Gallyas

	Gallyas (Haluzice)
	; Gallyas zászlaja
	; Gallyas zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Vágújhelyi
Rang	község
Első írásos említés	1380
Polgármester	Miloš Madila
Irányítószám	913 07
Körzethívószám	032
Forgalmi rendszám	NM
	Népesség
Teljes népesség	75 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	17 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	266 m
Terület	3,84 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 49′ 23″, k. h. 17° 51′ 56″48.823000°N 17.865700°EKoordináták: é. sz. 48° 49′ 23″, k. h. 17° 51′ 56″48.823000°N 17.865700°E
	Gallyas weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gallyas témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Haluzice (egyértelműsítő lap).

Gallyas (1899-ig Haluzicz, szlovákul Haluzice) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágújhelyi járásban.

Fekvése

Vágújhelytől 8 km-re északra, a Bosáci-völgyben fekszik.

Története

A község területén a korai bronzkorban a lausitzi kultúra erődített települése állt.

Román stílusú templomát valószínűleg a 13. században építette a gróf Cseszneky család. A kőfallal megerősített, erődítményként is szolgáló templomot III. András seregei Csák Mátétól 1299-ben elkobozták. Plébániáját az 1332-ben kelt pápai tizedjegyzék már említi. A községet magát 1398-ban „Halusych” alakban említik először. A beckói váruradalom része volt. 1477-ben „Halhozycz”, 1598-ban „Haluzicz” néven szerepel az írott forrásokban. 1598-ban 30 ház állt a településen. 1720-ban szőlőskertje és 17 adózója volt. 1784-ben 35 házában 37 családban 189 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HALUCZICZ. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura G. Révay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vágújhelytől nem meszsze, Bosaczának filiája, határja soványas, fája, réttye, legelője elég, fenyő madarak is sok számmal vagynak néha vidékjén.”^[2]

1828-ban 39 háza és 277 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, fakereskedéssel, faárukészítéssel foglalkoztak. A 19. században szeszfőzde működött a községben.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Haluzics, tót falu, Trencsén vmegyében, a beczkói uradalomban: 131 kath., 85 evang., 10 zsidó lak., savanyúviz-forrással. Ut. p. Trencsén.”^[3]

A trianoni békéig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.

1962-ban Bosáchoz csatolták, de később újra önálló község lett.

Népesség

1910-ben 256, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 62 szlovák lakosa volt.

2011-ben 66 lakosából 65 szlovák volt.

Nevezetességei

A románkori templom romjai

A románkori templom romjai. A templom 1240 körül épült, a 16. században bővítették. 1810-ben pusztult el.
Gallyasi-torok természeti érték, a Fehér-Kárpátok tájvédelmi körzet része

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Külső hivatkozások

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]

Sablon:Vágújhelyi járás m v sz A Vágújhelyi járás települései
Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom)
Alsószernye (Dolné Srnie) · Alsóvisnyó (Višňové) · Beckó (Beckov) · Bogoszló (Trenčianske Bohuslavice) · Borsós (Hrachovište) · Bosác (Bošáca) · Botfalu (Bzince pod Javorinou) · Brunóc (Brunovce) · Császtó (Častkovce) · Csejte (Čachtice) · Felsőleszéte (Podolie) · Felsőszerdahely (Horná Streda) · Gallyas (Haluzice) · Kalános (Kalnica) · Kismodró (Modrovka) · Kocsóc (Kočovce) · Lobonya (Lubina) · Morvamogyoród (Moravské Lieskové) · Nagymodró (Modrová) · Nemesváralja (Zemianske Podhradie) · Ocskó (Očkov) · Ótura (Stará Turá) · Patvaróc (Potvorice) · Pobedény (Pobedim) · Szentmiklósvölgye (Stará Lehota) · Temetvény (Hrádok) · Újbosác (Nová Bošáca) · Újszabadi (Nová Lehota) · Vághorka (Hôrka nad Váhom) · Vágluka (Lúka) · Vágmosóc (Považany) · Vágújfalu (Nová Ves nad Váhom) · Vagyóc (Vaďovce)