Ugrás a tartalomhoz

Jacques Audiard

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Audiard
SzületettJacques Paul Jean Audiard[1]
1952. április 30. (72 éves)[2][3][4][5][6]
Párizs 14. kerülete[7][1]
Állampolgárságafrancia
HázastársaMarion Vernoux
SzüleiMichel Audiard
Foglalkozása
Kitüntetései–
Rendezői pályafutása
Aktív évek1974–
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb idegennyelvű film
Halálos szívdobbanás (2006)
A próféta (2010)
César-díjak
Legjobb rendező
Halálos szívdobbanás (2006)
A próféta (2010)
Testvérlövészek (2019)
Legjobb eredeti forgatókönyv
A próféta (2010)
Legjobb adaptált forgatókönyv
Halálos szívdobbanás (2006)
Rozsda és csont (2013)
Legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv
A számat figyeld! (2002)
Legjobb film
Halálos szívdobbanás (2006)
A próféta (2010)
Legjobb elsőfilm
Férfiak mélyrepülésben (1995)
További díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Audiard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Audiard (Párizs, 1952. április 30.–)[9] kétszeres Európai Filmdíjas, kétszeres BAFTA- és többszörös César-díjas francia forgatókönyvíró, filmrendező. Azon ritka alkotók közé tartozik, akik aprólékos munkával részt vesznek filmjeik készítésének minden fázisában a forgatókönyvírástól a forgatáson át, a vágásig. A kritika és a közönség által általában kedvezően fogadott filmjeit erős, rendkívül személyes stílus jellemzi. Történetei kifinomultak, összetettek, főhősei megfoghatatlan, ambivalens karakterek, akik rendszerint sötét, félelmetes, a fantázia határát súroló, kaotikus világban mozognak.[10]

Élete

[szerkesztés]
Jacques Audiard és Marion Cotillard a 2012-es cannes-i fesztiválon.

Apja Michel Audiard író, forgatókönyvíró, filmrendező, anyja Marie-Christine Guibert. Egy idősebb testvére volt, François, aki 1975-ben, 27 évesen autóbalesetben elhunyt. Jacques Audiard előbb tanárnak készült, azonban tanulmányait félbehagyta és filmezéssel kezdett foglalkozni. Rendezőasszisztens Roman Polański A bérlő, valamint Patrice Chéreau Judith Therpauve című filmjeinek forgatásán, majd vágóként dolgozik. Az 1980-as évek elején forgatókönyvírással próbálkozik: ő készítette A profi (1981), a Végzetes kaland (1983) (mindkettőt apjával együtt), a Réveillon chez Bob (1984), a Saxo (1987), a Fréquence meurtre (1988) és a Baxter (1989) szkriptjét.[11]

Első filmjét, a Férfiak mélyrepülésben című road movie-t, melyben Mathieu Kassovitz és Jean-Louis Trintignant főszereplésével két szánalmas bűnöző macska-egér játékát meséli el, 1994-ben forgatta.[11] A film 1994-ben Ruta és Georges Sadoul-díjat,[12] 1995-ben pedig három César-díjat nyert, köztük a legjobb elsőfilm díját. Két évvel később ugyanezzel a két színésszel készíti el második nagyjátékfilmjét, a Csinálj magadból hőst című vígjátékot, Jean-François Deniau azonos című regényének adaptálásával.

A film, amely egy, a francia ellenállás hősévé vált átlagos képességű ember történetét meséli el, a cselekmények időrendjének átrendezésével és az igazság más oldalainak bemutatásával tárja fel a főszereplő igazi arcát. A filmet meghívták az 1996-os cannes-i filmfesztivál hivatalos válogatásának versenyfilmjei közé. Alkotásáért Audiard a legjobb forgatókönyv díját vehette át.[13]

A következő öt évben könyvet, forgatókönyveket írt és egy – az AIDS-ellenes kampány részét képező – rövidfilmet készített (Norme française). Ezután rendezte meg következő nagyjátékfilmjét, A számat figyeld című thriller-románc keveréket, főszerepében a néma titkárnőt játszó Emmanuelle Devos-szal és a kisstílű bűnözőt alakító Vincent Cassellel. A film 2002-ben három Césart nyert (legjobb forgatókönyv, színésznő, hang).

