Rubens Barrichello
| Rubens Barrichello | |
 | |
| Rubens Barrichello 1999-ben, a Stewart versenyzőjeként | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Rubens Gonçalves Barrichello |
| Beceneve | Rubinho |
| Született | 1972. május 23. (52 éves) São Paulo |
| Nemzetisége |  brazil |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1993–2011 |
| Csapata | Jordan, Stewart, Ferrari, Honda, Brawn, Williams |
| Nagydíjak száma | 326 (322 rajt) |
| Győzelmek | 11 |
| Dobogós helyezések | 68 |
| Első rajtkockák | 14 |
| Leggyorsabb körök | 17 |
| VB-pontok | 658 |
| Első nagydíj |  1993-as dél-afrikai nagydíj |
| Első győzelem |  2000-es német nagydíj |
| Legutolsó győzelem |  2009-es olasz nagydíj |
| Legutolsó nagydíj | 2011-es brazil nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat. | |
| Rubens Barrichello | |
_(8756442927)_(cropped).jpg) | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Rubens Gonçalves Barrichello |
| Beceneve | Rubinho |
| Született | 1972. május 23. (52 éves) São Paulo |
| Nemzetisége | brazil |
| Pályafutása | |
| Kategória | IndyCar |
| Aktív évei | 2012 |
| Rajtszáma | 8 |
| Korábbi csapatai | KV Racing Technology |
| Nagydíjak száma | 13 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| VB-pontok | 289 |
| Első nagydíj |  2012-es Honda Grand Prix of St. Petersburg |
| Első győzelem | - |
| Legutolsó győzelem | - |
| Legutolsó nagydíj | 2012-es IZOD IndyCar World Championship Weekend |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat. | |
Rubens Barrichello (teljes nevén: Rubens Gonçalves Barrichello; São Paulo, 1972. május 23. –) brazil autóversenyző, jelenleg a Stock Car Brasil sorozatban szereplő Full Time Sports versenyzője.
Korábban, 2012-ben az IndyCar, előtte pedig 1993-tól 2011-ig a Formula–1 mezőnyének volt a tagja. Itt pályafutása során a 2007-es évet kivéve minden szezonban szerzett pontot. A 2008-as török nagydíjtól számítva több mint egy évtizeden át ő volt minden idők legtapasztaltabb Formula–1-es versenyzője, egészen 2020-ig (ekkor Kimi Räikkönen döntötte meg ezen rekordját). Kétszer végzett az egyéni világbajnokság harmadik, és szintén kétszer a második helyén. Legjobb eredményét 2002-ben és 2004-ben érte el, amikor egyaránt a 2. helyen végzett a szezon végén Michael Schumacher mögött.
Pályafutása
[szerkesztés]A Formula–1 előtt
[szerkesztés]Barrichello 1981-ben, kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ig öt brazil bajnoki címet és két Dél-Amerika-bajnoki címet nyert. 1988-ban a kilencedik helyen végzett a gokart világbajnokságban, majd 1989-ben autókra váltott. Ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a brazil Forma-Ford 1600 bajnokságban.
1990-ben Európába költözött és a Forma-Vauxhall-Lotus sorozatban (11. hely), valamint a Forma-Opel-Lotus sorozatban versenyzett, amelyet azonnal meg is nyert (futamgyőzelem Zandvoortban, Silverstone-ban, Hockenheimben, Spa-Francorchamps-ban és Jerezben). Ugyanezt tette a következő szezonban a West Surrey Racing Team színeiben a brit Formula–3-ban, ahol David Coulthard volt legnagyobb ellenfele.
1992-ben a Forma-3000-be szerződött az Il Barone Rampante csapathoz és a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Tehetségére ekkor már a Formula–1-es csapatok is felfigyeltek, így 1993-ra leszerződtette a Jordan csapat.
A Formula–1-ben
[szerkesztés]1993-96: Jordan
[szerkesztés].jpg)
Barrichello két pontot szerzett első Formula–1-es szezonjában, 1993-ban és a bajnokság 17. helyén végzett, de ez nem tükrözi híven a nyújtott teljesítményét: mindössze harmadik futamán, az európai nagydíjon például a harmadik helyen autózott, amikor műszaki hiba miatt kiesett.
