Szilágyi (település)
| Szilágyi (Свилојево / Svilojevo) | |
 | |
| A Szent István római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Apatin |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 25265 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1179 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 31,5 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 82 m |
| Terület | 37,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 51″, k. h. 19° 04′ 08″45.647500°N 19.068900°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 51″, k. h. 19° 04′ 08″45.647500°N 19.068900°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi témájú médiaállományokat. | |
Szilágyi (szerbül Свилојево / Svilojevo) település a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatintól 7 km-re délre. Korábbi neve Telepes volt.
Testvértelepülése: Nagybaracska
Története
[szerkesztés]A falut 1899-ben telepítették. Nevét alapítójáról, Szilágyi Dezsőről kapta. A falu központjában lévő Szent István katolikus templom építését 1906-ban fejezték be. Neogót stílusban épült, 45 méter magas tornya a falu egyik jelképe. A templomot egy hatalmas park öleli át, mellyel a környéken csak Szilágyi büszkélkedhet. Az 1990-es évek délszláv háborúi idején a falu magyar lakosságának száma jelentősen lecsökkent, akárcsak a környező falvakban, ugyanis több mint 150-en vándoroltak külföldre, és több száz szerb menekült talált új otthonra a korábban majdnem teljesen magyarlakta településen.
A falu központjától 7 km-re van Apatin, 3 km-re a Junaković gyógyfürdő, 3,5 km-re Szentiván (Prigrevica) és 7 km-re Szond (Sonta).
Szilágyi egy modern falu, az utcái tágasak és nyílegyenesek. Mérnöki tervek alapján épült a falu, az utcák egyik végéről el lehet látni a másikig, ugyanez jellemző a keresztutcákra is. Ennek a százéves községnek a lakói szinte az egész Bácskát képviselik.
Bethlen András gróf, volt földművelési miniszter, 1892-ben egy új magyar község alapját vetette meg, amikor a kis római sánc mellett fekvő apatini, bácsszentiváni és szondi kincstári tölgyerdők területét telepítésre jelölte ki, s az erdők kiirtását rendelte el.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1750 | 1917 | 1785 | 1667 | 1490 | 1278 | 1364[2] | 1179[1] |
Etnikai összetétel 2002-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 792 | 58,06 |
| Szerbek | 403 | 29,54 |
| Horvátok | 47 | 3,44 |
| Jugoszlávok | 19 | 1,39 |
| Montenegróiak | 2 | 0,14 |
| Muzulmánok | 2 | 0,14 |
| Szlovének | 1 | 0,07 |
| Románok | 1 | 0,07 |
| Bunyevácok | 1 | 0,07 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Etnikai összetétel 2011-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám |
| Magyarok | 603 |
| Szerbek | 437 |
| Horvátok | 55 |
| Románok | 9 |
| Németek | 5 |
| Cigányok | 4 |
| Egyéb/Ismeretlen |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