Negyedik alkotása már egyértelműen mutatta, hogy elkötelezte magát a nagyjátékfilmek mellett, viszont továbbra sem hagyott fel az egyéni stílus keresésével.[10] A Halálos szívdobbanás, mely valójában James Toback Ujjak című filmdrámájának remakeje,[14] egy apa és fia destruktív kapcsolatát mutatja be. Az apa agresszivitása és saját művészi érzékenysége között vergődő főhős magatartása jól érzékelteti az Audiard által kedvelt kétértelműséget, hiszen filmjeiben gyakran váltja egymást a rendkívüli kedvesség és a vad erőszak.[13] A film elnyerte mind a közönség, mind a kritikusok elismerését, 2006-ban tíz Césarra jelölték melyből nyolcat el is nyert (köztük a legjobb film, rendező, adaptáció és filmzene), négy Arany Csillagot nyert, valamint a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó BAFTA-díjat..

Jacques Audiard több videóklipeket is rendezett,[15] köztük Alain Bashung La nuit je mens című klipjét, amely 1999-ben a Victoires de la musique francia zenei gálán elnyerte az év legjobb klipje címet, vagy a Noir Désir Comme elle vient című daláét, amelyben az összes művész siketnéma volt, s a dal szövegét jelnyelven adták elő. A klip bevezetője, egy feliratozott beszélgetés miatt botrányt kavart, s az Audiovizuális Főtanács rosszallását is kiváltotta; három, politikai témáról diskuráló nő ugyanis a jól ismert szólásmondást kifordítva zárja beszélgetésüket: „Jobb siketnek lenni, mint azt hallgatni.”[16]

2008-ban tagja lett a Pascale Ferran rendezőnő kezdeményezésére létrejött, a „középutas” filmek franciaországi forgalmazása előtt tornyosuló pénzügyi nehézségek elleni harcot célul kitűző Club des 13 csoportnak.[17]

A 2009-es cannes-i fesztiválon bemutatott, egy írástudatlan, de bevállalós és tanulékony magreb származású fiatal börtönbeli felemelkedéséről, „karrierjéről” szóló alkotása, A próféta, elnyerte a kritikusok egyöntetű tetszését. A film nagydíjat kapott. A vetítőtermekben aratott siker után [18] megkapta a Louis Delluc-díjat, majd 2010-ben rekordszámú (tizenhárom) jelölésből kilenc Césart sepert be, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díjakat. A filmdrámát legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjra jelölték.

2012-ben készült el a Rozsda és csont című, egy nehéz sorsú fiatal családapa és egy balesetben két lábát vesztett delfinidomár nő kapcsolatát bemutató melodrámája, Marion Cotillard és Matthias Schoenaerts főszereplésével. A film bemutatója a 2012-es cannes-i fesztiválon volt, a nagyjátékfilmek versenyében. Noha a film közönségsikert aratott,[19] a kritikusok a korábbi alkotásainak fogadtatásához képest visszafogottabban formáltak véleményt.[20][10] A film 2013-ban négy Césart nyert.

A 2014-es cannes-i fesztiválon meghívták előadónak a hagyományos éves Filmleckére, amelyet a filmrajongó közönségnek tartottak.

2014 októberében elkezdte forgatni hetedik nagyjátékfilmjét (Dheepan – Egy menekült története), amely az ismeretlen főszereplőiről híresült el. Ez az új opusz egy Srí Lankáról származó tamil politikai menekült útját követi nyomon, aki a polgárháborús vereség miatt hagyta el hazáját, és egy lepusztult francia külvárosban talál menedéket és munkát éjjeliőrként.[21] A társadalmi témájú filmet nagyon szabadon, de Montesquieu Perzsa levelek című műve ihlette. A 2015-ös cannes-i fesztiválra beválogatott Dheepan elnyerte az Arany Pálmát.[22] A kritika üdvözölte a filmet, bár több sajtóorgánum rámutatott, hogy nem ez a rendező legjobb filmje, és nem is ez volt a fesztiválozók kedvence.[23] Jacques Audiard humorral köszönte meg Michael Hanekének, hogy az évben nem forgatott, így szabadon hagyta az utat a fődíj felé.[24]

2018-ban a The Testvérlövészek című westernt forgatta John C. Reillyvel és Joaquin Phoenixszel, Patrick deWitt azonos című regényét adaptálva. A filmet beválogatták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyébe, ahol elnyerte a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt.[25] A következő évben a filmrendező elnyerte a legjobb rendezőnek járó Césart ugyanezért a filmért.[26]

