Ugrás a tartalomhoz

Románia vallási élete

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából





Az állandó lakosság vallási megoszlása Romániában a 2011-es népszámlálás szerint

  Protestantizmus (6,2%)
  Katolicizmus (5,1%)
  Egyéb (1,5%)
  Nem vallásos (0,2%)
  Nincs adat (6%)

Románia szekuláris állam, nincs államvallás. Az alkotmány(wd) 29. szakaszának (5) bekezdése szerint az egyházi szervezetek függetlenek az államtól.[1] Ugyanakkor a Pew Research Center szerint 2018-ban Románia volt a legvallásosabb európai ország,[2] a Gallup International 2019-es felmérése szerint, ahol a vallás fontosságára kérdeztek rá, Románia a második helyen állt Európában Málta után.[3]

A 2011-es népszámlálás szerint a lakosság 86,45%-a (16 307 004 fő) ortodox keresztény, 4,62%-a (870 774 fő) római katolikus, 3,19%-a (600 932 fő) református, 1,92%-a (362 314 fő) pünkösdista, 0,8%-a (150 593 fő) görögkatolikus, 0,6%-a (112 850 fő) baptista.[4] Dobrudzsában él egy muszlim kisebbség (0,34%), amelyet főleg törökök és tatárok alkotnak. Az ateisták (0,11%), agnosztikusok, vallástalanok (0,1%) kis létszámot képviselnek.[4] Az Apostoli Szentszék hivatalos kiadványa, az Annuario Pontificio ugyanerre az időszakra 1 193 806 római katolikus hívőt közöl, azaz 165 405 fővel többet, mint a népszámlálási adat.[5]

Az egyházügyi államtitkárság adatai szerint 2015. december 31-én Romániában 27 384 vallási épület létezett. Ezek közül 16 403 (59,9%) a román ortodox egyházhoz, 2925 (10,7%) a pünkösdista egyházhoz(wd), 1632 (5,96%) a római katolikus egyházhoz, 1571 (5,74%) a baptista szövetséghez(wd), 1352 (4,94%) a református egyházhoz, 1269 (4,63%) a hetednapi adventista egyházhoz(wd) tartozott.[6] 1989 és 2015 között 8413 új vallási épületet (templom, kápolna, imaház, mecset, zsinagóga) emeltek, további 1571 épülőfélben volt 2015 végén. A legtöbb új létesítmény ortodox, ezzel együtt még mindig az ortodox egyháznál a legnagyobb az egy vallási épületre jutó hívők száma.[7]

A 2019-es állami költségvetésben 145,56 millió lejt irányoztak elő templomépítésre,[8] és 660,84 millió lejt az egyházi személyek fizetésének támogatására.[9]

Történelmi áttekintés

[szerkesztés]

Románia területén a kereszténység eredetét az ókeresztény korra vezetik vissza, de története homályos a római közigazgatás 271-ben történt visszavonulása után. Annyi bizonyos, hogy a területen egyaránt tevékenykedtek latin és bizánci misszionáriusok.[10] Neagu Djuvara szerint a kereszténység felvétele két szakaszban történt: először még a római közigazgatás megszűnése előtt; az egyház megszervezése azonban csak utóbb, bolgár közvetítéssel. Ezt alátámasztja az is, hogy a román nyelvben a kereszténységgel kapcsolatos alapszókincs latin eredetű, míg az egyházi tisztségeké és szertartásoké bolgár vagy görög eredetű.[11]

Havasalföldön és Moldvában egy ideig párhuzamosan fejlődött a katolikus és ortodox egyház. Havasalföldön 1382-ben még létezett a katolikus szörényi püspökség,[12] de Miklós Sándor már 1359-ben megalapította a konstantinápolyi ortodox patriarchátus alá tartozó havasalföldi metropóliát.[13] Moldvában a milkói püspökség 1512-ben szűnt meg,[14] de az ortodox metropólia az 1380-as években már létezett, és 1401-ben a konstantinápolyi pátriárka is elismerte.[15] A 14. századtól kezdve az ortodox egyház kiemelt jelentőségre tett szert a két fejedelemség életében; számos kolostor épült, amelyek fontos szerepet játszottak a kulturális életben is. A fejedelmek adományokkal támogatták az Athosz-hegyi és Sínai-hegyi kolostorokat valamint a konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi patriarchátusokat.[16] A fejedelem és az ortodox egyházfő szoros kapcsolatban állt egymással; konfliktus esetén az uralkodó akarata érvényesült.[17]

