Ugrás a tartalomhoz

Ferdinandy György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinandy György
Született1935. október 11.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2024. január 7. (88 évesen)[3]
Miami[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiStrasbourgi Egyetem (1957–1969)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinandy György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferdinandy György (Georges) (Budapest, 1935. október 11. – Miami, Florida, 2024. január 7.) József Attila-díjas (1995) magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.

Életpályája

[szerkesztés]

Családi háttere, ifjúkora

[szerkesztés]

Szülei Ferdinandy György (1904–1974) orvos, író és Rejtő Erzsébet (1912–2003) voltak. Az általános iskolában osztálytársa volt Sztankay István, a Nemzet Színésze is. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom.

Emigrációban

[szerkesztés]

A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban (többek között) kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1960 között a strasbourgi és Dijoni Egyetem hallgatója volt, ezeken a helyeken irodalmat tanult.

1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott, megszakításokkal 2000-ig oktatott a felsőfokú intézményben. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című, tizenkét lapszámos irodalmi folyóirat kiadója volt. 1969-ben a Strasbourgi Egyetemen – Remenyik Zsigmondból tézist írva – irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 1981-86 között a Nyugati Magyar Széppróza Antológiáját szerkeszti, az NRF és a Le Monde munkatársa. 1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított egy szemesztert.

2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt. A 2010-es évek óta Budapesten élt, de minden évben több hónapra visszalátogatott Miamiba. 2019 óta állandó lakhelyét Miamiba tette át.

Irodalmi pályafutása

[szerkesztés]

Első írásai francia nyelven, belga napilapokban jelentek meg. 1960-ban jelent meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau). A kötet sikere után Louis-Ferdinand Céline és Blaise Cendrars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupéry-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete, 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.

1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. A kötet szerkesztője Bodor Ádám volt. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést. Ebben az évben tartották a Hurrikán című egyetlen színdarabja premierjét. A Wataridori Színkör a Remenyik Zsigmond életéről szóló munkát Juhász Dósa János felvidéki újságíró, kultúraszervező rendezésében, a budapesti Kodolányi János Intézetben mutatta be, 1993. május 20-án.[5]

1995-ben József Attila-díjat kapott. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja a társaságnak.[6] 2017-ben B. Révész László filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla az MMA megbízásából.[7] 2019-ben Prima Primissima Díjban részesült, az elismerést távollétében szerkesztője és barátja, Navarrai Mészáros Márton újságíró vette át.[8][9][10] 2022-ben Karácsony Gergely, Budapest polgármestere Budapestért díjjal ismerte el, az elismerést Rab László újságíró, a szerző egyik barátja vette át.[11]

Számos kiadó jelentette meg irodalmi alkotásait. 2008 óta a Magyar Napló Kiadó szerzője, 2021-ben indult el a hatkötetesre tervezett életműkiadása az Európa Könyvkiadónál, amelynek keretében eddig megjelent: Szerecsenségem története (2021); Mammuttemető és más történetek (2022), Örökség (2023).

Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is. Kötetei német, bolgár fordításban is megjelentek.

Méltatása

[szerkesztés]

Farkas Gábor elemzése szerint Ferdinandy György novellisztikájában mikszáthi derűvel anekdotázik; a hangnemen rendre átüt a humor. Esszéi csaknem az élőszó közvetlenségével hatnak. Mégis minden látszólagos könnyedsége ellenére írásai mélységesen komolyak és elgondolkodtatóak.[12]

Az évtizedekre emigrációba kényszerült Ferdinandy írói világa időről időre fölveti azt a kérdést, tulajdonképpen mit is jelent a haza, és mikor (mitől) érezhetjük igazán otthon magunkat."[12]

Munkássága egy öt évtizeden át tartó írói identitás- és feladatkeresés. Hazátlanság és hazatalálás, elindulások és megérkezések, idegenségérzet és sors-szembesülés ambivalenciája húzódik meg Ferdinandy György alapvetően hagyományosnak ható. mégis modern prózájának minden sorában.[12]

Magánélete

[szerkesztés]

Házasságai

[szerkesztés]

Első felesége a francia Colette Pexrethon volt, akitől két fia, egy leánya született. Elmondása szerint háromszor vette feleségül a francia asszonyt.

1980-ban vette feleségül a kubai María Teresa Reyes (1951-) egyetemi professzort, lektort és műfordítót. 1981-ben született meg közös gyermekük, Jorge-José Ferdinandy.[13]

Betegeskedése

[szerkesztés]

Kisebb-nagyobb egészségügyi panaszai visszaköszönnek irodalmi alkotásaiban, interjúiban is.

