Jean-Luc Godard

Jean-Luc Godard
Jean-Luc Godard (1968)
Született	1930. december 3. Párizs
Elhunyt	2022. szeptember 13. (91 évesen) Rolle
Álneve	Hans Lucas
Állampolgársága	francia svájci (1953–)
Házastársa	Anna Karina (1961-1967) Anne Wiazemsky (1967-1979) Anne-Marie Miéville
Szülei	Odile Monod Paul Godard
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró, producer, színész, operatőr
Iskolái	Párizsi Egyetem
Kitüntetései	Ezüst Medve Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek (1960) Silver Bear for Outstanding Artistic Contribution (1961) Ezüst Oroszlán díj (1962) Sutherland Trophy (1965) Arany Medve (1965) Golden Lion for Lifetime Achievement (1982) Arany Oroszlán díj (1983) Tiszteletbeli César (1987) Louis Delluc-díj (1987) Theodor W. Adorno-díj (1995) Tiszteletbeli Leopárd (1995) Tiszteletbeli César (1998) Praemium Imperiale (2002) Az Európai Filmakadémia életműdíja (2007) Életműdíj (2010) Zsűri díja (2014) Arany Pálma (2018)
Halál oka	eutanázia segített öngyilkosság
Jean-Luc Godard aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Luc Godard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Luc Godard (Párizs, 1930. december 3. – Rolle, Vaud kanton, Svájc, 2022. szeptember 13.) francia-svájci filmrendező, a francia új hullám legendája. Első felesége Anna Karina, dán származású színésznő, második felesége Anne Wiazemsky, akit Robert Bresson Vétlen Balthazár című filmjéből ismert meg a rendező, harmadik felesége (és alkotótársa) Anne-Marie Miéville volt.

Élete

Godard azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái.

Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól:

– Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!

– Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Filmrendezőktől a legritkább esetben fél valaki: Charlie Chaplin neve is inkább hisztérikus dührohamot, mint félelmet váltott ki a Führerből. Az ellenkezőjére már inkább van példa, a filmtörténet másik legnagyobbja, Eizenstein például falfehéren várta a vetítő előtti folyosón a népek bölcs atyjának lesújtó pillantását. Godard szerencsésebb korban él, mint nagy elődei, ő maga ezt a világért sem ismerné el, vagy ha titkon elismeri, valószínűleg iszonyú szerencsétlenségnek tartja. „Ki fél Godard-tól?” – kérdi a Nouvel Observateur cikkírója, s maga sem tud igazán felelni figyelemébresztő kérdésére. Talán azért nem, mert manapság azt sem lehet pontosan tudni, hogy kicsoda ez a Jean-Luc Godard...

Új hullám

Volt egyszer egy francia új hullám. Még az eredeti kifejezést: Nouvelle Vague, még ezt is tudta minden valamirevaló mozinéző úgy a hatvanas évek elején. Alain Resnais, François Truffaut, Claude Chabrol, Éric Rohmer, Jacques Rivette, Louis Malle, Jacques Demy, Agnès Varda, s főként persze Jean-Luc Godard, a legújítóbb, a legszokatlanabb, a legforradalmibb. Az elavult klisékkel dolgozó „papa mozijának”, a fáradt francia álmocskagyárnak még ideje sem volt félni tőlük, olyan hirtelen és olyan gyorsan diadalmaskodott ez a Filmmúzeum vetítőtermeiből, friss hangvételű művészeti lapok szerkesztőségeiből, filmklubokból jött társaság. Nem volt ez „iskola”, még csak „nemzedék” sem, de néhány filmjükkel megújították a francia kinematográfiát, s jótékonyan pezsdítették meg szerte a világon a film állóvizét. Még Brazíliában, még Csehszlovákiában, s persze Magyarországon is hatottak: sokan utánozták őket, néhányan meg – más társadalmi környezetben – úgy tudtak nyomokba lépni, hogy jobb, mélyebb, zaklatóbb filmeket rendeztek náluk.

