Ugrás a tartalomhoz

Rakotule

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rakotule
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségKarojba
Jogállásfalu
PolgármesterAlen Rosić
Irányítószám52423
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség187 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság286 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 32″, k. h. 13° 48′ 18″45.309000°N 13.805000°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 32″, k. h. 13° 48′ 18″45.309000°N 13.805000°E
SablonWikidataSegítség

Rakotule (olaszul: Raccotole di Montona) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Karojbához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Isztria középső részén, Pazintól 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re nyugatra fekszik. Településrészei Konobari, Kramari, Kuzmi, Martineli, Milići, Močitada, Nadalini, Pahovići, Pupičići, Rapki, Radoslavi és Špinovci az itt élt családok neveit őrzik.

Története

[szerkesztés]

Területe már ősidők óta lakott volt. Močitada nevű településrészén egykor vár is állt, melyet a latin források „Mons Civitas” néven említenek. A vár még a történelem előtti időben épült, a rómaiak megerősítették és még a bizánci fennhatóság idején is őrtoronyként szolgált. Rakotule plébániáját 1580-ban alapították, plébániatemplomát is a 16. században építették. A településnek 1857-ben 261, 1910-ben 361 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 226 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal (szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztés) foglalkoznak.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Rókus tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült. A sekrestyében őrzött szentségtartón az 1560-as évszám olvasható. 1861-ben és 1934-ben bővítették. Említésre méltó márványoltára fából faragott Madonna, Szent Rókus és Szent József szobraival. A templomban két 17. századi sírkőlap is található, az egyik a Kramar családé, a másik Pavol Starić plébánosé. A sekrestye új ajtajának beépítésekor a vakolat alatt a Szent Keresztet ábrázoló 16. századi freskóra bukkantak. Ezt a freskótöredéket ma Porečben őrzik. 22 méter magas harangtornya 1850-ben épült.
  • A temetőben áll Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma,[2] melyet a 14. században a gazdag velencei Barbo család támogatásával építettek, a 15. században hosszirányban bővítettek. Belsejében jó állapotban maradtak fenn a középkori freskók és a glagolita feliratok jelentős részei. 14. századi itáliai művészek alkotásai. Az apszisban a Maiestas Domini, Szent Miklós és ismeretlen szentek ábrázolása, az oldalfalakon Szent Miklós legendájából láthatók jelenetek.
  • Konobari nevű településrészén áll Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt 12. századi temploma. Története során többször is átépítették. Az utolsó nagyobb mérvű átépítése a 18. században történt a vižinadai nagybirtokos Raguzzi család költségén, melynek a templom környékén voltak a birtokai. A templomnak kőből épített oltára van, harangját 1607-ben öntötték.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
261 270 278 329 336 361 374 461 426 412 367 303 258 228 234 226

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]