Erdélyben a katolikus püspökséget Szent István király alapította 1009-ben.[18] A lutheranizmus és kálvinizmus, utóbb az unitárius vallás megjelenésével a katolikus egyház teret vesztett, és csak az ellenreformáció során erősödött meg ismét. Az 1568-as tordai országgyűlés kinyilvánította a katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius vallások egyenjogúságát; az ortodox vallás megtűrtnek számított. 1697-ben, az addig ortodox románok csatlakozásával a katolikus egyházhoz, azaz a román görögkatolikus egyház megalakulásával a katolikusok számaránya ismét megnövekedett. Erdélyben az ortodox egyház elismerésére csak a 18. század végén, a Habsburg uralom alatt került sor.[19]

1859-ben, a Havasalföld és Moldva egyesülése utáni első népszámláláskor az ország túlnyomó többsége (94,89%) ortodox volt, mellettük zsidók (3,03%), katolikusok (1,02%), protestánsok (0,65%) éltek az országban; az egyéb vallásúak aránya fél százalék alatt volt. Az 1877–1878-as háború nyomán függetlenné vált Román Királyság a San Stefanó-i békekötés alapján megkapta Észak-Dobrudzsát(wd), így az ország muszlim lakosságának aránya az 1859-es 0,03%-ról 1899-re 0,75%-ra növekedett. Az első világháborút követően az immár Erdélyt is magában foglaló Romániában a lakosság vallási összetétele megváltozott: 1930-ban ugyan még mindig az ortodox egyház hívei voltak többségben, de már csak 72,6%-os súllyal, ezzel párhuzamosan megjelentek az országban a görögkatolikusok (7,90%), és növekedett a római katolikusok (6,83%), hagyományos protestáns felekezetek (6,53%) illetve izraeliták (4,19%) aránya.[20]

Jogi háttér

[szerkesztés]

Románia alkotmányának(wd) 29. szakasza rendelkezik a gondolat, a véleménynyilvánítás és a vallás szabadságáról. Egyben tartalmazza azt is, hogy az egyházak függetlenek az államtól, és az állam támogatását élvezik.[1]

A részletes szabályozás a 489/2006 törvényben található, amely kimondja, hogy Romániában nincs államvallás, az állam semleges a vallási meggyőződésekkel és ateista ideológiákkal szemben. A jogszabály megkülönbözteti az egyházakat, vallási egyesületeket és vallási csoportokat. A vallási egyesületet a kormány egyházzá minősítheti a kultuszminisztérium javaslatára; ennek előfeltétele, hogy az egyesület legalább 12 éve folyamatosan működjön az ország területén és az ország lakosságának legalább 0,1%-a csatlakozott hozzá. Az elismert egyházi státust a kormány a kultuszminisztérium javaslatára visszavonhatja, amennyiben az egyház súlyosan veszélyezteti a közrendet, közbiztonságot, közegészségügyet, közerkölcsöt vagy az alapvető emberi szabadságjogokat.[21] 2019-ben az országban 18 egyház működött.[22]

Az egyházak finanszírozása elsősorban a hívők adományain alapul, de kérésre állami támogatásban részesülnek a hívők számával arányosan, és a „reális szükségleteknek megfelelően”.[21] Az állam által elismert 18 egyház közül a baptista szövetség(wd), a hetednapi adventista egyház(wd) és a Jehova Tanúi(wd) nem folyamodtak támogatásért.[23] A vallásgyakorlás nyelvét az egyház szabadon választja meg. Az állammal való kapcsolattartás nyelve román, és a számviteli nyilvántartásokat román nyelven is el kell készíteni.[21]