1994 nagy sokkal kezdődött a Formula–1 számára: a szezon harmadik versenyhétvégéjén, a San Marinó-i nagydíjon életét vesztette Roland Ratzenberger az időmérő edzésen, majd Ayrton Senna a versenyen. Rubens Barrichello még a pénteki szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet és kórházba került. Könnyebben sérült (rövid eszméletlenség, orrtörés), de Senna halálhíre nagyon lesújtotta – annál is inkább, mivel a háromszoros világbajnok barátja és pártfogója volt.
Barrichello a szezon során 19 pontot gyűjtött és a világbajnoki pontverseny hatodik helyén végzett. Legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Spa-Francorchamps-ban pole-pozíciót szerzett. Soha előtte még ilyen fiatal versenyzőnek nem sikerült ez a bravúr. (2003-ban Fernando Alonso döntötte meg ezt a rekordot).
A brazil versenyző 1995-ben és 1996-ban is a Jordannél maradt, előbbi szezonban 11 ponttal a 11. helyen végzett a világbajnokságban, utóbbiban 14 ponttal a nyolcadik helyen. Az 1995-ös szezon végén ajánlatot kapott a Ferrari csapattól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa az átszerveződő olasz csapatnál, ám Barrichello olyan sokáig hezitált, hogy végül csapattársa, Eddie Irvine kapta meg a megbízatást.
1997-99: Stewart
[szerkesztés]
1997-ben Barrichello az újonnan alakuló Stewart csapathoz szerződött, melynek alapítója, tulajdonosa és névadója a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart volt. Barrichello remek kapcsolatot alakított ki a skót csapatvezetővel – szinte apa-fiú viszony volt az övék.
1997-ben a brazil versenyző a világbajnokság 13. helyén végzett 6 ponttal, 1998-ban pedig a 12. helyen 4 ponttal. 1999-ben a Stewart jelentősen feljavult és Barrichello azonnal megcsillantotta tudását: szerzett egy pole-pozíciót Magny-Cours-ban, háromszor végzett dobogón és többször vezette a versenyt. Csapattársánál, Johnny Herbertnél a szezon legnagyobb részében jobb teljesítményt nyújtott, így a sors furcsa fintoraként értékelhető, hogy a kaotikus európai nagydíjat Herbert nyerte meg, míg Barrichello „csak” harmadik lett. A szezon végén Barrichello 21 ponttal a 7. helyen végzett, teljesítményével pedig ismét magára irányította a Ferrari figyelmét.
2000-05: Ferrari
[szerkesztés]2000
[szerkesztés]
Barrichello ezúttal elfogadta a legendás olasz csapat ajánlatát, így az akkor még kétszeres világbajnok Michael Schumacher csapattársa lett. Barrichello rögtön első Ferrarival futott versenyén – a 2000-es ausztrál nagydíjon – a második helyen végzett Schumacher mögött és a szezon során még további nyolc alkalommal állhatott fel a dobogóra.
Kilenc dobogós helyezéséből négy volt harmadik hely, négy második és egy alkalommal, esős versenyben – Hockenheimben – nyerni is tudott. Az időmérő edzésen a brazil versenyző csak a 18. helyet szerezte meg, mivel elromlott az autója és a csapattársára beállított tartalékautóval csak nehezen bírt. A verseny azonban szerencsésen alakult számára: Schumacher kiesett, a Ferrari legnagyobb riválisának számító McLaren-Mercedes versenyzői, Mika Häkkinen és David Coulthard pedig egy rossz – vagy inkább bátortalan – döntés áldozatai lettek. A futam végén elkezdett esni az eső és a két McLaren-versenyző kiment intermediate gumikért a boxba. Barrichello azonban vállalta a kockázatot, hogy továbbra is száraz gumikon marad kint a vizes pályán, és ez a merészség meghozta számára pályafutása várva-várt első Formula–1-es futamgyőzelmét. Emlékezetes pillanat volt, amikor a futam után Barrichello a dobogón állva egy brazil zászlót szorongatva zokogott örömében. Az 1993-as, Senna győzelmével zárult ausztrál nagydíj óta nem nyert brazil versenyző futamot a Formula–1-ben.
A szezon végén Barrichello 62 ponttal a világbajnokság negyedik helyén végzett és csapattársával, Schumacherrel – aki megnyerte az egyéni világbajnokságot – együtt a konstruktőri világbajnoki címet is megszerezték a Ferrarinak.
