Ugrás a tartalomhoz

Eörsi István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eörsi István
Élete
Születési névSchleiffer Ede
Született1931. június 16.
Budapest
Elhunyt2005. október 13. (74 évesen)
Budapest
Nemzetiségmagyar
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Eörsi István témájú médiaállományokat.

Eörsi István, eredeti nevén Schleiffer Ede (Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista, Lukács György tanítványa, majd fordítója.[1]

Eörsi Mátyás politikus nagybátyja, Eörsi János újságíró és Eörsi László történész apja.

Élete

[szerkesztés]

Schleiffer Pál és Eörsi Teréz gyermekeként látott napvilágot, közel egy évtizeddel az 1922. szeptember 19-én született jogtudós bátyja, Eörsi Gyula után.[2] Testvéréhez hasonlóan fiatalon sztálinista nézeteket vallott, s Sztálin halála alkalmából dicsőítő verset is írt. 1953-tól már reformer gondolkodású lett, Nagy Imre követője volt. Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, főként újságírói tevékenységével.

1956 decemberében nyolc év börtönre ítélték, de 1960. augusztus 20-án amnesztiát kapott. 1967-ig főképp fordításokból élt, majd ebben az évben az Élet és Irodalomnál szerződést kapott.

1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású író volt. 1983–1986 között Nyugat-Berlinben élt. 1989-ben visszatért Kaposvárra.

A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett. Az Élet és Irodalom, a Beszélő és a Magyar Narancs lapok rendszeres szerzője volt.

Válogatott bibliográfia

[szerkesztés]
  • Fiatal szemmel. Versek (Szépirodalmi, 1953)
  • Ütni az ördögöt (Magvető, 1956) Elkobozva, 1957
  • Változatok egy közhelyre (Magvető, 1968)
  • Tragikomédiák (Magvető, 1969)
  • Különremény (Szépirodalmi, 1972) Elkobozva, a kinyomtatott példányok a nyolcvanas évek közepén kerültek elő
  • Széchenyi és az árnyak; Magvető, Bp., 1974
  • Ruhapróba. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1975
  • A nemek és az igenek. Válogatott versek (Magvető, 1976)
  • Lonci narancssárgában (Szépirodalmi, 1976)
  • Ruhapróba. Válogatott műfordítások (Európa, 1976)
  • Történetek egy hideg faházban. Írások a hűség és hűtlenség tárgyköréből (Szépirodalmi, 1978)
  • Ürügyeim (Magvető, 1979)
  • Bohóc a hídon; in: Bohók és bohócok. Öt új magyar egyfelvonásos; NPI, Bp., 1979 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • A derűlátás esélyei (Szépirodalmi, 1981)
  • Jönnek a bájos tények (Szépirodalmi, 1983)
  • A Maradjhű-utcában (Szépirodalmi, 1985)
  • Az utolsó szó jogán. Esszé / Az interjú. Abszurd dokumentumjáték; AB Független Kiadó, Bp., 1985
  • Kilenc dráma (Szépirodalmi, 1988)
  • Emlékezés a régi szép időkre (Katalizátor Iroda, (szamizdat), (1988), Napra-forgó, (legális, második kiadás) 1989)
  • Bedobom a törülközőt. Publicisztikai írások (Napra-forgó, 1989)
  • Az interjú. Rádióra alkalmazott abszurd dokumentumjáték; rádióra alk., rend. Berényi Gábor; Háttér, Bp., 1989 (Háttér füzetek; MR füzetek)
Eörsi István (Budapest, 1990.) Fotó: Kertész Dániel
  • Nem vagyok kikerics (Szépirodalmi, 1990)
  • Jönnek a bájos tények; Cserépfalvi, Bp., 1991 (cenzúrátlanított kiad.)
  • A kalap és a villamos. Gyermekversek; T-Twins, Bp., 1992
  • A kompromisszum. Komédia kilenc beszélgetésben; Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1992
  • A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra. Hat dráma (Pátria könyvek, 1992)
  • Sírkő és kakaó; in: Válogatás színjátszóknak; összeáll. Kamenár Éva; Národné osvetové centrum, Bratislava, 1993 (Záujmová umelecká cinnost') – a megjelenés évében Eörsi a színpadi változat rendezője is volt a Budapesti Kamaraszínházban.
  • Üzenet mélyvörös levélpapíron. Esszék és publicisztikai írások (Pesti Szalon, 1993)
  • Én és az Isten. Versek (Pesti Szalon, 1994)
  • Időm Gombroviczcsal Archiválva 2018. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (Pesti Szalon, é. n. (1994)
  • A csomó. Elbeszélések (Pesti Szalon, é. n. (1995)
  • Az ötlábú bárány[halott link]. Publicisztikai írások (Pesti Szalon, é. n. (1996)
  • A szabadság titokzatos bája. Esszék, kritikák, portrék 1967–1997. (Palatinus, 1997)
  • Időm Gombrowiczcsal. Naplónapló; 2. jav. kiad.; Pesti Szalon, Bp., 1997
  • Utasok a senkiföldjén. Jóbok könyve (Palatinus, 1998)
  • Szögek. Összegyűjtött versek 1952–2000 (Palatinus, 2000)
  • Versdokumentumok, magyarázatokkal 1949–1956 (Palatinus, 2001)
  • Ismerős úr a csúszdán. Publicisztikai írások (Noran, 2002)
  • Zárt térben Önéletrajzi regény (Noran, 2003)
  • A fogadás. 18 dráma (Noran, 2004)
  • Kérdések, barátaimnak. Versek (Noran, 2004)
  • Kérdések, barátaimnak. Versek; Noran, Bp., 2004
  • Halpagár. Gyermekversek (Noran, 2005)
  • dr. Noha. Történetek (Noran, 2005)
  • Emlékezés a régi szép időkre. Börtönkönyv; Noran, Bp., 2006
  • Időm Gombrowiczcsal 1-2.; 2. jav. kiad.; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2009
  • Végjáték / Kőrössi P. József: Naplóromok; Gondolat, Bp., 2023

Fontosabb szerkesztés

[szerkesztés]

Elismerései

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Vágvölgyi B. András: Eörsi István (Kalligram, 2003)
  • Időnk Eörsivel; összeáll., szerk. Kis János és Kőrössi P. József; Noran, Bp., 2007 + DVD

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyarul 1965-ben jelent meg Lukács György: Az esztétikum sajátossága című műve Eörsi István fordításában. (Akadémiai Kiadó)
  2. ↑ Magyar ki kicsoda 1990. Főszerkesztő: Hermann Péter. Budapest, 1990. pp. 142-143.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eörsi_István&oldid=27385624”