A vallási egyesületek legalább 300 személy által vallásgyakorlás céljából létrehozott jogi személyek; regisztrációjukat a helyileg illetékes bíróság végzi az egyházügyi államtitkárság jóváhagyása alapján. A regisztrációhoz szükség van a tagok azonosító adataira és aláírására. Állami támogatásban nem részesülnek, de adókedvezményekben igen.[21] 2019-ben 36 bejegyzett vallási egyesület létezett az országban.[24]

Vallásszabadság

[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának 2018-as jelentése megállapította, hogy az alkotmány tiltja a vallásszabadság korlátozását, valamint azt, hogy egyéneket rákényszerítsék a meggyőződésükkel ellentétes vallás támogatására. A jelentés kitér több, a gyakorlatban tapasztalt hiányosságra:

  • A kisajátított egyházi javak visszaszolgáltatása lassan halad, főképpen a görögkatolikus egyház és a zsidó közösség(wd) esetében. A 2018. év folyamán a kormány 609 visszaszolgáltatási kérelmet utasított el és 52-t hagyott jóvá.
  • A vallásos csoportok diszkriminációnak tartják a vallási egyesületeknek előírt 300 fős minimális létszámot, illetve a tagok adatainak listázását, mivel más típusú egyesületek alakításához csak három tag megléte szükséges, és nem kell megadni a tagok adatait.
  • A kisebbségi vallásos csoportok szerint az országos és helyi hatóságok előnyben részesítik az ortodox egyházat. A különböző állami ünnepségekre jellemzően csak az ortodox egyház képviselőit hívják meg; a tábori lelkészek egy kivétellel mind az ortodox egyházhoz tartoznak.
  • Az ortodox papok és hívők zaklatják a kisebbségi vallásos csoportokat, és nem biztosítják számukra a saját vallási előírásaik szerinti temetkezés lehetőségét.
  • Az iskolákban a hittantanítást választó gyermekek aránya közel 90%, ami a média, a civil szervezetek és szülői egyesületek szerint részben az ortodox egyház nyomásának, részben az iskola által felkínált alternatívák hiányának tulajdonítható.
  • A helyi hatóságok továbbra is utcákat, intézményeket, iskolákat neveznek el a náci idők antiszemita háborús bűnöseiről (például Ion Antonescu marsallról), és szobrot állítanak nekik.
  • A média jellemzően veszélyesnek ábrázolja a muszlim menekülteket a vallásuk miatt.[25]

Statisztikai adatok

[szerkesztés]

Az EU Bizottság 2005-ös felmérése szerint a népesség 40%-a ateista vagy agnosztikus,[26] de a lakosok többsége megtartja a főbb ünnepeket és szentségeket (keresztelés, házasságkötés, temetés, húsvét/pészah, karácsony, purim stb.), mivel ezek a rituális szokások a történelmi identitásuk részét képezik.[27]

2008-ban a román lakosság 19%-a jelölte meg a hitet a lehetséges négy válasz közül a következő kérdésre: "A következő értékek közül, melyik a legfontosabb az ön szerinti boldogsághoz?" Ez a harmadik legmagasabb arány a Ciprusi Köztársaság (27%) és Málta (26%) után, azonos helyen Törökországal. Az EU-27 átlaga 9% volt.[28] A Soros Alapítvány tanulmánya szerint az ország lakosságának több mint háromnegyede vallásosnak tartja magát, leginkább a vidékiek, a nők, az idősebbek és az alacsony jövedelműek.[29]

Egy 2015-ös felmérés szerint a román lakosság 96,5%-a hisz Istenben, 84,4%-a a szentekben, 59,6%-a a mennyország létezésében, 57,5%-a a pokol létezésében és 54,4%-a a halál utáni életben. 83%-uk megtartja a vasárnapot és vallási ünnepeket, 74,6%-uk imádkozik amikor elhalad egy templom mellett, 65,6%-uk rendszeresen imádkozik, 60,2%-uk megszentelteti a vagyontárgyait (ház, autó stb.) és 53,6%-uk adakozik rendszeresen az egyháznak. A magát vallásosnak tartók 37,8%-a csak nagy ünnepeken jár templomba, 25,4%-a hetente egyszer (leginkább vasárnap), 18,9%-a havonta egyszer, 10,2%-a évente egyszer vagy ritkábban, 3,4%-a nem jár templomba, 2,7%-a hetente több alkalommal, és csak 0,9%-a naponta.[30]

