Ugrás a tartalomhoz

Alexandru Rusu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandru Rusu
Született1884. november 22.[1]
Mezősályi
Elhunyt1963. május 9. (78 évesen)
Szamosújvár
Állampolgárságaromán
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • román görögkatolikus püspök
Tisztsége
  • megyéspüspök (1930. október 17. – )
  • román görögkatolikus püspök (1931. január 30. – )
Iskolái
máramarosi püspök
Vallásaromán görögkatolikus egyház
Pappá szentelés1910. július 20.
Püspökké szentelés1931. január 30.
Balázsfalva
Szentelők
Hivatalmáramarosi püspök
Hivatali idő1931–1963
ElődjeIuliu Hossu (apostoli adminisztrátor)
UtódjaLucian Mureșan
Társszentelt püspökök
Ioan Bălan1936. október 18.
Vasile Aftenie1940. június 5.
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
Ünnepnapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Rusu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Boldog Alexandru Rusu (Mezősályi, 1884. november 22. – Szamosújvár, 1963. május 9.) román görögkatolikus pap, máramarosi püspök, vértanú.

Pályafutása

[szerkesztés]

Apja, Vasile, görögkatolikus pap, anyja Rozalia volt. 1903-ban Budapestre ment teológiát tanulni. 1910-ben teológiai doktorátust szerzett, és ez év július 20-án szentelték pappá.

A balázsfalvi teológiai akadémia tanárává és a dogmatika tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1920-ban metropolitai titkár, 1923-ban székesegyházi kanonok lett.[2]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1930. október 17-én máramarosi püspökké nevezték ki. 1931. január 30-án Balázsfalván szentelte püspökké Vasile Suciu fogaras-gyulafehérvári érsek, Iuliu Hossu kolozsvár-szamosújvári és Alexandru Nicolescu lugosi püspök segédletével. Beiktatására február 2-án került sor Nagybányán.[2]

1946-ban a metropólia választási zsinata metropolitává választotta, amit az Apostoli Szentszék elismert, a román kormány viszont nem hagyta jóvá.[2][3] A Securitate ugyanis minden lépését figyelte, és vallási meggyőződésében megingathatatlan embernek tartotta, aki a Groza-kormánnyal ellenséges, a Nemzeti Parasztpárt támogatója. Azzal is gyanúsították, hogy a vidéki „reakciós körök kapcsolatát a fővárosiakkal maga Alexandru Rusu püspök biztosítja, aki gyakran látogat a fővárosba”.[3]

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel Rusut is eltávolították hivatalából. Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[3]

Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[2] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben.[4] Később átvitték Curtea de Argeșre, majd a Cocoș kolostorban(wd) jelöltek ki számára kényszerlakhelyet.[2] Bár 1955-ben kiengedték,[4] 1957-ben a katonai törvényszék 25 év kényszermunkára ítélte felbujtásért és árulásért,[2] így újra bebörtönözték, és a szamosújvári börtönben hunyt el a megpróbáltatások következtében,[4] miután 1963 tavaszán súlyosan megbetegedett.[2] A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4]

A szamosújvári börtön rabtemetőjében temették el, egyházi szertartás nélkül.[2]

Alexandru Rusu és vértanútársai a boldoggáavatás emlékére kiadott bélyegblokkon

Emlékezete

[szerkesztés]

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Alexandru Rusu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Catholic-Hierarchy.org (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  2. ↑ a b c d e f g h PS Alexandru Rusu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  3. ↑ a b c Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.) 
  4. ↑ a b c d e f Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. ↑ Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

Források

[szerkesztés]
  • Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandru_Rusu&oldid=27011380”