Godard művészete

Vannak akik Godard életművét feleségei után három Anne korszakra bontják. "Az első korszak természetesen Anna Karina korszaka: A kis katona című filmtől 1967-ig két kivételtől eltekintve minden Godard-filmben ő játszotta a női főszerepet. (...) Anne Wiazemsky a forradalmi korszakot megelőlegező La chinoise-tól egészen az utolsó mozgalmi filmig, a Minden rendbenig valamennyi műben feltűnik." Anne-Marie Miéville -aki maga is rendező- forgatókönyvíróként és vágóként szerepel Godard filmjeiben.

Godard a filmnyelv egyik legfelszabadítóbb forradalmára volt, több mint újító. Nála másképpen szólaltak meg a színészek, mint addig, más szöveget mondtak, mint addig, a történet semmiféle addig érvényes szabálynak nem engedelmeskedett, s a képek, a jelenetek furcsán, bakugrásszerűen, saját logikával, majdhogynem fejen állva követték egymást. Hosszú feliratokat és hosszan elmondott filozófiai traktátusokat iktatott filmjeibe.

Ott volt a francia film rongycsomóvá gyűrött, limonádéval cukrozott alapközhelye: a párizsi utca meg a bisztró. Godard kamerája rögtön élővé varázsolta, rögtön friss titkokat, lappangó veszélyeket mutatott be. Nála másként mozgott a kamera, másként, más ritmusban álltak össze a „snittek”, mint előtte. Ma is tanítják jobb főiskolákon a Kifulladásig nagy találmányát, vagyis azt, hogy a rendező „belevágott” azonos, fix beállításba, s persze nem „ellensnittet”, szokványos és álmosító „vágóképet”… ellenkezőleg: ugyanaz a beállítás folytatódott, apró, ritmust adó, formateremtő zökkenéssel. Ott voltak az amerikai tucat detektívregények, melyekből Godard meg Truffaut az algériai háború gyötörte Franciaország hangulatát, a hatvanas évek elejének társadalmi igazságait, feltáratlan új összefüggéseit villantották fel, mint a Lőj a zongoristára! vagy a Bande à part (Külön banda). Ott voltak a megunt, közhelyes krimi- meg giccshistóriák, mint a sodródó és elhulló prostituált – ebből csinálta meg Godard az Éli az életét, az új hullámok – minden új hullám – egyik alapfilmjét. S ott volt Truffaut Négyszáz csapásának egykori csodagyereke, Jean-Pierre Léaud, aki épp egy Godard-filmben, a Hímnem-nőnemben adta a legtöbbet önmagából. (Még ennél is jelentősebb Jean-Pierre Léaud művészetéből a Magyarországon kevéssé ismert – és ritkán vetített – Jean Eustache film A mama és a kurva címmel, amely a legmeghatározóbb '68-as életérzést kifejező monumentális alkotás.)

Godard hatalmas vitafórumot teremtett, minden filmjében vitatkoztak, és minden filmje után vitatkozni lehetett volna.

68/69 után Godard eltűnt. Majdnem belehalt egy autóbalesetbe. Visszavonult a filmgyártástól. „Tanulják meg új nevemet – rikoltotta, amikor előbukkant –, a nevem Godard-Gorin!” Gorin – ez a név egy valóban létező személyt jelölt, egy marxista–leninista-maoista fiatalembert, akivel, s csoportjával, közösen Godard évekig gyártotta a főleg csak maoista klubokban játszott 16 milliméteres politikai rövidfilmjeit. Ebben a korszakában (amely tulajdonképpen egészen 1979-ig, a Mentse, aki tudja (az életét) című "új" mozifilmjének a bemutatójáig tartott) alakította ki az új stílus-eszköztárát, amely azóta is teljesen egyedülálló. Ennek lényegi koncepciója, hogy a korábbi filmformanyelvét teljesen lecsupaszította. Ezért mondják ezekre a filmjeire, hogy "primitív"-ek. Ebből épített egy teljesen új filmesszé-formanyelvet. Mik ezek a filmek? … Filmesszék. Önreflexiók. Filmköltemények. … Egyetlen igazi követője sincsen. Teljesen egyedül áll a világ filmművészetének színpadán (talán csak Agnès Varda kísérletezik – közérthetőbben (?) – valami hasonlóval…