A lakosság vallási megoszlása %
Elismert egyházak
Megnevezés Hívek/állandó lakosok
1992[31] 2002[32] 2011[33]
Kereszténység
Ortodoxia
Román ortodox egyház 86,81 86,79 81,04
Temesvári Szerb Ortodox Egyházkerület(wd) n.a. n.a. 0,07
Romániai óhitű ortodox egyház(wd) 0,14 0,17 0,16
Katolicizmus
Római katolikus egyház 5,09 4,73 4,33
Román görögkatolikus egyház 0,98 0,88 0,75
Romániai örmény katolikus ordináriátus n.a. n.a. 0,00
Protestantizmus
Romániai református egyház 3,52 3,23 2,99
Romániai pünkösdista egyház(wd) 0,97 1,49 1,80
Romániai Baptista Unió(wd) 0,48 0,58 0,56
Romániai hetednapi adventista egyház(wd) 0,34 0,43 0,40
Magyar Unitárius Egyház 0,34 0,30 0,29
Romániai Jehova Tanúi Közössége(wd)[34] n.a. n.a. 0,25
Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 0,17 0,04 0,03
Romániai Evangéliumi Keresztény Egyházak Szövetsége(wd) 0,12 0,20 0,21
Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház 0,09 0,12 0,10
Román evangélikus egyház(wd) n.a. 0,08 0,08
Egyéb
Romániai iszlám muftiátus 0,25 0,31 0,32
Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége(wd) 0,04 0,02 0,02
Más vallásúak és vallástalanok
Más vallásúak 0,25 0,41 0,15
Ateisták 0,05 0,03 0,10
Vallás nélküliek 0,11 0,05 0,09
Nem válaszol / nem áll rendelkezésre adat 0,04 0,05 6,26

Kereszténység

[szerkesztés]

A régészeti feltárások tanúsága szerint Románia területén a kereszténység a 3–4. században kezdődött Moesia Inferior római provinciában.[35] A hagyomány Szent András apostolt tartja a kereszténység elterjesztőjének;[36] ő az ország védőszentje, és emléknapja nemzeti ünnep.[37]

Ortodox kereszténység

[szerkesztés]

A legelső írásos forrás, amely alátámasztja egy ortodox egyházi hierarchia meglétét a mai Románia területén, egy 1234-es dokumentum, amelyben IX. Gergely pápa azt tanácsolja IV. Béla magyar királynak, hogy terelje vissza a Kunországbeli oláhokat (Walati) a kun katolikus püspök alá.[38] A román ortodox egyház a 19. század végéig a konstantinápolyi ortodox egyház része volt. Az egyház 1865-ben jelentette be autokefáliáját, amelyet a konstantinápolyi pátriárka 1885-ben ismert el.[39] 1948-ban a román görögkatolikus egyház megszüntetésekor a hívők és az egyház vagyona az ortodox egyházhoz kerültek át.[40]

Lucian Boia történész szerint az egyház (mint az ortodox egyházak általában) kevésbé aktív a szociális szférában és a közéletben, mint a nyugati egyházak, de „mindig tisztelettel viseltetett a politikai rezsimek iránt, beleértve az ateista kommunizmust is.”[40][41] Másrészt „valamennyi ortodox keresztény egyház közül a román ortodoxia maradt máig a legnyitottabb a Nyugat felé;” 1999-ben, amikor II. János Pál pápa elfogadta Teoctist pátriárka meghívását, első ízben látogatott el pápa egy ortodox országba.[42]

A hívők számát tekintve a román ortodox egyház a világon a negyedik legnagyobb.[43] Az egyházhoz az országban hat metropólia, tizenhárom érsekség és tizenöt püspökség tartozik.[44] A hívők nagy többsége (96,46%) román anyanyelvű. Az ortodox egyházhoz tartozik a románok többsége (93,67%-uk), és többségi vallás az országban lakó macedónok, görögök(wd), cigányok, ukránok valamint örmények között is.[33]

