Tokió

Tokió (東京都, Tōkyō-to)
Tokió címere Tokió zászlaja
Egyéb jelképek
Fa	ginkófa
Virág	szakura
Madár	dankasirály
Közigazgatás
Ország	Japán
Régió	Kantó
Sziget	Honsú
Testvérvárosok	Lista Berlin New York Új-Dél-Wales Jakarta Szöul Cairo Governorate Peking Róma Párizs Moszkva São Paulo London Damaszkusz Ammán Casablanca Delhi Honolulu
Népesség
Teljes népesség	14 264 798 fő (2022)
Földrajzi adatok
Terület	2194,05 km²
Időzóna	JST, UTC+9
Elhelyezkedése
é. sz. 35° 41′ 22″, k. h. 139° 41′ 30″35.689444444444, 139.69166666667
Elhelyezkedése Japán térképén
Tokió weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokió témájú médiaállományokat.

Tokió (japánul: 東京, kiejtése^ⓘ, Hepburn-átírással Tōkyō, szoros átírással Tókjó, hivatalosan: 東京都, átírással: Tōkyō-to. 1868-ig: Edo) Japán fővárosa, közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 14 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33–36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.

Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik.

Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint tizennyolcadik, míg a Monocle 2015-ös felmérése szerint első a legélhetőbb városok listáján. Tokió az 1964. évi nyári olimpiai játékok után másodszor rendezhetett olimpiát, a 2020. évi nyári olimpiai játékoknak adott otthont.

Földrajz

Tokió a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. Területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.

Éghajlat

Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 °C, január a leghidegebb hónap, ekkor az átlaghőmérséklet 6,0 °C. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 °C volt, a legmagasabb pedig 39,5 °C.

Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1530 mm körüli, havazás csak szórványosan jellemző. Tájfunok is előfordulhatnak, de ezek ritkán pusztító erősségűek.

Tokió éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	9,9	10,4	13,3	18,8	22,8	25,5	29,4	31,1	27,2	21,8	16,9	12,4	20,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,5	2,9	5,6	10,7	15,4	19,1	23,0	24,5	21,1	15,4	9,9	5,1	13,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	52	56	118	125	138	168	154	168	210	198	93	51	1531
Havi napsütéses órák száma	175	150	165	161	182	123	137	177	110	129	137	166	1812
Forrás: Japan Meteorological Agency, The Weather Network

Történelem

Tokió felemelkedése két emberhez köthető: Tokugava Iejaszu sógunhoz és Meidzsi császárhoz. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugava Iejaszu Edóba (a mai Tokió) helyezte székhelyét. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb településévé vált. Lakossága már a 18. században elérte az 1 milliót. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki a birodalma központjává.

Tokió 1945-ben

Tokió zászlaja, amelyet 1964. október 1-je óta használnak. A lobogón található nap egy stilizált kandzsi írásjegy, amely a város fejlődését szimbolizálja

263 évvel később a sógunátust megdöntötte két déli prefektúra (Csósú és Szacuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meidzsi császár Edóba költözött, és a várost átnevezte Tokióra (a tokió szó jelentése „Keleti Főváros”). A város már ekkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, valamint a császár is ide helyezte a székhelyét, így Tokió az ország valódi fővárosává válhatott. Az Edo-kastélyból lett a tokiói császári palota.

Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantói földrengés 1923-ban, majd a második világháború. Az 1945 március 9-10-ei tokiói bombázás majdnem olyan pusztító volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. A város 2/5-e elpusztult és közel 110 000 lakos vesztette életét a gyújtóbombák hatására. Tokió lakossága a háború előtti 6.7 millióról 2.8 millióra apadt. Manapság már nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait.

