1969-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Teatro Real, Madrid,  Spanyolország | |||||
 | |||||
| Döntő | 1969. március 29. | ||||
| Műsorvezető | Laurita Valenzuela | ||||
| Rendező csatorna | TVE | ||||
| Győztes dal | Salomé (Vivo cantando).svg){kind=small} Lulu (Boom Bang-a-Bang) Lenny Kuhr (De troubadour) Frida Boccara (Un jour, un enfant) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
| Indulók száma | 16 | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok |  Ausztria | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | — | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Spanyolország fővárosa, Madrid adott otthont. A helyszín a madridi Teatro Real volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Először fordult elő, hogy egy ország politikai okok miatt maradt távol: Ausztria Spanyolország diktátora, Francisco Franco elleni tüntetésként nem indult el a versenyen, így tizenhat dal versenyzett ebben az évben.[1]
A Monacót képviselő Jean Jacques, mindössze 12 éves volt, így ő a verseny történetének egyik legfiatalabb résztvevője.
Másodszor vett részt a versenyen a portugál Simone de Oliveira, a Luxemburgot képviselő Romuald Figuier (bár 1964-ben Monacót képviselte), és az 1960-ban Svédországot képviselő Siw Malmkvist (aki ebben az évben a német színeket képviselte), míg a norvég Kirsti Sparboe már harmadszor vett részt.
Liechtenstein is csatlakozni akart a versenyhez, de ez nem volt megoldható, mivel az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval sem. Emellett érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály, ami szerint a liechtensteini dalnak német nyelvűnek kellett volna lennie. Vetty "Un beau matin" című dala pedig francia nyelvű volt.
A verseny
[szerkesztés]A szürrealista spanyol művészt, Salvador Dalít felkérték, hogy vegyen részt a verseny színpadra vitelében. A Dalí által készített látványos fémszobor a színpad közepén kapott helyet.
Helyszíni riportok szerint a fiatal műsorvezetőnő, Laurita Valenzuela a verseny kezdete előtt megkérdezte az EBU jelenlévő felügyelőjét, Clifford Brownt, hogy mi a teendő, ha döntetlen az eredmény. Brown megnyugtatta, hogy erre még sosem került sor, és nem is fog. Miután a verseny négyes holtversennyel zárult, Valenzuela élcelődve kérdezte Brownt, hogy ilyenkor ki is pontosan a győztes.
A versenyt Chilében, Brazíliában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Magyarországon is közvetítették, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vettek részt. A műsorvezetőnő rájuk is gondolt nyitó beszédében, és "Jó estét!" felkiáltással a magyar nézőket is köszöntötte.[2]
A szavazás
[szerkesztés]A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a részt vevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Jugoszlávia volt az első szavazó, és Finnország az utolsó.
A szavazás során összesen öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után még Németország állt az élre, ám az Egyesült Királyság rögtön átvette a vezetést. Ezután a brit, a francia és a spanyol dal felváltva állt az élre. Hollandia csak a tizennegyedikként szavazó francia zsűritől kapott hat pontnak köszönhetően csatlakozott az élbolyhoz. Az utolsó előtti zsűri pontjai után három ország holtversenyben állt az élen, majd a finn zsűritől kapott egy pontnak köszönhetően csatlakozott hozzájuk a brit dal is, így végül négyes holtversennyel ért véget a pontosztás. Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a házigazda Spanyolország egyaránt tizennyolc ponttal állt az élen. Mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen esetén, mind a négy országot győztesként hirdették ki. Ha a döntetlenre vonatkozó – később bevezetésre kerülő – szabály érvényben lett volna, akkor Franciaország nyert volna.
A négy ország mindegyike már korábban is nyert. Franciaország lett az első ország, amely négyszer is megnyerte a versenyt, Hollandia harmadszor győzött, az Egyesült Királyság és Spanyolország másodszor. Spanyolország lett az első ország, mely egymást követő két évben tudott diadalmaskodni.
Érdekesség, hogy az EBU 2012. április 1-jén, tréfaként egy cikket tett közzé a hivatalos oldalán, miszerint kiválasztják, ki a valódi győztes.[3]
Probléma adódott abból, hogy a győzteseknek szánt érmekből nem volt elég a helyszínen. Szerencsére pont négy volt, így legalább az énekesek kaptak. A dalszerzőknek és szövegíróknak később küldték el a plaketteket.[1]
Az eredménnyel sok ország elégedetlen volt, emiatt a következő, 1970-es versenytől többen visszaléptek, és a szavazási rendszer megváltoztatását szorgalmazták.[1]
Eredmények
[szerkesztés]- 1.↑ a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést spanyol, német, francia, angol, holland, olasz, orosz, illetve finn nyelven is.
- 2.↑ b: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia nyelven is.
Ponttáblázat
[szerkesztés]| Zsűrik | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | .svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
| |
 Jugoszlávia
|
5 | 1 | 1 | 3 | |||||||||||||
 Luxemburg
|
7 | 1 | 3 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
 Spanyolország
|
18 | 1 | 2 | 3 | 1 | 3 | 1 | 3 | 2 | 2 | |||||||
 Monaco
|
11 | 2 | 4 | 2 | 2 | 1 | |||||||||||
 Írország
|
10 | 1 | 1 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||
 Olaszország
|
5 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
 Egyesült Királyság
|
18 | 2 | 4 | 3 | 1 | 5 | 1 | 1 | 1 | ||||||||
 Hollandia
|
18 | 2 | 1 | 3 | 1 | 4 | 1 | 6 | |||||||||
 Svédország
|
8 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||||
 Belgium
|
10 | 2 | 3 | 1 | 2 | 2 | |||||||||||
 Svájc
|
13 | 2 | 3 | 2 | 1 | 1 | 2 | 2 | |||||||||
 Norvégia
|
1 | 1 | |||||||||||||||
 Németország
|
8 | 3 | 2 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
 Franciaország
|
18 | 1 | 2 | 4 | 4 | 2 | 1 | 1 | 1 | 2 | |||||||
 Portugália
|
4 | 2 | 1 | 1 | |||||||||||||
 Finnország
|
6 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Romuald Figuier | Luxemburg
|
1964 (Monaco színeiben) |
| Louis Neefs | Belgium
|
1967 |
| Kirsti Sparboe | Norvégia
|
1965, 1967 |
| Siw Malmkvist | Németország
|
1960 (Svédország színeiben) |
| Simone de Oliveira | Portugália
|
1965 |
Térkép
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ Laurita Valenzuela köszönti a nézőket. YouTube
- ↑ Az EBU 2012-es áprilisi tréfája
További információk
[szerkesztés]
.svg){kind=small}