A szerbek(wd), bolgárok és lipovánok többsége szintén ortodox keresztény, de többnyire a saját egyházukhoz tartoznak.[33]

Katolicizmus

[szerkesztés]

Az országban 2 érseki tartományban 2 római katolikus főegyházmegye és négy egyházmegye található;[45] a legrégebbi a gyulafehérvári főegyházmegye, amelyet Szent István alapított 1009-ben.[46] Az örmény katolikus ordináriátus külön egyházmegyét alkot, de az élén álló apostoli kormányzó személye megegyezik a gyulafehérvári római-katolikus érsek személyével.[45]

A legtöbb római katolikus Erdélyben lakik (főképpen Hargita és Kovászna megyékben), valamint egyes moldvai megyékben (Bákó, Neamț és Iași).[47]

A történelem folyamán a latin rítusú katolikus egyház tagjai főként magyarok és németek(wd) voltak. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a magát katolikusnak valló 870 774 személy 57,47%-a magyar, 34,14%-a román, 2,45%-a német és 2,39%-a cigány. Az országban lakó horvátok(wd) 97,69%-a, a lengyelek(wd) 91,03%-a, az olaszok(wd) 76,52%-a, a csángók 68,62%-a, a szlovákok(wd) 67,75%-a, a bolgárok 65,98%-a, a németek 59,16%-a és a magyarok 40,7%-a római katolikus. A románok közül csak 1,77%, a cigányok közül csak 3,35% római katolikus.[33]

A román görögkatolikus egyház 1697-ben jött létre, amikor az erdélyi ortodox románok elismerték a pápa fennhatóságát.[48] Az egyház személyiségei voltak az elsők, akik a román kultúrát a nyugatihoz közelítették, és fontos szerepet játszottak a román nemzeti kultúra kialakulásában.[49][50] A görögkatolikus egyház egyetlen érseki tartományát egy főegyházmegye és öt egyházmegye alkotja.[45]

A 2011-es népszámlálás során 150 593 fő vallotta magát görögkatolikusnak, ezek többsége román (82,72%), a többiek magyarok (10,72%) illetve cigányok (4,32%).[33]

Protestantizmus

[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás során a lakosság 6,2%-a vallotta magát valamely protestáns felekezethez tartozónak.[33] Erdélyben a református, lutheránus és unitárius felekezetek az 1568-as tordai országgyűlés óta bevett vallásnak számítottak.[51] A 19. századtól kezdve az új protestáns felekezetek (pünkösdista, baptista, hetednapi adventista, Jehova Tanúi, evangéliumi kereszténység) is teret nyertek Romániában.[52] A rendszerváltást követően az új felekezetek számos új templomot illetve imaházat építettek, többet, mint az őket létszámban sokszorosan meghaladó ortodox egyház.[53]

A két legnagyobb lélekszámú protestáns egyház a református (2,99%) és a pünkösdista (1,8%). A baptisták aránya a teljes népességből 0,56%, a hetednapi adventistáké 0,4%, az unitáriusoké 0,29%, az evangélikus keresztényeké 0,16%. A két lutheránus egyház együttesen 0,13%-ot tesz ki, ebből a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház 0,1%-ot, az Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház pedig 0,03%-ot. (1930-ban a lutheránusok aránya még 2,21% volt;[20] ez a romániai németek kivándorlásával drasztikusan csökkent). A reformátusok, unitáriusok és evangélikus-lutheránusok többsége magyar, a pünkösdisták, baptisták, hetednapi adventisták és evangéliumi keresztények többségükben románok, az ágostai hitvallású evangélikusok többsége német.[33]

Iszlám

[szerkesztés]
Konstancai nagymecset(wd)

Noha az iszlámnak viszonylag kevés híve van az országban, a vallás több száz éves múltra tekint vissza Romániában, különösen Észak-Dobrudzsában(wd),[54] amely mintegy ötszáz évig az Oszmán Birodalom része volt.[55] 1930-ban 185 486 fő,[20] a 2011-es népszámlálás során 64 337 fő vallotta magát az iszlámhoz tartozónak. A romániai muszlimok többsége szunnita.[56]

