Ugrás a tartalomhoz

1954-es cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán, orosz és ukrán nevek magyaros átírásban és – japán nyelvűek esetében – keleti névsorrendben szerepelnek.
7. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1954. március 25.–április 9.
ElnökJean Cocteau
Fesztiválok
Előző1953-as cannes-i filmfesztivál (1953)
Következő8. cannes-i filmfesztivál (1955)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 7. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1954. március 25. és április 9. között került megrendezésre, elnöke – immár a második egymást követő évben – Jean Cocteau francia költő, filmrendező.

A 43 nagyjátékfilmet és csökkenő számú (51) rövidfilmet felsorakoztató versenyben feltűnően magas volt az ázsiai (japán és indiai) alkotások száma. Ismét visszatértek a közép- és kelet-európai filmek, több cseh, lengyel, szovjet és természetesen magyar alkotást vetítettek, köztük Keleti Márton Kiskrajcár című vígjátékát, Mészáros Ágival, Szirtes Ádámmal és Soós Imrével a főbb szerepekben, továbbá Homoki Nagy István (Kék vércsék erdejében), Kollányi Ágoston (Akvárium) és Lakatos Vince (Virágos Kalocsa) egy-egy rövidfilmjét.

Kiforrott stílusa továbbra sem volt a fesztiválnak, melyen René Clément Monsieur Ripois című filmje éppúgy díjat érdemelt ki, mint a Toot Whistle Plunk and Boom című Walt Disney-produkció. Az ez évben utoljára kiosztott nagydíj mellett, a Luis Buñuelt is felvonultató zsűri egy különdíjat és kilenc nemzetközi díjat ítélt oda. Noha magyar versenyfilm nem volt a díjazottak között, a CST elismerésben részesítette Kollányi természetfilmjét.[1]

Miközben a hollywoodi filmek jelenléte ritkult, az amerikai sztárok nagyon is jelen voltak a Croisette-en: az 1954. évi fesztivál legkiemelkedőbb sztárja Robert Mitchum volt; az év sztárjelöltje pedig Simone Silva lett, aki – miközben Mitchum sajtótájékoztatót adott a strandon – fürdőruhában odament megcsókolni a hollywoodi „rosszfiút”, majd a fotósok unszolására levette melltartóját, és hagyta, hogy kibukkanó kebleire Mitchum rátegye kezeit. A botrányos jelenet miatt a fiatal színésznőnek sürgősen el kellett hagynia a fesztiválvárost.[2] A nagy sztárok között ismét ott található Gina Lollobrigida (Le grand jeu) és Gérard Philipe (Monsieur Ripois). Ekkor vált igazán híressé Sophia Loren, Omar Sharif pedig (Sira’a Fil-Wadi) ez idő tájt fedezte fel a helyi kaszinó örömeit.[3] Marina Vlady, aki az Özönvíz előtt című társadalmi dráma főszereplőjeként ekkor hódította meg a közönséget, nem ülhetett be a korhatárral vetített film díszbemutatójára, mivel még nem töltötte be 16. életévét.[4]

A várakozásokkal ellentétben nem kapott elismerést Fred Zinnemann alkotása, a Most és mindörökké, pedig olyan filmcsillagokat vonultatott fel, mint Deborah Kerr, Burt Lancaster, vagy Frank Sinatra.

A hazai versenyfilmeken kívül is volt a fesztiválnak magyar vonatkozása. A Spanyolországban élő Ladislao Vajda (Vajda László) a sevillai borbély kalandjaival rukkolt elő, Figaro szerepében Luis Marianóval. A kerekasztal lovagjainak zenéjét pedig Rózsa Miklós szerezte.

