Ugrás a tartalomhoz

Japan Railways

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Japan Railways Group
Típusvállalatcsoport
JogelődJapanese National Railways
Alapítva1987. április 1.
Székhelynincs
Kiszolgált területekvasút
Iparág
  • vasútijármű-gyártás
  • vasúti közlekedés
A Japan Railways Group weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Japan Railways Group témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Japan Railways Group, röviden JR Group, közkeletűen JR (japánul: JRグループ, Hepburn-átírással: Jeiāru Gurūpu, szoros átírással: Dzseiáru Gurúpu) Japán országos vasúti közlekedéséért felelős vállalatok csoportja, melyet az 1987. április 1-jén a korábbi Japán Nemzeti Vasutak, a JNR feldarabolásával létrehozott vállalatokat jelenti. Mára több mint 1600 állomása és 16 millió utasa van naponta.

A JR Group vállalatainak kezében van Japán vasúti hálózatának nagy része (beleértve a nagysebességű Sinkanszen vonalakat) és az ingázó vasúti szolgáltatások is. Valamint metró- és buszhálózattal is rendelkezik.

A JR Group maga sem tulajdonosa, sem pedig irányítója a csoporthoz tartozó különálló vállalatoknak.

Történelem

[szerkesztés]

A JR Group a japán állami vasúttársaság privatizációjával jött létre 1987. április 1-én. Az 1949 óta az ország vasúti közlekedéséért felelős Japanese National Railways az 1970-es és 1980-as évekre több oknál fogva igencsak eladósodott. Egyrészt a közúti és légi közlekedés egyre inkább háttérbe szorította a vasutakat, a közlekedési szektorban a vasút piaci részesedése 1985-re 23%-ra csappant. Másrészt állami vállalatként a japán kormány és országgyűlés nagy mértékben beleszólt a cég igazgatásába, így például meghatározták az alkalmazottak számát, egységes jegyárakat szabtak meg, amelyek nem tükrözték a régiók közötti árkülönbségeket, valamint veszteséges vidéki vasútvonalakat építtettek.[1]

Az 1980-as években több kormányzati bizottság is a vállalat átalakítását és privatizációját javasolta. A japán kormány két lehetőséget vizsgált meg. Az egyik lehetőség szerint az állami vasutat két részre, egy a személyforgalom és egy a teherforgalom lebonyolításáért felelős cégre osztották volna. A másik lehetőség szerint a céget régiók szerint darabolták volna fel. A végleges változat szerint, amely 1987. április 1-én lépett érvénybe, a Japán Nemzeti Vasúttársaságból hét vállalat lett, ebből hatot személyi, egyet pedig teherközlekedéssel bíztak meg.[2][3]

Leányvállalatai

[szerkesztés]

A csoportot két ipari és hét vasúti szállító vállalat alkotja. Hat szállító vállalat regionális alapon üzemelteti az országos vasútpálya-hálózatot, és biztosítja a személyszállítási szolgáltatásokat. A hetedik vállalat országos lefedettséggel biztosítja a teherszállítást, saját hálózat híján, a többi vállalat pályáját használva. A két ipari vállalat informatikai és kutatási területen tevékenykedik.

Japán vasúttársaságai
Vállalat Társaság Szín Területi felosztás
Utasszállító Hokkaido Railway Company (JR Hokkaido) Világoszöld Hokkaidó
East Japan Railway Company (JR East) Zöld Tóhoku, Kantó, Kōshin'etsu
Central Japan Railway Company (JR Central) Narancssárga Tókai
West Japan Railway Company (JR West) Király kék Hokuriku, Kanszai, Csúgoku
Shikoku Railway Company (JR Sikoku) Világoskék Sikoku
Kyushu Railway Company (JR Kjúsú) Piros Kjúsú
Tehervonat Japan Freight Railway Company (JR Freight) Kék Országszerte
Kutatási szervezet Műszaki Kutatóintézet (RTRI) (RTRI) Lila
IT Információs Részleg (JR System) (JR System) Vörös

JR és a Sinkanszen

[szerkesztés]
Bővebben: Sinkanszen

A Sinkanszen egy nagysebességű vasúthálózat, melyet a JR (Japanese Railways Groups), az ország fő vasúttársasága üzemeltet.

A Sinkanszen a tévhittel ellentétben nem a vonatot jelenti, hanem magára a vasúti pályára/vonalra utal.

A japánok a sinkanszent a gyorsaság, a mozgás és a fejlődés szimbólumának tartják. Az első vonalat 1964-ben nyitották meg Tokió és Oszaka között, amit a „Tókaidó Sinkanszen” névvel láttak el. A hálózatot a legtöbb honsú-i és kjúsú-i nagyvárosra kiterjesztették, földrengés és tájfun biztos vonatokkal. A vonat zárt pályán közlekedik, vagyis nincsenek közúti kereszteződések rajta. A hagyományos japán vasúthálózattól szélesebb nyomtávolsággal épült (1435 mm), így a hagyományos japán vonatok nem közlekedhetnek rajta.

A vonatok akár 320 km/h-val is közlekedhetnek, azonban még ez sem elég ahhoz, hogy a világ leggyorsabb vasútjává váljon. Viszont a világ egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköze, csak egyetlen halálos balesetet okozott (az öngyilkosságokon kívül).[4][5] Azért építették meg, mert a régi kétvágányú vasútvonal annyira túl volt terhelve, hogy a forgalmi igényeket már nem sikerült időben lebonyolítani.

Egy sinkanszenen haladó vonat kb. 14 kocsiból áll, abból tízben kötelező a helyfoglalás. Akik lecsúsznak a helyjegyekről és foglalni sem tudtak, azok állnak. Egy kocsiban kb 100 ülőhely van. A vonatok reggel hat és éjjel egy között közlekednek.

Japánban 5-féle vonatnem van, angol nevükön: local, rapid, express, limited express, super-express.

A japán rendszer érdekessége, hogy egy átlagos távolsági utazáshoz 3 dolgot kell megfizetni:

  • kilométerfüggő alapjegyet,
  • kilométerfüggő gyorsvonati pótjegyet,
  • helyjegyet (fakultatívan)

Jelenleg hét nagysebességű sinkanszen-vasútvonal létezik, név szerint: a Tókaidó, a Szanjó, a Tóhoku, a Dzsóecu, a Hokuriku (egy ideig Nagano), a Kjúsú,és a Hokkaidó Sinkanszen. Ezek a vonalak, a kjúsúi és a hokkaidói vasútvonalat kivéve, mind Honsú szigetrészhez tartoznak.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Japan Railways Group című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Nakamura Kijosi: Privatization and Beyond: The JR Case. (angolul) Japan Railway and Transport Review, 8. sz. (1996. szeptember) 4–9. o.
  2. ↑ Okano Jukihide: The Backdrop to Privatisation in Japan. (angolul) Japan Railway and Transport Review, 2. sz. (1994. június) 2–9. o.
  3. ↑ Mizutani Fumitosi – Nakamura Kijosi: Privatization of the Japan National Railway: Overivew of Performance Changes. (angolul) International Journal of Transport Economics, XXIV. évf. 1. sz. (1997. február) 76–99. o.
  4. ↑ Railway to pay for 1995 fatality. The Japan Times , 2001. március 8. (Hozzáférés: 2019. március 31.)
  5. ↑ 荷物検査は本質ではない　東海道新幹線火災から考える (1/4). IT Media Business , 2015. július 3. [2020. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 31.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Japan_Railways&oldid=25585690”