A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964. évi nyári olimpiai játékokon mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, megépült a Sunshine 60 felhőkarcoló és az új, sokszor vitatott repülőtér, a Narita (a városon kívül). A népesség a környező területeket is beleszámítva 11 millió főre duzzadt. A város földalatti- és vonathálózata a világ legforgalmasabb ilyen jellegű rendszere lett, miután egyre több ember költözött Tokióba. A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de az 1990-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután gazdasági recesszió következett, így ezt az időszakot „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.

Tokiót sokszor erős földrengések rázták meg 1703-ban, 1782-ben, 1812-ben, 1855-ben és 1923-ban. Az 1923-as nagy kantói földrengés a Richter-skála szerinti 8,3-as erejű földrengés 142 000 embert ölt meg.

Közigazgatás

A Tokió prefektúra három nagy részből tevődik össze: 23 kerületből (a volt Tokió város), Tamából (Nyugat-Tokió) és a szigetekből. Tokió szárazföldi része a Tokiói-öböltől északnyugatra fekszik, kelet–nyugati irányban 90 km-ig, észak–déli irányban 25 km-ig húzódva. Keleten a Csiba, nyugaton a Jamanasi, délen a Kanagava és északon a Szaitama prefektúra határolja. A szárazföldi részt két részre, speciális kerületekre és Tamára oszlik.

A Tokió prefektúra magába foglalja még a Csendes-óceánban fekvő két szigetcsoportot, az Izu-szigeteket, amelyek majdnem párhuzamosan fekszenek az Izu-félszigettel, valamint az Ogaszavara-szigetcsoportot, amely több mint 1000 km-re található Japán fő szigeteitől.

A japán törvények értelmében Tokió metropoliszként (to, 都) van megjelölve. Közigazgatási felosztása megegyezik a többi prefektúrájáéval. Bár egy tucat rész fekszik kisebb területen, ezek is városnak vannak minősítve. Ide soroljuk a 23 kerületet, amelyek 1943-ig Tokió várost alkották, de most különálló, önkormányzó, polgármesterrel, városi tanáccsal és városi jogokkal rendelkező részekként vannak elismerve. Ezen kerületek mellett Tokió körülfog még 26 további várost (市 -si), öt kisvárost (町 -macsi) és kilenc falut (村 -mura), ezek mindegyike saját önkormányzattal rendelkezik. A lakosok által választott fővárosi és önkormányzati gyűlést a Tokiói Fővárosi Önkormányzat irányítja, amelynek székhelye Sindzsuku kerületben található.

Tokió központja nyugat felé tekintve az egyik felhőkarcolóból: a Császári Palota és a körülötte fekvő hatalmas liget

Tokió kerületei

Tokió kerületei

A 23 kerület (特別区, tokubecuku, szó szerint 'különleges kerületek') régebben Tokió várost alkotta, de ez 1943. július 1-jén egybeolvadt a Tokió prefektúrával (東京府, tókjófu), és így elvesztette törvényhatósági jogát. A kialakult város kerületekre lett felosztva, melyek mindegyike rendelkezik önkormányzattal, választott polgármesterrel és tanáccsal.

A 2020-as népszámlálási adatok szerint a 23 kerület összesített népessége 9 733 276 millió fő.

A kerületek: Adacsi, Arakava, Bunkjó, Csijoda, Csúó, Edogava, Itabasi, Kacusika, Kita, Kótó, Meguro, Minato, Nakano, Nerima, Óta, Sibuja, Sinagava, Sindzsuku, Szuginami, Szetagaja, Szumida, Taitó, Tosima

Nyugat-Tokió (Tama)

Tokió kerületeitől nyugatra, a metropolisz kisebb városokból és falvakból áll, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint Japán többi települései. Amíg ezeknek a városoknak a többsége csak „alvó városként” funkcionál a Tokió központjában dolgozó munkásoknak, néhányuk rendelkezik üzleti és ipari központokkal. Összefogó néven ezt a területet Tamának, ill. Nyugat-Tokiónak nevezik.

