Sveti Petar u Šumi

Sveti Petar u Šumi
Sveti Petar u Šumi zászlaja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Sveti Petar u Šumi
Jogállás	falu
Polgármester	Mario Bratulić
Irányítószám	52404
Körzethívószám	(+385) 052
Népesség
Teljes népesség	1051 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	320 m
Terület	15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 13° 51′ 41″45.183333333333, 13.861388888889
Sveti Petar u Šumi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Petar u Šumi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sveti Petar u Šumi (olaszul: San Pietro in Selve) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Az Isztria legkisebb területű községének székhelye.

Fekvése

Az Isztria középső részén, Pazintól 10 km-re délnyugatra a Lim-völgy feletti hullámos fennsíkon évszázados erdők között fekszik. Itt kereszteződnek a Tinjan, Pazin, Žminj és Kanfanar felé menő utak és itt haladt át a Póla–Divača vasútvonal is. A hozzá tartozó kis települések az ott birtokos családok alapján kapták a nevüket: Grgani, Bezjaki, Dolinci, Gljuščići, Slavčići, Videti, Pickini, Kristani és távolabb Tomažini, Dolčani, Grčeti, Kranjci.

Története

Területe már az ókorban is lakott volt. A Limska Draga (Lim-völgy) felett a 15. századig egy kelta (hisztri) építésű vár is állt, melyet a korabeli források Ad Vicinatumnak, Castrum Vicinatusnak (1443), Vinicatonak (1102) vagy Vicininek illetve Vicino San Pietronak neveznek. Uradalma a 12. századtól a porecsi püspök , majd az aquileiai pátriárka és a pazini grófok birtoka volt. A várnak nyoma sem maradt az egykori Szent Tamásnak szentelt templomára utaló Sv. Toma dűlőnév kivételével. Az innen származó leletek a trieszti múzeumba kerültek. A mai település és község az itt állt bencés kolostorról kapta a nevét, melyet a latin nyelvű okiratokban „Monasterium Sancti Petri in Sylvis” néven említenek. A kolostor első írásos említése 1174-ben történt, de homályos utalás van arra, hogy már sokkal korábban (1134 előtt) is megvolt. A helyi legenda szerint Salamon magyar király trónfosztása után itt tartózkodott, majd később a pólai Szent Mihály kolostorba költözött át ahol 1089-ben meghalt. A kolostor könyvtárából fennmaradt egy latin nyelvű kéziratos könyv a 11. század végéről, vagy a 12. század elejéről. Ugyanebből az időből való az ún. „Supetari töredék” egy a középkori Szent Péter templom maradványai között talált cirill és glagolita betűkkel írt kőtöredék. Más isztriai városoktól és településektől eltérően ahol a település dombon épült, melynek legmagasabb pontján a templom állt körülötte a házakkal Sveti Petar u Šumi nem a templom, vagy a kolostor köré települt és ezért aíz itteni szerzetesek békében élhettek. Sveti Petar u Šumi lakói, akiket egyszerűen csak supetaracnak neveztek a falutól távolabb eső földek és szőlők művelésével foglalkoztak.

Miután a kolostort a bencések elhagyták a pusztuló épületet 1459-ben III. Frigyes német-római császár a pálosoknak adta akiknek akkor már volt egy kolostoruk az Isztrián a Csepics-tó szigetén. Frigyes császár azt is feltételül szabta, hogy a kolostorban tíz szerzetes tartózkodjon, amelyből legkevesebb hat pap legyen. A pálosok a kolostort felújították, kerengőt alakítottak ki befedve a ciszterna körüli teret alul új reneszánsz oszlopokkal. A régi román oszlopokat az árkádokkal az emeletre helyezték át, ahol a földszinti részhez hasonlóan sétáló folyosót létesítettek. A templomot gótikus stílusban építették át. Az épületegyüttes uszkók háború idején 1616-ban újra leégett. Felújítási munkái a 17. század közepén kezdődtek, amikor a templom és a kolostor is új külsőt kapott. A templom külsejét a zagorjei és ausztriai templomok mintájára alakították ki. 1755-ben szentelték fel. Berendezése 1755 és 1752 között készült. Oltárképeit a neves pálos festőművész Leopold Keckheisen készítette, a homlokzat szobrai Paul Riedl munkái. Pálos festőművész festette a híres czestochowai kegykép másolatát is. A kép 1721-ben a karácsonyi ünnepek alatt könnyezett, melynek számos tanúja volt. Ezután a zarándokok növekvő száma miatt a templom körüli teret szélesíteni kellett. A pálosok a településen iskolát is alapítottak, ahova az isztriai nemesek és a városi polgárok gyermekei jártak a szomszédos településekről is. 1770 körül a šumi kolostorban filozófiai oktatás is indult, mely rövid ideig filozófiai fakultásként működött. Amikor II. József 1783-ban feloszlatta a szerzetesrendeket a pálos rend is megszűnt. A kolostort állami kézbe kellett adni, a templom pedig plébániatemplom lett és máig megőrizte eredeti szépségét. A régi Szent Rókus plébániatemplom temetőkápolna lett. A pálosok csak 1993-ban tudták visszavenni a plébániát és azóta a település hitéletének ők az irányítói. A településnek 1857-ben 847, 1910-ben 1267 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 1067 lakosa volt Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő és gabonatermesztés) foglalkoznak, de többen dolgoznak a közeli nagyobb településeken (Pazin, Žminj), bár a Purisa d. d. Pazin is működtet itt üzemet. Az utóbbi időben fejlődött a falusi turizmus.

