Toszkána

	Toszkána; (Toscana)
	A pisai ferde torony
; Toszkána címere	; Toszkána zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Rang	Régió
Székhely	Firenze
Megyéi	Arezzo (AR); Firenze (FI); Grosseto (GR); Livorno (LI); Lucca (LU); Massa (MS); Pisa (PI); Pistoia (PT); Prato (PO); Siena (SI
Kormányzó	Eugenio Giani (2020. október 8. – )
	Népesség
Teljes népesség	3 729 641 fő (2019)
Népsűrűség	163 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	22 987,04 km²
Időzóna	UTC+1
	Toszkána régió elhelyezkedése
	Toszkána weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkána témájú médiaállományokat.

Toszkána (olaszul: Toscana IPA: [tosˈkaːna]) Észak-Olaszország közigazgatási régiója; nyugaton a Tirrén-tenger irányában helyezkedik el. Északnyugat felé Liguria, északon Emilia-Romagna, keleten Marche és Umbria, délen Lazio határolja. Közigazgatási székhelye: Firenze.

Toszkána régiójához több sziget is tartozik (Arcipelago toscano), ezek nagyrészt Livorno megye, kisebb részben Grosseto megye részét képezik.

Földrajz

Fekvése

Délen Lazióval, keleten Umbriával és Marchéval, északon Emilia-Romagnával és Liguriával, nyugaton a Tirrén-tengerrel határos.

Domborzata

Éghajlat

Mivel Toszkána az Appenninek völgyeiben terül el, a hegyvonulat védi az északi szelek elől. A Tirrén part meleg mediterrán klímát ad neki. A magasabb hegyek, a völgyek, amelyek északnyugatról délkeleti irányba metszik, és a domborzat fokozatos emelkedése számos eltérő mikroklímát alkot.

Pisa és Firenze éghajlati jellemzői

Pisa éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	17,6	21,0	24,0	27,9	30,9	35,0	37,8	38,8	36,2	30,2	24,0	20,4	38,8
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	11,4	12,6	15,2	17,8	22,2	26,0	29,4	29,5	25,7	20,9	15,3	11,8	19,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,2	2,5	4,4	7,2	10,7	14,1	16,7	17,2	14,3	10,7	6,1	3,4	9,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−13,8	−8,4	−8,2	−3,2	2,8	5,8	8,8	8,2	3,8	0,3	−7,2	−7,2	−13,8
Átl. csapadékmennyiség (mm)	63	58	60	89	62	48	25	49	102	140	124	74	894
Havi napsütéses órák száma	105	122	152	192	242	267	316	279	219	177	111	93	2275
Forrás: Servizio Meteorologico

Firenze éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	10,9	12,5	15,7	18,5	23,7	27,7	31,4	31,5	26,7	20,9	14,7	11,1	20,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,0	2,5	4,9	7,5	11,6	15,0	17,7	17,7	14,4	10,1	5,1	2,6	9,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)	61	64	64	86	70	57	37	56	80	104	114	81	873
Forrás: Servizio Meteorologico ^[2]

Története

A mai Toszkána földje nagyjából megfelel az egykori etruszk városállamok által uralt területnek. Az etruszkokat a rómaiak igázták le, akik a földet lakóiról, az ún. Tuszikról vagy etruszkokról Tusciának hívtak. A Római Birodalom bukása után a vidék keleti gót, bizánci és longobárd uralom alá került. Nagy Károly a Frank Birodalom számára elhódította a longobárdok királyságát. 1030-ban II. Bonifác lett a hercegség ura. Meggyilkolása után felesége, Beatrice uralkodott a toszkán vidékek felett. Tőle aztán leányára, Matilda grófnőre szállt örökségként. Az invesztitúraharcok idején a grófnő a pápa oldalára állt. De a Német-római Birodalom ura V. Henrik császár igényt tartott a toszkánai földekre, így az örökség száz évre konfliktust okozott a pápák és a német-római császárok között. Ebben az időszakban a nagyobb települések, városok kivívták függetlenségüket. Pisa erőteljes hatalommal rendelkező köztársasággá alakult.

