Ugrás a tartalomhoz

Vasile Aftenie

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasile Aftenie
Született1899. július 14.[1]
Lodormány
Elhunyt1950. május 10. (50 évesen)[1]
Bukarest
Állampolgárságaromán
Foglalkozásaromán görögkatolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1940. április 12. – )
  • segédpüspök (1940. április 12. – )
  • román görögkatolikus püspök (1940. június 5. – )
Halál okatompa tárggyal okozott ütés
SírhelyeBellu temető
fogaras-gyulafehérvári segédpüspök
Vallásaromán görögkatolikus egyház
Pappá szentelés1926. január 1.
Püspökké szentelés1940. június 5.
Szentháromság-székesegyház (Balázsfalva)
Szentelők

Hivatalfogaras-gyulafehérvári segédpüspök
Hivatali idő1940–1950
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa)
Ünnepnapjajúnius 2.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasile Aftenie témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Boldog Vasile Aftenie (Lodormány, 1899. július 14.Bukarest, 1950. május 10.) román görögkatolikus pap, fogaras-gyulafehérvári segédpüspök, vértanú.

Pályafutása

[szerkesztés]

Szülei neve Petru és Agafia volt. 1919-ben beiratkozott a teológiára, majd később Rómába, a Szent Atanáz Pápai Görög Kollégiumba(wd) küldték tanulni.[2] Jó barátja volt a szintén ott tanuló Ioan Suciu.[3] 1925-ben filozófiából és teológiából doktorált, majd hazatért. 1926. január 1-jén szentelte pappá Vasile Suciu érsek.

Egy hónappal szentelése után a balázsfalvi teológiai akadémia tanárává nevezték ki. Később Bukarestbe küldték protopópának, majd balázsfalvi kanonoknak, 1939. október 1-jén pedig a teológiai akadémia rektorává nevezték ki.[2]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1940. április 12-én fogaras-gyulafehérvári segédpüspökké és ulpianai címzetes püspökké nevezték ki. Június 5-én szentelte püspökké a balázsfalvi székesegyházban Alexandru Nicolescu fogaras-gyulafehérvári érsek, Alexandru Rusu máramarosi és Ioan Bălan lugosi püspök segédletével. Ezt követően apostoli helynökként tért vissza Bukarestbe.

1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, Afteniét még meghagyták hivatalában,[5] de több sikertelen kompromittálási kísérlet után a kommunisták október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd), majd a Căldărușani kolostorba(wd) hurcolták. Felajánlották neki a román ortodox egyház metropolitai székét, de visszautasította hitének elárulását. 1949. májusában a Belügyminisztériumban elkülönítették, és emberfeletti ellenállást igénylő kínzásoknak vetették alá. A verések által megnyomorítva a Văcărești-i börtönbe vitték, ahol[2] a Securitate egy kihallgatása során meghalt. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4] A Bellu temetőben temette el egy római katolikus pap.[2]

Emlékezete

[szerkesztés]

A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Vasile Aftenie és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b GCatholic.org
  2. a b c d Episcopul Vasile Aftenie (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  3. Episcopul Ioan Suciu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  4. a b c Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.) 
  6. Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)

További információk

[szerkesztés]