Ugrás a tartalomhoz

Remenyik Zsigmond

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Remenyik Zsigmond
Született1900. július 19.[1]
Dormánd
Elhunyt1962. december 30. (62 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
Nemzetiségemagyar
SzüleiRemenyik László
Martinovics Sarolta
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (610-161. templomi fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Remenyik Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Remenyik Zsigmond László (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.)[4] magyar író.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei Remenyik László és Martinovics Sarolta voltak,[4] vidéki nemesi családból származott. A nagyváradi jogakadémián tanult. Tanulmányait félbehagyva, 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. 1922–23-ban két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal találkozott Bécsben. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. 1936-ban a Szép Szó munkatársa, majd József Attila halála után egyik szerkesztője volt. 1939-ben nehéz anyagi helyzete miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de 1941-ben ismét hazatért.

Munkássága

[szerkesztés]

Első írásait A Hét, a Ma, a Nyugat és a Független Szemle közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, pl. Olivér és az embervilág (1936) művében. Tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Blöse úrék mindenkinek tartoznak). Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, antinácizmusa és pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai felhanggal.

Hamvai Budapesten, a Farkasréti temetőben (610-161. templomi fülke)

Művei

[szerkesztés]

1944-ig

[szerkesztés]
  • La tentación de los asesinos. Epopeya; Tour Eiffel, Valparaiso de Chile, 1922
  • Las tres tragedias del lamparero alucinado!; Agitación, Lima, 1923
  • Hetedik hónap. Regény; Új Föld, Bp., 1927
  • Bolhacirkusz. Regény; Spitzer Ny., Bp., 1932 (Apocalipsis humana)
  • Mese habbal. Regény; Faust, Bp., 1934 (Apocalipsis humana)
  • A költő és a valóság; Pantheon, Bp., 1935 (Apocalipsis humana)
  • Saroküzlet (színdarab, 1936)
  • Bűntudat. Egy Goethe-idézet margójára; Pantheon, Bp., 1937 (Apocalipsis humana)
  • Nagytakarítás vagy A szellem kötéltánca; Viktóra, Bp., 1937 (Apocalipsis humana)
  • Téli gondok; Pantheon, Bp., 1937 (Apocalipsis humana)
  • Sarjadó fű; Cserépfalvi, Bp., 1938 (Apocalipsis humana)
  • Olivér és az emberi világ. Regény; Athenaeum, Bp., 1940 (Apocalipsis humana)
  • Vész és kaland; Athenaeum, Bp., 1940 (Apocalipsis humana)
  • Amerikai ballada; Antiqua, Bp., 1942 (Apocalipsis humana)
  • Az atyai ház. Színmű; Új Idők, Bp., 1943 (Apocalipsis humana)
  • Pernambucói éjszaka. Regény; Új Idők, Bp., 1943 (Apocalipsis humana)

1945–

[szerkesztés]
  • Északi szél. Regény; Révai, Bp., 1947 (Apocalipsis humana)
  • Élők és holtak. Regény; Révai, Bp., 1948 (Apocalipsis humana)
  • Emberevők között; rend. utasítás Ispánki János; Művelt Nép, Bp., 1953 (Bábszínpad)
  • A nagy csata. Színmű; bev. Esze Tamás, rendezői utasítás Seregi László; Művelt Nép, Bp., 1953 (Színjátszók könyvtára)
  • Az ebéd. Korkép; Móricz Zsigmond Ebéd c. elbeszélésének felhasználásával írta Reményik Zsigmond; Népszava, Bp., 1954 (Műsorfüzet)
  • Por és hamu. Korrajz és vallomás; Magvető, Bp., 1955
  • Vándorlások könyve. Példázat és kaland; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • Bolond história. Kisregény; Magvető, Bp., 1957 (Apocalypsis humana)
  • Ősök és utódok. Krónika; Magvető, Bp., 1957 (Apocalypsis humana)
  • Könnyű múzsa. Vidám regény; Szépirodalmi, Bp., 1957 (Apocalipsis humana)
  • Ebből egy szó sem igaz. Arckép és történet; Szépirodalmi, Bp., 1958 (Apocalypsis humana)
  • Afrikai románc; Szépirodalmi, Bp., 1960 (Apocalipsis humana)
  • Őserdő / Vész és kaland. Életrajz és regény; Magvető, Bp., 1960 (Apocalipsis humana)
  • Az atyai ház / Kard és kocka / "Vén Európa" Hotel; Szépirodalmi, Bp., 1961 (Apocalipsis humana)
  • Jordán Elemér első hete a túlvilágon; Magvető, Bp., 1962 (Apocalipsis humana)
  • Sarjadó fű. Életrajz és regény; Szépirodalmi, Bp., 1962
  • Az idegen; Magvető, Bp., 1963 (Apocalipsis humana)
  • Akár tetszik, akár nem... Színművek; Szépirodalmi, Bp., 1963
  • Költő és a valóság; Magvető, Bp., 1965
  • A keselyű; Magvető, Bp., 1967
  • A vén telepes Carmelo története; Magvető, Bp., 1969
  • "Vén Európa" Hotel 1-2.; utószó Thurzó Gábor; Magvető, Bp., 1974
  • Pokoli disznótor (dráma, 1978)
  • A képzelgő lámpagyújtogató. Fordítások Reményik Zsigmond spanyol nyelvű műveiből; vál., szerk. Fogarassy Miklós, előszó, ford. Scholz László, utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1979 (Magyar tallózó)
  • Remenyik Zsigmond szatirikus esszéiből / Nagytakarítás vagy A szellem kötéltánca / Téli gondok / Ismeretlen Voltaire-levelek; sajtó alá rend., utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1980 (Magyar hírmondó)
  • Különös utazás; Magvető, Bp., 1981 (Rakéta regénytár)
  • Amerikai ballada; szöveggond., utószó E. Nagy Sándor; Magvető, Bp., 1986 (Remenyik Zsigmond művei)
  • Aguida, mon amour; franciára ford. Ferdinandy György; Shark Print, Kaposvár, 2000 (Editio plurilingua)
  • Blöse úrék mindenkinek tartoznak; in: Avantgárd színművek; vál. Kerényi Ferenc, szöveggond., utószó Tarján Tamás; Unikornis, Bp., 2000 (A magyar dráma gyöngyszemei)
  • Pokoli disznótor. Felnőtt mese zenével. Nemzeti színházi változat; zene Márkos Albert; Nemzeti Színház, Bp., 2008 (Nemzeti Színház színműtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
  3. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  4. ↑ a b Halotti anyakönyvi bejegyzése

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar írók
  • E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond; Akadémiai, Budapest, 1973 (Kortársaink)
  • Georges Ferdinandy: L'oeuvre hispanoaméricaine de Zsigmond Remenyik; Mouton, Hague–Paris, 1975 (De proprietatibus litterarum)
  • Nagy Sándor: Eszmék és formák Remenyik Zsigmond írói világában; Magvető, Bp., 1989
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Remenyik_Zsigmond&oldid=26758148”