2022-ben a francia Télérama magazin egy öt epizódból álló sorozatot közölt Audiard új filmtervéről. Kiderült, hogy az író-rendező saját Emilia Pérez című operalibrettójának filmes adaptációján dolgozik. Ez volt az első alkalom, hogy Audiard egyedül írt forgatókönyvet.[27] A forgatás 2023 nyarán kezdődött Selena Gomezzel és |Zoë Saldanával. A sapnyol nyelvű, transznemű főszereplős, őrült, mexikói gengsztermusical premierje a 77. Cannes-i Fesztiválon volt 2024. május 18-án. A film elnyerte a zsűri díját, női szereplői pedig közösen a legjobb női alakítás díját.[28] Az év végén az alkotás valósággal tarolt a 37. Európai Filmdíjgálán: beseperte a legjobb európai film, rendező, színésznő, forgatókönyvíró) és filmvágó díjakat.[29] Franciaország az Emilia Pérezzel pályázott a 97. Oscar-gálán a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjra.[30]

Jacques Audiard tagja az 50/50 kollektívának, amelynek célja a nők és férfiak egyenjogúságának és a sokszínűség előmozdítása a film- és az audiovizuális művészet területen.

Filmjeinek állandó zeneszerzője: Alexandre Desplat.

Családi állapota: elvált. Felesége Marion Vernoux filmrendező, forgatókönyvíró volt; házasságukból három gyermek (két lány és egy fiú) született.

Filmográfia

[szerkesztés]

Filmkészítőként

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Rendező Író Producer
1974    ––– Bons baisers... à lundi Nem Igen Nem
1981 A profi Le professionnel Nem Igen Nem
1983 Végzetes kaland Mortelle randonnée Nem Igen Nem
1984    ––– L'ennemi public n°2 Nem Igen Nem [31]
1984 Szilveszter Bobbal Réveillon chez Bob Nem Igen Nem
1985    ––– Sac de nœuds Nem Igen Nem
1985 Őrült nők ketrece 3. – Az esküvő La cage aux folles III: 'Elles' se marient Nem Igen Nem
1987 Saxo Nem Igen Nem
1987 Angyalpor Poussière d'ange Nem Igen Nem
1988    ––– Fréquence meurtre Nem Igen Nem
1989    ––– Baxter Nem Igen Nem
1989 Ausztrália Australia Nem Igen Nem
1991    ––– Swing troubadour Nem Igen Nem
1992    ––– Confessions d'un Barjo Nem Igen Nem
1994 Segítség, csaló! Grosse fatigue Nem Igen Nem
1994 Férfiak mélyrepülésben Regarde les hommes tomber Igen Igen Nem
1996 Csinálj magadból hőst Un héros très discret Igen Igen Nem
1997    ––– Alain Bashung: La nuit je mens Nem Igen Nem videóklip (Bashung)
1997    ––– Noir Désir: Comme Elle Vient Nem Igen Nem videóklip (Noir Désir)
1998    ––– Norme française Igen Igen Nem kisfilm
1999 Vénusz Szépségszalon Vénus beauté (institut) Nem Igen Nem
2001 A számat figyeld! Sur mes lèvres Igen Igen Nem
2009    ––– Unlimited Marriage II Nem Igen Nem videó kisfilm
2005 Halálos szívdobbanás De battre mon coeur s'est arrêté Igen Igen Nem
2009 A próféta Un prophète Igen Igen Nem
2009    ––– Je suis heureux que ma mère soit vivante Nem Nem Igen
2011    ––– Raphaël live vu par Jacques Audiard Igen Nem Nem videó
2012 Rozsda és csont De rouille et d'os Igen Igen Igen
2015 Dheepan – Egy menekült története Dheepan Igen Igen Igen
2017 120 dobbanás percenként 120 battements par minute Nem Nem Igen
2017 Sosem voltál itt You Were Never Really Here Nem Nem Igen
2018 Testvérlövészek Les frères Sisters Igen Igen Nem
2020 A legendák hivatala Le Bureau des Légendes Igen Igen Nem [32]
2020 Ahol a nap felkel Párizsban Les Olympiades, Paris 13e Igen Igen Igen
2023 Az eksztázis szelleme La Vénus d'argent Nem Igen Nem
2024 Emilia Pérez Igen Igen Igen

