Ugrás a tartalomhoz

Az Egyesült Királyság az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyesült Királyság
Adatok
Műsorsugárzó
Nemzeti döntőEurovision: You Decide (2016–2019)
1957, 1959–2010
Belső kiválasztás2011–2015, 2020–
Részvételek és eredmények
Részvételek66
Első részvétel1957
Legjobb eredmény1. (1967, 1969, 1976, 1981, 1997)
Legrosszabb eredményutolsó (2003, 2008, 2010, 2019, 2021)
RendezésekLondon 1960
London 1963
London 1968
Edinburgh 1972
Brighton 1974
London 1977
Harrogate 1982
Birmingham 1998
Liverpool 2023
Összpontszám a döntőkben 2004 óta1236 (26.)
Külső hivatkozások
HonlapA BBC eurovíziós honlapja
Egyesült Királyság profilja a eurovision.tv-n
SablonWikidataSegítség

Az Egyesült Királyság eddig hatvanhat alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A brit műsorsugárzó a British Broadcasting Corporation (BBC), amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1957-ben csatlakozott a versenyhez.

Az Egyesült Királyság eddig öt alkalommal, 1967-ben, 1969-ben, 1976-ban, 1981-ben és 1997-ben aratott győzelmet.

Története

[szerkesztés]

Évről évre

[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság már az első, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválra is jelentkezett, de végül nem vett részt, hanem egy évvel később, 1957-ben debütáltak. A következő évben nem vettek részt, azóta viszont folyamatosan versenyeznek. Bár Írországnak több győzelme van, mégis az Egyesült Királyság tekinthető a legsikeresebb országnak, ugyanis öt győzelmük mellett abszolút rekordnak számító tizenhat alkalommal végeztek a második helyen. (Ötnél több második helye senki másnak nincs.) Emellett ők rendezték meg legtöbbször, összesen kilencszer a dalversenyt. Győzelmeik mellett az eredeti győztes elállása esetén is gyakran őket kérték fel a rendezésre.

1960-ban és 1963-ban London szolgált a dalfesztivál helyszínéül. Eleinte rendszeresen a mezőny élén végeztek: öt második hely után 1967-ben sikerült először megnyerniük a versenyt Sandie Shaw Puppet on a String című dalával. A következő évi londoni rendezésű versenyen újra másodikak lettek, csupán egy ponttal lemaradva a győztes spanyol dal után. 1969-ben négyes holtverseny alakult ki, mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen eredmény esetén, mind a négy országot (az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Spanyolország) győztesként hirdették ki, köztük az Egyesült Királyságot is, így Lulu szerezte meg a szigetország második győzelmét a Boom Bang-a-Bang című dallal.

Az 1976-os dalfesztivál győztese, a Brotherhood of Man

1970-ben ismét másodikak lettek, majd a következő évben negyedikek. 1972-ben a dalfesztivált először, és mai napig utoljára, Skóciában rendezték meg, Edinburgh városában. Ekkor újra második, majd harmadik és az 1974-es brightoni rendezésű dalfesztiválon negyedik helyen zárták a versenyt. 1975-ben kilencedik alkalommal végeztek második helyen, a következő évi dalfesztiválon pedig sikerült újabb győzelmet aratni. Harmadik győzelmüket a Brotherhood of Man pop csapat szerezte meg Save Your Kisses for Me című dalukkal. 1977-ben a dalfesztivál visszatért Londonba, ekkor újabb második helyezést értek el. A következő évben debütálásuk után húsz évvel először fordult elő, hogy az első tízen kívül zártak, tizenegyedikek lettek, majd hetedikek.

1980-ban először értek el harmadik helyezést, majd 1981-ben a Bucks Fizz pop együttes szerezte meg a szigetország negyedik győzelmét a Making Your Mind Up című dallal, ezáltal a következő évi versenyt ismét az Egyesült Királyságban rendezték. A következő öt évben csak egyszer sikerült a legjobb öt között végezniük, 1985-ben, amikor negyedikek lettek. 1987-ben újabb rossz eredményt értek el, a huszonkét fős mezőnyben tizenharmadik helyen zártak. Ezután két újabb második helyet szereztek meg.

