Ugrás a tartalomhoz

Kormos István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kormos István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született1923. október 28.
Mosonszentmiklós, Magyarország
Elhunyt1977. október 6. (53 évesen)
Budapest, Magyar Népköztársaság
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiKops Balázs és Kormos Anna
HázastársaPallos Klára (1948–1952)
Rab Zsuzsa (1956–1964)
Péter Márta (1970–1977)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)mese
Első műveAz égigérő fa (1946)
Fontosabb műveiVackor-történetek
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1955, 1972)
Radnóti-díj (1977)
Kormos István aláírása
Kormos István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos István témájú médiaállományokat.
Kormos István emléktáblája egykori lakhelyén, a Báthori utca 8. szám alatt

Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő; második felesége Rab Zsuzsa költőnő.

Élete

[szerkesztés]

1923. október 28-án született Mosonszentmiklóson, Kops Balázs és Kormos Anna törvényes gyermekeként, tehát Kops István néven. A Kormos családnevet 1944-ben vette fel. Szülei földműves napszámosként dolgoztak a Héderváry-birtokon. Édesanyja 1925 nyarán egy következő szülés szövődményeibe belehalt, akárcsak újabb fia. Az apa ekkor egy másik Kormos-lányt vett feleségül, majd hamarosan a fővárosba költöztek. Istvánt anyja halála után a cselédsorban élő nagyszülők kezdték nevelni. 1928-ban ők is Budapestre költöztek. Rövid ideig Angyalföldön, majd Kispesten, 1935-től az ekkor ugyancsak önálló város Pesterzsébeten éltek. Az apa második házassága megromlott, otthagyta feleségét és második fiát. 1944 nyarán erzsébeti lakásukat porig rombolta egy bomba – hamarosan a Báthory utcában talált lakhatást, így elköltözött szeretett nagyszüleitől. István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.

Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.

Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ez időben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.

1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.

2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Munkássága

[szerkesztés]

Vallomásai szerint 20 évesen kezdett verset írni. 1943 októberében jelentek meg először versei. A Magyar Út szerkesztőségében megismerkedett Szijgyártó Lászlóval, akihez rendszeresen feljárt magánegyetemi órákra. A háború után dolgozott a Püski Kiadónál. Lektori tevékenységet folytatott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Művészeti Tanácsának ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban az Országos Könyvhivatalban. 1949-1950 között a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője lett haláláig. Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-1965 között Párizsban élt, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fűzte Gara Lászlóhoz. Az 1950-es években elhallgatott. 2 évtizeden át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. Fordította Geoffrey Chaucer, Burns, Puskin, Molière és André Frénaud műveit.

Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezután hosszú éveken keresztül csak verses mesék, mindenekelőtt a Vackor-történetek szerzőjeként van jelen az irodalomban, hallgatása mögött politikai és magánéleti okok is meghúzódnak. 1971-ben tért vissza költőként: a Szegény Yorick kötettel. A kevésszavú költőnek még egy könyve készült el: az N. N. bolyongásai (1975). Versei a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban jelentek meg. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi.

Díjai

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Az égigérő fa (verses mesék, 1946)
  • Dülöngélünk (versek, 1947)
  • Az erdő (mese, 1951)
  • Robert Burns válogatott versei (fordítások, 1952)
  • A tréfás mackók (verses mesék, 1954)
  • Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (1956)
  • A repülő kastély (verses mesék, 1957)
  • A muzsikás kismalac (verses mesék, 1960)
  • Két bors ökröcske (képes mesekönyv, 1960)
  • Vackor világot lát (1961)
  • Szegény Yorick (versek, 1971)
  • Bohóc rókák és egyéb mókák (mesék, 1971)
  • Zöldbajusz Marci királysága (1972)
  • Ejhaj csibekas (verses mesék, 1973)
  • A zsiráfnyakú cica (1974)
  • N. N. bolyongásai (versek, 1975)
  • A Pincérfrakk utcai cicák (mesék, 1976)
  • A pöttyös zöld lovacska bátyja (1977)
  • Kormos István versei (1979)
  • Az égigérő fa (1980)
  • A vasmozsár törője alatt (prózai írások, 1982)
  • Nakonxipánban hull a hó. Kormos István összegyűjtött versei; Kozmosz Könyvek, Bp., 1985 (A magyar irodalom gyöngyszemei)
  • A nyár gyerekei (1986)
  • Mese a két kicsi ökröcskéről (1987)
  • Kormos István művei (1995)
  • Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (1998)
  • Vackor az első bében - Vackor világot lát (2001)
  • A Pincérfrakk utcai cicák és más mesék (2002)
  • Tiszta mezőben. Válogatás a költő gyermekverseiből, műfordításaiból és verses meséiből; vál., szerk. Tarbay Ede; Egyházfórum, Bp., 2003 (Egyházfórum gyermekkönyvei)
  • Négylábú kölykök; Móra, Bp., 2010
  • Kerek esztendő Kormos István verse Reich Károly rajzaival 2010; Holnap, Bp., 2009

Műfordításai

[szerkesztés]
  • V. A. Zsukovszkij: Mese a szürke farkasról és más mesék (1956)
  • Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék (1959)
  • Ékes, fejér hattyú (orosz népköltészet, Rab Zsuzsával, 1962)
  • Fehér mágia (1974)
  • Tien-Csien: Egy kordé története

Szerkesztett művei

[szerkesztés]
  • R. Burns válogatott versei (1952)
  • Tarka madár (gyerekversek, 1956)
  • Évszakok (versek, 1957)
  • Testvérország (mesék, 1963)
  • Magyar versek könyve (Garai Gáborral, 1963)
  • Négy évszak: versek az örök természetről (1968)

Rajzfilmek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kormos István témában.
  • Kormos István a PORT.hu-n (magyarul)
  • Kormos István profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
  • Kormos István: Mesék Vackorról; Kormos élete, fényképe, munkássága
  • Szerzői adatlapja a Molyon
  • Egy keresztlevél hátára. Kormos István képeskönyv; vál. D. Nagy Éva; Móra, Bp., 1987
  • Kormos István. 1923-1977; Szántó Tibor gondozásában, az Egyetemi Nyomda Könyvművészeti Körének közreműködésével; Egyetemi Nyomda, Bp., 1979
  • Az örvénylő-szívű vándor. Versek Kormos Istvánról; vál., szerk., utószó Z. Szabó László; Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, Győr, 1985
  • Egy keresztlevél hátára. Kormos István képeskönyv; vál. D. Nagy Éva; Móra, Bp., 1987
  • Kormos István, 1923-1977. Ajánló bibliográfia gyerekeknek; összeáll. Berényi Borbála; Megyei Könyvtár, Debrecen, 1993
  • Hetven éve született Kormos István; Hazánk, Győr, 1993
  • Szegény Yorick. Kormos István emlékezete; vál., szerk., összeáll. Vasy Géza; Nap, Bp., 2002 (Emlékezet)
  • Vasy Géza: Kormos István; Balassi, Bp., 2002 (Kortársaink)
  • Kormos István emlékkönyv; szerk. Nagyné Majoros Györgyi; Alapítvány a Városért, Mosonmagyaróvár, 2008
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kormos_István&oldid=25960596”