Ugrás a tartalomhoz

Pápua Új-Guinea

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pápua új-guinea szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Guinea.
Pápua Új-Guinea Független Állam
Independent State of Papua New Guinea
Independen Stet bilong Papua Niugini
Pápua Új-Guinea zászlaja
Pápua Új-Guinea zászlaja		 Pápua Új-Guinea címere
Pápua Új-Guinea címere
Nemzeti himnusz: O arise all you sons of this land
FővárosaPort Moresby
d. sz. 9° 30′, k. h. 147° 07′9.500000°S 147.116667°EKoordináták: d. sz. 9° 30′, k. h. 147° 07′9.500000°S 147.116667°E
Legnagyobb városPort Moresby
Államformaalkotmányos monarchia
Vezetők
UralkodóIII. Károly pápua új-guineai király
FőkormányzóBob Dadae
MiniszterelnökJames Marape
Hivatalos nyelvangol, tok pisin, hiri motu
függetlenségAusztráliától
kikiáltása1975. szeptember 16.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint8 935 000 fő (2020)
Rangsorban91–99
Becsült10 145 000 [1] fő (2022)
Rangsorban91–99
Népsűrűség22 fő/km²[2]
GDP
Összes14 343 millió USD (126)
Egy főre jutó2911 USD
HDI (2007)0,541 (148) – közepes
Földrajzi adatok
Terület462 840 km²
Rangsorban53
Víz2%
IdőzónaAEST (UTC+10)
Egyéb adatok
Pénznemkina (PKG)
Nemzetközi gépkocsijelPNG
Hívószám675
Segélyhívó telefonszám
  • 111
  • 110
  • 112
Internet TLD.pg
Villamos hálózat240 volt
Elektromos csatlakozóAS/NZS 3112
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua Új-Guinea Független Állam témájú médiaállományokat.

Pápua Új-Guinea vagy hivatalos nevén: Pápua Új-Guinea Független Állam (tok piszin: Independen Stet bilong Papua Niugini) óceániai ország. A Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guinea szigetének keleti részét és számtalan kisebb szigetet foglalja magában. A mai állam területe a gyarmati múlt következményeként alakult ki. A Föld harmadik legnagyobb szigetországa.[3] Területe Magyarországénak mintegy ötszöröse. Fővárosa, Port Moresby a délkeleti part mentén fekszik.

Az országnak sokszáz ismert nyelve van, amellyel a világ nyelvileg legváltozatosabb országa.[4] Az urbanizáció igen alacsony, az egyik legvidékiesebb ország, 2019-ben a lakosságának mindössze 13%-a élt városokban.[5]

A fejlődő országok közé sorolják;[6] a lakosság közel 40%-a önellátó gazdálkodó, akik még mindig viszonylag függetlenül élnek a készpénzgazdaságtól.[7] A legtöbb lakos hagyományos életmódú és értékrendű társadalmi csoportokban él. A pápua csoportok társadalmi élete a hagyományos vallást és életmódot ötvözi a kortárs gyakorlatokkal, a nyugati térítés következtében például a kereszténységgel és az alapfokú oktatással.

Az állam mind kulturálisan, mind földrajzilag az egyik legkevésbé feltárt ország a világon. Ismeretes, hogy sok elszigetelt népcsoport él itt és a kutatók úgy vélik, hogy az ország belsejében számos fel nem fedezett növény- és állatfaj található.[8]

A bűnözés alapján globális szinten is az egyik legveszélyesebb ország.[9]

A név eredete

[szerkesztés]

Nevét részben őslakóiról, a pápuákról kapta. A maláj eredetű pepuah szó jelentése: „göndör hajú”. Nevének másik része főszigetére utal, amelyet Yñigo Ortiz de Retez spanyol hajós nevezett el 1545-ben. Az elnevezés onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira.

Földrajz

[szerkesztés]
Bensbach-folyó környéki táj az ország délnyugati csücskén
Tájkép az ország belső részén
A műhold felvételén az ország zöld területe az előtérben, háttérben északkelet-Ausztrália sivatagos területe

Óceánia egyik szigetcsoportja, melynek jelentősebb szigetei a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek egy része. A szigetnek szárazföldi határa csak nyugaton van Indonéziával. Délen Ausztráliával, míg keleten a Salamon-szigetekkel van szomszédságban.