A romániai muszlimok 97%-a a két észak-dobrudzsai megyében él: 85%-uk Constanța megyében és 12%-uk Tulcea megyében. A többi muszlim olyan városokban lakik mint Bukarest, Brăila, Călărași, Galați, Giurgiu, Drobeta-Turnu Severin. Legtöbbjük tatár, de vannak köztük törökök(wd), albánok, muszlim cigányok(wd) és közel-keleti illetve afrikai bevándorlók.[54][56]

Judaizmus

[szerkesztés]
Bukaresti nagy zsinagóga(wd)

A zsidóság mintegy kétezer éves múltra tekint vissza a mai Románia területén, azonban demográfiai szempontból csak a 19. század végén, az askenázik bevándorlásával váltak jelentőssé.[57] 1930-ban 728 115 zsidó élt az országban,[58] de számuk a holokauszt[59] és a kommunista rendszer idején történő kivándorlás[60] miatt lényegesen lecsökkent. A 2011-es népszámlálás során már csak 3271 fő vallotta magát zsidó nemzetiségűnek, illetve 3519 fő zsidó vallásúnak.[33] Az országban 78 hitközség létezik, a legnagyobbak Bukarestben, Temesváron, Jászvásáron, Kolozsváron, Galați-ban, Bákóban, Aradon, Nagybányán, Botoşani-ban, Brassóban, Déván és Marosvásárhelyen.[61]

Más vallások

[szerkesztés]
Zalmoxiánus tűzgyűjtási szertartás 2013-ban

Míg 1930-ban 7343 fő vallotta magát más vallásúnak,[20] 2011-ben a számuk 30 557 -re emelkedett.[33] A bejegyzett vallási egyesületek között, amelyek többnyire keresztények, szerepel egy bahái hithez tartozó is.[24] A World Buddhist Directory 2019-ben 16 romániai buddhista csoportot listázott.[62] Az utóbbi évtizedben megjelent újpogány csoportok a zalmoxianizmust(wd) vallják, amely Zalmoxis dák főistenről kapta nevét.[63]

