1964-es Eurovíziós Dalfesztivál
1964-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Tivolis Koncertsal, Koppenhága, Dánia | |||||
Döntő | 1964. március 21. | ||||
Műsorvezető | Lotte Wæver | ||||
Rendező csatorna | DR | ||||
Győztes dal | Gigliola Cinquetti (Non ho l’età) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak. | ||||
Indulók száma | 16 | ||||
Először részt vevő országok | Portugália | ||||
Visszatérő országok | — | ||||
Visszalépő országok | Svédország | ||||
Nulla pontos dal | Jugoszlávia Németország Portugália Svájc | ||||
Meghívott előadók | Koppenhágai balett | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a kilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Dánia fővárosa, Koppenhága adott otthont. A helyszín a koppenhágai Tivolis Koncertsal volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Az először versenyző Portugália lett az első ország, amelyik pont nélkül maradt az első részvételén. (1994-ben Litvánia lett a második ország, amelyik nulla pontot kapott a debütálásán.)
Svédország nem vett részt, mert az énekeseik bojkottálták a versenyt. A svéd tévé ennek ellenére közvetítette a versenyt, és a következő évben már újból küldött versenyzőt.
A svájci énekesnő, Anita Traversi másodszor vett részt a versenyen, ám ezúttal pont nélkül zárt.
A német dal, a Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne egy rekordot tudhatott magáénak egészen 2024-ig: a leghosszabb dalcím volt a dalverseny történetében, 2024-ben ezt a rekordot azonban megdöntötte Észtország (Nendest) narkootikumidest ei tea me (küll) midagi című dala. A sok betű ellenére a pontok száma nulla maradt.
Hollandia volt az első ország, melyet egy nem európai származású énekes képviselt, az indonéz származású Anneke Groenloh személyében.
Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy egy énekes – a francia Rachel – csak a keresztneve feltüntetésével versenyzett.
A verseny
[szerkesztés]Az 1956-os mellett ez az egyetlen verseny, melyről nem maradt fenn videófelvétel, csak hangfelvétel. Ennek oka, hogy a '70-es években a dán televízió épületében történt tűzeset során megsemmisült a felvétel. Csak a nyitány egy részlete, valamint a győztes dal előadásának egy részlete maradt fenn.
Először történt meg, hogy valaki a közönség soraiból megzavarta a versenyt: a belga dal előtt egy politikai tüntető szaladt a színpadra, kezében egy "Bojkottáljátok Francót és Salazart!" feliratú transzparenssel. Ezalatt a tévénézőknek a pontozótáblát mutatták. Miután a tüntető férfit elvezették, folytatódott a verseny.[1] A második alkalom, hogy megzavarták a versenyt, 2010-ben történt meg, amikor a spanyol produkció közben Jimmy Jump a színpadra futott. A harmadik alkalom, hogy megzavarták a versenyt, a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében történt, amikor az előző évi győztes Jamala produkciója közben egy ukrán férfi ausztrál zászlóval felfutott a színpadra és letolta a nadrágját.
A későbbi győztes olasz dal szokatlanul nagy ovációt kapott. Az énekesnőt, Gigliola Cinquettit egyedülálló módon visszatapsolta a közönség, hogy még egyszer meghajoljon.
A szavazás
[szerkesztés]Ismét módosítottak a szavazás menetén. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Luxemburg volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. Az olasz dal rögtön az első ország zsűrije után az élre állt, és előnyét végig megőrizve zárt az élen. A norvég, a dán és a spanyol zsűri kivételével mindegyik zsűritől kapott pontot, és összesen nyolc zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.
A szavazás ismételt módosítása ellenére sorozatban harmadik alkalommal négy ország dala maradt pont nélkül: ezúttal Jugoszlávia, Németország, Portugália és Svájc. Mind a négy ország először végzett nulla ponton. Portugáliának ez volt az első részvétele is egyben.
A szavazás során Olaszország óriási fölénnyel győzött, majdnem háromszor annyi pontot kapott, mint a második helyezett brit énekes. Ez a dalverseny történetének legnagyobb relatív különbségű győzelme.
Eredmények
[szerkesztés]Ponttáblázat
[szerkesztés]Zsűrik | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | |||||||||||||||||
Luxemburg | 14 | 3 | 3 | 5 | 3 | ||||||||||||
Hollandia | 2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
Norvégia | 6 | 5 | 1 | ||||||||||||||
Dánia | 4 | 1 | 3 | ||||||||||||||
Finnország | 9 | 3 | 3 | 3 | |||||||||||||
Ausztria | 11 | 5 | 1 | 5 | |||||||||||||
Franciaország | 14 | 1 | 3 | 5 | 3 | 1 | 1 | ||||||||||
Egyesült Királyság | 17 | 1 | 5 | 3 | 1 | 1 | 1 | 5 | |||||||||
Németország | 0 | ||||||||||||||||
Monaco | 15 | 3 | 5 | 3 | 1 | 3 | |||||||||||
Portugália | 0 | ||||||||||||||||
Olaszország | 49 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 3 | 3 | 5 | 5 | 3 | 5 | |||||
Jugoszlávia | 0 | ||||||||||||||||
Svájc | 0 | ||||||||||||||||
Belgium | 2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
Spanyolország | 1 | 1 |
Visszatérő előadók
[szerkesztés]Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Anita Traversi | Svájc | 1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
[szerkesztés]Pontbejelentők
[szerkesztés]
|
|
Kommentátorok
[szerkesztés]Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
---|---|---|---|---|
Ausztria | Emil Kollpacher | |||
Belgium | Paule Herreman (franciául) | |||
Herman Verelst (hollandul) | ||||
Dánia | ||||
Egyesült Királyság | David Jacobs (televízió) | |||
Tom Sloan (rádió) | ||||
Finnország | Aarno Walli | |||
Franciaország | Robert Beauvais | |||
Hollandia | Ageeth Scherphuis | |||
Jugoszlávia | Miloje Orlović | |||
Gordana Bonetti | ||||
Tomaž Terček | ||||
Luxemburg | Jacques Navadic | |||
Monaco | Robert Beauvais | |||
Németország | Hermann Rockmann | |||
Norvégia | Odd Grythe | |||
Olaszország | Renato Tagliani | |||
Portugália | Gomes Ferreira | |||
Spanyolország | Federico Gallo | |||
Svájc | Theodor Haller (németül) | |||
Georges Hardy (franciául) | ||||
Giovanni Bertini (olaszul) | ||||
Svédország | Sven Lindahl |
Térkép
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)