Szigetek

A Tokióhoz tartozó szigetek összterülete kb. 406 km². Lakossága folyamatosan csökken, 2005. szeptember 1-jén 26 000 fő – a népsűrűség 65 fő/km² – volt.

Ez a terület természeti kincsekben és tengeri nyersanyagokban igen gazdag. Mindemellett azonban a szigetek kicsik, földrajzilag izoláltak, pénzügyileg gyengék és javítaniuk kell az életszínvonalt, fejleszteniük kell a tengeri és légi közlekedést valamint az orvosi ellátást.

Tokióhoz két szigetcsoport tartozik: az Idzu-szigetek és az Ogaszavara-szigetek. Az Idzu-szigetek amely egy vulkanikus szigetcsoport. A szigetek mind a 9 tagja része a Fudzsi-Hakone-Idzu Nemzeti Parknak, néhányukat az Edo-korszakban börtönként használták. Az Ogaszavara-szigetek (vagy Bonin-szigetek) 1000 km-re délre fekszenek Tokió központjától. A szigetcsoportot kb. 30 kisebb sziget alkotja, melyek közül csak Csicsi-dzsima és a Haha-dzsima lakott.

Gazdaság

Siodome: Tokió egyik gazdasági negyede

Tokióé a világ legnagyobb városi gazdasága: sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság központja itt található, emellett Japán közlekedési, televíziós és információs központja is. GDP-je eléri az 1,315 milliárd dollárt, ami több, mint Kanadáé, Dél-Koreáé és Mexikóé együttvéve.

A második világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel kezdődött el a népesség rohamos növekedése, és a lakásárak égbe szökése.

A tokiói tőzsde a második legnagyobb tőzsde a világon.

Demográfia

Nagy forgalmú gyalogosátkelőhely
a Sibuja pályaudvar mellett

Népességének változása:

A népesség alakulása 2005 és 2022 között

Lakosok száma	12 576 611	13 159 388	13 513 734	14 047 594	14 264 798
	2005	2010	2015	2020	2022

Adatok: Wikidata

Tokió a világ egyik legnagyobb városa, 23 kerületében több mint 8 millió ember lakik. Nappal a népesség 2,5 millióval megnő, a városba érkező munkások és diákok miatt, akik naponta utaznak be a központba. Ez leginkább a három központi kerületben, Csijodában, Csuóban és Minatóban érezhető, ahol a három rész összlakossága éjjel 300 000, nappal viszont majdnem 2 millió fő.

Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban 37 190 000 fő lehet.

Tokióban 5 jelentősebb kisebbség él: kínaiak (120 331), koreaiak (103 191), filippinók (31 505), amerikaiak (18 043) és a britek (7 585).

A Tokió prefektúra népessége

Terület szerint	Tokió prefektúra 23 kerület Nyugat-Tokió (Tama) Szigetek	12,36 millió fő 8,34 millió fő 4 millió fő 27 000 fő
Kor szerint	Fiatalkorú (0-14 év között) Dolgozó (15-64 év között) Nyugalmazott (65 év felett)	1,433 millió fő (12%) 8,507 millió fő (71,4%) 2,057 millió fő (16,6%)
Napszak szerint	Nappal Éjjel	14,667 millió fő 12,017 millió fő
Nemzetiség szerint	Külföldi származású lakos	353 826 fő
Év szerint	23 kerület	1875 – 595 900 fő 1935 – 5 875 667 fő 2005 – 8 336 612 fő

Közlekedés

A JR (Japán Vasutak) Jamanote-vonala, amely megkerüli Tokió központját

A tokiói metróhálózat térképe. Tokióban működik a világ egyik legbonyolultabb metrórendszere

Tokió Japán legnagyobb belföldi és nemzetközi vasúti, közúti és légi csomópontja. A városi tömegközlekedés nagyrészt a tiszta és hatékony, bár néha zsúfolt földalatti- és vasúthálózaton zajlik, melyet több társaság üzemeltet. A buszok, villamosok és mágnesvasutak csak másodlagos szerepet töltenek be. A vasútállomások nem csak a közlekedés, hanem Tokió és Japán városi életének központjai.