Godard hitt abban, amit csinál: Palesztinában burnuszos (vagy harisnyaálarcos) harcosok között tűnt fel, nevét Maóra esküvő balos lapok írták hátsó oldalukra, nevét törölték a producerek. Godard ekkor épp ezt akarta. Nyilatkozott, beszélt mindenről: politikai harcról, kizsákmányolásról, Brechtről, sztálinizmusról.

Késői Godard

Amikor, a "Gorin-Godard korszaka" végén, mégiscsak bemutatták a párizsi mozik egy filmjét, a korabeli néző nemcsak a film kudarcának lehetett tanúi, hanem a rendező hívei kétségbeesett reakcióinak is. A Kettes számban maga Godard beszélt körülbelül félórát érdekesen, de összefüggéstelenül, aztán szereplői folytatták – a legtöbbjük munkanélkülit játszott, sok üres szóval.

Mindez talán bizonyítja, hogy milyen nehéz megközelíteni Jean-Luc Godard 1968 után készített alkotásait.

Jean-Luc Godard utolsó korszakában (1979 után) készült filmjeire általánosan jellemző, hogy olyan dolgokat próbál meg filmre vinni, amik filmre vihetetlenek. Ezen korszakában keletkezett művei mind esszéfilmek, de már nem a korai korszakában megalapozott (Éli az életét – tizenkét képben) esszéfilm formanyelvének általa kialakított szabályai szerint, hanem a Gorin-Godard korszak végére kikísérletezett új formanyelven. (E formanyelv különlegessége és egyediségei miatt nem csak a hazai, de a külföldi filmesztéták is tanácstalanul állnak e művek elemzésével, értelmezésével szemben.) Nehezen értelmezhető, külön utakon járó elsősorban önéletrajzi filmeket készít, amelyekben elmondja véleményét a filmről, a filmkészítésről (Passiójáték), a világításról (a Passiójáték c. filmjében például a természetes fény filmkészítés során való alkalmazásának lehetőségeit vizsgálja), a filmzenéről (Vigyázat jobbról! – egy mennyei hely a földön), vagyis az életéről, vagy a moziról. Készít egy különös-trilógiát is: "megtestesülés" (Üdvözlégy, Mária!), "feltámadás" (egyfajta különleges nosztalgiafilm) (Új hullám) és "reinkarnáció" (újjászületés) (Jaj, nekem!) bűvköréről. Az 1970-es évek közepétől már alkalmazott videotechnikát sem hagyja el, majd mindegyik filmjéhez készít egy vagy több, rövidebb vagy hosszabb videoesszét. (Ilyenek például a Mentse, aki tudja (az életét) c. film forgatókönyve, A Passiójáték c. film forgatókönyve, Néhány apró megjegyzés az Üdvözlégy, Mária! c. film kapcsán, Levél Jane-nek (ez a Minden rendben c. film főszereplőjéhez Jane Fonda-hoz "szóló" videoesszé) stb. Ennek a korszaknak avatott kutatója és szakértője Pethő Ágnes (ld. a Múzsa tükre – az intermedialitás és önreflexió poétikája a filmen című kötetét) és Nánay Bence (ld. a Metropolis Godard-különszámát).

A Cannes-i filmfesztiválon mutatták be új filmjét, a Film/Szocializmust. Nem ment oda személyesen, azért, mert véleménye szerint a fesztiválnak a filmekről és nem a rendezőkről kell szólnia. Megkérdezték tőle, hogy tényleg nullának tartja-e Truffaut filmjeit? Azt válaszolta: "Nem tartom nullának. Nem rosszabbak, mint más filmek. Nem rosszabbak, mint például Claude Chabrol filmjei. De nem azok a filmek, amikről álmodtunk." (És ebben az utolsó mondatban benne van az egész francia új hullám summázata.)

