1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál
| 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Sala di Concerto della RAI, Nápoly, Olaszország | |||||
 | |||||
| Döntő | 1965. március 20. | ||||
| Műsorvezető | Renata Mauro | ||||
| Rendező csatorna | RAI | ||||
| Győztes dal |  France Gall (Poupée de cire, poupée de son) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak. | ||||
| Indulók száma | 18 | ||||
| Először részt vevő országok |  Írország | ||||
| Visszatérő országok |  Svédország | ||||
| Visszalépő országok | — | ||||
| Nulla pontos dal | .svg){kind=small} Belgium Finnország Németország Spanyolország | ||||
| Meghívott előadók | Mario del Monaco | ||||
Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az olaszországi Nápoly adott otthont. A helyszín a nápolyi Sala di Concerto della RAI volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Először vett részt Írország, mely később a verseny legsikeresebb országa lett.
Egy év kihagyás után tért vissza Svédország, így összesen rekordmennyiségű tizennyolc dal versenyzett.
Másodszor vett részt a versenyen a spanyol Conchita Bautista, a Jugoszláviát képviselő Vice Vukov, és az osztrák Udo Jürgens is. Utóbbi a következő, 1966-os versenyen is részt vett, és onnan már győztesként távozott.
A verseny
[szerkesztés]Ez volt az első alkalom, hogy egy ország dala teljes egészében nem a nemzeti nyelven szólalt meg, ugyanis Svédország dala angol nyelvű volt. Az ellenkezés miatt a következő évtől bevezetésre került az a szabály, mely szerint mindegyik résztvevőnek a saját országának egyik hivatalos nyelvén kell énekelnie.[1]
Ez volt az első verseny, amelyet az Eurovízió kelet-európai megfelelője, az Intervízió is közvetített.[1]
A szavazás
[szerkesztés]A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, és Svájc az utolsó. Luxemburg rögtön az első szavazó után az élre állt, és bár a második, brit zsűri pontjai után még Monaco beérte pontszámban, ám a luxemburgi dal ezután végig vezetve az élen zárt. Az előnyt annak ellenére is sikerült megőrizni, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sok, összesen hét zsűri sem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt. Ezek a brit, a belga, a monacói, a portugál, az olasz, a jugoszláv és furcsa módon az énekesnő hazája, Franciaország zsűrije voltak. Emellett négy ország zsűrijétől gyűjtött be a maximális öt pontot. Luxemburg másodszor tudott diadalmaskodni, és a Serge Gainsbourg által írt dal világsláger lett.[1]
Az Egyesült Királyság végzett a második helyen, immáron ötödik alkalommal. Érdekesség, hogy ez a második hely a legjobb eredmény, amelyet a fellépési sorrendben kettes sorszámmal valaha elértek. Még soha senkinek nem sikerült nyernie innen, és a legtöbb utolsó helyezett dalt – szám szerint kilencet – kettes sorszámmal adták elő.[2]
Akárcsak az előző három évben, ismét négy ország maradt pont nélkül. Ezúttal Belgium, Finnország, Németország és Spanyolország énekese távozott üres kézzel. Mind a négy ország másodszor kapott nulla pontot.
Eredmények
[szerkesztés]
Ponttáblázat
[szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
| |
 Hollandia
|
5 | 5 | |||||||||||||||||
 Egyesült Királyság
|
26 | 5 | 1 | 6 | 3 | 1 | 5 | 5 | |||||||||||
 Spanyolország
|
0 | ||||||||||||||||||
 Írország
|
11 | 3 | 5 | 3 | |||||||||||||||
 Németország
|
0 | ||||||||||||||||||
 Ausztria
|
16 | 3 | 5 | 5 | 3 | ||||||||||||||
 Norvégia
|
1 | 1 | |||||||||||||||||
 Belgium
|
0 | ||||||||||||||||||
 Monaco
|
7 | 5 | 1 | 1 | |||||||||||||||
 Svédország
|
6 | 3 | 3 | ||||||||||||||||
 Franciaország
|
22 | 1 | 3 | 1 | 3 | 5 | 3 | 1 | 5 | ||||||||||
 Portugália
|
1 | 1 | |||||||||||||||||
 Olaszország
|
15 | 3 | 1 | 1 | 3 | 3 | 3 | 1 | |||||||||||
 Dánia
|
10 | 5 | 5 | ||||||||||||||||
 Luxemburg
|
32 | 5 | 1 | 3 | 5 | 5 | 3 | 1 | 1 | 5 | 3 | ||||||||
 Finnország
|
0 | ||||||||||||||||||
 Jugoszlávia
|
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||||
 Svájc
|
8 | 3 | 5 | ||||||||||||||||
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Conchita Bautista | Spanyolország
|
1961 |
| Udo Jürgens | Ausztria
|
1964 |
| Vice Vukov | Jugoszlávia
|
1963 |
Térkép
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
- ↑ escnation.com, Record book. escnation.com. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
További információk
[szerkesztés]
.svg){kind=small}