Domborzat

[szerkesztés]

Az ország 80%-a Új-Guinea szigetének keleti felén helyezkedik el. A további 20%-ot más szigetek alkotják. Legjelentősebbek közülük: Új-Britannia, Új-Írország, Bougainville.

Pápua Új-Guinea legmagasabb pontja a 4694 méter magas Mount Wilhelm. A szigeteken sok a még ma is aktív működő vulkán.

Új-Guinea szigete geológiai szempontból fiatal képződmény. A felszínen megfigyelhető kőzetek a földtörténeti harmad- és negyedidőszak szülöttei, részben tengeri és szárazföldi üledékek, részben vulkanikus anyagok.

Új-Guinea szigetét alig 20-50 méter mélységű sekély tenger választja el Ausztráliától. A sziget középső vidékén húzódik a 3000-4000 méter magas Központi-hegységrendszer. Itt található az ország legmagasabb csúcsa, a 4694 m magas Mount Wilhelm. A Központi-hegységrendszer északi oldalán medencék láncolata helyezkedik el, amelyeket a Sepik, a Ramu és a Markham folyók hordaléka töltött fel egyenletes síksággá. A tenger mellékén újabb hegyvonulatok húzódnak, a széttagolt Parti-hegység, amelynek folytatása átnyúlik Új-Britannia szigetére. Ezen a vidéken gyakoriak a földrengések és sok működő tűzhányót is találunk. A Maláj-szigetek közelsége ellenére Új-Guinea sohasem volt Ázsia része.[10]

Vízrajz

[szerkesztés]

Legnagyobb folyói a Sepik és a Fly. Jelentős folyói még a Ramu, Markham, Purari, Kikori, Turama és Bamu. Legnagyobb édesvizű tava a Murray.

Éghajlat

[szerkesztés]

Forró, nedves egyenlítői éghajlat jellemzi a szigeteket, de régiónként változó és a domborzat befolyásolja.

A partvidéken trópusi hőség, fülledtség uralkodik, meg-megújuló záporokkal. A magasabb fennsíkok éghajlatára a csapadékos időjárás jellemző. Új-Guinea éghajlatát két nagy légáramlási rendszer szabályozza. Az egyik a délkeleti passzátszél , mely májustól októberig uralkodik. A tenger felől fújó passzátszél a hegylejtőkre nagy mennyiségű csapadékot szállít. A novembertől áprilisig terjedő időszakban – a déli félteke nyarán – az egyenlítői alacsony nyomású öv Új-Guineától délre tolódik át. Ilyenkor Ázsia felől megjelenik a monszun.
A kétféle szélrendszer időszakos és rendszeres megjelenése miatt Új-Guinea lakói két évszakot különböztetnek meg: a délkeleties szelek és az északnyugatias szelek időszakát. A két szeles évszak között egy-két hónapon át nyugalmas, csendes időjárás uralkodik.[11]

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]

Ausztrália és Új-Guinea között a jégkorszakban szárazföldi összeköttetés volt. Ennek következtében élőviláguk közeli rokon, vannak olyan kengurufajok, amelyek megtalálhatók mind Ausztráliában, mind Új-Guineában. Nyugat felől meg a maláj esőerdők néhány növényfaja tudott átkelni Új-Guineába. A többi nagyobb szigetnek sohasem volt összeköttetése Új-Guineával, emiatt élőviláguk erősen különbözik.

A természetes növényzet a trópusi esőerdő. Összesen 56 erszényes emlősfaj él Új-Guineában. A Dendrolagus (fakúszókenguru) Új-Guinea egyik legismertebb és igen elterjedt állata. Míg az ausztráliai kengurufajok a pusztai élethez alkalmazkodtak, új-guineai rokonaik az esőerdő követelményeinek megfelelően, fákon élő állatok. Az erszényesek jóval nagyobb szerepet játszanak Új-Guinea állatvilágában, mint a méhlepényes emlősök.
Pápua Új-Guinea nemzeti állata az igen elterjedt Raggi-paradicsommadár, a helyiek nyelvén kumul. A paradicsommadarak családjának legtöbb faja Új-Guineán őshonos. Elterjedt állatok még a foltos kuszkusz, a vaddisznó, a kazuárfélék, kígyók, krokodilok, lepkék és varánuszfélék számos faja.[12]