Színészként

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang Megjegyzés
1990 Démoni magzat Baby Blood a lefejezett/Jogger n/a
1991    ––– Les enfants de la plage a tanár #1 tévéfilm
1994 Ideges terhesség Les mercredis de la vie antikvárius n/a tévéfilm

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]

Európai Filmdíj

[szerkesztés]

Golden Globe-díj

[szerkesztés]

César-díj

[szerkesztés]

Arany Csillag

[szerkesztés]

BAFTA-díj

[szerkesztés]

Egyéb díjak, elismerések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://www.lesgensducinema.com/affiche_acteur.php?mots=audiard&nom_acteur=AUDIARD%20Jacques&ident=2435&debut=0&record=1&from=ok
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. ↑ a b Megosztva Anthony Vaccarello, Valérie Schermann és Pascal Caucheteux producerekkel.
  9. ↑ Személyi besorolási adatlap
  10. ↑ a b c A Nouvel Observateur cikke
  11. ↑ a b Jacques Audiard életrajza az Encyclopedie Universalis-ban
  12. ↑ a b E francia filmművészeti díjat egy fesztivál keretében az év legjobb első, illetve második filmjének ítélték oda 1968 és 1994 között.
  13. ↑ a b Az Encyclopédie Larousse szócikke
  14. ↑ Ez volt az első alkalom, hogy francia filmesek készítették el egy amerikai film remakejét.
  15. ↑ Az MVDbase adatbázisa
  16. ↑ HobiBen a Noir Désir-klipről
  17. ↑ A csoport által készített jelentés úgy határozza meg ezeket a filmeket, mint a nagyközönségnek szóló, és művészeti előfeszítést is méltányló (azaz nem kizárólag kereskedelmi ambíciójú, vagy nagyon alacsony költségvetésű) alkotásokat. A kezdeményező Pascale Ferran név szerint említi François Truffaut, Jacques Demy és Alain Resnais rendezőket, hogy elmagyarázza, mit is ért a „középutas rendező” fogalma alatt.
  18. ↑ A próféta box-office-adatai
  19. ↑ A Rozsda és csont box-office-adatai
  20. ↑ A Rozsda és csont sajtófogadtatása
  21. ↑ Fabien Lemercier: Dheepan de Jacques Audiard dans les starting blocks (francia nyelven). cineuropa.org. Cineuropa, 2014. október 6. [2018. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  22. ↑ Tout le Palmarès du 68e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2015. május 24.) (Hozzáférés: 2015. május 24.) arch (angolul), (franciául), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
  23. ↑ Pierre Murat: Cannes 2015, un sale millésime (francia nyelven). telerama.fr, 2015. május 25. [2023. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  24. ↑ Thierry Gandillot: « Dheepan » : Audiard réveille le Tigre (francia nyelven). lesechos.fr. Les Echos, 2015. május 26. [2024. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  25. ↑ Nancy Tartaglione: Venice Film Festival Lineup: Welles, Coen Brothers, Cuaron, Greengrass, More – Live (angol nyelven). deadline.com. Deadline Hollywood, 2018. július 25. [2024. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  26. ↑ Palmarès 2019 - 44ème cérémonie des César (francia nyelven). Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2019. február 23. [2019. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
  27. ↑ Laurent Rigoulet: Dans les coulisses d’“Emilia Pérez” : la genèse du projet fou de Jacques Audiard (francia nyelven). Télérama, 2022. január 24. [2024. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 10.)
  28. ↑ Le Palmarès 2024 (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2024. május 25. [2024. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 25.)
  29. ↑ European Film Awards 2024 : Emilia Pérez sweeps the European Film Awards (angol nyelven). cineuropa.org. Cineuropa, 2024. december 7. [2024. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  30. ↑ Melanie Goodfellow: Oscars: France Selects ‘Emilia Pérez’ For Best International Feature Film Race (angol nyelven). deadline.com. Deadline Hollywood, 2024. szeptember 18. [2024. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  31. ↑ A Série noire tévésorozat epizódja
  32. ↑ Az 5. évad 5., 7., 9. és 10. epizódjának forgatókönyvírója; ez utóbbi kettő rendezője is.
  33. ↑ A Francia Filmkritikusok Szervezetének Georges Méliès-ről elnevezett díja.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Audiard című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Jacques Audiard
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Audiard témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacques_Audiard&oldid=27712882”