. Csurka István; Ady Endre Sajtóalapítvány, Bp., 2007 (Magyar Fórum könyvek)
  • Őszi torna. A szerző válogatott írásai; Trikolor, Bp., 2008 (Örökségünk)
  • Budapest – Baja – Tel-Aviv. Válogatott írások a Magyar Fórumból; Ady Endre Sajtóalapítvány, Budapest, 2009 (Magyar Fórum könyvek)
  • Dr. Utólag visszaemlékezése; Ady Endre Sajtóalapítvány, Bp., 2010

Drámák

[szerkesztés]

Megfilmesített művei

[szerkesztés]

Díjak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  5. ↑ Belföld - Meghalt Csurka István (magyar nyelven). Index.hu. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. ↑ http://www.origo.hu/itthon/20120204-meghalt-csurka-istvan.html
  8. ↑ a b c d e Origo: Eltemették Csurka Istvánt
  9. ↑ Siklósi András: Csurka István kendőzetlen arcképe Archiválva 2013. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, szentkoronaradio.com
  10. ↑ (1993. június 17.) „Magyar Igazság: tiszta lappal kell indulni”. Népszabadság, 4. o. 
  11. ↑ Csurka István (1993. július 1.). „Átvilágítás”. Magyar Fórum, 2-4. o. 
  12. ↑ Csurka István: Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán, Magyar Fórum, 1992. augusztus 20.
  13. ↑ Tóth-Szenesi Attila - A Csurka-dolgozat egyes mondatai ma is ütnek, és van köztük olyan, amiből kormánypolitika lett (Telex.hu, 2022.08.19.)
  14. ↑ (1993. január 25.) „Befejeződött az MDF VI. Országos Gyűlése”. Pesti Hírlap, 2. o. 
  15. ↑ Magyar Leónidászként emlékeztek Csurkára, Index-videó, 2012. február 18.
  16. ↑ Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhely térképes adatbázisa.
  17. ↑ Csurka István: Mementó
  18. ↑ A kard magyar filmszatíra, 71 perc, 1976, port.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Csurka István témában.


Elődje:
—
(új párt) 		Utódja:
Fenyvessy Zoltán
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csurka_István&oldid=27604537”