A Tokió belvárosától néhány kilométerre fekvő Haneda nemzetközi repülőtér főként a belföldi, a Csiba prefektúrában található Narita nemzetközi repülőtér pedig a városba érkező nemzetközi forgalmat bonyolítja le.

A tokiói közlekedés legnagyobb része vasúton zajlik. A JR East működteti a legnagyobb vasúthálózatot Tokióban, magába foglalva a Jamanote-vonalat, amely körbejár a japán főváros központjában. A Tokyo Metro Co., Ltd. és a Tokyo Metropolitan Bureau of Transportation a város metróhálozatát, a fővárosi önkormányzat és a privát szállítók pedig a busz hálózatot üzemeltetik. A helyi, regionális és belföldi vasúti járatok a Tokió és a Sindzsuku pályaudvarról érhetők el.

Nevezetességek

A császári palota előtérben a Szeimon Isibasi híddal

A Tokió torony Minató városrészben

Templomok és szentélyek

• Szenszódzsi templom: buddhista templom Aszakuszában, amely 645-ben épült, és ezzel Tokió legöregebb temploma.
• Meidzsi szentély: sintoista szentély Tokió szívében, amelyet Meidzsi császárnak és hitvesének, Soken császárnőnek szenteltek.
• Szengakudzsi templom: kis templom Minatóban, ahol a 47 ronin van eltemetve
• Jaszukuni-szentély: sintoista szentély amely emléket állít a második világháborúban elesett japán katonáknak
• Zódzsódzsi templom: a templomot 1393-ban építették, mai helyére, Kantóba, 1598-ban került. Ez a buddhista Dzsodo szektafő temploma
• Ana Hacsimangu szentély: sintoista szentély Tokió Waszeda városrészében. Évente lovasíjász versenyeket rendeznek itt (Takato-na-baba).

Parkok és közkertek

Hibija park Dzsingu Gaien Sindzsuku Gjoen Sóva Emlékpark Szumida park Ueno park Jojogi park Kitanomaru park Hamarikjú park Kijoszumi Kertek

Rikugien Kert Inokasira park Kjú-Furukava Kertek Koisikava Kórakuen Kert Koisikava Botanikus Kert Shinjuku Central Park Komazava Olimpiai Park Kiba park Kaszai Rinkai park Kinuta park Dzsindai Botanikus Kert

Egyéb

• Akaszaka palota

Kultúra

Tokióban számos múzeum található. Az Ueno parkban található a Tokiói Nemzeti Múzeum, amely Japán legnagyobb múzeuma, az ország legjelentősebb művészeti gyűjteménye; a Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma és a Tokiói Fővárosi Múzeum, amely nagy mennyiségű japán, modern művészeti alkotást és csaknem 10 000 japán és külföldi filmet tartalmaz. Az Ueno parkban található a Nemzeti Tudományi Múzeum és a városi állatkert. A Nezu Múzeum Aojamában, az Edo-Tokió Múzeum Szumidában, a Országgyűlési Könyvtár, a Nemzeti Archívum és a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma a császári palota közelében fekszenek.

Múzeumok

Tokiói Nemzeti Múzeum

Marunoucsi felhőkarcolói a császári palotától nézve

• Tokiói Nemzeti Múzeum
• Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma
• Edo-Tokió Múzeum
• Tokiói Városi Teien Művészeti Múzeum

Színházak

• Kabuki-za
• Nemzeti Nó Színház (Kokuricu Nógaku-dó)
• Nemzeti Színház (Kokuricu Gekidzsó)

Modern építészet

• Tokiói torony
• Rainbow Bridge (Szivárvány-híd)
• National Diet Building
• Yoyogi Olympic Pool (Yoyogi Olimpiai Uszoda)
• Tokyo Metropolitan Government Building (Tokiói Városháza)
• Tokyo Big Sight
• Tokyo Station
• Tokyo International Forum
• Tokyo Skytree (A világ második legmagasabb épülete, 634 méteres )