Vallástalanság

[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás során a lakosság elenyésző része, 20 743 fő vallotta magát ateistának és 18 917 fő vallás nélkülinek.[33] A legtöbb ateista Bukarestben és környékén, és általában az ország jómódúbb vidékein lakik (Erdély, Bánság), a legkevesebb pedig Olténiában, Dobrudzsában és Munténia szegényebb megyéiben (Teleorman, Călărași, Ialomița).[64]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Constituția României: Art. 29 – Libertatea conștiinței. www.constitutiaromaniei.ro (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  2. How do European countries differ in religious commitment? www.pewresearch.org (2018. december 5.) (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  3. Least Religious Countries 2019. worldpopulationreview.com (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  4. a b Ce ne spune recensământul din anul 2011 despre religie? www.insse.ro. Institutul Național de Statistică (2013) (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  5. Annuario Pontificio. Città del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana. 2011. ISBN 9788820985226  
  6. Lăcașuri de Cult. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  7. Situaţia centralizată a lăcaşurilor de cult din România. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (2015. december 31.) (Hozzáférés: 2019. október 13.) arch
  8. Finanţări lăcaşuri de cult in anul 2019. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  9. Sprijinul salarial acordat personalului clerical pe anul 2019. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 12.) arch
  10. The Orthodox Church of Romania. www.cnewa.org. Catholic Near East Welfare Association (Hozzáférés: 2019. október 24.)
  11. Neagu Djuvara: A románok rövid története. Kolozsvár: Koinónia. 2010. 51–52. o. ISBN 978-973-165-040-1  
  12. Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008.   [szörényi püspökség]
  13. Keith Hitchins: A Concise History of Romania. New York: Cambridge University Press. 2014. 23. o. ISBN 978-0-521-87238-6  
  14. Magyar katolikus lexikon IX. (Meszr–Olt). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2004.   [milkói püspökség]
  15. Istoric. mmb.ro. Arhiepiscopia Iaşilor (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  16. The Encyclopedia of Eastern Orthodox Christianity. Ed. John Anthony McGuckin. (hely nélkül): Wiley-Blackwell. 2011. ISBN 978-1405185394  
  17. Neagu Djuvara: A románok rövid története. Kolozsvár: Koinónia. 2010. 93. o. ISBN 978-973-165-040-1  
  18. Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.   [erdélyi püspökség]
  19. Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. ISBN 963 05 4203 X  
  20. a b c d Sorin Negruți: The Evolution of the Religious Structure in Romania since 1859 to the Present Day. Revista de Statistică, (2014. szeptember) arch Hozzáférés: 2019. október 24.
  21. a b c d Legea nr. 489/2006 privind libertatea religioasă şi regimul general al cultelor. Monitorul Oficial, 11. sz. (2017. január 8.) arch Hozzáférés: 2019. október 13.
  22. a b Culte Religioase. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 13.) arch
  23. DInu Izabela: Statul şi cultele religioase / Secretariatul de Stat pentru Cult. Bucureşti: Litera. 2014. ISBN 978-606-686-717-7 arch Hozzáférés: 2019. október 13.  
  24. a b Asociaţii Religioase. culte.gov.ro. Secretariatul_de_Stat_pentru_Culte (Hozzáférés: 2019. október 13.) arch
  25. 2018 Report on International Religious Freedom: Romania. www.state.gov. U. S. Department of State (2019. június 21.) (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  26. Eurobarometer: Social values, Science and Technology. ec.europa.eu (2005) (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  27. Simona Nicoară: O istorie a secularizării : de la “Cetatea lui Dumnezeu” la Cetatea Oamenilor. Cluj: Accent. 2005. = Biblioteca de Antropologie Istorică, ISBN 9789738445833  
  28. Eurobarometer 69. ec.europa.eu (2008) (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  29. Raluca Popescu: Atitudini religioase la români. www.researchgate.net. Fundația Soros (2011) (Hozzáférés: 2019. október 14.)
  30. Sondaj: 96,5% dintre români cred în Dumnezeu. www.digi24.ro (2015. július 28.) (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  31. Varga E. Árpád: Supplementary Table 8. The population of Romania according to nationality compared with denomination at the time of the 1992 census. www.kia.hu (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  32. Structura Etno-demografică a României. www.edrc.ro. Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturala (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  33. a b c d e f g h i j Tab14. Populaţia stabilă după etnie şi religie – categorii de localităţi. www.recensamantromania.ro. Institutul Naţional de Statistică (Hozzáférés: 2019. október 14.) arch