Főbb filmjei

• Beton hadművelet (rövid, 1954)
• Egy kacér nő (rövid, 1955)
• Charlotte és Veronique, avagy minden srácot Patrick-nak hívnak (rövid, 1957)
• Árvízi történet (rövid, 1958)
• Charlotte és az ő pasija (rövid, 1958)
• Kifulladásig (1959)
• A kis katona (1960)
• Az asszony az asszony (1961)
• A hét főbűn (szkeccsfilm, 1961) – A lustaság című epizód
• RoGoPaG – Agymosás – Emberi viszonylatok (szkeccsfilm, 1962) – Az új világ című epizód
• Éli az életét – tizenkét képben (1962)
• A megvetés (1963)
• A csendőrök (1963)
• A világ legnagyobb szélhámosságai (szkeccsfilm, 1963) – A nagy szélhámos című epizód
• Egy férjes asszony – töredékek egy 1964-ben forgatott fekete-fehér filmből (1964)
• Külön banda (1964)
• Bolond Pierrot (1965)
• Párizs, ahogyan látja… (szkeccsfilm, 1965) – Montparnasse-Levallois című epizód
• Alphaville – Lemmy Caution különös kalandja (1965)
• Hímnem-nőnem – tizenöt hiteles tény (1966)
• A világ legősibb mesterségei (szkeccsfilm, 1966) – Jóslat: szerelem 2000-ben című epizód
• Made in U. S. A. (1966)
• 2 vagy 3 dolgot tudok csak róla… (1966)
• Week-end (1967)
• A kínai lány (1967)
• Filmszem – Távol Vietnámtól (szkeccsfilm, 1967) – Kamera-szem című epizód
• Szerelem és düh (szkeccsfilm, 1967) – Szerelem című epizód
• Vidám tudomány (1968)
• Egy szokványos film (1968)
• One plus one – Rokonszenv az ördöggel (1968)
• Brit hangok / Találkozunk Mao-nál (1969)
• Pravda (1969)
• Keleti szél (1969)
• Harcok Itáliában (1969)
• Vlagyimir és Rosa (1971)
• Minden rendben (1972)
• Levél Jane-nek (1972)
• Itt és máshol (1974)
• Kettes szám (1975)
• Mi újság? (1975)
• 6*2 – a kommunikáció alatt és felett (filmsorozat, 1976)
• Két gyermek körben Franciaországban (filmsorozat, 1977)
• Mentse, aki tudja (az életét) (1979)
• A Mentse, aki tudja (az életét) című film forgatókönyve (video, 1979)
• Passiójáték (1981)
• A Passiójáték című film forgatókönyve (video, 1982)
• Levél Freddy Buache-nak (rövid, 1982)
• Keresztneve: Carmen (1984)
• Képet váltani – Levél a kedvesnek (1982)
• Üdvözlégy, Mária! (1983)
• Néhány apró megjegyzés az Üdvözlégy, Mária! című film kapcsán (video, 1983)
• A detektív (1984)
• Egy kis stúdió tündöklése és bukása (1986)
• Lágy és kemény (1986)
• Végül is hatalmában áll (1986)
• Találkozás W. A.-nel (rövid, 1986)
• Vigyázz jobbról! – egy mennyei hely a földön (1987)
• Lear király (1987)
• Mind elmentek (1988)
• A szavak hatalma (1988)
• Az utolsó szó (1988)
• A "Darty"-jelentés (1989)
• Új hullám (1990)
• Németország kilenc (új) nulla (1991)
• A felejtés ellen (szkeccsfilm, 1991) – epizód
• Gyerekjáték orosz módra / A gyerekek oroszországosdit játszanak (1993) – Jön majd idő... című szkeccsfilm-sorozat epizódja
• Jaj, nekem! / Balszerencsémre! (1993)
• JLG/JLG – decemberi önarckép (1994)
• For ever Mozart (1996)
• A XXI. század eredete (rövid, 2000)
• A szerelem dicsérete (2001)
• A rendezők – Tíz perc: Cselló (szkeccsfilm, 2002) – Az idő sötétjében című epizód
• Szabadság és haza (rövid, 2002)
• A mi zenénk (2004)
• Valódi hamis útlevél (2006)
• Film/szocializmus (2010)
• Búcsú a (film)nyelvtől (2013)
• Képeskönyv (2018)

