Nyingmapa
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
A nyingma (tibeti:རྙིང་མ་པ།, irodalmi tibeti: rnying-ma-pa) a tibeti buddhizmus négy fő iskolájának (nyingma, szakja, kagyü, gelug) egyike, a legrégibb, hívei a buddhizmus első tibeti megjelenéséhez kapcsolják, nevét is innen kapta. A hagyomány szerint alapítója a tantrikus tanításairól ismert Padmaszambhava.
970 körül egy nyugat-tibeti király Kasmírba küldte Rincsen Szangpót (985–1055), a neves buddhista tanítót, hogy az indiai mesterektől sajátítsa el az eredeti buddhista tanokat, vezesse vissza a hívőket az önmegtartóztatás, a papi nőtlenség és a valódi meditációs gyakorlatok eredeti tanításaihoz. 1044-ben a híres tantrista mester, Atísa Tibetbe érkezett, és a tibeti buddhisták között Rincsen Szangpóval együtt reformot hirdetett (ez a későbbi gelugpa alapja). Ezt a reformot azonban Padhaszambhavára hivatkozva néhányan nem fogadták el, őket később „Ősieknek” (Nyingmapa) nevezték.
Önálló kánonnal rendelkeznek, aminek alapját a terma-irodalom[1] és régi tantra-gyűjtemények (rnying-ma'irgyud-'bum) alkotják.
Legismertebb munkájuk a Tibeti halottaskönyv (Bardo tödol), a buddhizmus szempontjából azonban a Szívcsepp (snying-thig) című terma-szöveg a legjelentősebb, amely az iskola meditációs rendszerét (dzogcsen:nagy tökéletesség) foglalja össze. A munkát a 12. században Zsangtön fedezte fel, és Longcshenpa (1308–1363) kommentálta. A mű az elme vele született tisztaságát is hirdeti, illetve szerepel benne a hirtelen ébredés tana, amelyeket kínai mesterek által közvetített gondolatoknak tartanak. A mű sziddha-tanokkal keveredve a legmagasabb szintű nyingma-jóga, az atijóga alapja. A dzongcsent más iskolák nem ismerik el, sőt bizalmatlanul fogadják. Ennek oka nem annyira a tan szexuális vonatkozásában rejlik, hanem abban, hogy tanításuk kizárólag az elme gyakorlására összpontosít. A nyingma a nem-kettős tudat elérését és az ebben az állapotban való megmaradást tűzi ki célul.
Híres képviselőjük a rimé mozgalom[2] egyik meghatározó alakja Mipham (megh. 1918).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ún. „Rejtett szövegek” vagy „Rejtett kincsek”, melyek egy részét maga Padmaszambhava rejtett el addig, amíg el nem érkezik az idő azok felfedezésére.
- ↑ 19. századi tibeti eklektikus vallási mozgalom, amely egy általánosan létező megfoghatatlan végső valóság feltételezésével összhangba kívánta hozni a különböző iskolákat (nyingma, szakja, kagyü, gelug) a tibeti buddhizmuson belül
Források
[szerkesztés]- Ian Harris – Helen Varley: Buddhizmus. Budapest: Kossuth. 2010. ISBN 9789630961905
- szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 677. o. (2009). ISBN 978-963-05-8708-2
- Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. Budapest: Osiris. 2006. 753. o. ISBN 9633898056