2001
[szerkesztés]
2001-ben Schumacher ismét diadalmaskodott a világbajnokságban, ám Barrichellónak ezúttal nem sikerült futamot nyernie. Dobogóra azonban tíz alkalommal állhatott fel – ebből ötször-ötször a második, illetve harmadik helyre. A világbajnokságban 56 ponttal a harmadik lett Schumacher és Coulthard mögött. A Ferrari ismét világbajnok lett a konstruktőrök között.
2002
[szerkesztés]2002-ben a Ferrari dominált és Schumacher fölényesen – 144 pontot gyűjtve – nyerte meg a világbajnokságot. Barrichello második lett, de „csak” 77 ponttal. A brazil versenyző négy alkalommal nyert: az európai nagydíjon, a magyar nagydíjon, az olasz nagydíjon és az Egyesült Államok Nagydíján. Utóbbi futamon Schumacher átengedte neki a győzelmet – feltehetőleg törlesztésként azért, mert Barrichello a szezon hatodik futamán, az osztrák nagydíj utolsó körében csapatutasításra maga elé engedte a németet. Az eset nagy felháborodást váltott ki és következményeként 2003-tól betiltották a direkt csapatutasítás alkalmazását a Formula–1-ben. Más kérdés, hogy a csapatok számára továbbra is kínálkoznak lehetőségek arra, hogy – bizonyíthatatlanul – beavatkozzanak a két versenyzőjük közötti versenybe.
2003
[szerkesztés]2003-ban visszaesett a Ferrari, Schumacher azonban ismét megnyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari pedig a csapatvilágbajnoki címet – de csak két ponttal Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) előtt. Barrichello két versenyt nyert (Silverstone, Suzuka) és 65 ponttal a bajnokság negyedik helyén végzett.
2004
[szerkesztés]2004-ben újabb domináns Ferrari-év következett, ám míg Schumacher 13 futamot nyert, addig Barrichello „csak” kettőt (Monza, Sanghaj). A világbajnoki pontversenyben a brazil 114 pontot gyűjtött és második lett Schumacher mögött. Ez természetesen a Ferrarinak is újabb konstruktőr-világbajnoki címet jelentett.
2005
[szerkesztés]
2005-ben a Ferrari versenyképessége – feltehetőleg az új szabályok miatt, amelyek egy szett gumi használatát engedélyezték egy versenyre – hatalmasat zuhant. Az előző évi dominanciából semmi sem maradt, versenyt is csak egyet tudtak nyerni: Schumacher révén azt az indianapolisi futamot, amelyen a Michelin gumijait használó csapatok nem álltak rajthoz, mivel abroncsaik veszélyesnek bizonyultak a pályán. Barrichello 38 ponttal a világbajnokság nyolcadik helyén fejezte be a szezont – és ezzel pályafutása Ferrarinál eltöltött szakaszát.
A brazil versenyzőt egy ideje már nyomasztotta, hogy nem tud kilépni Schumacher árnyékából, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Monacóban Schumacher – a hetedik helyért – agresszíven megelőzte őt az utolsó körben. Barrichello a médiában is hangot adott nemtetszésének, „veszélyesnek” ítélve a manővert.
Barrichello ebben az időszakban már tárgyalásokat folytatott a Hondával, akik Jenson Button mellé kerestek csapattársat 2006-ra. A brazil versenyző csapatváltását az is ösztönözte, hogy a Hondánál honfitársa és régi barátja, Gil de Ferran lett a sportigazgató. Barrichellót ugyan 2006 végéig szerződés kötötte a Ferrarihoz, ám a Ferrari hajlandó volt szankciók nélkül belemenni az idő előtti szerződésbontásba, így a versenyző 2006-tól a Hondánál folytathatta pályafutását.
2006-08: Honda
[szerkesztés]2006
[szerkesztés]
Barrichello 2006-ban tehát Jenson Button oldalán a Honda versenyzője lett. A szezon elején Button jobb volt nála, mivel a Honda által megkövetelt vezetési stílus nagyban különbözött mindattól, amihez eddig Barrichello hozzászokott. Barrichello azonban a neki nem fekvő Hondával is javult és a legutóbbi futamokon már leggyakrabban Button előtt kvalifikálta magát.