Tokió a médiában

Mint Japán legnagyobb városa és az ország legnagyobb televíziós és rádiós központja, Tokió számos japán filmben, sorozatban, Animében és mangában szerepel. A külföldön leginkább ismert műfaj a kaidzsú, amelyben a város nevezetességeit óriás szörnyek pusztítják el, mint például Godzilla. Nagy mennyiségű képregény és animációs film is játszódik Tokióban, köztük a Sailor Moon, az Azumanga Daioh, Dragon Ball és a Yu-Gi-Oh! vagy a Hi Hi Puffy AmiYumi, és ezek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek.

Tokió városát a hollywoodi producerek is kedvelik. Számos film Tokióban játszódik, így például a Tokyo Joe, My Geisha, a James Bond – Csak kétszer élsz, a Kill Bill, a The Fast and the Furious: Tokyo Drift és az Elveszett jelentés.

Oktatás

Az Akamon kapu a Tokiói Egyetemen

Mint Japán oktatási központja, Tokióban számos egyetem, főiskola és szakiskola működik. A városban találhatók az ország legelőkelőbb iskolái, így a Tokiói Egyetem, a Keio Egyetem, a Hitocubasi és a Vaszeda Egyetem.

Egyetemek

Tokióban számos olyan egyetem van, melyben angol nyelvű oktatás folyik. Ilyenek a Nemzetközi Keresztény Egyetem, a Szofia Egyetem és a Japán Templom Egyetem. A városban egy sor állami egyetem is található. Ezek közül a legjelentősebbek az Orvostudományi és Fogászati Egyetem, az Elektronikai és Kommunikációs Egyetem, a Tokiói Tudományos Intézet és a Tokiói Egyetem. Csak egy nyilvános egyetem van Tokióban, ez pedig a Tokiói Városi Egyetem, a legnagyobb magánegyetemek a Ázsia Egyetem, a Tokiói Tudományos Egyetem, a Tojo Egyetem és a Szeidzso Egyetem.

Testvérvárosok

Peking, Kína Berlin, Németország Kairó, Egyiptom Jakarta, Indonézia Moszkva, Oroszország

New York, Amerikai Egyesült Államok Párizs, Franciaország (csak partnervárosi kapcsolat) Róma, Olaszország (csak partnervárosi kapcsolat) Sao Paulo, Brazília Szöul, Dél-Korea

Források

• Kravalik Zsuzsanna: A bolygó neve: Tokió, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2007. (9. évf.) 4. sz. 22-33. old.
• Pfisztner Gábor: Tokió Expresz: Kortárs építészet a japán fővárosban, Intérieur, 2005. (7. évf.) 4. sz. 94-100. old.
• Tokió trópusi várossá válik, Környezetvédelem, 2000. (8. évf.) 6. sz. 30. old.
• Kiss Edit Éva: A nagyvárosi ipar térszerkezeti változásai III. Tokió, Ipari szemle, 1999. (19. évf.) 1. sz. 16-19. old.
• Kobe után Tokió is?, Élet és tudomány, 1998. (53. évf.) 8. sz. 252. old.
• Mágnesvasút Tokió és Oszaka között, Élet és tudomány, 1996. (51. évf.) 37. sz. 1180-1181. old.
• Japánból: Tokió még mindig Ázsia központja, Pénzügyi szemle, 1995. (40. évf.) 10. sz. 812-813. old.
• Mészáros Rezső: Tokió és a technopoliszok, A földrajz tanítása: módszertani folyóirat, 1993. (1. évf.) 3. sz. 3-7. old.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tokió témájú médiaállományokat.

• Angol nyelvű hivatalos weboldal
• Keleti felhőkarcolók: Tokió képekben – Kitekintő.hu