1987-ben ideiglenesen megvakult, de visszanyerte látását. 1999-ben prosztatarákot diagnosztizáltak nála, több műtéten esett át, ebből teljesen felépült. Akárcsak édesapjánál, nála is neuropátiát diagnosztizáltak.[14] "Először prosztatarákom lett, abból szerencsésen kigyógyítottak. Később kezdődött a neuropátia, a lábaim bénulása, amivel nem lehet mit kezdeni, viszont lassan halad fölfelé. Nem várom meg, míg teljesen megbénít. Délelőtt rendesen, délután lassan járok, este már sehogy. Fájdalmas, de nem szedek fájdalomcsillapítót. Szörnyű, ha egy írónak nem fáj semmi" - nyilatkozta Polgár Teréz Eszter újságírónak a Szimpatika magazinban, 2010-ben.[15]

2022 novemberében súlyos tüdőgyulladással kórházba szállították - közölte szerkesztője és barátja, Navarrai Mészáros Márton újságíró a magyar sajtóval.[16]

Önvallomása

[szerkesztés]

Élete utolsó magyar nyelvű interjúját a Magyar Nemzetnek adta. Ebben így fogalmazott:[17]

„Az elfranciásodásom nagyon festőinek tűnhet, akárcsak a későbbi elspanyolosodásom, de mégis az lett volna a legjobb, ha a Strasbourg egyetemen szerzett diplomámat berakom szépen a kofferembe, és hazajövök. Akkor magyar író válhatott volna belőlem. Sajnálom, hogy nem így történt.”

A Ferdinandy család címere

Művei

[szerkesztés]
  • Contacts. Trois essais sur les influences franco-hongroises et hungaro-françaises de 936 á 1956 (esszék, 1958–1960)
  • L'île sous l'eau. Nouvelles (Sziget a víz alatt); Impr. des Dernières Nouvelles, Strasbourg, 1960
  • Famine au Paradis. Récits; Denoel, Paris, 1962 (Le champ libre)
  • Látószeműeknek (versek, 1962)
  • Avant l'orage (színmű, 1964)
  • Tizenhárom töredék (versek, 1964)
  • Hét szűk esztendő 1958–1964 (rajzok, riportok, krónikák, 1964)
  • Futószalagon (elbeszélések, 1965)
  • Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) (elbeszélések, 1967)
  • L'oeuvre hispanoaméricaine de Zs. Remenyik (1969, 1975)
  • Nemezió González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz (elbeszélések, 1970)
  • Itinéraires (elbeszélések, 1973)
  • Chica, Claudine Cali, trois filles dans le monde (regény, 1973)
  • Valenciánál a tenger (szövegek, 1975)
  • Saldo a medio camino (elbeszélések, 1976)
  • Fantômes magnétiques (elbeszélések, 1979)
  • La Ferme de l'étang (mese, 1982)
  • A mosoly albuma (elbeszélések, 1982)
  • Mamuttemető. Magyarok a trópusokon (kisregény, 1982)
  • Youri (regény, 1983)
  • Nyugati magyar széppróza antológiája (válogatta, szerkesztette, 1983)
  • Az elveszett gyermek (elbeszélések, 1984)
  • Hors jeu (elbeszélések, 1986)
  • A vadak útján. Elbeszélések; Framo, Chicago, 1986 (Szivárvány könyvek)
  • Szerecsenségem története. Elbeszélések; Magvető, Budapest, 1988
  • Furcsa, idegen szerelem. Novellák; Szépirodalmi, Budapest, 1990
  • Üzenőfüzet (elbeszélések, 1991)
  • Szomorú szigetek, Vadnyugati napló 1958–1988 (1992)
  • Mémoires d'un exil terminé (elbeszélések, 1992)
  • A francia vőlegény (elbeszélése, 1993)
  • Távlattan. Vadnyugati glosszák, riportok, kritikák; Felsőmagyarország, Miskolc, 1994
  • Az amerikai telefon (elbeszélések, 1996)
  • Entre chien et loup (elbeszélések, 1996)
  • Könyvészeti jegyzetek. 1959–1996 (1996)
  • Nézem az életemet (elbeszélések, 1998)
  • La fiancée de l'Est (elbeszélések, 1998)
  • Hambre en el paraíso, Textos escogidos, 1962–1996 (elbeszélések, 1998)
  • Egy régi placc; fotó Kecskeméti Kálmán; Kortárs, Budapest, 1999 (Phoenix könyvek)
  • Chronique d'un retour (elbeszélések, 1999)
  • Mágneses erővonalak. Válogatott kisregények; Kortárs, Budapest, 2000 (Phoenix könyvek)
  • Gyönyörűen tudott fütyülni. Novellák; Ister, Budapest, 2001 (Ister kortárs írók)
  • Vadnyugati tárcatár; Orpheusz Könyvek, Budapest, 2002
  • Kalandozások; Orpheusz, Budapest, 2004
  • Fényképem Balzackal; Kortárs, Budapest, 2004 (Phoenix könyvek)
  • Robinson úr töprengései. Ferdinandy Györggyel beszélget Kulcsár Katalin; Orpheusz, Budapest, 2004
  • Magányos gerle. Próza; Orpheusz, Budapest, 2005
  • A Pourtalés-kastély lakói. Dokumentum; Noran, Budapest, 2005
  • Chica. Trópusi lány; Hét Krajcár, Budapest, 2006
  • Szél ellen. Lábjegyzetek, 1997–2007; Orpheusz, Budapest, 2007
  • A bolondok királya; Orpheusz, Budapest, 2007.
  • Csak egy nap a világ. Novellák; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2008
  • Az amerikai menekült, Három 56-os fiatal életútja; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2009
  • Egy sima, egy fordított. Anyám; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2010
  • Trópusi szerelem; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010 (Utak, tájak, emberek)
  • Kérdések Istenkéhez, 2008–2010. Novellák; Magyar Napló, Budapest, 2011
  • Pók a víz alatt. Novellák; Magyar Napló, Budapest, 2012
  • Útközben. Michel naplója; Hét Krajcár, Budapest, 2012
  • Mélyebbre. Elbeszélések, jegyzetek; Magyar Napló, Budapest, 2013
  • A francia asszony; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2014
  • Álomtalanítás. Írások, 2013–2015; Magyar Napló, Budapest, 2015
  • Fortuna szekerén. Válogatott elbeszélések, 1965–2015; Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2015 (Tempevölgy könyvek)
  • Kagylócska. Egy szerelem története; Magyar Napló, Budapest, 2016
  • Fekete karácsony; Fokusz Egyesület–Magyar Napló, Budapest, 2016
  • Az ingázás dicsérete; Orpheusz, Budapest, 2017
  • Meglátogatjuk a múltat. Új írások 2015–2017; Magyar Napló, Budapest, 2017
  • Vadnyugati origó; Scolar, Budapest, 2018
  • Fájó holnapok. Rövidprózák; Magyar Napló, Budapest, 2018
  • Sziget a víz alatt; Scolar, Budapest, 2019
  • Könyv a világ végén. Rövidprózák; Magyar Napló, Budapest, 2020
  • Tambo; Magyar Napló, Budapest, 2021
  • Szól a kakas; Magyar Napló, Budapest, 2022

