Arany Pálma
| Arany Pálma (Palme d’or) | |
 | |
| Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája | |
| Szervezet neve | Cannes-i fesztivál |
| Ország | Franciaország |
| Székhely | Cannes |
| Alapítás éve | 1939 |
| Díjátadók | |
| Első díjátadó | 1946. október 5. |
| Legutóbbi díjátadó | 2024. május 25. |
| Következő díjátadó | 2025. május 24. |
| Hivatalos weboldal | |
| http://www.festival-cannes.fr/ | |
Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja, melyet a hivatalos válogatás nagyjátékfilm versenyének győztes alkotásának ítélnek oda. A díjat a film rendezője veheti át a díjkiosztó gála fénypontjaként.
Története
[szerkesztés]1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)
A fesztivál logójává vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.
1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]
1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig újra Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.
1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ullmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.
A díj odaítélése
[szerkesztés]A fesztivál története során több alkalommal is osztottak ki Arany Pálmát más jelentősebb díjjal együtt (legjobb rendezés díja, legjobb női és férfi alakítás díja stb.). A 2000-es évek elején a fesztivál vezetése úgy döntött, hogy a Nagydíj és a legjobb rendezés díja mellett az Arany Pálma sem járhat együtt másik jelentős elismeréssel. Ugyanígy nem lehet két alkotást győztesként jutalmazni. A megkötés csak a hivatalos válogatás díjaira vonatkozik, azokra nem, amelyekkel több szekció filmjeit is elismerhetik (Arany Kamera, FIPRESCI-díj, ökumenikus zsűri díja).
A díj alapítása óta két alkalommal vehetett át nő Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion, 2021-ben pedig Julia Ducournau.
2013-ban a fesztivál történetében először ítélték oda az Arany Pálmát a filmrendezőnek és az alkotás két főszereplőjének: a zsűri úgy ítélte meg, hogy a nyertes Adèle élete sikeréhez egyenrangúan járult hozzá Abdellatif Kechiche rendező művészi munkája, és a két főhőst alakító Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux színészi teljesítménye.
2022-ig a következő filmrendezők vehették át két ízben a fődíjat:
- Nagydíjat
-
- Alf Sjöberg (1946, 1951)
- Arany Pálmát
- Francis Ford Coppola (1974, 1979)
- Imamura Sóhei (1983, 1997)
- Emir Kusturica (1985, 1995)
- Bille August (1988, 1992)
- Jean-Pierre Dardenne (1999, 2005)
- Luc Dardenne (1999, 2005)
- Michael Haneke (2009, 2012)
- Ken Loach (2006, 2016)
- Ruben Östlund (2017, 2022)
Magyar nagyjátékfilm még nem részesült ebben az elismerésben; 1947 és 2022 között a hivatalos válogatásba meghívott 44 magyar alkotás egyike sem kapta meg a fődíjat.
Díjazottak
[szerkesztés]A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)
[szerkesztés]
Arany Pálma (1955–1963)
[szerkesztés]| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1955 | Marty | Delbert Mann |  Egyesült Államok |
||
| 1956 | A csend világa | Le monde du silence | Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle |  Franciaország |
|
| 1957 | Szemben az erőszakkal | Friendly Persuasion | William Wyler | Egyesült Államok |
|
| 1958 | Szállnak a darvak | Letjat zsuravli (Летят журавли) | Mihail Konsztantyinovics Kalatozov |  Szovjetunió |
|
| 1959 | A fekete Orfeusz | Orfeu Negro | Marcel Camus | Franciaország |
|
| 1960 | Az édes élet | La dolce vita | Federico Fellini |  Olaszország |
|
| 1961 | Ilyen hosszú távollét | Une aussi longue absence | Henri Colpi | Franciaország |
(megosztva) |
| Viridiana | Luis Buñuel |  Spanyolország
| |||
| 1962 | Fogadalom | O Pagador de Promessas | Anselmo Duarte |  Brazília
| |
| 1963 | A párduc | Il Gattopardo | Luchino Visconti | Olaszország
| |
A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1964–1974)
[szerkesztés]Arany Pálma (1975-től napjainkig)
[szerkesztés]
Különleges Arany Pálma
[szerkesztés]A 2018-ban a Cannes-i fesztivál vezetése első alkalommal ítélt oda Különleges Arany Pálmát (Palme d'or spéciale) egy alkotásnak.[* 1]
| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 2018 | Képes könyv[6] | Le livre d’image | Jean-Luc Godard |  Svájc |
[* 1] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- Megjegyzések
- ↑ Petite histoire de la Palme. L'histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.) (angolul), (franciául)
- ↑ Híven önmagához, Bergman nem ment el a díjátadásra; üzenetét lánya olvasta fel: „Maga az élet végül is javított rajtam s késztetett félénkségre és hallgatásra.” Lásd: Éric Neuhoff: Ingmar Bergman, dans l'intimité du génie. Le Figaro, 2008. november 14. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 19.) (franciául)
- ↑ Az 1939. évi 1. filmfesztivál a második világháború kitörése miatt elmaradt. 2002-ben az 1939-es tervezett versenyfilmek közül levetítették az Acélkaraván, A négy toll, Boefje, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord című filmeket, hogy utólag kárpótolhassák azokat, illetve alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” egyhangú szavazással ítélte oda a nagydíjat.
- ↑ Az évforduló miatt A Nemzetközi Filmfesztivál 20. születésnapjának nagydíja elnevezéssel.
- ↑ A fesztiválon Taste of Cherry nemzetközi angol címmel szerepelt.
- ↑ Előfordul Képeskönyv alakban is.
- Hivatkozások
- ↑ a b c Tout le Palmarès du 71e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2018. május 19.) (Hozzáférés: 2018. május 20.) arch
- ↑ Tout le Palmarès du 72e Festival de Cannes (francia nyelven). Festival 2019. Festival de Cannes, 2019. május 25. [2019. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ Tout le Palmarès du 74e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2021. július 17. [2021. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 18.)
- ↑ Le Palmarès du 75e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2022. május 28. [2021. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
- ↑ Simon Cherner: Cannes 2023: le palmarès complet de la 76e édition du festival (francia nyelven). lefigaro.fr. Le Figaro, 2023. május 27. [2023. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 28.)
- ↑ Le Palmarès 2024 (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2024. május 25. [2024. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 25.)
Források
[szerkesztés]- Petite histoire de la Palme. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2014) (Hozzáférés: 2016. május 14.) arch (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
További információk
[szerkesztés]- A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul)
- Cannes Film Festival Archiválva 2010. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben az Internet Movie Database oldalán (angolul)
- Arany Pálma a PORT.hu-n
- Néhány fotó a díjakról