Lásd még: Kategória:Pápua Új-Guinea állatvilága

Nemzeti parkok

[szerkesztés]

Új-Guineában is kiépült a természetvédelem hatósági rendszere. Az állatrezervátumok mellett a következő nemzeti parkokat jelölték ki:[13]

Történelem

[szerkesztés]
Bővebben: Pápua Új-Guinea történelme

A területén már az őskorban is éltek emberek. Kb. 60 000 évvel ezelőtt - az Afrikából kirajzó első emberek csoportjai között - érkeztek a pápuák a térségbe. A sziget belsejében levő felföldön önállóan háziasítottak növényeket.

A sziget partvidékét a portugál és spanyol hajósok már a 16. század első felében felderítették. Ekkor kezdődött Új-Guinea írott történelme. 1512-ben Antonio d'Abreu és Francisco Serrano portugál tengerészek először pillantják meg a még ismeretlen szigetet, amikor a Maluku-szigetekhez tartozó Ceram felé hajóztak. 1526-ban egy másik portugál, Jorge de Meneses kikötött a Vogelkop-félszigeten, s ő adja a nagy szigetnek az első nevet: Ilhas dos Papuas, azaz a pápuák szigete. 1545-ben pedig egy spanyol felfedező, Ynigo Ortiz de Retes az Új-Guinea nevet adta a szigetnek, mivel a sziget partvidéke és lakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakóihoz. A portugálok délkelet-ázsiai birtokaikon elterjesztették a Dél-Amerikából származó édesburgonya termesztését. Ezt átvették Új-Guinea belső vidékein lakók is. Az édesburgonya elterjedése népességrobbanást okozott körükben.

1643-ban Abel Tasman Új-Írország és Új-Guinea szigetek egyes részeibe látogatott el. A 18. században már az angolok is elkezdenek érdeklődni a szigetek iránt. 1768-ban az angol Philip Carteret kapitány elérte Új-Britannia szigetét és angol felségterületnek nyilvánította. 1824-ben Hollandia és Anglia megegyezett Új-Guinea felosztásában. 1842-ben Blackwood brit kapitány Fly nevű hajóján a Pápua-öböl egy részét átvizsgálta és hajójával behatolt a hajójáról elnevezett folyó torkolatába. 1848-ban a hollandok hivatalosan is jogot formáltak Új-Guinea nyugati felére (ez a terület ma Indonézia része). 1873-ban Új-Guinea keleti felét a britek és a németek gyarmatosították. Hivatalosan a brit védnökséget 1884-ben mondták ki.[14]

1860-ban a Johan Cesar Godeffroy & Sohn hamburgi cég az északi parton kókuszdiót termesztett, koprával kereskedett. A mai ország északi területét 1884-ben Otto Finsch a Neuguinea-Konsortium ügynöke, a feltételezett brit annexiót elkerülendő a német császár birtokának nyilvánította, még ebben az évben a konzorciumot Új-Guinea Társaság (Neuguinea-Kompagnie) névre keresztelték. 1885. május 17-én az I. Vilmos császár által kiállított Schutzbrief e terület és a Bismarck-szigetek felségjogait a társaságra ruházta, ezeket a berlini kormány 1898-ban vásárolta vissza, hivatalosan csak ekkortól lett Német Új-Guinea (Deutsch Neuguinea) részeként a Német Birodalom gyarmata. A kolónia a következő területekből állt: a Vilmos Császár Föld (a tulajdonképpeni német birtok Új-Guineán), a Bismarck-szigetek, az északi Salamon-szigetek, a Karolina-szigetek, a Mariana-szigetek északi része Guam nélkül, Palau, Nauru és a Marsall-szigetek.[15]