Zsűri

[szerkesztés]

Elnök: Jean Cocteau, filmrendező –  Franciaország

Versenyprogram

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • Akvárium – rendező: Kollányi Ágoston
  • Apollon et Daphné – rendező: A. Meritzis
  • Apteodytes forsteri – rendező: Mario Marret
  • Christophe Plantin, imprimeur des humanistes du XVIème siècle – rendező: Gaston Vermaillen
  • De opsporing van Aardolie – rendező: Bert Haanstra
  • Den lille pige med svovlstikkerne – rendező: Johan Jacobsen
  • Der Dom zu Köln – rendező: Dr. Ulrich Kayser
  • Det gjelder livet – rendező: Titus Vibe Muller
  • El Greco y su obra maestra – rendező: Juan Serra Oller
  • El solitario de Sayan – rendező: Enrico Gras
  • Er is altijd een tockomst – rendező: Kees Stip
  • Exploratieboren – rendező: Bert Haanstra
  • Feminine Fashions – rendező: N. Bhavnani
  • Highlands of Iceland – rendező: Magnus Johannsson
  • Hokuszai – rendező: Tesigahara Hirosi
  • Il fiume della vita – rendező: Enrico Castelli Gattinara
  • Jaktflygare – rendező: Helge Sahlin
  • Jyske kyst – rendező: Soren Melson
  • Kék vércsék erdejében – rendező: Homoki Nagy István
  • Kozioleczek – rendező: L. Marszalek
  • Kutna Hora – rendező: Fr. Lukas
  • La vie des chamois – rendező: Paul Claudon, Pierre Levent, A. Villard, A. Bureau, P. Dalli
  • Land of Enlightment – rendező: Mohan Wadhwani
  • Le mystère de la licorne – rendező: Jean-Claude See, Arcady
  • Limuère – rendező: Paul Paviot
  • L'Ombre de Saint-Michel – rendező: Jean Pichonnier, Paul Pichonnier
  • Miniatury kodesku behema – rendező: Stanislaw Lenartowicz
  • Music of India – rendező: N. Bhavnani
  • Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
  • Nytt land under svillene – rendező: Per Opsahl
  • O kohoutkovi a Slepice – rendező: Zdenek Miler
  • O Sklenicku vic – rendező: Bretislav Pojar
  • Pik droujby – rendező: I. Goutman
  • Plastik im Freien – rendező: Adalbert Baltes
  • Polet na Lunou – rendező: Vladimír Brumberg, Zinaida Brumberg
  • Promenade au Luxembourg – rendező: Philippe Schneider
  • René Leriche chirurgien de la douleur – rendező: René Lucot
  • River of Hope – rendező: N. Bhavnani
  • Ruban noir – rendező: Henry Jacques
  • Stare miasto – rendező: Jerzy Bossak
  • Stern von Bethlehem – rendező: Dr. Wilhelm Döderlein
  • The Blakes Slept Here – rendező: Jacques Brunius
  • The Owl And The Pussy Cat – rendező: John Halas
  • The Pleasure Gerden – rendező: James Broughton
  • Toot Whistle Plunk and Boom[6]– rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
  • Una giccia d'acqua – rendező: Enzo Trovasvilli
  • Uspavana ljepotica – rendező: Rudlof Sremec
  • Vieren maar – rendező: Herman van der Horst
  • Virágos Kalocsa – rendező: Lakatos Vince
  • Vita della libellula – rendező: Alberto Ancillotto
  • Wild Life Sanctuary – rendező: D. D. Reucassel

Díjak

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Legjobb szórakoztató film díja: Toot Whistle Plunk and Boom[6] – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
  • Legjobb bábfilm díja: O Sklenicku vic – rendező: Bretislav Pojar
  • Legjobb valóságfilm díja… Stare miasto – rendező: Jerzy Bossak
  • Legjobb költői fantáziájú film díja: The Pleasure Gerden – rendező: James Broughton
  • Legjobb természetfilm díja: Apteodytes forsteri – rendező: Mario Marret
  • Technikai nagydíj:
    • Akvárium[1] – rendező: Kollányi Ágoston
    • Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
    • Toot Whistle Plunk and Boom – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Forrás: Magyar Filmunió hírlevele (2004. május, II. évfolyam, 2. szám). Ugyanakkor az elismerésről sem a Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja, sem pedig a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) listája nem tesz említést.
  2. ↑ Cannes impudique. Le Festival dans tous ses états. Evene, 2007. május. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.) (franciául)
  3. ↑ V. C. Thomas: 1954 – Le Grand jeu. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.) (franciául)
  4. ↑ Paul-Arthur Jean-Marie: Belles de Cannes : Marina Vlady (francia nyelven). gala.fr. Prisma Média, 2015. május 11. [2022. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 20.)
  5. ↑ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  6. ↑ a b Walt Disney-produkció

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1954-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26080924”