1990-ben hatodikak lettek, 1991-ben tizedikek. Ezután két újabb második, majd két tízedik és egy nyolcadik helyezést értek el az 1997-es ötödik és egyben utolsó győzelmük előtt. A Katrina & the Waves Love Shine a Light című dalának sikerült a legtöbb pontot összegyűjtenie az ország eurovíziós történelme során, amit később 2022-ben felülmúltak. 1998-ban Birminghamban tartották a versenyt, ahol az országot képviselő előadó csupán hat ponttal maradt le az újabb győzelemről. Az 1998-as telefonos szavazás bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, valamint Írországhoz hasonlóan a nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-es eltörlése miatt.

A 2000-es éveket rossz eredményekkel kezdték: 2000-ben tizenhatodik, 2001-ben tizenötödik helyen végeztek. 2002-ben azonban harmadikak lettek. 2003-tól minden évben automatikus döntősök, függetlenül előző évi eredményeitől. Ezt a különleges státuszt azzal érdemelték ki, hogy ők a négy legnagyobb anyagi támogatói az EBU-nak (mely támogatás nélkül az Eurovíziós Dalfesztivál nem lenne lehetséges). A további három ország Németország, Franciaország és Spanyolország. Ebben az évben majdnem ötven évnyi versenyzés után először végeztek az utolsó helyen, ráadásul nulla ponttal. Ezután sorra halmozták fel a rosszabbnál rosszabb eredményeket, 2008-ban ismét a táblázat legalján zártak. A rossz eredmények után 2009-ben a BBC felkérte Andrew Lloyd Webbert, hogy írja meg a versenydalt, és ekkor 2002 óta először sikerült az első tízben végezniük, ötödikek lettek.

Bonnie Tyler a 2013-as döntő bevonulásán.

2010-ben ismét az utolsó helyen zártak. 2011-ben Olaszország visszatérésével a „Négy Nagy” státusz megváltozott „Öt Nagy”-ra. Ekkor mindössze hét ponttal lemaradva az első tíz hely egyikéről, a tizenegyedik helyen végeztek. A következő három évben azonban nem sikerült megismételni a sikert: a huszonötödik, tizenkilencedik, majd a tizenhetedik helyet érték el – annak ellenére, hogy 2012-ben Engelbert Humperdinck, 2013-ban Bonnie Tyler képviselte őket, 2014-ben pedig a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket.[1][2] 2015-ben, illetve 2016-ban is a 24. helyen zártak, 2017-ben pedig a 15. helyet sikerült elérniük. 2018-ban a huszonnegyedik helyen végeztek, majd 2019-ben az utolsók lettek.

2020-ban James Newman képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A BBC jóvoltából végül újabb lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben. Ekkor újra utolsók lettek, viszont se a nemzetközi zsűritől, se nézőktől nem kaptak pontot. 2022-ben a közszolgálati csatorna Sam Rydert választotta ki a versenyre. Dala, a Space Man megnyerte a nemzetközi zsűri szavazását, a nézőknél pedig összesítésben az ötödik lett, így 466 ponttal megszerezte az ország tizenhatodik 2. helyezését.[3] 2023-ban Mae Muller versenyzett az Egyesült Királyság színeiben Liverpoolban, aki utolsó előtti helyezést érte el. 2024-ben a Years & Years együttes frontembere képviselte a szigetországot. A döntőben végül 46 pontot gyűjtött össze, azt is a zsűri szavazás során, ugyanis a nézői szavazáson utolsó helyen végzett 0 ponttal. Összesítésben tizennyolcadikak lettek.

Nyelvhasználat

[szerkesztés]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis az Egyesült Királyság indulóinak angol nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, később 1999-ben véglegesen eltörölték.

Az Egyesült Királyság eddigi hatvanhat dalának mindegyike teljes egészében angol nyelvű volt.[4] Nem meglepő, hogy az Egyesült Királyság a szabad nyelvhasználat éveiben is a saját nyelvén énekelt, hiszen hagyományosan előnynek tekintik, ha valaki angol nyelvű dallal nevez. A többi részt vevő ország – melyeknek nem hivatalos nyelve az angol – gyakran angol nyelvű dalokkal nevezett, amikor lehetőség volt rá. Például az öt skandináv ország összesen kilenc saját nyelvű dalt küldött 1999 óta (2006-ban Norvégia; 2013-ban, 2019-ben és 2022-ben Izland; 2008-ban, 2010-ben, 2012-ben, 2015-ben és 2023-ban Finnország), többi daluk mind angol volt.

