Ioan Suciu
| Ioan Suciu | |||
 | |||
| Született | 1907. december 4.[1] Balázsfalva | ||
| Elhunyt | 1953. június 27. (45 évesen)[1] Máramarosszigeti börtön | ||
| Állampolgársága |
| ||
| Foglalkozása | katolikus püspök | ||
| Tisztsége |
| ||
| Iskolái |
| ||
| Sírhelye | Szegények temetője | ||
| fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor | |||
| Vallása | román görögkatolikus egyház | ||
| Pappá szentelés | 1931. november 29. | ||
| Püspökké szentelés | 1940. július 22. | ||
| Szentelők |
| ||
| Hivatal | nagyváradi görögkatolikus segédpüspök | ||
| Hivatali idő | 1940–1947 | ||
| Hivatal | fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor | ||
| Hivatali idő | 1947–1953 | ||
| Elődje | Valeriu Traian Frențiu | ||
| Utódja | Alexandru Todea | ||
| Társszentelt püspökök | |||
| |||
| Tisztelete | |||
| Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa) | ||
| Ünnepnapja | június 2. | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Suciu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Boldog Ioan Suciu (Balázsfalva, 1907. december 4. – Máramarosszigeti börtön, 1953. június 27.) román görögkatolikus pap, fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor, vértanú.
Pályafutása
[szerkesztés]Papi családba született; testvére volt Gheorghe Claudiu Suciu kémikus. Jó barátja volt Tit Liviu Chinezu; mindketten a római Szent Atanáz Pápai Görög Kollégiumban tanultak. Teológiából doktorált, és az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen végzett hat évi tanulmányok után 1931. november 29-én pappá szentelték.
Szentelése után visszatért Balázsfalvára, ahol a teológiai akadémia tanárává nevezték ki. Az egyház egyik nagy szónokának és a fiatalok barátjának mondták.[2]
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1940. május 22-én nagyváradi görögkatolikus segédpüspökké és moglaenai címzetes püspökké nevezték ki. Július 22-én szentelte püspökké Valeriu Traian Frențiu nagyváradi görögkatolikus püspök, Iuliu Hossu kolozsvár-szamosújvári és Ioan Bălan lugosi püspök segédletével. 1947-ben – miután Alexandru Rusu érsekké való megválasztását az államhatalom nem fogadta el[3] – fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátorrá nevezték ki.[2][3] Októberben ugyanakkor az ő személyi lapját is összeállította a Securitate, melyen szigorú, köztiszteletben álló emberként, hatásos szónokként jellemzik, aki nem tagja ugyan a Nemzeti Parasztpártnak, de ismertek Iuliu Maniu embereivel való kapcsolatai, és „ádáz ellensége a demokratikus rendszernek, amelynek élén dr. Petru Groza áll”.[3]
Szerény. Harmadosztályon utazik, az ütközőn, megveti a kényelmet. Alacsony termetű, szikár, Krisztus harcosának tűnik, hasonlít El Greco alakjaihoz. Nagy szónoki tehetséggel bír. A legelvontabb kérdéseket is oly módon tudja bemutatni, hogy azok a legegyszerűbb elmék számára is érthetőekké válnak. Kellemes a hangszíne, hanghordozása néha nagyon szelíd, máskor rendkívül szigorú, és így hatalmában tartja, elbűvöli hallgatóságát. Mindenki nagyon tiszteli.
1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Miután a Művelődésügyi Minisztérium szeptember 3-i határozatával eltávolították hivatalából. Szeptember 16-án, egy sikeres lelkipásztori körút után tartóztatták le először Szombattelkén. Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[3]
Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe, majd a Căldărușani kolostorba hurcolták. 1950 májusában a Belügyminisztériumba, majd októberben Máramarosszigetre vitték.[2] A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik. Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben, és ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében.[4] Az elkülönítés, gyomorbaj, éheztetés és hideg miatt hunyt el a 44-es cellában.
A máramarosszigeti Szegények temetőjében földelték el jeltelen sírba, melynek pontos helye ma is ismeretlen. Fogva tartása eljárás és elítélés nélkül történt.[2]
Emlékezete
[szerkesztés]A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Ioan Suciu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b GCatholic.org
- ↑ a b c d Episcopul Ioan Suciu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ a b c d e Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b c Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
További információk
[szerkesztés]- Bishop Ioan Suciu, Catholic-Hierarchy (angol)
.svg){kind=small}