Az Európa Könyvkiadónál megjelent életműkiadása

[szerkesztés]
  • Szerecsenségem története; Európa, Budapest, 2021
  • Mamuttemető és más történetek; Európa, Budapest, 2022
  • Örökség; Európa, Budapest, 2023

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 30.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  3. ↑ a b Elhunyt Ferdinandy György író, egyetemi tanár. HVG, 2024. január 8.
  4. ↑ Csokonai Asztaltársaság Hévízen – Somogyi Néplap, 1989. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.)
  5. ↑ https://felvidek.ma/2018/07/ferdinandy-a-puerto-rico-i-rum-es-az-emlekezetkihagyas/ és https://szinhaz.hu/2009/03/30/18_eve_szinpadon
  6. ↑ nepszava.hu. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  7. ↑ https://port.hu/adatlap/film/tv/orokke-uton-ferdinandy-gyorgy-iro-mma-portre-orokke-uton-ferdinandy-gyorgy-iro-mma-portre/movie-205114
  8. ↑ Ferdinandy György nem tudta átvenni a Prima Primissima Díjat, de a többiek igen. MTI/Szerk. 2019. dec. 8.
  9. ↑ Prima Primissima lett Ferdinandy György. Mma.hu. 2019. dec. 9.
  10. ↑ Ferdinandy György Prima Primissima-díjas. Litera.hu. 2019. dec. 6.
  11. ↑ a b https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/budapest-diszpolgari-cimek-2022-150-eves-szulinap-bulivillamos/29wd6mm
  12. ↑ a b c Farkas Gábor: A megérkezés lehetőségei – Ferdinandy György prózájának elemzése a Magyar Művészeti Akadémia honlapján.
  13. ↑ https://ujszo.com/panorama/mindig-magyar-akartam-lenni
  14. ↑ Forrás: Szilágyi Zsófia: Ferdinandy, Bp, Kalligram, 2002, 191-192. oldal
  15. ↑ https://szimpatika.hu/cikkek/1063/megelni_az_irodalombol_itteni_szocialista_talalmany
  16. ↑ https://index.hu/kultur/2023/12/02/ferdinandy-gyorgy-iro-korhaz-miami-egyesult-allamok/
  17. ↑ Franciául írt, Amerikában élt, mégis magyar maradt - Ferdinandy György utolsó magyar nyelvű interjúja a Magyar Nemzetben volt olvasható; Német Dániel cikke a Magyar Nemzetben; 2024. január 8.
  18. ↑ (1989. augusztus 7.) „Csokonai Asztaltársaság Hévízen”. Somogyi Néplap 45. (184), 5. o. (Hozzáférés: 2016. május 12.) 
  19. ↑ A köztársasági elnök 193/2011. (VIII. 31.) KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2011. évi, 100. sz., 27677. p.
  20. ↑ (2019. április 30.) „Emlékek és írások – találkozó Ferdinandy Györggyel”. Gödöllői Szolgálat 28 (15), 10. o. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ferdinandy_György&oldid=26774531”