Nemzeti döntő

[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság debütálása óta minden alkalommal egy nemzeti döntő segítségével választotta ki indulóját. Ez korábban a Song For Europe (Egy dal Európának) nevet viselte, az utóbbi években többször változtatták a nevét, 2009-ben Your Country Needs You (Az országodnak szüksége van rád) néven rendezték a nemzeti válogatót. 2016 és 2019 között a Eurovision: You Decide című dalválasztóval keresték indulójukat.

A legelső, 1957-es versenyen elődöntőket is rendeztek, a döntőben mindkét dalt kétszer adták elő, és regionális zsűri választotta ki a nyertest.[5] Később hasonló módon választották ki az indulójukat, majd 1964-től vált jellemzővé az a lebonyolítási forma, hogy a BBC kiválasztott egy énekest, és ő énekelte a nemzeti döntő mindegyik dalát.[6] A következő évtől egy zsűri helyett már a nézők alakították ki a végeredményt, akik levelezőlap segítségével szavazhattak.[7]

1976-ban rendeztek újra több előadó részvételével nemzeti döntőt, és tizennégy regionális zsűri döntött az induló kilétéről.[8] Ezután sokáig ezt a formátumot alkalmazták, és csak a zsűrik, és a résztvevők száma változott, végül 1988-ban vezették be a telefonos szavazást.[9] 1992 és 1994 között rövid időre visszatértek az egy előadó részvételével rendezett nemzeti döntőkhöz,[10] utána ismét több előadó alkotta a mezőnyt, viszont a döntősök számát lecsökkentették négyre.

A rossz eredmények után 2008-ban új lebonyolítási rendszert alkalmaztak, a hat döntősre párokban szavaztak.[11] Az utolsó hely után ismét változtattak a formátumon, 2009-ben egy több héten át tartó tehetségkutató versenyt rendeztek Your Country Needs You címmel. Minden héten kiesett egy énekes, és a műsor végén a három döntős mindegyike elénekelte a versenydalt.[12] 2010-ben hasonló lebonyolítású, de egy adásból álló válogatót rendeztek. 2011-ben belső kiválasztással kérték fel az indulót, akik a dalt is maguk választották: a dalverseny történetében ez volt az első alkalom, hogy a közönség részvétele nélkül jelölték ki a brit versenyzőt. Egészen 2016-ig folytatták a belső kiválasztást, amikor is visszahozták a nemzeti döntőt. Ez egészen 2019-ig működött, hiszen az országnak nem sikerült jó eredményeket szereznie. 2020-ban a BBC belsőleg választotta ki előadójukat és dalukat, majd az elhalasztott verseny miatt ugyanaz az énekes, James Newman, új lehetőséget kapott, hogy énekeljen hazája színében.

A nemzeti döntő műsorvezetője 1977-től 2008-ig Terry Wogan volt, aki egyben a BBC kommentátora is volt 1973-ban, 1978-ban, és 1980-tól 2008-ig minden évben.

