Michael Haneke
Michael Haneke | |
Született | 1942. március 23. (82 éves)[1][2][3][4][5] München[6] |
Álneve | Richard Binder |
Állampolgársága | osztrák[7][8] |
Szülei | Beatrix von Degenschild Fritz Haneke |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Bécsi Egyetem |
Kitüntetései |
|
Rendezői pályafutása | |
Aktív évek | 1974– |
Díjai | |
BAFTA-díjak | |
Legjobb idegennyelvű film Szerelem (2013) | |
César-díjak | |
Legjobb rendező Szerelem (2013) Legjobb eredeti forgatókönyv Szerelem (2013) Legjobb film Szerelem (2013) | |
Goya-díjak | |
Legjobb európai film Szerelem (2013) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Haneke témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Michael Haneke (München, 1942. március 23.) BAFTA- és háromszor César-díjas osztrák filmrendező, a modern mozgóképművészet egyik legkimagaslóbb mestere.[18] Filmjei a modern társadalom szociális problémáival és hibáival foglalkoznak majdnem a sivárságig visszafogott stílusban. Haneke televízió- színház- és filmrendezéssel is foglalkozott. Filmes munkásságán kívül rendezést tanít a bécsi Filmakadémián.
2009-ben a Fehér szalag (2009), valamint 2012-ben a Szerelem (2012) című filmjével is elnyerte a Cannes-i fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Haneke Münchenben született, apja Fritz Haneke német színész és rendező, anyja Beatrix von Degenschild osztrák színésznő. Gyermekkorát Bécsújhelyen töltötte, majd a Bécsi Egyetemen filozófia, pszichológia és dráma szakán tanult. A diploma megszerzése után előbb filmkritikusként, majd három évig Baden Badenben a Südwestrundfunk német tévétársaságnál szerkesztőként és dramaturgként dolgozott.
Első rendezését, a James Saunders írása alapján készült After Liverpoolt 1974-ben mutatták be. A hetvenes években több tévéfilmet is rendezett: Három út a tóhoz (1976), Sperrmüll (1976), Lemmingek (1979). Első egész estés játékfilmjét, A hetedik kontinenst 1989-ben mutatták be, melynek nemcsak rendezője, hanem a forgatókönyvírója is volt. A valós történetet feldolgozó alkotás egy család szétesését, tragédiáját mutatja be. Ebben a filmben figyelhető meg először az a merész, erőszakot bemutató stílus, mely a későbbi években egyre jellemzőbb lett Hanekére. Három évvel később, a vitatott Benny videója véglegesen beírta Haneke nevét a filmtörténelembe. A Furcsa játék (1997) című thriller két tinédzser kegyetlenkedéseinek története. A groteszk dramaturgiai eszközöket alkalmazó műből[19] tíz évvel később hollywoodi remake készült, melynek rendezésére magát Hanekét kérték fel. Az amerikai színészekkel forgatott film készítését Haneke csak úgy volt hajlandó elvállalni, ha szabad kezet kap: sem a forgatásba, sem a vágásba nem engedett beleszólást. A Funny Games U. S.-t (2007) ennek ellenére nem fogadták kedvezően a kritikusok.
Haneke első nagy sikerét a kritikusok körében 2001-ben a A zongoratanárnő filmmel aratta, mely Elfriede Jelinek azonos című regényének filmváltozata Isabelle Huppert és Benoît Magimel főszereplésével. A film nemcsak az 54. cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el, hanem a legjobb női- és férfi főszereplőnek járó díjat is. A 2002-ben Franciaországban forgatott Farkasok ideje (2003) című filmjének főszerepére újra Huppert-t kérte fel. Két évvel később Haneke Rejtély című alkotásával a cannes-i fesztivál legjobb rendezőjének járó díjat nyerte el.
A Fehér szalag című filmjét[20] 2009-ben, Szerelem című francia filmdrámáját a 2012-ben a Cannes-i fesztivál Arany Pálma díjával tüntették ki,[21] így Haneke csatlakozott azon kevés filmrendezőhöz, akik ezt az értékes díjat kétszer is elnyerték. A Szerelem 2013-ban elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmalkotásért járó Oscar-díjat.
Haneke a műveiben a nézőknek képzeletük és önálló gondolkodásuk használatára több lehetőséget akar kínálni, annak ellenére, hogy a közönségnek gyakran nehéz filozófiáját és filmjeinek pontos üzenetét kideríteni. A túl részletes és morálisan egyértelműen irányított filmek, Haneke állítása szerint, gondolkodás nélküli fogyasztásra sarkalják a nézőket.[22]
Filmjeiben sokszor egy tipikus polgári házaspár Anna/Anne és Georg/Georges – esetenként Laurent vezetéknévvel – áll a történet középpontjában. Identitásuk, valamint a szerepek megformálása filmenként változik. Haneke más filmjeiben is szerepelnek ugyanezen nevű, de nem házaspári vagy más kapcsolatban lévő karakterek (például a Fehér szalag).
