Cagliari

Cagliari
Cagliari címere Cagliari zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szardínia (sziget)
Megye	Cagliari (CA)
Frazionék	Pirri
Polgármester	Massimo Zedda (független, 2011-től)
Védőszent	Saturninus of Cagliari
Irányítószám	09100
Körzethívószám	070
Forgalmi rendszám	CA
Testvérvárosok	Lista Pisa Padova (2002–) Buenos Aires Kalinyingrád (2011–)
Népesség
Teljes népesség	148 117 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	1881 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	4 m
Terület	85,45 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 39° 13′, k. h. 9° 07′39.216666666667, 9.1166666666667
Elhelyezkedése Cagliari térképén
Cagliari weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cagliari témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cagliari (kiejtése: [kaˈʎːaːri], szárd nyelven Casteddu [kasˈteḍːu]) Szardínia szigetének fővárosa és Cagliari megye központja Olaszországban. Lakosainak száma 170 000, de a hozzá tartozó településekkel (Elmas, Pirri, Selargius, Monserrato, Quartucciu, Quartu Sant'Elena) együtt eléri a 300 000 főt.

Földrajza

Cagliari Szardínia szigetének déli részén helyezkedik el, a Golfo degli Angeli (Angyalok öble) középpontjában. Keleten a Sette Fratelli hegyláncaival, nyugaton a Capoterra hegyeivel, északon a Campidano-síksággal határos. Csakúgy mint Róma, Lisszabon és Isztambul, Cagliari is hét dombra épült, amelyek ma a város egyes negyedeit alkotják: Castello, Tuvu Mannu, Tuvixeddu, Monte Claro, Monte Urpinu, Colle di Bonaria, Colle di San Michele.

Nagyítás

Cagliari panorámája

Éghajlata

A város éghajlata jellegzetesen mediterrán, enyhe telekkel, és meleg, száraz nyarakkal. A nyári extrém legmagasabb hőmérséklet kevéssel haladja meg a 40 °C -ot, míg a téli hőmérséklet csak nagyon ritkán süllyed 0 °C alá.

Cagliari (1981–2010) éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	14,4	15,0	17,1	19,5	23,8	28,2	31,4	31,7	27,9	23,7	18,8	15,5	22,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	5,4	5,5	7,2	9,4	13,1	16,8	19,7	20,2	17,5	14,1	9,9	6,8	12,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	41	40	34	42	21	10	3	8	36	49	63	50	395
Havi napsütéses órák száma	150	163	209	218	270	311	342	321	243	209	150	127	2713
Forrás: meteo-climat-bzh.dyndns.org

Története

A város környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Területét két mocsár határolta, más irányból pedig erdővel borított hegyek védték, így mindig kedvező letelepedési helyet nyújtott a kor emberének. Ezt bizonyítják azok a leletek, melyeket Monte Claro hegyen és Sant'Elia foknál találtak.

A római amfiteátrum

A települést a föníciaiak alapították az i. e. 7. században és Sulcis, Nora, Tharros városokhoz hasonlóan a szardíniai kereskedelmi kolóniák egyike volt. A föniciaiakat a karthágóiak követték, majd i. e. 238-ban, amikor Róma legyőzte Karthágót a Római Köztársaság része lett. Később a vandálok foglalták el, majd a Bizánci Birodalom része lett. Ezután Karalis független állam, királyság úgynevezett "judikátus (giudicato)" fővárosa lett, melyet a helyi király "judex (giudice)", szó szerint a bíró, de Szardínián ez király jelentéssel bírt, irányított. Ebben az önálló időszakában a várost gyakran fenyegették a tenger felől mór kalóztámadások, ezért csaknem elnéptelenedett. Sokan elhagyták a várost és távolabb a tengertől a Santa Gilla mocsár közelében új települést alapítottak. A Karalis giudicato kiterjedt a Campinado-síkság nagy területére a Sulcis vidék ásványkincseire és az Oligastra hegyvidékre. Karalison kívül még három független királyság (judikátus/giudicato) volt Szardínián: északnyugaton Torres, északkeleten Gallura és a legtovább létezett és leghíresebb Arborea Oristano fővárossal.

A 11. században Pisa, amely már korábban megszerezte a Sulcis vidéket, meghódította Karalist is és újjáépítette Gagliari városát. Pisa ekkor Amalfi, Genova és Velence mellett egyike volt annak négy itáliai tengeri köztársaságnak, amelyek ellenőrzésük alatt tartották a Földközi-tenger térségét és annak kereskedelmi útjait. Szardínia Pisa és Genova érdekszférájába tartozott, melyek innen ellenőrizték az Itáliából Észak-Afrikába menő kereskedelmi utak egy részét.

A város Castello negyedét körülvevő erődítmények egy részét a pisaiak építették, melyek közül a legnevezetesebbek a Giovanni Capula által tervezett két fehér mészkőből épített torony. Castello negyeden kívül még Marina (a kikötővel), Stampace és Villanova nevű részekből áll a város. Ezek közül Marina és Stampace falakkal is meg volt erősítve, míg Villanova, ahol nagyrészt parasztok laktak nem rendelkezett védelemmel.

A 14. században egy, a pisaiakkal vívott csata után Cagliarit meghódította az Aragóniai Királyság és amikor a teljes sziget ellenőrzésük alá került Cagliari (melyet akkor katalánul Càllernek neveztek) a szardíniai alkirályság fővárosa lett. Az egységes Spanyol Királyság létrejöttével a város is ennek része lett. A spanyol uralom a város és a sziget hanyatlásának időszaka volt.