Résztvevők

[szerkesztés]
Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1957 Patricia Bredin All Minden 7. 6 Nem volt elődöntő
1959 Pearl Carr és Teddy Johnson Sing, Little Birdie Énekelj, kismadár 2. 16
1960 Bryan Johnson Looking High, High, High Nézni fel, fel, fel 2. 25
1961 The Allisons Are You Sure? Biztos vagy? 2. 24
1962 Ronnie Carroll Ring-A-Ding Girl Csodálatos lány 4. 10
1963 Ronnie Carroll Say Wonderful Things Mondj csodálatos dolgokat 4. 28
1964 Matt Monro I Love the Little Things Szeretem a kis dolgokat 2. 17
1965 Kathy Kirby I Belong Tartozok valakihez 2. 26
1966 Kenneth McKellar A Man Without Love Egy férfi szerelem nélkül 9. 8
1967 Sandie Shaw Puppet on a String Marionettbábu 1. 47
1968 Cliff Richard Congratulations Gratulálok 2. 28
1969 Lulu Boom Bang-a-Bang Bumm beng beng 1. 18
1970 Mary Hopkin Knock, Knock Who's There? Kopp-kopp, ki van ott? 2. 26
1971 Clodagh Rodgers Jack in the Box Bohóc a dobozban 4. 98
1972 The New Seekers Beg, Steal or Borrow Koldulok, lopok vagy kölcsönzök 2. 114
1973 Cliff Richard Power to All Our Friends Hatalmat minden barátunknak 3. 123
1974 Olivia Newton-John Long Live Love Éljen soká a szerelem 4. 14
1975 The Shadows Let Me Be the One Engedd, hogy én legyek az 2. 138
1976 Brotherhood of Man Save Your Kisses for Me Őrizd meg a csókjaidat nekem 1. 164
1977 Lynsey de Paul és Mike Moran Rock Bottom Mélypont 2. 121
1978 Co-Co The Bad Old Days A régi rossz napok 11. 61
1979 Black Lace Mary Ann Marianna 7. 73
1980 Prima Donna Love Enough for Two Szerelem, mely két embernek elég 3. 106
1981 Bucks Fizz Making Your Mind Up Meggondolod magad 1. 136
1982 Bardo One Step Further Egy lépéssel előrébb 7. 76
1983 Sweet Dreams I'm Never Giving Up Sosem adom fel 6. 79
1984 Belle & the Devotions Love Games Szerelmi játékok 7. 63
1985 Vikki Love Is A szerelem... 4. 100
1986 Ryder Runner in the Night Futó az éjszakában 7. 72
1987 Rikki Only the Light Csak a fény 13. 47
1988 Scott Fitzgerald Go Menj 2. 136
1989 Live Report Why Do I Always Get It Wrong? Miért tévedek mindig? 2. 130
1990 Emma Give a Little Love Back to the World Adj vissza egy kis szeretetet a világnak 6. 87
1991 Samantha Janus A Message to Your Heart Egy üzenet a szívednek 10. 47
1992 Michael Ball One Step Out of Time Egy lépéssel lemaradva 2. 139
1993 Sonia Better the Devil You Know Jobb az ismert rossz 2. 164
1994 Frances Ruffelle We Will Be Free (Lonely Symphony) Szabadok leszünk (Magányos szimfónia) 10. 63
1995 Love City Groove Love City Groove 10. 76
1996 Gina G Ooh Aah… Just a Little Bit Uh, ah, még egy kicsit 8. 77
1997 Katrina & the Waves Love Shine a Light Fényt gyújt a szeretet 1. 227
1998 Imaani Where Are You? Hol vagy? 2. 167
1999 Precious Say It Again Mondd még egyszer 12. 38
2000 Nicki French Don't Play That Song Again Ne játszd újra azt a dalt 16. 28
2001 Lindsay Dracass No Dream Impossible Nincs lehetetlen álom 15. 28
2002 Jessica Garlick Come Back Gyere vissza 3. 111
2003 Jemini Cry Baby Sírj, bébi 26. 0
2004 James Fox Hold On to Our Love Tartsunk ki szerelmünk mellett 16. 29 A Négy Nagy tagja
2005 Javine Touch My Fire Érintsd meg a tüzemet 22. 18
2006 Daz Sampson Teenage Life Tinédzser élet 19. 25
2007 Scooch Flying the Flag (for You) Kitűzöm érted a zászlót 22. 19
2008 Andy Abraham Even If Akkor is, ha 25. 14
2009 Jade Ewen It’s My Time Itt az én időm 5. 173
2010 Josh Dubovie That Sounds Good to Me Jól hangzik 25. 10
2011 Blue I Can Tudok 11. 100 Az Öt Nagy tagja
2012 Engelbert Humperdinck Love Will Set You Free A szerelem szabaddá tesz 25. 12
2013 Bonnie Tyler Believe in Me Higgy bennem 19. 23
2014 Molly Children of the Universe A világegyetem gyermekei 17. 40
2015 Electro Velvet Still in Love with You Még mindig szeretlek 24. 5
2016 Joe & Jake You’re Not Alone Nem vagy egyedül 24. 62
2017 Lucie Jones Never Give Up on You Soha nem adlak fel 15. 111
2018 SuRie Storm Vihar 24. 48
2019 Michael Rice Bigger than Us Nagyobb nálunk 26. 11
2020 James Newman My Last Breath Utolsó lélegzetem Elmaradt a verseny
2021 James Newman Embers Parazsak 26. 0
2022 Sam Ryder Space Man Űrhajós 2. 466
2023 Mae Muller I Wrote a Song Írtam egy dalt 25. 24
2024 Olly Alexander Dizzy Szédült 18. 46
2025 2025. március 2025. március