Színházi munkássága
[szerkesztés]Haneke számos színpadi művet rendezett németül, például Strindberg, Goethe, és Heinrich von Kleist darabjait Berlinben, Münchenben és Bécsben. 2006-ban, mint opera-rendező debütált Mozart Don Giovanni operájával a párizsi Opéra Garnier-ben. 2012-ben a New York City Opera a Cosi fan tutte opera rendezésével bízta meg.[23] Ez a produkció eredetileg Jürgen Flimm megbízására a 2009-es Salzburgi Ünnepi Játékokra készült volna, de Haneke megbetegedése miatt a felkészülést le kellett mondani.
Filmográfia
[szerkesztés]Film
[szerkesztés]Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | |
---|---|---|---|---|
Rendező | Író | |||
1989 | A hetedik kontinens | Der siebente Kontinent | Igen | Igen |
1992 | Benny videója | Benny's Video | Igen | Igen |
1994 | 71 töredék a véletlen kronológiájából | 71 Fragmente einer Chronologie des Zufalls | Igen | Igen |
1995 | Der Kopf des Mohren | Nem | Igen | |
Lumière et compagnie (rövidfilm)[24] | Igen | Nem | ||
1997 | Furcsa játék | Funny Games | Igen | Igen |
2000 | Ismeretlen kód | Code inconnu: Récit incomplet de divers voyages | Igen | Igen |
2001 | A zongoratanárnő | La pianiste | Igen | Igen |
2003 | Farkasok ideje | Le temps du loup | Igen | Igen |
2005 | Rejtély | Caché | Igen | Igen |
2007 | Funny Games | Igen | Igen | |
2008 | A fehér szalag | Das weiße Band - Eine deutsche Kindergeschichte | Igen | Igen |
2012 | Szerelem | Amour | Igen | Igen |
2017 | Happy End | Happy End | Igen | Igen |
Televízió
[szerkesztés]Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | Megjegyzések | |
---|---|---|---|---|---|
Rendező | Író | ||||
1974 | After Liverpool | Igen | Igen | tévéfilm | |
1976 | Három út a tóhoz | Drei Wege zum See | Igen | Igen | |
1979 | Lemmingek | Lemminge | Igen | Igen | minisorozat (2 epizód) |
1983 | Variation – oder Daß es Utopien gibt, weiß ich selber! | Igen | Igen | tévéfilm | |
1984 | Ki volt Edgar Allan? | Wer war Edgar Allan? | Igen | Igen | |
1986 | Fraulein – Ein deutsches Melodram | Igen | Igen | ||
1991 | Nachruf für einen Mörder | Igen | Igen | dokumentumfilm | |
1993 | A lázadás | Die Rebellion | Igen | Igen | tévéfilm |
1997 | A kastély | Das Schloß | Igen | Igen | |
2013 | Così Fan Tutte | Igen | Nem | ||
TBA | Kelvin's Book | Igen | Igen | televíziós sorozat[25] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1993.80.0.html, 2019. december 8., https://web.archive.org/web/20191006123609/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1993.80.0.html
- ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2005.68.0.html, https://web.archive.org/web/20190720123918/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2005.68.0.html, 2019. december 24.
- ↑ a b https://www.europeanfilmacademy.org/2005.103.0.html, https://web.archive.org/web/20190720123917/https://www.europeanfilmacademy.org/2005.103.0.html, 2019. december 24.
- ↑ a b c https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2009.64.0.html, https://web.archive.org/web/20190718184615/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2009.64.0.html, 2020. január 3.
- ↑ a b https://www.europeanfilmacademy.org/2012.329.0.html, https://web.archive.org/web/20191209170720/https://www.europeanfilmacademy.org/2012.329.0.html, 2020. január 17.
- ↑ 2024. június 24., https://www.univ-paris8.fr/Docteurs-honoris-causa
- ↑ http://www.fpa.es/es/premios-princesa-de-asturias/premiados/2013-michael-haneke.html?especifica=0
- ↑ http://www.bayern.de/112019-2/, 2018. december 11.
- ↑ http://www.orden-pourlemerite.de/sites/default/files/vita/Michael-Haneke-vita.pdf, 2018. december 11.
- ↑ Michael Haneke (amerikai angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2023. május 20.)
- ↑ Zoltán Gábor (2002. október). „Polgárirtók”. Filmvilág XLV (10), 54–55. o. ISSN 0428-3872. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
- ↑ Jankovics Márton. „Gyerekjátékok- A fehér szalag kritika”. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 5.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 4.)
- ↑ Michael Haneke Interviewed by Alexander Kluge - News und Stories (eng subtitles by dctp). ProSiebenSat.1 Media, 2008. június 23. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
- ↑ Opera News > The Met Opera Guild. Metoperafamily.org. [2015. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
- ↑ Michael Haneke/Vienne szegmens
- ↑ Andreeva, Nellie: Michael Haneke To Create His First TV Series 'Kelvin's Book' For FremantleMedia's UFA Fiction (amerikai angol nyelven). Deadline , 2018. január 29. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Haneke című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Micheal Haneke (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
További információk
[szerkesztés]- Michael Haneke a PORT.hu-n (magyarul)
- Michael Haneke az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Michael Haneke a Rotten Tomatoeson (angolul)