A déli részen 1884. november 6-án a britek Brit Új-Guinea (British New Guinea) néven egy új protektorátust hoztak létre, majd 1888. szeptember 4-én gyarmattá nyilvánították. 1895-ben Nagy-Britannia és Hollandia megegyezett a közös határban. 1905-ben Nagy-Britannia területeit Territory of Papua néven átengedte birodalma önkormányzattal bíró domíniumának, Ausztráliának. Az első világháborúban a német gyarmatot az ausztrálok elfoglalták, ez 1919-ben ausztrál védnökség alá került a Népszövetség révén Új-Guinea Mandátumterület (Mandated Territory of New Guinea) néven. Pápuát Ausztrália birtokaként továbbra is külön igazgatták, közigazgatásilag csak 1949-ben egyesítették őket Pápua és Új-Guinea Terület (Territory of Papua and New Guinea) néven.[16]

1941 decemberében a japán seregek behatoltak a sziget északi részére. Port Moresby-ben pedig amerikaiak táboroztak. A harcokban az ország mai területén 216 000 japán, ausztrál és amerikai katona veszítette életét.[17] 1945-ben a sziget teljes területe felszabadult a japán megszállás alól és ismét Ausztrália igazgatása alá került.

1951-ben első alkalommal ül össze a törvényhozó testület Port Moresby-ben.[18] 1963-ban az ausztrál hatóságok megszüntetik az őslakókkal szembeni szesztilalmat. Ezzel egy időben az államigazgatás törvényt hoz a faji megkülönböztetés megszüntetésére. A pápua önrendelkezési mozgalom újabb jelentős sikere volt, amikor 1964-ben megalakult az első parlament (House of Assembly). Az első országgyűlésnek 64 tagjából 38-at az őslakók választottak. Hamarosan létrejött a pápua nacionalisták pártja, a Pangu Pati, amely a függetlenségi mozgalom élére állt. 1971-ben egy pápua iskoláslány, Susan Karike megtervezi a nemzeti lobogót. Az országgyűlés az új zászlót a címerrel együtt elfogadja, és a két régi ikertartomány (Pápua és Új-Guinea) nevét Pápua Új-Guineára változtatja.[19]

1972-ben választásokat tartottak, amelyben a szavazók függetlenségre szavaztak. 1973 decemberében Pápua Új-Guinea autonómiát, 1975. szeptember 16-án függetlenséget kapott az ausztrál kormánytól. Ekkor Bougainville szeparatistái önálló függetlenséget szerettek volna elérni, végül 2005-ben a sziget autonómiát kapott. 2019 végén népszavazást tartottak Bougainville elszakadásáról. A referendumom az elszakadáspártiak győztek elsöprő többséggel. Pápua Új-Guinea kormánya tart attól, hogy Bougainville függetlenné válása más elszakadni vágyó területeket is ösztönöz, valamint Indonézia Nyugat-Új-Guinea területét is a függetlenedésre sarkallja.

Politika és közigazgatás

[szerkesztés]

Az ország államformája: alkotmányos monarchia, az államfő a mindenkori brit uralkodó, jelenleg III. Károly, mint Pápua Új-Guinea királya (King of Papua New Guinea) címmel, akit a főkormányzó képvisel. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és kormánya kezében van.

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]
Képek
Városi pápua asszonyok
Városi pápua asszonyok
Egyetemisták Port Moresby-ben
Egyetemisták Port Moresby-ben
Port Moresby központja (a háttérben)
Port Moresby központja (a háttérben)
Egy falu a magasból
Egy falu a magasból
A 20. század első felében készült faragott oszlop, latmul etnikum, a Sepik folyó mentén
A 20. század első felében készült faragott oszlop, latmul etnikum, a Sepik folyó mentén

Fővárosa és a néhány nagyvárosának egyike Port Moresby, ami a sziget keleti csücskének déli partvonalán fekszik. Az egyik leginkább vidékies jellegű ország, ahol a 21. század elején a népesség csupán 18%-a él városokban.[20]

Népessége 2017-ben 8,2 millió fő volt.[21]

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
1 966 957
2 208 421
2 576 093
3 047 769
3 583 707
4 261 797
4 970 823
5 803 302
6 704 829
8 935 000
1960196619721978198419911997200320092020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

[szerkesztés]
Bővebben: Pápua Új-Guinea városai

Etnikai, nyelvi megoszlás

[szerkesztés]
Az Új-Guinea sziget fő nyelvei

Pápua Új-Guinea egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: az országban a jelenlegi ismeretek szerint 841 nyelvet beszélnek (ebből 11 nyelvnek nincs ismert beszélője, így is marad 830),[22] ami a világ összes nyelveinek kb. egynyolcada, nyelvenként átlagosan kb. 6000 beszélővel.