A 18. századi rövid osztrák uralom után 1720-ban Cagliari Szardíniával együtt a Savoyai-ház uralma alá került, akik felvették a Szardínia királya címet. A Szardíniai Királyság Szardínia mellett magában foglalta Savoyát, Nizzát, Piemontot és Liguriát is. Székhelye azonban nem Szardínián, hanem a kontinensen Torinóban volt. Itt volt a királyi udvar és a parlament is. A 18. század végén a francia forradalom után stratégiai szerepe miatt Franciaország megpróbálta meghódítani Cagliarit is. A francia hadsereg Poettonál szállt partra és Cagliari felé tört előre, a szardíniaiak azonban megverték a franciákat és megvédték földjüket. Cagliari népe remélte, hogy a győzelem jutalmául engedményeket kap a királytól, amikor azonban a király kéréseiket megtagadta fellázadtak és elűzték a királyi tisztségviselőket. Ezt az eseményt azóta is Szardínia napjaként ülik meg minden év áprilisának utolsó hétvégéjén. Rövid önkormányzati időszak után a Savoyaiak visszaszerezték az ellenőrzést a város felett.

Az 1870. évi olasz egyesítés után a város gyors növekedésnek indult. Sok kiemelkedő épületet emeltek ebben az időszakban, melyekben keveredett a hagyományos szardíniai építészet a modern irányzatokkal. Ilyen például a fehér márványból épített városháza is. A várost a második világháború alatt 1943 februárjában heves szövetséges bombatámadás érte, ekkor sokan menekültek el a városból a biztonságosabb falvakba. Az olasz fegyverszüneti kérelmet követően a várost és a szigetet német csapatok szállták meg, de hamarosan visszavonultak, hogy a Róma felé előretörő szövetségesekkel szemben koncentrálják erőiket. Ekkor az amerikai hadsereg vette ellenőrzése alá a szigetet. A sziget repülőterei fontos támaszpontot jelentettek a háború végéig a szövetségesek számára. A háború után a népesség gyors növekedésnek indult és új, korszerű lakónegyedek és háztömbök épültek.

Nevezetességei

A Poetto a háttérben az „ördögnyereggel” (Sella del diavolo)

• A város legrégibb része a Castello dombtetőn fekszik, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Cagliari-öbölre. A városfalak legnagyobb része ma is teljesen ép és két 13. századi fehér mészkőtorony a Sant Pacras és az Elefánt torony erősíti. Ez a helyben bányászott mészkő az alapanyaga a városfalnak és sok régi városi épületnek is.
• Castelloban található a székesegyház, melynek barokk homlokzatát az 1930-as években az eredeti középkori pisai építészeti stílusban építették át, így a templom visszakapta eredeti alakját.
• A székesegyház közelében áll a korábbi tartományi kormányzói palota, mely 1900 előtt volt a sziget kormányzóinak székháza.
• Castellóban áll a Szardíniai Régészeti Múzeum hatalmas gyűjteménnyel, melyek közül kiemelkedik a történelem előtti anyag.
• A római uralom kiemelkedő emléke az amfiteátrum, mely egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy a helyi mészkősziklákba vájták. Az amfiteátrum nyaranta ma is koncertek és operaelőadások helyszíne.
• A városban megtalálható az 1930-as évek fasiszta neoklasszicizmusának néhány vitatott példája, ilyen a Palazzo della Giustizia az igazságügyi palota épülete. Az épület közelében hatalmas park található fenyőfákkal és mesterséges tavakkal. A park egy része egy dombra nyúlik fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Castellóra, az öbölre és a környező mocsarakra.
• Cagliari rendelkezik Olaszország egyik leghosszabb tengerpartjával. A Poetto 13 km hosszú és kitűnő homokos strandjáról híres.
• A Saint Remy bástya a 19. század végén épült a város 14. századi falaira, és egyesíti a Castello negyedet Villanovaval és Marinaval
• A város ideális környezetet nyújt a vitorlázáshoz, a természetjáráshoz és a szabadtéri sportokhoz. Éghajlata enyhe, melyet gyakran frissít az északnyugati szél. Közelében a számos gyönyörű partszakasz éppúgy megtalálható, mint a hatalmas erdőkkel borított hegyek.
• Cagliari sajátos gasztronómiai tradíciókkal is rendelkezik, melyet a tenger gyümölcseiből és halaiból elkészített ízletes tálak képviselnek. A helyi konyhában érződik a régi idők spanyol hatása is. A különlegességekhez kitűnő helyi borokat szolgálnak fel.

Sport

Cagliari az otthona a Cagliari Calcio labdarúgócsapatának. A csapat 1920-ban született, jelenleg (2012) az olasz első osztályban (Serie A) játszik. A hazai meccseknek a Stadio Is Arenas stadion ad otthont, amelyet eredetileg egy helyi kisebb klub használt, ám 2012-ben, a Sant'Elia stadion felújítása körüli botrány miatt a csapat ide költözött. A Cagliari az 1969-1970-es idényben megnyerte az olasz bajnokságot, az első nem észak-vagy közép-olaszországi csapatként. A bajnokság során a Cagliari csak két meccset vesztett és 11 gólt kapott. A bajnokcsapat hat játékosa (Enrico Albertosi, Pierluigi Cera, Angelo Domenghini, Sergio Gori, Comunardo Niccolai és Luigi Riva) meghívást kapott a válogatottba, és főszereplői lettek az 1970-es mexikói világbajnokságnak, ahol a válogatott második helyezést ért el.

További információk

• ItalianVisits.com
• A Google Maps űrfelvételei
• A Cagliari Calcio honlapja
• Térkép Kalauz – Cagliari
• Linkgyűjtemény a városról

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Cagliari témájú médiaállományokat.