Ugrás a tartalomhoz

1953-as cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
6. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
Rendezvény
Dátum1953. április 15.–29.
ElnökJean Cocteau
Fesztiválok
Előző1952-es cannes-i filmfesztivál (1952)
Következő7. cannes-i filmfesztivál (1954)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 6. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1953. április 15. és 29. között került megrendezésre, Jean Cocteau elnökletével. A rendezvényről továbbra is távol maradtak a kelet- és közép-európai filmek. Az előző évi ígérethez híven a francia szervezők néhány külföldi művészt is bevontak a zsűri munkájába, alacsony számukat pedig kulturdiplomáciai lépésekkel, például különféle fantázianevekkel ellátott díjak létrehozásával igyekeztek kompenzálni, amihez persze nagyban hozzájárult a költő, Jean Cocteau elnöksége.[1]

A strandon fotósok vadásztak a filmcsillagokra, köztük egy frissen felfedezett szépségre, Brigitte Bardot-ra. Sztárok sokasága érkezett a tengerparti városba, hogy minden eszközt megragadjon saját karrierjének építésére. Kirk Douglas Bardot szőke fürtjeivel játszadozott és minduntalan franciául nyilatkozott, Gary Cooper pedig – aki megkapta a „legnépszerűbb sztár” címet – hatalmas tömeggel a sarkában sétálgatott a Croisette-en. A körvonalazhatatlan mondén világ találkozóhelyévé vált Cannes-ban mindig is nagy hangsúlyt fektettek az öltözködésre; a meghívott hölgyek elegáns estélyi ruhákban jelentek meg, a férfiaknak kötelező volt szmokingviselet. Ez évben mégis kivételt tettek: Pablo Picasso birkabőr zakóban léphetett be a fesztiválpalotába.[2]

A 35 játékfilm és 43 rövidfilm közül a zsűri elsősorban a népszerűeket díjazta, s ez akkor is igaz, ha Jacques Tati zsenialitását – noha mindenki Charlie Chaplinéhez hasonlította – nem ismerték el. Henri-Georges Clouzot filmje, A félelem bére viszont egyöntetű sikert aratott, még az amerikaiak körében is. Viszonzásképpen a franciák becsületrenddel tüntették ki Walt Disney-t… Kisebb botrány is volt: a zsűri egyik tagja, Edward G. Robinson azzal fenyegetődzött, hogy a Bienvenido Mister Marshall miatt lemond, mivel szerinte a film nevetségessé teszi az amerikaiakat. A film végül is megkapta a legjobb szórakoztató film nemzetközi díját.[1]

Nagy vesztese a fesztiválnak a Pán Péter című, később nagy közönségsikert aratott rajzfilm, valamint Alf Sjöberg rendező és Sven Vilhem Nykvist operatőr alkotása, a Barrabas. A versenyfilmek rendezői között ott található Luis Buñuel (Ő), Vittorio De Sica (Termini pályaudvar), Jacques Tati (Hulot úr nyaral) és persze Alfred Hitchcock, a Tábori György forgatókönyve alapján készült Meggyónom című filmjével. Noha hazai alkotás nem szerepelt a versenyben, a magyarok ez évben sem maradhattak ki: bemutatták a Spanyolországban élő Ladislao Vajda (Vajda László) Dona Francisquita című filmjét. A nézők láthatták Burt Lancastert a Térj vissza, kicsi Sheba! című filmben, Gina Lollobrigidát az Alberto Moravia forgatókönyvéből készült A vidéki lányban, Yves Montand-t A félelem bérében és Gábor Zsazsát a Liliben.