Szavazástörténet

[szerkesztés]

1957–2024

[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Írország 270
2.  Svédország 263
3.  Svájc 194
4.  Németország 173
5.  Izrael 160
6.  Franciaország 145
7.  Norvégia 141
8.  Dánia 135
9.  Belgium 133
10.  Ausztria 126

Az Egyesült Királyság a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Írország 272
2.  Svájc 221
3.  Franciaország 209
4.  Ausztria 209
5.  Németország 205
6.  Belgium 205
7.  Portugália 196
8.  Svédország 194
9.  Norvégia 175
10.  Izrael 175

Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Marokkó, Montenegró és Szlovákia.

Az Egyesült Királyság mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben.

Az Egyesült Királyság a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Litvánia 139
2.  Írország 94
3.  Lengyelország 84
4.  Ciprus 75
5.  Svédország 71
6.  Bulgária 65
7.  Finnország 65
8.  Portugália 55
9.  Izland 54
10.  Málta 52

Az Egyesült Királyság még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Monaco, Montenegró és Szlovákia.

Rendezések

[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság rendezte meg legtöbbször – szám szerint nyolcszor – a dalfesztivált, viszont csak négyszer tették ezt egy győzelem után. 1960-ban, 1963-ban, 1972-ben és 1974-ben azután vállalták el a rendezést, hogy az eredeti nyertes nem vállalta azt, míg 1969-ben három másik országgal holtversenyben végeztek az élen, ám nem ők, hanem Hollandia adhatott otthont a következő versenynek.

Év Város Helyszín Műsorvezető(k)
1960  Egyesült Királyság,  Anglia, London Royal Festival Hall Katie Boyle
1963  Egyesült Királyság,  Anglia, London BBC Television Centre Katie Boyle
1968  Egyesült Királyság,  Anglia, London Royal Albert Hall Katie Boyle
1972  Egyesült Királyság,  Skócia, Edinburgh Usher Hall Moira Shearer
1974  Egyesült Királyság,  Anglia, Brighton Brighton Dome Katie Boyle
1977  Egyesült Királyság,  Anglia, London Wembley Conference Centre Angela Rippon
1982  Egyesült Királyság,  Anglia, Harrogate Harrogate International Centre Jan Leeming
1998  Egyesült Királyság,  Anglia, Birmingham National Indoor Arena Ulrika Jonsson, Terry Wogan
2023  Egyesült Királyság,  Anglia, Liverpool Liverpool Arena Alesha Dixon, Hannah Waddingham, Julia Sanina, Graham Norton