Az országban három hivatalos nyelv van: az angol a kormányzat és az oktatás nyelve, de ezt kevéssé beszélik. Az elsődleges közvetítőnyelv a tok pisin, ami egy angol, új-guineai és melanéz pidzsin – ezen a nyelven hangzik el a legtöbb parlamenti felszólalás, és ez a hirdetések, a közérdekű információk és a nemzeti hírlap, a Wantok nyelve. Pápuaföldön, az ország déli részén, a harmadik hivatalos nyelv, a hiri motu az elterjedtebb.

A lakosság rendkívül heterogén, több mint hétszáz különböző törzs él az országban. Az ország névadói a pápuák nyolcvan százalékot tesznek ki az ország lakosságán belül. A pápuákon belül öt százalékot tesznek ki az engák. Fontosabb pápua törzsek: min, mendek, csimbu, kukukuku, bainging. Az egyéb melanéz törzsek: tolaik, motuk stb. tíz százalékot tesznek ki. A fennmaradó lakosság legnagyobb része polinéz, maláj, kínai, pakisztáni és európai.

A pápua nyelvek nem egységes nyelvcsalád. Teljesen eltérnek a melanéz (ausztronéz) nyelvektől, ezért egyszerűen „nem ausztronéz” nyelveknek is szokták őket nevezni. Főként Új-Guinea belső területein, Bougainville déli részén, elszórtan Új-Britannia és Új-Írország szigeteken is beszélik. Számuk Pápua Új-Guineában legalább ötszáz, s bár legtöbbjüket kis közösségek beszélik, akadnak olyanok is, amelyeket százezernél többen használnak.[23]

A pápuán kívül a másik nagy nyelvcsalád a melanéz. A melanéz nyelveket az ausztronéz nyelvekhez sorolják. Új-Guineában a melanézt beszélő népek főként a partvidékeken és a szigeteken élnek. E nyelvek száma mintegy kétszáz. Rendszerint kis közösségek nyelvei, amelyeket összességében Pápua Új-Guinea lakosságának 15 százaléka használ.[23] A melanézek nyugat felől vándoroltak be Új-Guineába, mintegy ötezer évvel ezelőtt.

Vallások

[szerkesztés]
Egy neoprotestáns templom

Az ország lakóinak jelentős része még törzsi vallású, de a többség legalább névleg keresztény.[24] A 2011-es népsz. alapján a legnagyobb keresztény egyházak a római katolikus egyház (26%), az evangelikál-lutheránus (18%), a hetednapi adventista (13%), a pünkösdi és egyéb karizmatikus. [25]

Az új vallások (kereszténység, iszlám stb.) látszólagos behatolása ellenére a lakosság nagy része a hagyományos vallási hiedelmeket is fenntartja, és a mágia rituáléit továbbra is széles körben gyakorolják.[24]

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]
Vörösréz és arany külszíni fejtése az OK Tedi Bányában

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

Növénytermesztésnél főleg a burgonya, a kókuszdió, az ananász, a banán, a manióka, az olajpálma, a kávé és a kakaó jellemző.[26]

Ipar

[szerkesztés]

Fontosabb ágazatok :[26] a mezőgazdasági termények feldolgozása (kopra, pálmaolaj), rétegelt lemez gyártás

Fontos a bányászat. Gazdag természeti erőforrásokkal rendelkezik, de a kiaknázást nehezíti a terep és az infrastruktúra fejlesztésének magas költségei.[26]

Főbb nyersanyagok: réz, arany, ezüst, földgáz, platina, kőolaj.

Külkereskedelem

[szerkesztés]

A legtöbb ipari termékből, illetve a kőolajtermékből importra szorul.