  34. 2003. májusa óta elismert egyház, lásd Organizaţia Religioasă „Martorii lui Iehova”. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 15.) arch
  35. Alexandru Madgearu: The Spreading of Christianity in the rural areas of post-Roman Dacia. Archaevs. Études d'histoire des religions, VIII. évf. 1–4. sz. (2004) 41–59. o. arch Hozzáférés: 2019. október 15.
  36. Începuturile vieții creștine pe teritoriul țării noastre (Creștinismul daco-roman). patriarhia.ro. Biserica Ortodoxa Româna (Hozzáférés: 2019. október 20.);
  37. Codul Muncii (art. 139). www.mmuncii.ro. Ministerul Muncii (Hozzáférés: 2019. október 20.) arch.
  38. Documente privind Istoria României. Veacul: XI, XII și XIII. Seria C. Transilvania. Vol. I (1075-1250). Ed. Mihail Roller. București: Editura Academiei Republicii Populare Române. 1951. arch Hozzáférés: 2019. október 15.  
  39. Orthodox Christianity and Nationalism in Nineteenth-Century Southeastern Europe. Ed. Lucian N. Leustean. New York: Fordham University Press. 2014. ISBN 978-0-8232-5606-8  
  40. a b Lucian Boia: Miért más Románia? Kolozsvár: Koinónia. 2014. 21. o. ISBN 978-973-165-098-2  
  41. A két világháború között éppen Miron Cristea pátriárka miniszterelnöksége idején, fosztották meg állampolgárságuktól a romániai zsidókat; lásd Petre M. Iancu: Miron Cristea şi antisemitismul românesc. www.dw.com. Deutsche Welle (2010. augusztus 18.) (Hozzáférés: 2019. október 18.) arch
  42. Lucian Boia: Miért más Románia? Kolozsvár: Koinónia. 2014. 21–22. o. ISBN 978-973-165-098-2  
  43. Ten biggest Orthodox populations by country, 1910 and 2010. www.pewresearch.org. Pew Research Center (Hozzáférés: 2019. október 18.) arch
  44. Organizarea Administrativă. patriarhia.ro. Biserica Ortodoxă Romană (Hozzáférés: 2019. október 20.) arch
  45. a b c A Katolikus Egyház Hierarchiája Romániában. www.szatmariegyhazmegye.ro. Szatmári Római Katolikus Egyházmegye (Hozzáférés: 2019. október 20.) arch
  46. Az egyházmegye története. ersekseg.ro. Gyulafehérvári római katolikus érsekség (Hozzáférés: 2019. október 20.) arch
  47. Tab13. Populaţia stabilă după religie – judeţe, municipii, oraşe, comune. www.recensamantromania.ro. Institutul Naţional de Statistică (Hozzáférés: 2019. október 20.) arch.
  48. Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.   [gyulafehérvári unió]
  49. Neagu Djuvara: A románok rövid története. Kolozsvár: Koinónia. 2010. 164–165. o. ISBN 978-973-165-040-1  
  50. Marton József: A római és görög katolikus egyház viszonya Erdélyben 1940-1950 között. Studia Theologica Transsylvaniensia, 10. sz. (2008) 85–86. o. arch Hozzáférés: 2019. október 20.
  51. Benda Kálmán: Az 1568. évi tordai országgyűlés és az erdélyi vallásszabadság. Erdélyi Múzeum, LVI. évf. 3–4. sz. (1994) arch Hozzáférés: 2019. október 21.
  52. Culte Religioase. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 21.) arch
  53. Pengő Zoltán: Tízezer templom épült Romániában egy negyedszázad alatt. www.maszol.ro (2016. augusztus 12.) (Hozzáférés: 2019. október 21.) arch
  54. a b România musulmană. Ce știm despre musulmanii din România ? VIDEO. cersipamantromanesc.wordpress.com (Hozzáférés: 2019. október 21.) arch
  55. Mehmet Ali Ekrem: Din istoria turcilor dobrogeni. Bucuresti: Kriterion. 1994. ISBN 978-9732603840  
  56. a b George Grigore: Muslims in Romania. ISIM Newsletter, 3. sz. (1999) 34. o. arch Hozzáférés: 2019. október 21.
  57. Arató Mátyás: Zsidó élet a Kelet Párizsában. lativ.hu (Hozzáférés: 2019. október 22.)
  58. Magyar levéltári források az 1930. évi romániai népszámlálás nemzetiségi adatsorainak értékeléséhez. Szerk. Seres Attila. Kolozsvár: Nemzeti Kisebbségkutató Intézet–Kriterion. 2011. 8. o. ISBN 978-606-92744-8-4  
  59. Gadó János: A holokauszt Romániában. www.szombat.org (2010. október 12.) (Hozzáférés: 2019. október 22.) arch
  60. Olosz Levente: "Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink". itthon.transindex.ro (2013. november 9.) (Hozzáférés: 2019. október 22.) arch
  61. Federaţia Comunităţilor Evreieşti din România – Cultul Mozaic. culte.gov.ro. Secretariatul de Stat pentru Culte (Hozzáférés: 2019. október 22.) arch
  62. World Buddhist Directory/Romania. www.buddhanet.info (Hozzáférés: 2019. október 23.) arch
  63. Rozália Klára Bakó, László-Attila Hubbes: Religious Minorities’ Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations. Journal for the Study of Religions and Ideologies, X. évf. 30. sz. (2011) 127–158. o. arch Hozzáférés: 2019. október 24.
  64. Numarul ATEILOR s-a triplat. Cati romani au renuntat la religie? www.9am.ro (2012. december 5.) (Hozzáférés: 2019. október 23.) arch

Fordítás

[szerkesztés]
Commons:Category:Religion in Romania
A Wikimédia Commons tartalmaz Románia vallási élete témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Religia în România című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Religion in Romania című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Religion en Roumanie című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]