2007
[szerkesztés]
2007-ben a Honda gyári csapata drámaian visszaesett, az idény első felében még a fiókcsapatuk, a Super Aguri is jobb volt náluk. Az időmérő edzéseken nagyon ritkán jutottak be a harmadik szakaszba, a pontszerzés pedig rendre elmaradt. A kínai nagydíj után szóba került a menesztése, amikor is Button a gyengécske Hondával megszerezte a versenyen az ötödik helyet, ám Barrichello csak 15. lett. Az évadot végül 0 ponttal fejezte be Barrichello, így eddig ez az egyetlen teljes szezon a karrierjében, amikor nem szerzett pontot.
2008
[szerkesztés]
2008-ban a 16. szezonját kezdte meg a Formula–1-ben, amely során megdöntötte a legtöbb versenyen való indulás rekordját. Ezt 1993 óta Riccardo Patrese tartotta, 256 futammal. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon a 6. helyezést érte el, de utólag kizárták, mert a versenyen piros lámpánál hagyta el a boxutcát. A maláj nagydíjon a 13., a Bahreinin a 11. helyen ért célba. A spanyol nagydíj előtt az új fejlesztéseknek köszönhetően optimista volt, de csak a 11. helyről indulhatott. A versenyen az egyik boxkiállásnál megrongálódott több terelőszárny is az autóján, ami a futam feladására kényszerítette. Barrichello és a Honda csapat a török nagydíjon ünnepelte a 257. futamát és Patrese rekordjának a megdöntését.[1] A versenyen a 12. helyről indulva 14.-ként ért célba, körhátrányban. Az esős monacói nagydíjon megszerezte első 2008-as pontjait, 6. lett. Ezzel véget ért a 2006-os brazil nagydíj óta tartó, 23 futamot felölelő pontszerzés nélküli sorozata. Kanadában ismét pontot szerzett, egykiállásos stratégiával a tizedik helyről a hetedikre jött föl. Rövid ideig a versenyt is vezette. A francia nagydíjon váltócsere miatt rajtbüntetést kapott, és csak az utolsó, 20. helyről indulhatott, ahonnan a 14.-re küzdötte fel magát.[2] A brit nagydíjon a 3.-dik helyre repítette a Hondát a zuhogó esőben, a csapat jó taktikájának - amikor nagyon rákezdett az eső, kihívták extrém esőgumiért - köszönhetően. Hockenheim már nem alakult ilyen jól Barrichello és a Honda számára: a versenyző csak a 18. helyről indulhatott, és miután ütküzött az 50. körben, kiesett a versenyből. A magyar nagydíjon megint csak a 18. lett az időmérőn, igaz, most Sébastien Bourdais öthelyes rajtbüntetése (ő a 14. helyre kvalifikálta magát) miatt előrelépett egy helyet. Az első boxkiállásánál a csőből kifolyt és meggyulladt a benzin, el kellett oltani, ettől a kiállás nagyon elhúzódott. Így Barrichello csak a 16. lett. Valenciában már csak a 19. lett az időmérőn, és a futamon a boxból kellett rajtolnia. Végül itt is csak a 16. lett. A belga nagydíjat feladni kényszerült, Olaszországban 17. lett. A szingapúri nagydíjon ismét műszaki hiba hátráltatta, egyike volt a verseny öt kiesőjének. Az idény hátralevő három versenyén célba ért ugyan, de pontot már nem szerzett. A világbajnokságban a 14. helyen zárt, 11 ponttal.
2009 - Brawn GP
[szerkesztés]
2008 decemberében a Honda bejelentette, hogy kiszáll a Formula–1-ből és eladja csapatát. Hosszú várakozás után, 2009 februárjában végül a korábbi csapatfőnök, Ross Brawn vette meg a korábbi Honda csapatot és Brawn GP néven, brit színekben benevezte a 2009-es világbajnokságra.[3] Barrichello helye is ekkor vált véglegessé, Bruno Sennával szemben. Az új szabályoknak megfelelő autó készen volt ugyan, de a versenyzők csak néhány héttel a világbajnokság rajtja előtt tesztelhették.
Az idénynyitó ausztrál nagydíjon a második helyről rajtolhat csapattársa, Button mellől,[4] és a második helyen végzett, Button pedig az első helyet szerezte meg Ausztráliában. A második, Maláj nagydíjon Barrichello ismét kedvező pozícióból indulhatott, de a félbeszakított versenyt végül 5. helyen zárta, csapattársa Jenson Button pedig ismét megszerezte az első helyet. A 2009-es európai nagydíjon 5 év után újra nyerni tudott. A belga nagydíjon, Spában egy gyengébb eredmény következett (7. hely), majd kiváló versenytaktikával, az 5. helyről rajtolva, egy boxkiállással a monzai olasz nagydíjon megszerezte 2009. évi második, pályafutása 11. futamgyőzelmét, életben tartva világbajnoki reményeit.