A 14. században Toszkána a művészetek és az irodalom igazi kulturális központjává vált, ehhez olyan személyiségek járultak hozzá tevékenységükkel, mint Dante, Giotto, a humanista Petrarca és Boccaccio. A toszkánai nyelv Itália irodalmi nyelvévé vált. 1406-ban Firenze már magáénak tudhatta Pisa városát. 1434 után Firenzében a Medici-család kormányzott. I. Cosimo de’ Medici, aki 1537-től Firenze hercege, majd 1569-től nagyhercege lett, megnövelte hercegsége területét Siena felé, melyet még V. Károly német-római császártól kapott ajándékba. Ez az adomány a Medicieket a Spanyol Királysághoz láncolta, így Toszkána csaknem két évszázadra spanyol fennhatóság alá került.

1737-ben férfiágon kihalt a Mediciek dinasztiája. A lengyel örökösödési háborút lezáró, 1735-ben megkötött, majd 1738-ban ratifikált bécsi békeszerződés értelmében a Toszkánai Nagyhercegség Lotaringiai Ferenc István hercegre szállt (III. Ferenc néven), aki később, Mária Terézia főhercegnő férjeként, I. Ferenc néven német-római császár lett. III. Habsburg Ferdinánd nagyherceget a franciák 1799-ben egy időre megfosztották hatalmától, majd 1814-től 1824-ig ismét ő uralkodott a toszkánai birtokok felett. A hercegséget 1859-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király csapatai vették be. 1860-ban a Toszkánai Nagyhercegséget beolvasztották az egyesült Olasz Királyságba.

Közigazgatás

Toszkána közigazgatásilag az alábbi tíz megyéből (provincia) áll:

Arezzo megye (Provincia di Arezzo), székhelye: Arezzo,
Firenze megye (Provincia di Firenze), székhelye: Firenze,
Grosseto megye (Provincia di Grosetto), székhelye: Grosseto,
Livorno megye (Provincia di Livorno), székhelye: Livorno,
Lucca megye (Provincia di Lucca), székhelye: Lucca,
Massa-Carrara megye (Provincia di Massa-Carrara), székhelye: Massa,
Pisa megye (Provincia di Pisa), székhelye: Pisa,
Pistoia megye (Provincia di Pistoia), székhelye: Pistoia,
Prato megye (Provincia di Prato), székhelye: Prato,
Siena megye (Provincia di Siena), székhelye: Siena.

Művészet

Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, festészet és szobrászat területén.

Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról Fiesole, Cortona, Chiusi, Volterra, Pupolonia, Vetulonia, Sovana területén.

Kevesebb emlék maradt fenn a római korból: Cosa falai Ansedonia mellett, Pisa termái, Luni, Lucca és Arezzo amfiteátrumai, Volterra arénája és termái, Fiésole temploma illetve színháza és fürdője.

Képzőművészetek

A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a 13–16. századra tehető. Az ekkor alkotó szobrászok, festők gyűjtőneveként alkalmazzák a firenzei iskola elnevezést. Kialakulása a város gyors ipari és kereskedelmi fejlődésével függött össze. A többi itáliai iskolától megkülönbözteti a firenzeiekét a nagyvonalú szerkesztésmód, a perspektíva tanulmányozása és a vonalas ábrázolás. Kezdete Giotto (1266–1336) nevéhez köthető, de kiváló mesterek sokaságát mutatta fel. Többek között Masaccio (1401–1429?), Leonardo da Vinci (1452–1519), Michelangelo (1475–1564), Raffaello Santi (1483–1520), Cimabue (1240–1302), Fra Angelico (1387–1455), Fra Filippo Lippi (1406–1469), Sandro Botticelli (1445–1510), Paolo Ucello (1397–1475), Fra Bartolomeo (1472–1517), Pisano (1290–1349), Luca della Robbia (1399–1482), Andrea del Vecchio (1436–1488) alkotásainak sokszínűségében gyönyörködhetünk Firenzében és szerte Itáliában.

Iparművészet

Igen híres, nemzetközileg elismert kézműves termékei: ezüst, dekoráció (Firenze), vas (Arezzo), alabástromcikkek (Volterra).