Import [26]

  • Főbb áruk: gépek és szállítóeszközök, ipari termékek, élelmiszerek, üzemanyag, vegyszerek
  • Főbb partnerek (2017): Ausztrália 30,1%, Kína 17,3%, Szingapúr 10,2%, Malajzia 8,2%, Indonézia 4%

Export [26]

  • Főbb áruk: cseppfolyósított földgáz, olaj, arany, rézérc, nikkel, kobalt, pálmaolaj, kávé, kakaó, kopra, fűszer (kurkuma, vanília, gyömbér és kardamom), rákok, tonhal, tengeri uborka
  • Főbb partnerek (2017): Ausztrália 18,9%, Szingapúr 17,5%, Japán 13,8%, Kína 12,7%, Fülöp-szigetek 4,7%

Közlekedés

[szerkesztés]

A közúti közlekedést sok esetben erősen korlátozza a hegyvidéki terep. A fővárost, Port Moresbyt, nem kötik közutak össze egyik nagyobb várossal sem, és sok felvidéki falu csak kisebb repülőgéppel vagy gyalogosan érhető el.

Az országban nincs személyszállításra vasút, csak néhány bányatársaságnak vannak (többnyire használaton kívüli) pályái.

A légi szállítás nagyon fontos. A két legnagyobb várost, Port Moresby-t és Lae-t 2020-ban is csak repülőjáratok kötik össze. Az ország legnagyobb repülőtere a Jacksons Nemzetközi Repülőtér Port Moresby-ben. Az ország repülőtereinek száma több mint ötszáz, zömük füves kifutópályával.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix P2
ITU zóna 51
CQ zóna 28

Kultúra

[szerkesztés]
Képek a kultúráról
Egy törzs férfiai feldíszítve harci táncra
Egy törzs férfiai feldíszítve harci táncra
Hagyományos törzsi díszekben egy férfi
Hagyományos törzsi díszekben egy férfi
Lány arcfestéssel egy pápua színháztársulatból
Lány arcfestéssel egy pápua színháztársulatból
Nyaklánc kutyafogakból
Nyaklánc kutyafogakból
Fafaragvány az abelam nép őséről
Fafaragvány az abelam nép őséről
Táncosnők egy új iskola átadási ünnepségén
Táncosnők egy új iskola átadási ünnepségén
Evangélikus templom, Ampo
Evangélikus templom, Ampo

Pápua Új-Guinea kultúrájára a rendkívüli sokszínűség jellemző, mivel az országban több száz kisebb népcsoport él, főként a belső területek falvaiban. A pápua falvakra a 20. században jellemző, hogy külön nagy házban élnek a férfiak és a nők. A sértéseket vérbosszúval torolták meg, emiatt gyakori volt régen a törzsek közötti háborúskodás.[27]

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

A népesség jelentős része írástudatlan. Az analfabetizmus különösen a nők körében magas. A legtöbb alapszintű iskolát a keresztény egyházak működtetik. Pápua Új-Guineában hat egyetem működik, a legnevezetesebb a Port Moresbyben székelő University of Papua New Guinea és a Lae városában működő Papua New Guinea University of Technology. Az egyetemek a függetlenség elnyerése előtt néhány évvel nyitották meg kapuikat, hogy kiképezzék az új független pápua állam értelmiségi és vezető rétegét. [28]

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Kulturális világörökség

[szerkesztés]
Bővebben: Pápua Új-Guinea világörökségi helyszínei

Az UNESCO felvette a kulturális világörökségek listájára a Kuk nevű korai mezőgazdasági települést.

Hagyományos vallás

[szerkesztés]

Közös jellemzője a pápua közösségeknek a természetvallás és az animizmus. A pápua falvak vallási központja a szellemház. Az ősök tisztelete igen fontos része a pápua hitvilágnak, fából faragják ki az ősöket ábrázoló szobrokat és a szellemházban helyezik el. Nem ritka az állatáldozat bemutatása a szellemeknek, de a belső területeken a 20. században még a kannibalizmus is előfordult. A szellemeket tisztelik és tartanak a démonoktól, akik hitük szerint emberi és állati alakot egyaránt felvehetnek.[28]

Turizmus

[szerkesztés]
A Holiday Inn Hotel belseje, Port Moresby

A potenciális látogatók számára vonzóak lehetnek a következők: az ország kultúrája, a fesztiválok, a búvárkodás, szörfözés, túrázás, horgászat, valamint az egyedülálló növény- és állatvilág.