Kötete magyarul

• Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe. I. utazás: a remény birtokában; vál., szerk Pentelényi László, ford. Magyari Andrea; Francia Új Hullám, Budapest, 2018 (Szerzőifilmes könyvtár)

Ajánlott szakirodalom

• Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe I. utazás: A remény birtokában ford. Magyari Andrea. (Szerzőifilmes Könyvtár 6. kötet, Francia Új Hullám Filmművészeti Szakkönyvtár és Könyvkiadó, Budapest, 2018)
• Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe II-VII. utazás ford. Magyari Andrea. (Szerzőifilmes Könyvtár, Francia Új Hullám Kiadó, Budapest, tervezett megjelenések)
• Pentelényi László (szerk.): Bolond Pierrot különös kalandja I. kötet: Töredékek Bikácsy Gergely (szubjektív) filmtörténetéből Robert Bressontól Jean-Luc Godard-ig (Szerzőifilmes Könyvtár 4. kötet, Francia Új Hullám Filmművészeti Szakkönyvtár és Könyvkiadó, Budapest, 2017)
• Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG/JLG – Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása (Szerzőifilmes Könyvtár 3. kötet, Francia Új Hullám Kiadó, Budapest, 2012)
• Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Budapest, 2011)
• Nemes Károly: Jean-Luc Godard; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Budapest, 1979 (Filmbarátok kiskönyvtára)
• Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy – a francia film ötven éve (Héttorony Könyvkiadó – Budapest Film, Budapest, 1992. pp. 194–218., 368-380.)
• Kovács András Bálint: Metropolis, Párizs (Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1992)
• Boné Ferenc: Foucault és a Coca-Cola gyermekei. Szerepváltó dialógusok és ezek reprezentációja Jean-Luc Godard: 'Hímnem-nőnem' című filmjében (in: Pethő Ágnes (szerk.): Köztes képek – a filmelbeszélés színterei (Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003. pp. 233–248.)
• Pethő Ágnes: Múzsák tükre – az intermedialitás és az önreflexió poétikája a filmben (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003. pp. 225–252.)
• Pethő Ágnes: A "Fehér lap"-tól a "Fehér part"-ig. Szavak és képek közé íródó alakzatok Godard mozijában (in: Pethő Ágnes (szerk.): Köztes képek – a filmelbeszélés színterei (Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003. pp. 183–232.)
• Pethő Ágnes: "A kinematográfia Passiója. A mozi narratív médiumának dekonstrukciója Jean-Luc Godard: 'A film története(i)' című művében" (in: Kalligram folyóirat 2009/március pp. 76–83.)
• Pálos Máté: Tükröt tartani a kamerának – Önreflexió Jean-Luc Godard filmjeiben (in: Metropolis 2007/2 – Önreflexió a filmművészetben)
• Jean-Luc Godard-különszám (Metropolis 1999/tél)
• Filmkultúra, Metropolis és Filmvilág filmművészeti szakfolyóiratok kapcsolódó cikkei

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Jean-Luc Godard témában.

• Jean-Luc Godard a PORT.hu-n (magyarul)
• Jean-Luc Godard az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Jean-Luc Godard az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Jean-Luc Godard a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Jean-Luc Godard az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Jean-Luc Godard Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. február 3.)

• Céline Scemama : Histoire(s) du cinéma Archiválva 2011. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Cinema=Jean-Luc Godard=Cinema
• Internetes cikkgyűjtemény és filmklub: (erősen csonkított) Jean-Luc Godard-portré (magyar módra)
• Ki fél Godard-tól?, Bikácsy Gergely, Filmvilág (1979/12.)
• Jean-Luc Godard maga döntött a haláláról. HVG.hu Kult, 2022. szeptember 13. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)