Bácsújfalu
| Bácsújfalu (Селенча / Selenča) | |
_Church.jpg) | |
| Az evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Bács |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1758 |
| Irányítószám | 21425 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3279 fő (2002) |
| Népsűrűség | 108 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 94 m |
| Terület | 30,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 33″, k. h. 19° 17′ 54″45.409167°N 19.298333°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 33″, k. h. 19° 17′ 54″45.409167°N 19.298333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsújfalu témájú médiaállományokat. | |
Bácsújfalu (szerbül Селенча / Selenča, szlovákul Selenča) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Bács községben.
Fekvése
[szerkesztés]Bácstól 5 km-re keletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti kutatás látómezejébe a szórványleleteknek köszönhetően került a falu. 1943-ban csatornaásás közben egy bronz bográcsban kora avar kori leletekre leltek, többek között lószerszámokat (3 csikó, 2 oldalpálcás zabla, 4 kengyel) és -díszeket (rozetták, félgömbveretek, rovátkolt lóhere alakú veret, szíjvégek), fegyvereket (kopja, balta, ezüst kardhüvely borítás) és mellpáncél darabokat, ivókürt tartozékokat, vascsatokat, vas kapafejet és a bronz bogrács fémtöredékeit. A leletek egyes darabjain égésnyomok voltak. A szerencsés véletlennek köszönhetően a falutól keletre Árpád-kori sodronying darabokat is találtak.[1]
Bácsújfalut Batthyány József kalocsai érsek telepítette a maga puszta birtokán, Bács várostól északkeletre, a városhoz tartozó Derzsa és Nagybancsa nevű földterületen, a vármegye határozata értelmében, a Kölpényből elbocsátott új szlovák telepesekkel. Hozzá tartozott Szelencse puszta is.
Batthyány érsek az új telepesekkel 1758-ban meg is kötötte az első úrbéri szerződést. 1758-ban az új településnek még nem volt neve, a következő évben már Érsekújfalu-nak nevezték a fennmaradt pecsét szerint, de a nép pusztájáról Szelencsének is nevezte. A Szelencse név valószínűleg a régi Szőlős helységnek tartotta fenn emlékét; Szelencse névalakban már a török defterekben találkozhatunk vele. Az 1760-as években is Érsekújfalu-nak és néha Bácsújfalunak mondták, mely utóbbi név a későbbi években szokottabb lett.
A település egy későbbi vésetű pecsétjén a körfelirat: "Bács-Ujfalu 1789." A pecsét belsején mindig egy szívből kinövő fa van feltüntetve, melynek mindkét oldalán egy-egy szarvas ágaskodik; a szív mellett a falusi jelvények: szántóvas és csoroszlya.
1770 őszén 124 magyar római katolikus család költözött ide az időközben részben elköltözött szlovákok helyébe. A falut ekkortájt ismét Érsekújfalunak mondták.
Az 1778. évi vármegyei összeírás szerint Bácsújfaluban 121 gazda, 46 házas és 13 házatlan zsellér volt.
1886-ban nagy tűz pusztított a községben, majd 1886-ban és 1899-ben ismét leégett.
Az 1800-as évek végén újabb szlovák telepesek érkeztek a faluba, máig ők alkotják a lakosság többségét.
Az 1900-as évek elején lakosságának nagy része kendertermesztéssel és zsákvászonszövéssel foglalkozott.
1910-ben 3105 lakosából 70 magyar, 2943 szlovák volt. Ebből 1379 római katolikus, 1651 evangélikus, 36 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Hódsági járásához tartozott.
Dál
[szerkesztés]A falu határában fekhetett egykor az elpusztúlt Dál község is.
Dál nevét 1410-ben a Keresztúri család birtokaként említették az oklevelekben, 1480-ban pedig már a Tallóczi Bánfi család kezén volt. 1492-ben a Doroszlai Kis család, majd 1504-ben Korvin János birtokai közt szerepelt.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3800 | 3999 | 4155 | 4057 | 4008 | 3705 | 3279[2] | 3279 fő (2002) |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szlovákok | 2990 | 91,18 |
| Cigányok | 175 | 5,33 |
| Szerbek | 45 | 1,37 |
| Magyarok | 12 | 0,36 |
| Jugoszlávok | 8 | 0,24 |
| Horvátok | 6 | 0,18 |
| Albánok | 5 | 0,15 |
| Montenegróiak | 4 | 0,12 |
| Ukránok | 1 | 0,03 |
| Ruszinok | 1 | 0,03 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Bunyevácok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Látnivalók
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A kutatás mai állása szerint nem ivókürt tartozékokról, hanem oldalpálcaborításról lehet szó; Csallány, D. 1953: A bácsújfalusi avar kori hamvasztásos lelet. Adatok a kuturgur-bolgárok (hunok) temetési szokásához és régészeti hagyatékához, Arch. Ért. 80, 133-141, XXXI-XXXV. tábla.
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Jozef Gašparovský et al.: Selenča 1758-1998. Báčsky Petrovec, Kultútra, 1998.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. Bács-Bodrog vármegye községei 54. oldal [1]
