A buddhizmus kritikája
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A buddhizmus kritikája – ahogy általában más vallások kritikája is – azoktól származik, akik nem értenek egyet vagy megkérdőjelezik a buddhista iskolák kijelentéseit, hitét és egyéb más tényezőket. Az egész vallást, több buddhista felekezetet, számos neves buddhista nemzetet és egyes buddhista vezetőt bíráltak már ilyen vagy olyan módon. A kritika forrása lehet például agnoszticizmus, szkepticizmus, vallásellenesség, filozófia, racionalizmus, de eredhet más vallások támogatóitól, vagy olyan buddhistáktól is, akik valamilyen téren nemtetszésüket fejezik ki és reformokra buzdítanak.
Bármilyen gondolatrendszer bírálatának két fajtája van. Az egyik a tanok, szövegek, tanítások és gyakorlatok racionális kiértékeléséből, a másik a tanokat alkalmazó gyakorlók következetességéből vagy következetlenségéből fakad.
Történelmi bírálatok
[szerkesztés]A buddhizmust Indiában alapították, ahol a hinduizmus már széles körben elterjedt és a mai napig ez így is maradt. Az ortodox hinduk egyfajta pozitív ateizmusként tekintettek a buddhizmusra. Azonban a buddhizmus eltűnt egy időre Indiából és egyes hindu tudósok szerint – például Szvámi Vivekánanda – a buddhizmus beleolvadt a vaisnava hindu gyakorlatokba.
Buddhista tanok bírálatai
[szerkesztés]A különböző buddhista iskolák eltérő buddhista tanokat követnek attól függően, hogy melyik szútrát veszik alapul.[1] Emiatt az egyes buddhista tanok bírálatai azon tanok bizonyos értelmezéseire vonatkoznak, vagy azokra a bizonyos iskolákra. Mindamellett léteznek minden iskolára egységesen jellemző tanok is, amelyek vita vagy akadémiai vizsgálódás tárgyát képezik.
Nihilizmus és a szenvedésre való koncentrálás
[szerkesztés]Annak ellenére, hogy a buddhizmust korábban az egzisztencializmushoz hasonlították, Friedrich Nietzsche inkább élettagadó filozófiának tekintette a buddhizmust, amely szeretne megszabadulni egy szenvedésektől teli létezésből.[2] A négy nemes igazság tanát többen támadták, amiért az a szenvedésre koncentrál.[3]
Azonban vannak más buddhista tanok, amelyek elismerik az élet örömeit, például a Lótusz-szútra szövegében szerepelnek megvilágosodó emberek, akiknek a tudata "táncol az örömtől".[4] A nicsiren buddhizmus tana is elfogadja szenvedést és az örömöt is: "Szenvedd meg, amit meg kell, élvezd, amit kell és tekintsd mindkettőt az élet velejárójának".[5]
Nők a buddhizmusban
[szerkesztés]Bírálat érte a théraváda buddhizmust, azért, ahogyan bánik a nőkkel, főleg az apácákkal, akiket a szerzeteseknél alacsonyabb rangúnak tekintenek.[6] A legtöbb buddhista iskolában az apácákra (bhikkhuni) több szabály vonatkozik, mint a szerzetesekre (bhikkhu). A buddhisták ezt azzal magyarázzák, hogy a Buddha idejében az apácáknak gondjaik voltak a biztonsággal, ha ugyanazokkal a feltételekkel akartak felvételt nyerni a szanghába (közösségbe), mert az erdőben való barangolás során többjükkel szemben erőszakot követtek el világi emberek. Ezért szabtak meg több szabályt az apácák számára, például: az apácák nem utazhatnak egyedül.[7]
Következetlenségek
[szerkesztés]Néhány buddhista gyakorló szerint a buddhizmust érő bírálatok legtöbbször a buddhizmus kisebb hagyományaiból idéznek, amelyek nincsenek összhangban a buddhista elvekkel.[8] Ezek a meta-kritikák hasonlítanak más vallásos hagyományok gyakorlóitól származó kritikákra. A buddhizmus gyakorlói körein kívül nehéz fenntartani ezeket a kritikákat, mivel nincsenek bizonyítékok az eredeti tanításokról, ráadásul a buddhizmusban nem létezik egy a tanításokért felelős globális szerző.[9]
Vezetők és intézmények
[szerkesztés]Néhányan bírálták egyes buddhista személyek és egyházi vezetők anyagias és korrupt viselkedését.[10] Hallani lehetett elhíresült szexuális botrányokról is a nyugaton terjedő buddhista csoportokban,[11] annak ellenére, hogy a buddhista vinaja (szabályzat) kifejezetten tiltja a szexuális aktust az egyházi személyek számára.[12]
Háború és erőszak
[szerkesztés]A középkori Délkelet-Ázsiában léteztek buddhista államok – például a Szukhothai és a Polonnaruva királyságok. Főleg Srí Lankán a modern szerzetesek gyakran belebonyolódnak a nacionalista politikába.[13]
Japánban a buddhizmust gyakran támogatja az állam. Brian Daizen Victoria Háborúban a zen (Zen at War) című könyvében arról ír, hogy a buddhista intézmények igazat adtak a japán katonai szellemnek és együttműködtek a Japán Császári Hadsereggel a csatamezőn. A könyv megjelenésére reagálva számos szekta kért elnézést, hogy a háború alatt támogatta a kormányt.[14]
Buddhistákról szóltak már passzív és aktív erőszakmentességet tanúsító történetek, amelyet gyakran tükröz a nemzeti kultúra is. A szerzetesek a 2007-es burmai kormányellenes tüntetésen például az erőszakmentesség politikáját alkalmazták. Nem régen a burmai buddhistákat a rohingya muszlim kisebbség ellen elkövetett etnikai tisztogatással vádolták.[15][16]
A Buddhát a Dhammapada így idézi: "Az élet kedves mindenki számára. Valaki összehasonlítva magát másokkal nem szabad, hogy öljön vagy halált okozzon".[17]
Erőszakkal kapcsolatos vádak
[szerkesztés]
Az 1990-es években Bhután kiűzte a hindu lakosságot, hogy megőrizhesse a buddhista kultúráját és öntudatát.[18]
A 2008-as tibeti zavargások után a kínai kormány a 14. Dalai Lámát vádolta az erőszak és zavargások szításával. Egy kormányszóvivő elmondása szerint a tibeti kolostorok átkutatása során rengeteg fegyvert találtak, köztük 176 pisztolyt és 3500 kilogramm robbanóanyagot.[19]
A srí lankai Colombo Telegraph egyik cikke szerint a "helyi muszlim kisebbség továbbra is ki van téve az erőszaknak és az üldözésnek, amit gyakran harcos buddhisták okoznak, akiknek az egész famíliájuk nagyon aktív."[20]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ http://www.buddhanet.net/e-learning/snapshot02.htm
- ↑ http://www.the-philosopher.co.uk/buddhism.htm
- ↑ http://www.bbc.co.uk/religion/religions/buddhism/beliefs/fournobletruths_1.shtml
- ↑ http://nichiren.info/buddhism/lotussutra/text/chap03.html
- ↑ Archivált másolat. [2013. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 6.)