Háttér

[szerkesztés]
Év Rendező Kommentátor Rádiós kommentátor Pontbejelentő
1956 svájci Lugano Wilfrid Thomas N/A Nem vettek részt
1957 német Frankfurt am Main Berkeley Smith Tom Sloan David Jacobs
1958 holland Hilversum Peter Haigh Nem vettek részt
1959 francia Cannes Tom Sloan Pete Murray Pete Murray
1960 brit London David Jacobs Nick Burrell-Davis
1961 francia Cannes Tom Sloan Michael Aspel
1962 luxemburgi Luxembourg David Jacobs Peter Haigh Alex Macintosh
1963 brit London Michael Aspel Pete Murray
1964 dán Koppenhága Tom Sloan Kenneth Kendall
1965 olasz Nápoly David Gell Alastair Burnet
1966 luxemburgi Luxembourg John Dunn Michael Aspel
1967 osztrák Bécs Rolf Harris Richard Baker
1968 brit London N/A Pete Murray
1969 spanyol Madrid Michael Aspel Colin-Ward Lewis
1970 holland Amszterdam David Gell Tony Brandon
1971 ír Dublin Dave Lee Travis Terry Wogan N/A
1972 brit Edinburgh Tom Fleming Pete Murray
1973 luxemburgi Luxembourg Terry Wogan
1974 brit Brighton David Vine Terry Wogan Colin-Ward Lewis
1975 svéd Stockholm Pete Murray Ray Moore
1976 holland Hága Michael Aspel
1977 brit London Pete Murray Colin Berry
1978 francia Párizs Terry Wogan Ray Moore
1979 izraeli Jeruzsálem John Dunn
1980 holland Hága Terry Wogan Steve Jones Ray Moore
1981 ír Dublin Ray Moore Colin Berry
1982 brit Harrogate
1983 német München Nem volt közvetítés
1984 luxemburgi Luxembourg
1985 svéd Göteborg
1986 norvég Bergen Ray Moore
1987 belga Brüsszel
1988 ír Dublin Ken Bruce
1989 svájci Lausanne
1990 jugoszláv Zágráb
1991 olasz Róma
1992 svéd Malmö
1993 ír Millstreet
1994 ír Dublin
1995 ír Dublin
1996 norvég Oslo
1997 ír Dublin
1998 brit Birmingham Ken Bruce
1999 izraeli Jeruzsálem Colin Berry
2000 svéd Stockholm
2001 dán Koppenhága
2002 észt Tallinn
2003 lett Riga Lorraine Kelly
2004 török Isztambul Terry Wogan (összes adás)
Paddy O'Connell (elődöntő)
2005 ukrán Kijev Cheryl Baker
2006 görög Athén Fearne Cotton
2007 finn Helsinki Terry Wogan (összes adás)
Paddy O'Connell és Sarah Cawood (elődöntő)
2008 szerb Belgrád Terry Wogan (összes adás)
Paddy O'Connell és Caroline Flack (elődöntők)
Carrie Grant
2009 orosz Moszkva Graham Norton (összes adás)
Paddy O'Connell és Caroline Flack (elődöntők)
Duncan James
2010 norvég Oslo Scott Mills
2011 német Düsseldorf Graham Norton (összes adás)
Scott Mills és Sara Cox (elődöntők)
Alex Jones
2012 azeri Baku Scott Mills
2013 svéd Malmö Graham Norton (összes adás)
Scott Mills és Ana Matronic (elődöntők)
2014 dán Koppenhága Graham Norton (összes adás)
Scott Mills és Laura Whitmore (elődöntők)
2015 osztrák Bécs Graham Norton (összes adás)
Scott Mills és Mel Giedroyc (elődöntők)
Nigella Lawson
2016 svéd Stockholm Richard Osman
2017 ukrán Kijev Katrina Leskanich
2018 portugál Lisszabon Scott Mills és Rylan Clark-Neal (elődöntők)
Graham Norton (döntő)
Mel Giedroyc
2019 izraeli Tel-Aviv Rylan Clark-Neal
2021 holland Rotterdam Chelcee Grimes, Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők)
Graham Norton (döntő)
Amanda Holden
2022 olasz Torino Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők)
Graham Norton (döntő)
AJ Odudu
2023 Egyesült Királyság Liverpool Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők)
Graham Norton és Mel Giedroyc (döntő)
Paddy O'Connell (elődöntők)
Scott Mills és Rylan Clark-Neal (döntő)
Catherine Tate
2024 svéd Malmö Rylan Clark-Neal és Scott Mills (elődöntők)
Graham Norton (döntő)
Rylan Clark-Neal és Scott Mills Joanna Lumley
2025 svájci Bázel

Galéria

[szerkesztés]

Díjak

[szerkesztés]
Kategória Év Előadó Dal Zeneszerző(k)
Szöveg / zene
Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Sajtódíj 2022 Sam Ryder SPACE MAN Amy Wadge, Max Wolfgang, Sam Ryder 2. 466  Olaszország, Torino

ESC Radio Awards

[szerkesztés]
Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Legjobb női előadó 2013 Bonnie Tyler Believe in Me 19. 23  Svédország, Malmö
Legjobb dal
Legjobb csapat 2016 Joe & Jake You’re Not Alone 24. 62  Svédország, Stockholm

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Engelbert Humperdinck is United Kingdom entrant! (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2012. március 1.
  2. Bonnie Tyler to represent United Kingdom (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2013. március 7.
  3. Eurovision 2022: How Sam Ryder turned things around for the UK”, BBC News, 2022. május 15. (brit angol nyelvű) 
  4. Az Egyesült Királyság indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  5. 1957-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  6. 1964-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  7. 1965-ös brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  8. 1976-os brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  9. 1988-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  10. 1992-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  11. 2008-as brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  12. 2009-es brit nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2009. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 25.)

További információk

[szerkesztés]