2010 - Egy régi álom teljesülése: Williams
[szerkesztés]2010-től a Williams csapatnál versenyez, ahol egy új rekordot állít fel a bahreini nagydíjon: 18. idényét kezdi el a Formula–1-ben, amit még senkinek sem sikerült elérnie. Csapattársa a csapat előző évi tesztpilótája, a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg.
Az év első futamán, Bahreinben 11. helyről rajtolva 10.-ént ért célba. Ausztráliában a 8. helyen végzett. Malajziában a 7. rajtpozíciót szerezte meg, de sajnos a rajtnál beragadt egy probléma miatt és csak a mezőny után sikerült elindulnia, 12. fejezte be a versenyt. Spanyolországban a 9. helyen ért célba 2 pontot szerezve ezzel. Monacóban baleset miatt a 9. helyről feladni kényszerült a versenyt. A következő két versenyen, Törökországban és Kanadában is csak 14. lett. Valenciára a Williams újításokkal érkezett. Az időmérőn a két Williams EZREDRE azonos kört ment, de Hülkenberg hamarabb megtette mért körét így Barrichello a 9. helyről indulhatott. A rajtnál lerajtolta Hülkenberg majd a hibázó Webber mellett is elment, Barrichello a futamon a 4. lett. Angliában az időmérőn remeklő Barrichello a 8. rajt helyről indulhatott. A futamon 5.-ként ért célba, és meglett a Williams első dupla pontszerzése hisz Hülkenberg is a 10. lett. A német nagydíjon is a 8. helyről indulhatott, de a rajtot elrontotta és a 4. kanyarban még Kobayashi is feltartotta így csak a 12. lett Hülkenberget megelőzve a futamon. A Hungaroringen a gyors körén több apró hibát is vétett így csak a 12. helyről rajtolhatott. A futamon a 10. lett egy hajmeresztő előzést bemutatva Michael Schumacheren. A Belga nagydíjon a kiváló 7. rajthelyet szerezte meg a kemény gumikon. A futamon azonban az első kör utolsó kanyarjában kiesett amikor autója nem állt meg és belecsapódott Fernando Alonso Ferrarijába. Az Olasz GP-n bejutott a Q3-ba és ott a 10. helyet kaparintotta meg. És a futamon is 10.-ként ért célba. Szingapúrban a 6. helyről indulhatott és a futamon is huzamosabb ideig volt Webber előtt és a kiváló 6. helyen ért célba. A japán nagydíjon a 7. helyről indult a futamon azonban az autója meghibásodott, végig csúszkált és a végén csak a 9. helyen ért célba. Koreában a 10. helyről indult és a futamon a 7. helyen ért célba. Brazíliában Hülkenberg az első helyről indulhatott Barrichello pedig a 6.-ról. A futamon elrontották a boxkiállást, később Alguersuari defektet okozott a rutinos brazilnak, aki így még hátrébb esett. Végül csak a 14. lett. Abu Dhabiban a 7. helyről indulhatott. De a futamon itt sem volt szerencséje. Rossz volt a boxtaktika és végül csak a 12. lett. Rubens Barrichello a 2010-es évét az összetett 10. helyen zárta 47 ponttal.