- ↑
- Keyes, Charles F. "Mother or Mistress but Never a Monk: Buddhist Notions of Female Gender in Rural Thailand", American Ethnologist, Vol. 11, No. 2 (May, 1984), pp. 223-241.
- Gutschow, Kim. Being a Buddhist nun: the struggle for enlightenment in the Himalayas. Harvard University Press, 207,225,240. o. (2004)
- Lucinda Joy Peach (2001), "Buddhism and Human Rights in the Thai Sex Trade", in Religious Fundamentalisms and the Human Rights of Women, Courtney W. Howland (Ed)., Palgrave Macmillan, p. 219.
- Janell Mills (2000), "Militarisim, civil war and women's status: a Burma case study", in Women in Asia: tradition, modernity, and globalisation, Louise P. Edwards (Ed.), University of Michigan Press, p. 269.
- Campbell, June. Traveller in Space: Gender, Identity and Tibetan Buddhism. Continuum International Publishing Group (2002). ISBN 0-8264-5719-3
- ↑ Nők a buddhizmusban. [2009. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 16.)
- ↑ *Christine J. Nissen, (2008), "Buddhism and Corruption", in People of virtue: reconfiguring religion, power and moral order in Cambodia today, Alexandra Kent (Ed.), NIAS Press, p. 272-292.
- ↑ *Jerryson, Michael. Buddhist Warfare. Oxford University Press, 4–5. o. (2010)
- ↑
- Laird, Thomas. The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. Grove Press, 278. o. (2007)
- Kieschnick, John. The impact of Buddhism on Chinese material culture. Princeton University Press, 12–13. o. (2003)
- Tarling, Nicholas. The Cambridge History of Southeast Asia: From early times to c. 1800. Cambridge University Press, 245. o. (1992)
- Rinpoche, Samdhong. Samdhong Rinpoche: uncompromising truth for a compromised world : Tibetan Buddhism and today's world. World Wisdom, Inc, 139–140. o. (2006)
- Mabbett, Ian W.. Modern China: the mirage of modernity. Taylor & Francis, 112. o. (1985)
- ↑ Michael Downing. Shoes Outside the Door: Desire, Devotion, and Excess at San Francisco Zen Center. Counterpoint, 2002.
- ↑ Bell, Sandra.szerk.: Charles S Prebish & Martin Baumann: Scandals in Emerging Western Buddhism, Westward Dharma: Buddhism Beyond Asia. University of California Press, 230–242. o. (2002). ISBN 0-520-22625-9
- ↑ Ananda Abeysekara, "The Saffron Army, Violence, Terror(ism): Buddhism, Identity, and Difference in Sri Lanka". Numen 48.1 (2001).
- ↑ Zen at War (2nd ed.) by Brian Daizen Victoria / Rowman and Littlefield 2006, ISBN 0-7425-3926-1
- ↑ Rights Group: Myanmar Unrest Is 'Ethnic Cleansing'. ABC News. [2013. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 6.)
- ↑ Human Rights Watch (2013): "All You Can Do is Pray" Crimes Against Humanity and Ethnic Cleansing of Rohingya Muslims in Burma’s Arakan State, Report 2013, ISBN 978-1-62313-0053 PDF
- ↑ Buddhist Quotes. [2011. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 6.)
- ↑ "Refugees warn of Bhutan's new tide of ethnic expulsions". The Guardian . April 20, 2008
- ↑ „China Steps Up Attacks, Brands Dalai Lama Supporters 'Scum of Buddhism'”, Fox News, 2008. április 2.. [2008. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. augusztus 11.)
- ↑ Hate Incidents Report: Muslims Continue To Be Subjected To Violence And Persecution Often At The Hands Of Militant Buddhists – SFM. Colombo Telegraph, 2013. május 8.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Speculative Non-Buddhism
- The Non-Buddhist
- Der Unbuddhist (in German and English)
- Non-X Reader
- Dharma i okolice (in Polish and English)
- Non-X Discussion Group