A rossz közbiztonság [29] viszont sok turistát elriaszt. Pápua Új-Guinea-t a nőkkel szembeni erőszak miatt a világon a legrosszabb helynek tartják.[30][31]

Sport

[szerkesztés]
Az ország ausztrálfutball-válogatottja, 2008

Legnépszerűbb sport a rögbi és a labdarúgás.

Labdarúgás

[szerkesztés]

A Pápua új-guineai labdarúgó-válogatott még nem jutott ki egyetlen világbajnokságra sem. A világranglistán 2012 júniusában a 193. helyen állt.[32]

Olimpia

[szerkesztés]
Bővebben: Pápua Új-Guinea az olimpiai játékokon

Pápua Új-Guinea az 1976-os első szereplése óta összesen 8 alkalommal vett részt a nyári olimpiai játékokon, de sportolói még nem nyertek olimpiai érmet.

Ünnepek

[szerkesztés]
Hivatalos ünnepek [33]
Dátum Név
Jan. 1. újév
tavasszal nagypéntek, nagyszombat, húsvéthétfő
Jún. 11. A királynő születésnapja
Júl 23. Az emlékezés napja
Aug 26. v. 27. A megtérés napja
Szept 16. v. 17. A függetlenség napja
Dec 25-25 Karácsony

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ World Population Review
  2. ↑ World Population Review 2022
  3. ↑ https://web.archive.org/web/20171207094959/http://www.worldatlas.com/articles/which-are-the-island-countries-of-the-world.html
  4. ↑ Papua New Guinea Archiválva 2013. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben., Ethnologue
  5. ↑ Urban population (% of total population) – Papua New Guinea. data.worldbank.org . [2020. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 19.)
  6. ↑ World Economic Outlook Database, October 2015 Archiválva 2016. január 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben., International Monetary Fund Archiválva 2006. február 14-i dátummal az Archive-Iten. Database updated on 6 October 2015. Accessed on 6 October 2015.
  7. ↑ World Bank. 2010. World Development Indicators. Washington DC.
  8. ↑ Gelineau, Kristen. „Spiders and frogs identified among 50 new species”, The Independent, 2009. március 26.. [2022. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. március 26.) 
  9. ↑ Crime Index by Country 2024 Mid-Year. www.numbeo.com. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  10. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 11-13. o.
  11. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 18-19. o.
  12. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 157. o.
  13. ↑ http://www.jasons.com/Papua-New-Guinea/national-parks-in-papua-new-guinea
  14. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 292. o.
  15. ↑ Horst Gründer: Geschichte der Deutschen Kolonien. 5. Aufl., Paderborn (Schöningh) 2004.
  16. ↑ Hermann Kinder-Werner Hilgemann: SH Atlasz Világtörténelem Springer Kiadó Bp. 1995.
  17. ↑ Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona Athenaeum Kiadó Bp. 2007.
  18. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 295. o.
  19. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 294. o.
  20. ↑ Világbank (2003). World Bank data on urbanisation. (Hozzáférés: 2005. július 15.)
  21. ↑ Világbank
  22. ↑ http://www.ethnologue.com/show_country.asp?name=PG - Ethnologue; Languages of Papua New Guinea
  23. ↑ a b Balázs: Pápua Új-Guinea. 48. o.
  24. ↑ a b Papua New Guinea | Culture, History, & People | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2024. július 26. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  25. ↑ Guides and Training Material | Statistics for Development Division. sdd.spc.int. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  26. ↑ a b c d e Papua New Guinea — The World Factbook - Central Intelligence Agency. www.cia.gov. [2020. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  27. ↑ Balázs: Pápua Új-Guinea. 102. o.
  28. ↑ a b Balázs: Pápua Új-Guinea. 10. o.
  29. ↑ Crime Index by Country 2020 Mid-Year. www.numbeo.com. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  30. ↑ Davidson, Helen: Médecins Sans Frontières opens Papua New Guinea clinic for abuse victims. Guardian News and Media Limited, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  31. ↑ Davidson, Helen: Papua New Guinea: a country suffering spiralling violence. Guardian News and Media Limited, 2013. július 19. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
  32. ↑ FIFA. [2018. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  33. ↑ Papua New Guinea Public Holidays 2018. (Hozzáférés: 2018. március 26.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pápua_Új-Guinea&oldid=27686734”