Nemesváralja

	Nemesváralja (Zemianske Podhradie)
; Nemesváralja címere	; Nemesváralja zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Vágújhelyi
Rang	község
Első írásos említés	1397
Polgármester	Miroslav Zámečník
Irányítószám	913 07
Körzethívószám	032
Forgalmi rendszám	NM
	Népesség
Teljes népesség	764 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	91 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	244 m
Terület	8,23 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 50′ 22″, k. h. 17° 50′ 05″48.839400°N 17.834700°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 22″, k. h. 17° 50′ 05″48.839400°N 17.834700°E
	Nemesváralja weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesváralja témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nemesváralja (1899-ig Nemes-Podhrágy, szlovákul Zemianske Podhradie) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban.

Fekvése

Vágújhelytől 10 km-re északra, a Bosáci-völgy középső részén fekszik.

Története

Határában, a falutól nyugatra régészeti lelőhely található, ahol a lausitzi, hallstatti és laténi kultúrához tartozó település és földvár maradványai kerültek elő.^[2]

A mai települést 1397-ben „Podhrady” néven említik először. 1477-ben „Podhragye”, 1484-ben „Podhradie”, 1598-ban „Podhrady prenes Bsacz” alakban szerepel az írott forrásokban. Kezdetben Beckó várához tartozott, későbbi urai a Pohrády, Erdődy és Osztrolukai Osztroluczky családok voltak. 1598-ban 22 háza állt. 1784-ben 149 házában, 178 család és 886 lakos élt, akiknek fele nemes volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nemes Podrágynak földes Urai több Uraságok, fekszik Bosaczához nem meszsze, mellynek filiája.”^[3]

1828-ban 111 ház és 823 lakos élt a faluban. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. A 19. században négy szeszfőzde és téglagyár működött a községben.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Podhrágy, (Nemes), tót falu, Trencsén vgyében, Beczkóhoz nyugotra 1 1/2 óra: 240 kath., 572 evang., 58 zsidó lak. Evang. anyatemplom. Ékesiti a Prileszky család szép kastélya. Határa nagy, de nem igen termékeny; erdeje, legelője bőven. F. u. többen. Ut. p. Trencsén.”^[4]

A trianoni békéig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 832, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 780 lakosából 767 szlovák volt.

2011-ben 753 lakosából 738 szlovák volt.

2021-ben 764 lakosából 738 (+3) szlovák, 13 (+1) egyéb és 13 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Nevezetességei

Legrégibb épülete a 17. században épített kéttornyú reneszánsz kastély, melyet a 19. században klasszicista stílusban építettek át. Tulajdonosai a Prileszky és Osztrolúkai családok voltak. A kastélyt angolpark övezi.
Evangélikus temploma 1785 és 1801 között épült korai empire stílusban.
A harangtorony 1882-ben épült.
Jozef Ľudovít Holuby és Ľudovít Rizner emlékháza az egykori evangélikus lelkészlak épületében 1994-ben nyílt.

Híres emberek

Itt született 1849-ben Ľudovít V. Rizner bibliográfus, itt is van eltemetve.
Itt született 1851-ben Balkay Adolf katona, vadász, Komárom főkapitánya, író, felügyelő-intéző.
Itt alkotott 1861 és 1919 között Jozef Ľudovít Holuby botanikus, néprajztudós.
Itt alkotott 1744 és 1746 között Pavol Doležal költő, nyelvész.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Titus Kolník 1999: Nové pozoruhodné nálezy zo Zemianského Podhradia. Študijné Zvesti 33, 227–231; Vladimír Turčan 2012: Depoty z Bojnej a včasnostredoveké hromadné nálezy železných predmetov uložené v zbierkach SNM-Archeologického múzea. Zborník SNM – Archeológia – Supplementum 6. Bratislava.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ ma7.sk

Források

Jozef Ľudovít Holuby 1898: Zpráva o "Hradiskách", predhistorickej velikej osade pri Zemianskom Podhradi v Trenčiansku. Sborník museálnej slovenskej spoločnosti.
1997 Zemianske Podhradie v histórii.
Ladislav Veliačik 2010: Depot železných nástrojov z doby laténskej zo Zemianskeho Podhradia-Martákovej skaly. Študijné zvesti 47, 149-155.
Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2017: Jozef Ľudovít Holuby und die archäologischen Denkmäler von Zemianske Podhradie/Nemespodhragy aus dem Jahr 1881. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 297-307.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesváralja témájú médiaállományokat.

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Titus Kolník 1999: Nové pozoruhodné nálezy zo Zemianského Podhradia. Študijné Zvesti 33, 227–231; Vladimír Turčan 2012: Depoty z Bojnej a včasnostredoveké hromadné nálezy železných predmetov uložené v zbierkach SNM-Archeologického múzea. Zborník SNM – Archeológia – Supplementum 6. Bratislava.

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[4] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[5] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Sablon:Vágújhelyi járás m v sz A Vágújhelyi járás települései
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom)
Alsószernye (Dolné Srnie) · Alsóvisnyó (Višňové) · Beckó (Beckov) · Bogoszló (Trenčianske Bohuslavice) · Borsós (Hrachovište) · Bosác (Bošáca) · Botfalu (Bzince pod Javorinou) · Brunóc (Brunovce) · Császtó (Častkovce) · Csejte (Čachtice) · Felsőleszéte (Podolie) · Felsőszerdahely (Horná Streda) · Gallyas (Haluzice) · Kalános (Kalnica) · Kismodró (Modrovka) · Kocsóc (Kočovce) · Lobonya (Lubina) · Morvamogyoród (Moravské Lieskové) · Nagymodró (Modrová) · Nemesváralja (Zemianske Podhradie) · Ocskó (Očkov) · Ótura (Stará Turá) · Patvaróc (Potvorice) · Pobedény (Pobedim) · Szentmiklósvölgye (Stará Lehota) · Temetvény (Hrádok) · Újbosác (Nová Bošáca) · Újszabadi (Nová Lehota) · Vághorka (Hôrka nad Váhom) · Vágluka (Lúka) · Vágmosóc (Považany) · Vágújfalu (Nová Ves nad Váhom) · Vagyóc (Vaďovce)