Zsűri

[szerkesztés]

Elnök: Jean Cocteau, költő, filmrendező –  Franciaország

Versenyprogram

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • And Now Miguel – rendező: Joseph Krumgold
  • Castilla, soldado de la ley – rendező: Enrico Gras
  • Crin blanc: le cheval sauvage – rendező: Albert Lamorisse
  • Doderhultarn – rendező: Olle Hellbom
  • Doh pyi daung su – rendező: Jules Bucher
  • Dubrovnik – rendező: Milan Katic
  • Gazouly, petit oiseau – rendező: L. Starewitch
  • Houen zo – rendező: Herman van der Horst
  • I cristalli – rendező: Lando Colombo
  • Immagini e colore – rendező: Vittorio Sala
  • Joy of Living – rendező: Jean Oser
  • Kujira (くじら) – rendező: Ófudzsi Noburo
  • Kumaon Hills – rendező: M. Bhavnani
  • La montagna di cenere – rendező: Giovanni Paolucci
  • La pintura mural mexicana – rendező: Carlos Velo
  • Land of The Long Day – rendező: Michael Spencer
  • Le Luxembourg et son industrie – rendező: Philippe Schneider
  • Le voyage d’Abdallah – rendező: Georges Regnier
  • Machu-Picchu – rendező: Enrico Gras
  • Marionnettes de Toon – rendező: Jean Cleinge
  • Meister der Gegenwart – rendező: Karl Zieglmayer
  • Momojama bidzsucu (桃山美術) – rendező: Mizuki Szója (水木莊也)
  • Naskara – rendező: Juan Miguel de Mora
  • New Lands For Old – rendező: Krishna Gopal
  • Pescatori de laguna – rendező: Antonio Petrucci
  • Peter Breughel l'ancien – rendező: Arcady
  • Présentation de la beauce à Nôtre Dame de Chartres – rendező: Jacques Berthier
  • Pylone 138 – rendező: Adolphe Forter
  • Remmants of A Stone-Age People – rendező: Louis Knobel
  • Reverón – rendező: Margot Benacerraf
  • Romance of Transformation – rendező: Colin Low
  • Royal Heritage – rendező: Diana Pine
  • Salut Casa – rendező: Jean Vidal
  • Schatten under Sternen – rendező: Ernest Bingen
  • So ist das Saarland – rendező: Ernest Bingen
  • The Figurehead – rendező: John Halas
  • The Great Experiment – rendező: V.R. Sarma
  • The Settler – rendező: Bernard Devlin
  • The Stranger Left No Card – rendező: Wendy Toye
  • Varen – rendező: Gösta Werner
  • Victoire sur l'Annapurna – rendező: Marcel Ichac
  • Vincent Van Gogh – rendező: Jan Hulsker
  • Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen

Díjak

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Nagydíj: Crin blanc: le cheval sauvage – rendező: Albert Lamorisse
  • Legjobb valóságos film díja: Houen zo – rendező: Herman van der Horst
  • Legjobb fikciós film díja: The Stranger Left No Card – rendező: Wendy Toye
  • Legjobb művészeti film díja: Doderhultarn – rendező: Olle Hellbom
  • Legjobb animációs film díja: Romance of Transformation – rendező: Colin Low
  • Technikai nagydíj:
    • Olaszország rövid versenyfilmjeinek együttese: Magia verde, La montagna di cenere és Pescatori di laguna
    • Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b V. C. Thomas: 1953 – Tant qu’il y aura des stars…. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.) (franciául)
  2. ↑ Studio Magazine külön száma a 60. Cannes-i Fesztiválra. 2007. május (franciául)
  3. ↑ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. ↑ Részben Gabriel Migliori zeneszerzőnek, az ez évben ki nem osztott legjobb filmzene díja helyett.
  5. ↑ Részben a Juan Antonio Bardem, Luis García Berlanga és Miguel Mihura szerzőhármasnak, az ez évben ki nem osztott legjobb forgatókönyv díja helyett.
  6. ↑ Az ez évben ki nem osztott legjobb női alakítás díja helyett.
  7. ↑ Az ez évben ki nem osztott legjobb férfi alakítás díja helyett.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1953-as_cannes-i_filmfesztivál&oldid=27643747”