2011
[szerkesztés].jpg)
A Williams nagy reményekkel indult az évnek, mert a téli teszteken jól működött az autó, Rubens tesztnapot is tudott nyerni, azután az Ausztrál nagydíj időmérője mindenképp csalódás volt, ugyanis mindkét autó elvérzett a Q2-ben, Pastor Maldonado a 15., míg Barrichello csak a 17. lett. A futamon Rubensnek lett volna esélye a pontszerzésre, de összeütközött Nico Rosberggel, amiért később box-utca áthajtásos büntetést kapott és a verseny utolsó fázisában műszaki probléma miatt kiállt. A helyzet ezek után csak rosszabbodott, Malajziában már a Q1-ben meg kellett küzdenie egymással a két pilótának a bejutó helyért, ami végül Rubens Barrichellonak sikerült, de ő sem tudott tovább menni a Q3-ba, csak a 15. lett, Maldonado a másnapi futamon a 18. helyről indulhatott. A futamon ismét mindketten kiestek, Barrichello előbb Sutillal koccant, defektet kapott és idő előtt boxba hajtott új szett gumikért, azonban a futam középső fázisában hidraulikai probléma miatt kiállt, Maldonado eddig sem jutott, mert már a 8. körben kiállt, a motor gyújtásproblémái miatt. Ezután az autó nemhogy javult volna, de még lassabb lett, Rubens mindössze kétszer fért be a pontszerzők közé, mindkétszer 9. helyen végzett, előbb a balesetekkel tarkított Monacói nagydíjon, majd az eső áztatta Kanadai nagydíjon, Barrichello az évet a 17. helyen fejezte be, 4 ponttal míg csapattársa, Maldonado csak 1 pontot szerzett, a 19. lett a végelszámolásnál, a csapat a gyártók pontversenyében 5 ponttal mindössze a 9. helyre volt elég, csak a három kis csapatnál bizonyultak erősebbnek! Rubens helye hosszú ideig kérdéses volt, ám amikor Frank Williams kimondta a végítéletet - azaz, hogy Rubensnek távoznia kell ugyanis Bruno Senna veszi át a helyét - Barrichello sorsa megpecsételődött a 2012-es idényre.
A Formula–1 után
[szerkesztés]IndyCar
[szerkesztés]Barrichello 2012-ben jó barátja, Tony Kanaan invitálására részt vett egy néhány napos teszten a KV Racing Technology csapatánál Sebringben, majd a sonomai Infineon Racewayen ismét tesztelt a csapattal. Ezt követően szerződést kapott a KV Racing Technologytól a 2012-es szezonra, ahol a fent említett Tony Kanaan, valamint a korábbi GP2-es pilóta Ernesto Viso csapattársa lett.
Tengerentúli kitérője azonban nehezen indult be, a szezon második versenyén, Alabamában mégis a 8. helyen végzett, majd a long beach-i viadalon 9. lett, a legendás Indianapolis 500-on pedig 11. lett, amivel az "Év újonca" lett. Szezonbéli legjobb eredménye a Sonomában elért 4. helye volt, majd a rákövetkező futamon, Baltimoreban 5. lett. A szezont végül a 12. helyen zárta, azonban nem maradt a csapatnál 2013-ra, és miután újat sem talált, hazája bajnokságában, a Stock Car Brasilban folytatta pályafutását.
Stock Car Brasil
[szerkesztés]Eredményei
[szerkesztés]Formula–1-es Futamgyőzelmek
[szerkesztés]
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
- ‡ A versenyt félbeszakították, és nem teljesítették a táv 75%-át, így a helyezéséért járó pontoknak csak a felét kapta meg.
IndyCar
[szerkesztés]| Év | Csapat | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2012 | KV Racing Technology | Chevrolet | STP 17 |
ALA 8 |
LBH 9 |
SAO 10 |
INDY 11 |
DET 25 |
TXS Ni |
MIL 10 |
IOW 7 |
TOR 11 |
EDM 13 |
MDO 15 |
CHN T |
SNM 4 |
BAL 5 |
FON 22 |
12. | 289 |
Teljes Stock Car Brasil eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
‡ Nem jogosult pontokra.
† Nem fejezte be a futamot, de helyezését értékelték, mivel teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.
Magánélete
[szerkesztés]Rubens Barrichello nős, felesége Silvana Giaffone. Két fiuk van: a 2001-ben született Eduardo és a 2005-ben világra jött Fernando. A család Monte-Carlóban él.
Becenevek
[szerkesztés]Barrichello gyakran használt beceneve: „Rubinho”, azaz „kicsi Rubens”.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Barrichello a török nagydíjat választotta az ünneplés színhelyéül www.autosport.com
- ↑ Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
- ↑ Teljes a rajtrács: a volt Honda Brawn GP néven indul 2009-ben. www.nso.hu, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2009. március 6.)
- ↑ A Brawn GP egyszerűen verhetetlen volt az időmérő edzésen. www.nso.hu, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
Források
[szerkesztés]
Személyek: .svg){kind=small} Ross Brawn | Nick Fry | Jörg Zander |  Loïc BigoisJelenlegi versenyzők: |
