Román görögkatolikus egyház
Román görögkatolikus egyház (Biserica Română Unită cu Roma, Greco-Catolică) | |
A balázsfalvai görögkatolikus érseki székesegyház | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | keleti katolikus |
Eredet | konstantinápolyi ortodox egyház |
Lelkészi vezető | Lucian Mureșan |
Tisztsége | érsek |
Szertartás | bizánci |
Tagság | 115 457 (2021. évi népszámlálás)[1] 470 268 + 6000 az Amerikai Egyesült Államokban (katolikus egyház, 2021)[2] |
Nyelv | román, magyar |
Rómához csatlakozott | 1697 |
Ország | Románia |
Székhely | Balázsfalva, Románia |
A Román görögkatolikus egyház weboldala |
A román görögkatolikus egyház (románul Biserica Română Unită cu Roma) 1697-ben jött létre, amikor az ungvári unióval az erdélyi Ortodox Mitropolia csatlakozott a katolikus egyházhoz, elismerve a pápa fennhatóságát. 1697-től 1853. november 26-áig az Esztergomi főegyházmegyének volt alárendelve.
Történelem
[szerkesztés]Az unió
[szerkesztés]A román görögkatolikus egyház 1697–1700 között jött létre, amikor román ortodox egyház közép- és északnyugat-erdélyi része (az érsek, valamint az esperesek és papok többsége) csatlakozott a római katolikus egyházhoz (unióra lépett vele). Először 1697-ig érsekségként, 1698-tól 1853-ig püspökségként, majd újra érsekségként működött, 1717-ig gyulafehérvári, 1717–1737-ig fogarasi, 1737-től pedig balázsfalvi székhellyel. Területi püspökségei csak később jöttek létre: 1777-ben Nagyváradon, 1853-ban Szamosújvárott és Lugoson, 1930-ban pedig Nagybányán. A Szamosújvári egyházmegye székhelye 1932-ben Kolozsvárra került, azóta Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye néven ismert.[3]
A görögkatolikus egyház betiltása
[szerkesztés]A trianoni békeszerződés és Erdély Romániával való egyesülése után a román ortodox egyházzal való, addig kiegyensúlyozott viszony fokozatosan megromlott. Ebben jelentős szerepe volt Nicolae Bălan ortodox érseknek, aki már 1920-as érsekké választásakor felvetette, és azt követően folyamatosan képviselte a két egyház egyesítésének gondolatát.[3]
Erre a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után nyílt lehetőség, az 1948-ban megválasztott Iustinian Marina pátriárka támogatásával. 1946-ban a kormányzat megakadályozta, hogy a zsinat által metropolitává választott Alexandru Rusu elfoglalja székét. 1948 májusában és júniusában Bălan érsek és Marina pátriárka is több felhívást tett közzé a görögkatolikusok ortodox vallásra való visszatérésére. Ezt követően az államhatalom módszeresen megkezdte a görögkatolikus egyház ellehetetlenítését: a Vatikánnal kötött konkordátumot 1948 júliusában felmondták, majd a tanügyi reformra és az új vallási rendre vonatkozó augusztusi törvényrendelettel szűkítették az egyház mozgásterét. Miután Ioan Suciu fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátort szeptember 3-án elmozdították, szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel eltávolították hivatalukból Valeriu Traian Frențiu, Alexandru Rusu és Ioan Bălan püspököket. A romániai katolikus egyház és Gerald Patrick O'Hara apostoli nuncius tiltakozása ellenére október 1-jén kolozsváron 36 görögkatolikus pap részvételével gyűlést tartottak, mely „határozatot hozott” az áttérésről, amit a román ortodox egyház zsinata október 3-án sietve jóváhagyott, és október 21-én Gyulafehérváron ünnepséget rendeztek a görögkatolikus egyház megszüntetésének megünneplésére.[3] 1948 decemberében végül a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4]
Az egyház innentől kezdve illegalitásban működött. 1948. október 28-án mind a hat püspökét letartóztatták, és Dragoslavelébe , majd a Căldărușani kolostorba hurcolták.[5] Itt szentelték titokban püspökké a velük raboskodó Tit Liviu Chinezut.[6] Vasile Afteniét innen Bukarestbe vitték, ahol a Securitate egy kihallgatása során meghalt.[4] A többieket 1950-ben Máramarosszigetre vitték, ahol számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották őket fogva a máramarosszigeti börtönben. Chinezu, Frențiu és Suciu ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében 1952 és 1955 között. Bălant, Iuliu Hossut és Rusut 1955-ben kiengedték, és ortodox kolostorokban jelöltek ki számukra kényszerlakhelyet, de utóbbit egy évvel később újra bebörtönözték, és a szamosújvári börtönben hunyt el a megpróbáltatások következtében.[4]
Újjászervezés a rendszerváltás után
[szerkesztés]1989 decemberében egy rendelet újra engedélyezte a görögkatolikus egyház működését.[3] Újraszervezték, de tulajdonuk nagy részét máig sem kapták vissza. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozó hét görögkatolikus vértanú püspök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta boldoggá avatási dekrétumukat, és romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4]
Szervezet
[szerkesztés]Egyházmegyék
[szerkesztés]- Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye
- Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye
- Lugosi görögkatolikus egyházmegye
- Máramarosi egyházmegye
- Nagyváradi görögkatolikus egyházmegye
- Bukaresti Nagy Szent Vazul egyházmegye
- Cantoni Szent György egyházmegye (Amerikai Egyesült Államok és Kanada)
Statisztikák
[szerkesztés]1930-ban a népszámlálás adatai alapján Erdély lakosainak 31,1%-a görögkatolikus vallású volt (az ortodox lakosság aránya ekkor még csak 27,8%). A Körös-vidéken és Máramarosban 25,2%, a Bánságban 3,6% volt a görögkatolikusok aránya.[7]
A 2011-es népszámlálás során mintegy 151 000 görögkatolikust jegyeztek fel, mindazonáltal a görögkatolikus egyház saját becslése szerint a számuk 488 000 -re tehető.[8] A 2021-es népszámlálás adatai alapján Romániában 115 457-en vallották magukat görögkatolikusnak, amelyből 95 061 román nemzetiségű, 12 772 magyar, 5122 roma, 885 ukrán, 396 német).[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Recensămantul populatiei si locuintelor 2021 / Rezultate definitive: Caracteristici etno-culturale demografice / 2.4 Populaţia rezidentă după religie. www.recensamantromania.ro (Hozzáférés: 2023. július 17.)
- ↑ Romanian Catholic Church. www.catholic-hierarchy.org (Hozzáférés: 2023. július 17.)
- ↑ a b c d Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b c d Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ PS Valeriu Traian Frenţiu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Episcopul Tit Liviu Chinezu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Recensământul general al populației României din 29 decemvrie 1930, vol. II: Neam, limbă maternă, religie, Imprimeria Națională, București 1938, pag. XXVII.
- ↑ O. D.: Raport: Libertatea religioasă, la fel de ameninţată şi în 2022. www.bursa.ro (Hozzáférés: 2023. július 17.)
- ↑ Recensamantul popoulatiei si locuintelor / Rezultate definitive: Caracteristici etno-culturale demografice / 2.5 Populaţia rezidentă după etnie şi religie. www.recensamantromania.ro (Hozzáférés: 2023. július 17.)