Costa-Gavras
Costa-Gavras | |
Született | Κωνσταντίνος Γαβράς 1933. február 12. (91 éves)[1][2][3][4][5] Iraia[6][7] |
Álneve | Costa-Gavras |
Állampolgársága | |
Házastársa | Michèle Ray-Gavras (1968–)[9] |
Gyermekei |
|
Foglalkozása | |
Tisztsége | A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrielnöke |
Iskolái | Filmművészeti Tanulmányok Intézete |
Kitüntetései |
|
Magassága | 176 cm |
Rendezői pályafutása | |
Aktív évek | 1965- |
Díjai | |
Oscar-díjak | |
Legjobb adaptált forgatókönyv Eltűntnek nyilvánítva (1983) | |
BAFTA-díjak | |
Legjobb adaptált forgatókönyv Eltűntnek nyilvánítva (1983) | |
César-díjak | |
Legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv Ámen (2003) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Costa-Gavras témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Costa-Gavras, született Konstantin Gavras (Iraia, 1933. február 12. –) Oscar- és César-díjas görög származású francia filmrendező, producer, forgatókönyvíró.
Élete
[szerkesztés]Costa-Gavras 1933. február 12-én született Panajotisz és Panajota Gavrasz gyermekeként. Iskoláit Athénban végezte. 1954–1958 között a párizsi filmművészeti főiskolán tanult. 1956-ban kapta meg a francia állampolgárságot.
Karrierje
[szerkesztés]1952-ben Párizsba költözött. 1959–1965 között Henri Verneuil, Marcel Pohuls, Yves Allegret, Jacques Demy, René Clair és René Clément asszisztense volt. 1965-ben óriási sikert aratott első filmje, A tökéletes bűntény, Yves Montand, Simone Signoret és Jean-Louis Trintignant főszereplésével. A politikai thriller műfajteremtőjének tartják, egyes alkotásai erősen megosztották a közvéleményt. A politika állt a rendező külföldi ismertségét meghozó alkotás, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969) középpontjában is; amelyben a görögországi katonai diktatúra ellen irányuló Vaszilikosz-regényt filmesítette meg. Az Ostromállapot (1973) és az Eltűntnek nyilvánítva (1982) című alkotások alapjait a CIA latin-amerikai tevékenysége szolgáltatta. Mivel különös érzékenységgel mutatta be a különböző diktatúrák módszereit, szükségszerűen jutott el a „prágai Rajk-per”-ként is ismert, Artur London perének filmre viteléhez. Artur London Csehszlovákia külügyminiszter-helyettese volt a második világháború után, 1949-ben tartóztatták le koholt vádak alapján és koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték. Az ő története elevenedett meg a Vallomás (1970) című filmben. A Section spéciale és a Zenélő doboz (1989) a zsidó deportálás témáját boncolgatja. 2002-ben mutatták be a szintén botrányt kavaró Áment. Az irodalmi alapanyagból – Rolf Hochhuth A helytartó című színművéből[20] – készült filmjében a katolikus egyház felelősségét feszegeti a holokauszt idején.
Filmjei
[szerkesztés]- Az Éden nyugatra van (2009) (rendező, forgatókönyvíró, producer)
- Az ezredes (2006) (forgatókönyvíró)
- Le Couperet (2005) (rendező, forgatókönyvíró)
- Ámen (2002) (rendező, forgatókönyvíró)
- Szemtanú (2001)
- Őrült város (1997) (rendező)
- A kis apokalipszis (1993)
- Music Box (1989) (rendező)
- Elárulva (Becsapva) (1988) (rendező)
- Családi értekezlet (1986) (rendező, forgatókönyvíró)
- Hanna K. (1983) (rendező)
- Eltűntnek nyilvánítva (1982) (rendező, forgatókönyvíró)
- Női fény (1979) (rendező, forgatókönyvíró)
- Előttem az élet (1977) (színész)
- Section spéciale (1975)
- Ostromállapot (1973) (rendező, forgatókönyvíró)
- Vallomás (1970) (rendező)
- Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969) (rendező, forgatókönyvíró)
- Egy emberrel több (1967)
- A tökéletes bűntény (1965) (rendező, forgatókönyvíró)
Díjai
[szerkesztés]- A moszkvai fesztivál díja (1966)
- Oscar-díj – legjobb idegen nyelvű film (1969)
- cannes-i fesztivál – zsűri díja (1969)
- Louis Delluc-díj (1972)
- cannes-i fesztivál – legjobb rendezés díja (1975)
- cannes-i fesztivál – Arany Pálma (1982)
- BAFTA-díj (1983)
- Berlini Nemzetközi Filmfesztivál – Arany Medve (1990)
- César-díj – legjobb forgatókönyv (2003)
- Tiszteletbeli díj – Európai Filmdíj (2018)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ http://www.theyshootpictures.com/costagavrasconstantin.htm
- ↑ http://wiki.phantis.com/index.php/Costas_Gavras
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.lepoint.fr/culture/tahar-ben-jelloun-costa-gavras-une-vie-pleine-sans-ellipse-04-04-2018-2207926_3.php, 2022. március 15.
- ↑ https://edgarawards.com/category-list-best-motion-picture/, 2022. március 30.
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1970, 2022. március 18.
- ↑ 2012. december 5., https://archive.ph/VDl7
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1983, 2022. március 18.
- ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2000. május 16. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
- ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2013. március 31. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
- ↑ http://www.elpuntavui.cat/cultura/article/19-cultura/1186847-el-cineasta-costa-gavras-es-el-guanyador-del-xxix-premi-internacional-catalunya.html
- ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/Winners-2018.832.0.html, https://web.archive.org/web/20190706164023/https://www.europeanfilmacademy.org/Winners-2018.832.0.html, 2020. február 25.
- ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2019. július 14. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
- ↑ https://x.com/JLouisDeveze/status/1574449626425528321
- ↑ Takács Ferenc. „Keresztény szomorújáték (Ámen – Kritika)” (magyar nyelven). Filmvilág folyóirat 2002 (12), 56. oldal. o.
Források
[szerkesztés]- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4
További információk
[szerkesztés]- Costa-Gavras a PORT.hu-n (magyarul)
- Costa-Gavras az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Filmhét