Nevezetességei

• Pálos kolostorát még a bencések építették valószínűleg még 1134 előtt, első írásos említése 1174-ben történt. Története során többször kellett újjáépíteni, ezért az épületegyüttesben a román, a reneszánsz és a barokk stílus elemei egyaránt megtalálhatók. A kerengő a pálosok által végzett újjáépítés során 15. század második felében 1474 körül épült, közepén ciszterna található. Ekkor építették az addig földszintes kolostor emeleti részét is. Egyedülálló módon a földszinti részen a széles reneszánsz árkádok, az emeleten pedig a régebbi román kori épületrészek találhatók. Ez annak köszönhető, hogy a pálosok a régi román oszlopokat az árkádokkal az emeletre helyezték át. A barokk épületrészek az 1731 és 1755 közötti átépítés és bővítés során épültek. A bejárat felett a következő felirat olvasható: „FREDERICUS III. IMPERATOR DONAVIT MONASTERIUM S. PETRI IN SYLVIS FRATRIBUS ORDINIS S. PAULI PRIMI EREMITAE 1459. DE NOVO ERECTUM 1731.” (E kolostort III. Frigyes császár adományozta a šumi pálos testvéreknek, először elpusztult 1459-ben, újjáépítették 1731-ben) A pálosok visszatérése (1993. július 7.) után az épületegyüttest az 1998-ig tartó munkálatok során a horvát kulturális minisztérium támogatásával teljesen felújították. Utoljára a jobb szárny belső felújítása maradt, ahol kiállítást terveznek megnyitni és ahol a településsel és a pálos renddel kapcsolatos ajándéktárgyakat is lehet majd vásárolni.

• A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemplom a kolostortól északra áll. Felszentelése 1755-ben történt. A templom négyszög alaprajzú, hosszabb oldalain két kápolnával, elnyújtott szentéllyel, dongaboltozattal. Az oldalkápolnákban a szerzetesek részére emporiumot alakítottak ki. Az emporium és a mellékoltárok mögött, valamint a kóruson elhelyezett ablakokon át beáramló fény a tér dinamikáját növeli. A templom nagyon szép és jó állapotban fennmaradt késő barokk belsővel rendelkezik. A fából faragott oltárait Paul Riedl készítette. Minden oltár közepén a nagyméretű oltárképet fából faragott, márvánnyal borított oszlopokkal és pilaszterekkel díszített építmény foglalja keretbe, attikáján kisebb képpel. A főoltáron (1755) a két nagy apostol alakja, a mellékoltárokon a Rózsafüzér királynője (1759), a Szent Kereszt (1763), az Aprószentek (1766) és Remete Szent Pál (1777) alakja látható, valamennyi Leopold Keckheisen pálos művész munkája. Nagyon szép a templom orgonája, melyet 1770 körül Janez Juraj Eisl laibachi műhelyében építettek. Ritkaság a szép késő barokk virágmintás, bőrből készített tapéta (velencei munka), mely az oldalkápolnák falát teljesen beborítja. Késő barokk hatást tükröz a templom belső tere és annak megvilágítása. A szűk, magas ablakok kialakítását a magas harangtorony és a templomhoz délről csatlakozó emeletes kolostorépület indokolja. A mai formájában 1773-ban épített szimmetrikus homlokzat közép felé emelkedik, közepén nagy íves, négyszögletes ablak és öt szobor díszíti, melyek szintén Paul Riedl munkái. A homlokzat díszítőelemeit magas pilaszterek tagolják. A 33 és fél méter magas harangtorony a homlokzat északi oldalán áll. A főoltáron álló Częstochowai Madonna kép 1721. december 24. és 1722. január 1. között véres könnyeket hullajtott. Emiatt a templom búcsújáróhely lett.

• Szent Rókus tiszteletére szentelt temetőkápolnája 1737-ben épült, 1981-ben restaurálták. 1783-ig ez volt a település plébániatemploma. A kápolna kereszt alaprajzú, szentélye boltozott, tetőzete isztriai palával fedett. Egyhajós épület, a diadalív mentén szimmetrikusan kialakított két oldalkápolnával, a szentélytől balra pedig a sekrestye található. A szentély, a sekrestye és az oldalkápolnák kereszt dongaboltozattal vannak fedve. A tetőt palakövek borítják. Ez a legnagyobb fennmaradt ilyen típusú tető Isztrián. A hajó falába két feliratos kő van beépítve: a bal oldali a kápolna építéséről emlékezik meg 1737-ben, Marko Udovičić plébános idején, a jobb oldali pedig a kápolna felszentelését örökíti meg Gaspar de Nigris poreci püspök és Juraj Udovičić plébános idejében 1745-ben.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
847	876	975	1039	1101	1267	1217	1184	1165	1173	1123	1057	999	999	1011	1067

Források

• Sveti Petar u Šumi község hivatalos oldala (horvátul)
• Pazin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Histrica – Isztria felfedezése Archiválva 2014. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Sveti Petar u Šumi az Istrapédián (horvátul)
• Sveti Petar u Šumi az Istarska enciklopédián (horvátul)
• Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)