1961-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1961-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Fesztivál- és Kongresszusi Palota, Cannes,  Franciaország | |||||
 | |||||
| Döntő | 1961. március 18. | ||||
| Műsorvezető | Jacqueline Joubert | ||||
| Rendező csatorna | RTF | ||||
| Győztes dal |  Jean-Claude Pascal (Nous les amoureux) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
| Indulók száma | 16 | ||||
| Először részt vevő országok |  Finnország.svg){kind=small} Jugoszlávia Spanyolország | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok | — | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | Tessa Beaumont, Max Bozzoni | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1961-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a hatodik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a franciaországi Cannes adott otthont. A helyszín a cannes-i Fesztivál- és Kongresszusi Palota volt.
Első alkalommal rendezte olyan város (és intézmény) a versenyt, ami már korábban is otthont adott a dalfesztiválnak, hiszen az 1959-es verseny is ugyanezen a helyszínen zajlott.
A résztvevők
[szerkesztés]1961-ben három ország is debütált: Finnország, Jugoszlávia és Spanyolország is először vett részt a versenyen. Így összesen tizenhatra emelkedett a résztvevők száma.
Az addigi dalfesztiválok vitathatatlanul leghíresebb énekese vett részt ebben az évben a német Lale Andersen személyében, aki a Lili Marleen című dallal világszerte ismertté vált a második világháború idején. Azonban az ismertség nem jelentkezett pontokban, és mindössze három ponttal a tizenharmadik helyen zárta a versenyt.
A verseny
[szerkesztés]Ez volt az első alkalom, hogy szombaton tartották a versenyt, később ez vált jellemzővé. A verseny házigazdája ugyanaz a Jacqueline Joubert volt, aki az 1959-es versenyen is műsorvezető volt.
A virágokkal gazdagon díszített színpad lényegesen nagyobb volt, mint a korábbi években.[1]
A szavazás
[szerkesztés]A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Olaszország volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. A szavazás során összesen négy dal váltotta egymást az élen: az elsőként szavazó olasz zsűri Luxemburgot helyezte az élre, majd a brit pontok után Svájc és Finnország rövid ideig vezetett holtversenyben. Azonban a következő, luxemburgi zsűri nyolc pontot adott a brit dalnak, ezzel fölényes vezetést biztosítva számukra. A meggyőzőnek tűnő brit előny fokozatosan elolvadt: egymás után négy zsűritől is nulla pontot kaptak, és a finn pontok kihirdetése után már beérte őket Luxemburg, mely aztán át is vette a vezetést és végül az élen zárt. A győztes dal a brit, a norvég és a belga zsűri kivételével mindegyik szavazó országtól kapott legalább egy pontot.
Luxemburg először győzött, azután, hogy a korábbi két alkalommal az utolsó helyen végzett. A tíz luxemburgi zsűriből nyolc az Egyesült Királyságra szavazott, mellyel majdnem saját magukat fosztották meg a győzelemtől, ám végül Luxemburg győzni tudott és az Egyesült Királyság lett a második, sorozatban már harmadszor. (A verseny történetében összesen tizenötször végeztek a második helyen, ami abszolút rekord.)
Eredmények
[szerkesztés]- 1.↑ a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia, illetve spanyol nyelven is.
Ponttáblázat
[szerkesztés]| Zsűrik | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
| |
 Spanyolország
|
8 | 1 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | ||||||||||
 Monaco
|
6 | 1 | 3 | 1 | 1 | ||||||||||||
 Ausztria
|
1 | 1 | |||||||||||||||
 Finnország
|
6 | 1 | 1 | 2 | 2 | ||||||||||||
 Jugoszlávia
|
9 | 3 | 1 | 2 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||
 Hollandia
|
6 | 2 | 1 | 1 | 2 | ||||||||||||
 Svédország
|
2 | 2 | |||||||||||||||
 Németország
|
3 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||||
 Franciaország
|
13 | 2 | 2 | 1 | 1 | 4 | 1 | 2 | |||||||||
 Svájc
|
16 | 1 | 2 | 2 | 1 | 2 | 4 | 2 | 2 | ||||||||
 Belgium
|
1 | 1 | |||||||||||||||
 Norvégia
|
10 | 1 | 2 | 1 | 5 | 1 | |||||||||||
 Dánia
|
12 | 1 | 1 | 2 | 8 | ||||||||||||
 Luxemburg
|
31 | 2 | 4 | 4 | 3 | 5 | 1 | 1 | 5 | 1 | 1 | 1 | 3 | ||||
 Egyesült Királyság
|
24 | 3 | 3 | 7 | 1 | 1 | 8 | 1 | |||||||||
 Olaszország
|
12 | 1 | 1 | 1 | 1 | 4 | 4 | ||||||||||
A szavazás a fellépési sorrenddel ellentétesen történt.
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Bob Benny | Belgium
|
1959 |
| Nora Brockstedt | Norvégia
|
1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
[szerkesztés]Pontbejelentők
[szerkesztés]
|
|
Kommentátorok
[szerkesztés]| Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
|---|---|---|---|---|
| Ausztria |
Wolf Mittler | |||
| Belgium |
Robert Beauvais (franciául) | |||
| Nic Bal (hollandul) | ||||
| Dánia |
Sejr Volmer-Sørensen | |||
| Egyesült Királyság |
Tom Sloan (televízió) | |||
| Pete Murray (rádió) | ||||
| Finnország |
Aarno Walli | |||
| Franciaország |
Robert Beauvais | |||
| Hollandia |
Piet te Nuyl | |||
| Jugoszlávia |
Ljubomir Vukadinović | |||
| Gordana Bonetti | ||||
| Tomaž Terček | ||||
| Luxemburg |
Robert Beauvais | |||
| Monaco |
Robert Beauvais | |||
| Németország |
Wolf Mittler | |||
| Norvégia |
Leif Rustad | |||
| Olaszország |
Corrado Mantoni | |||
| Spanyolország |
Federico Gallo | |||
| Svájc |
Theodor Haller (németül) | |||
| Robert Beauvais (franciául) | ||||
| Svédország |
Jan Gabrielsson | |||
Térkép
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az 1961-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 5.)
További információk
[szerkesztés]
.svg){kind=small}