Világörökségi helyszínek

Firenze történelmi belvárosa
Pienza történelmi belvárosa
Pisa, Dóm tér
San Gimignano történelmi belvárosa
Siena történelmi belvárosa
a Val d’Orcia (Orcia-völgy)

Gazdaság

Mezőgazdaság

Fő szócikk: Toszkánai borutak

Toszkána a borvidékeiről és gasztronómiájáról is nevezetes. A borok közül a leghíresebbek a Chianti vidékéről származók, valamint a Vino Nobile di Montepulciano és a Brunello di Montalcino). A borok alapanyaga a vidék fő szőlőfajtája, a Sangiovese, melynek helyi variánsai ismertek Prugnolo Gentile, illetve Morello di Scansano néven is.

Mezőgazdaságának jelentős terményei még - többek között - a búza, a kukorica, az olívabogyó és a dohány.

Ipar

Nagy mennyiségben bányásznak márványt, sót, vas- és cinkércet.

Magasan fejlett iparágak: a fémgyártás (Piombino), a hajógyártás (Livorno, Carrara, Viareggio), a vegyipar (Solvay), az üvegipar (Valdarno, Empoli, Pisa, Livorno), a kerámiagyártás (Sesto Fiorentino, Firenze). Fontos ipari termékei a textíliák.

Kereskedelem

Turizmus

Kulturális turizmus

A mesés szépségű táj, a Földközi-tenger partvidéke, a számos történelmi és művészettörténeti látnivalóban bővelkedő város, – mint Firenze, Siena, Lucca, Pisa, San Gimignano, Cortona, Volterra – egész évben vonzóvá teszik Toszkánát a turisták számára.

Üdülőturizmus

Tengerpartja 330 km-en homokos strandokkal és enyhe klímával csábítja a fürdőzni vágyó vendégek sokaságát, néhány jellegzetes üdülőtelepülése: Marina di Massa, Marina di Pietrasanta, Marina di Cécina, Follónica, Punta Ala, Principina a Mare, illetve kedvelt úticél még Elba szigete.

Gasztronómiai turizmus

Fő szócikk: Toscanai borutak

Falusi turizmus – apartmanházak

Az ország agroturisztikai létesítményeinek 20%-a e tartományban található (2001-es adat). A tartomány egyik jellegzetessége hogy szinte minden dombon áll egy kisebb vagy nagyobb kőház, vagyis tanyaféle. Ezek nagy részét felújították meghagyva a rusztikus fagerendákat, kőfalakat és szépen gondozott kertjében ma már medencével várja az üdülni vágyókat. Ideális minden korosztálynak, a természet közelsége miatt igazi pihenést jelent a városnéző túrákról visszatérőknek is. A kis falvakban szinte ismerősként üdvözölnek mindenkit és meg lehet kóstolni a helyi finomságokat, olívaolajat, bort.

Közlekedés

Vasúti közlekedés

Toszkána vasútállomásainak listája

Vízi közlekedés

Tengeri kikötők Toszkánában:

Liguri-tenger	Liguri-tenger szigetei	Tirrén- tenger szigetei	Tirrén- tenger
Porto di Marina di Carrara Porto del Cinquale Porto di Viareggio Porto di Bocca d'Arno Porto di Livorno Porto di Ardenza Porto di Antignano Porto di Quercianella Porto del Chioma Porto nord di Castiglioncello Porto sud di Castiglioncello Porto di Rosignano Solvay Porto di Marina di Cecina Porto di San Vincenzo Porto di Baratti	Porto di Gorgona Porto di Capraia Porto di Portoferraio Porto di Marciana Marina Porto di Cavo Porto di Rio Marina	Porto di Porto Azzurro Porto di Marina di Campo Porto di Pianosa Porto di Montecristo Porto di Giglio Campese Porto di Giglio Porto Porto di Giannutri	Porto di Marina di Salivoli Porto di Piombino Porto di Carbonifera Porto del Puntone di Scarlino Porto di Punta Ala Porto di Castiglione della Pescaia Porto di Marina di Grosseto Porto di Talamone Porto di Santa Liberata Porto del Valle di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Ercole Porto di Cala Galera