Ioan Robu
Ioan Robu | |||||||||||
Született | 1944. november 6. (80 éves) Kézdivásárhely | ||||||||||
Állampolgársága | román | ||||||||||
Nemzetisége | román | ||||||||||
Foglalkozása |
| ||||||||||
Tisztsége |
| ||||||||||
Iskolái |
| ||||||||||
bukaresti érsek | |||||||||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||
Pappá szentelés | 1968. augusztus 15. | ||||||||||
Püspökké szentelés | 1984. december 8. Róma | ||||||||||
Szentelők |
| ||||||||||
Hivatal | bukaresti érsek (1990-ig apostoli adminisztrátor) | ||||||||||
Hivatali idő | 1984–2019 | ||||||||||
Elődje | Francisc Augustin (titkos ordinárius) | ||||||||||
Utódja | Aurel Percă | ||||||||||
Szentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
Társszentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Robu témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ioan Robu (Kézdivásárhely, 1944. november 6. –) román katolikus püspök, bukaresti érsek-metropolita.
Pályafutása
[szerkesztés]A Jászvásári Szent József Római Katolikus Teológiai Intézet elvégzése után 1968. augusztus 15-én szentelték pappá. Ezt követően a craiovai plébánián,[1] majd a bukaresti Szent József-székesegyházban szolgált.[2]
1973-tól 1977-ig Rómában tanult a Lateráni Pápai Egyetem Accademia Alfonsiana intézetében, ahol morálteológiai doktori címet szerzett.[1][2] 2015-ben a Securitate archívumának kutatását felügyelő CNSAS egy volt kutatója a Securitate jelentéseire hivatkozva azt állította, hogy ennek kapcsán 1972-től beszervezte a titkosszolgálat, és a román állam együttműködéséért cserébe segítette a püspöki tisztség megszerzésében is. Robu ezt közleményben tagadta emlékeztetve arra, hogy a CNSAS többször átvilágította, és nem talált rá terhelő dossziét.[3]
1977 nyarán Bodzavásáron volt plébános,[2] majd ettől az évtől 1983-ig a Jászvásári Szent József Római Katolikus Teológiai Intézet professzorává nevezték ki, 1982-ben pedig az egyházmegyei szeminárium vezetője lett rektorként.[1][2]
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1983. december 1-jén bukaresti egyházmegyei kormányzóvá választották. 1984. október 25-én Cellae in Proconsulari címzetes püspökévé és bukaresti apostoli adminisztrátorrá nevezték ki. Ugyanazon év december 8-án szentelte püspökké Rómában Agostino Casaroli bíboros államtitkár, Luigi Poggi és Mario Schierano segédletével. Püspöki jelmondata: Et veritas liberavit vos (és az igazság szabaddá tesz titeket, Jn 8,32)[2]
1990. március 14-én bukaresti érsek-metropolitai kinevezést kapott. Hivatalába április 29-én iktatták be a bukaresti Szent József-székesegyházban[1][2] II. János Pál pápa küldötte, Angelo Sodano jelenlétében.[2] 1994–1998, 2001–2004, 2007–2010 és 2012–2016 között a Romániai Püspöki Konferencia elnöke volt, 2016 óta alelnöke.[4]
2010-ben XVI. Benedek pápa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció tagjává nevezte ki.[2]
2019. november 21-én nyugállományba vonult.
Elismerései
[szerkesztés]- 2001 óta a Román Akadémia tiszteletbeli tagja.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Pr. Ioan Robu (román nyelven). Jászvásári Szent József Római Katolikus Teológiai Intézet, 2010. november 5. [2017. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 23.)
- ↑ a b c d e f g h i Înalt Preasfinţitul Ioan Robu (román nyelven). Szent József-székesegyház, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 23.)
- ↑ Petrica Rachita: Monseniorul Ioan Robu, acuzat că a fost informator și agent al Securității (román nyelven). România Liberă, 2015. június 21. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ Preşedinţie (román nyelven). Romániai Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2017. március 23.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ioan Robu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Archbishop Ioan Robu, Catholic-Hierarchy (angol)
- IPS Ioan Robu, Romániai Püspöki Konferencia (román)
Előde: Francisc Augustin (titkos ordinárius) |
Utóda: Aurel Percă |