Bácsföldvár
| Bácsföldvár (Бачко Градиште / Bačko Gradište) | |
 | |
| A főutca a római katolikus templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Óbecse |
| Rang | falu |
| Polgármester | Emina Brnjebarac |
| Irányítószám | 21217 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Testvérvárosok | Lista Tiszaföldvár |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5110 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 78 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 81 m |
| Terület | 69,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 60″, k. h. 20° 01′ 60″45.533333°N 20.033333°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 60″, k. h. 20° 01′ 60″45.533333°N 20.033333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsföldvár témájú médiaállományokat. | |
Bácsföldvár (szerbül Бачко Градиште / Bačko Gradište, németül Feldwar in der Batschau) a Tiszamente legdélebbi magyar jellegű települése. Falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Óbecse községben.
Fekvése
[szerkesztés]Óbecsétől 10 km-re délre, Csúrogtól 8 km-re északra fekszik a Ferenc-csatorna partján.
A bácsföldvári táj gyönyörű: a Ferenc-csatorna, a Tisza, a Holt-Tisza, a halastavak, a különböző kisebb-nagyobb vizek - gyönyörű látványt nyújtanak, gazdag állat- és növényvilággal.
Bácsföldvár az összefüggő magyar nyelvterület mai legdélibb települése. A még délebbre fekvő magyar többségű települések (Temerin stb.) már enklávé-jellegűek.
Története
[szerkesztés]Első említése a 15. században történik. Valaha földvár állott itt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A karlócai béke után kezdett újratelepülni. 1848-ban súlyos harcok és vérengzések helyszíne. A szerbek közel 100 magyar fejét levágtak, és a katolikus templom oltárára tették ki. Ezek a véres tettek nem csak szerb oldalról voltak, a magyar fél is hajtott végre hasonlókat, ámbár nem ilyen véreset.
Bácsföldvárról semmilyen adat nem maradt arra nézve, hogy 1941-ben hogyan történt a magyar csapatok bevonulása, csupán az 1918-as betelepítettek kiutasítása történt meg, akik közül egy sem fizetett életével az intézkedések hatására. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság mégis 5 embert talált felelősnek az 1941-es eseményekért.
1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar és 2739 szerb volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásához tartozott.
Az 1944-es becsei gyilkosságok rögtön megkezdődtek a település október 23-i "felszabadulása" után, bár ezek eleinte szórványosak voltak. A foglyok legtöbbjét a községi zárkába vitték, ahol verések és kínzások közepette kb. egy hétig tartották őket fogva. Számukat emelte, hogy november vége felé megtalálták a helyi Nyilaskeresztes Párt tagnévsorát. A kivégzések éjjel történtek a Csonthalom nevű hely közelében. Egy terhes anya is volt a kivégzettek között, akinek ugyanúgy nem kegyelmeztek, mint többi sorstársának. A bácsföldvári áldozatok száma 600 fő körüli.
A délszláv háborúk és a három menekülthullám jelentős változást hozott a falu életébe, közel 500 menekült telepedett meg.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 6512 | 6178 | 6106 | 5986 | 5764 | 5625 | 5445[2] | 5110[1] |
Etnikai összetétel 2002-ben[szerkesztés]
|
Etnikai összetétel 2011-ben[szerkesztés]
|
Természet és szabadidő
[szerkesztés]
Bácsföldvártól mindössze 3 km-re található a Tisza folyamának szabályozása után megmaradt holtága, az úgynevezett Gyöngysziget melletti Holt-Tisza. A holtág mellett 8 kilométeres hosszúságban üdülőházak helyezkednek el. A Gyöngysziget melletti Holt-Tisza 2008 óta van védelem alatt. E területet északon Óbecse és Törökbecse, délen Csúrog és nyugatról Bácsföldvár határolja. A holtág 23 706 m hosszú, a Tisza vajdasági holtágai közül a leghosszabb. A vizes élőhelyek, mocsarak, gyepek, szikesek változatossága, az itt megtalálható nagyszámú ritka és veszélyeztetett növény- és állatfaj, de különösen a gazdag madárvilág e területnek nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi jelentőséget is ad. 1997 óta nemzetközileg fontos madárélőhelynek számít. Gyöngyszigeten beszerezhető a híres krokán szőlőből készült bor, mely még a brit királyi család asztalára is felkerült. A Gyöngysziget körül 22 km-es turista útvonal várja a természet szerelmeseit.
Híres emberek
[szerkesztés]Itt született:
- Yartin József (családi nevén Nyitray) (1857– USA, 1946) hírlapíró, festőművész, műfordító, műkritikus
- Bencz Boldizsár (1910–1949) író, költő, műfordító, újságíró
- Bencz Mihály (1913–1970) költő
- Lovász Pál (1896–1975) költő
- Bori Imre (1929. december 28. – 2004. április 22.) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár
- Megyeri Lajos (1935. május 5.) zeneszerző, zenepedagógus, karmester
Látnivalók
[szerkesztés]- Az 1806-ban épült Szent Mihály római katolikus templom: 1807-ben I. Ferenc osztrák császár és magyar király, a róla elnevezett Ferenc-csatorna építését meglátogatta, s látván ez egyszerű szegényes templomot, elrendelte saját költségén az új templom építését. A munkálatok 1833-ra fejeződtek be. 1909-ben a templomot kibővítették és új 46 m magas tornyot emeltek.
- Az 1773-ban épült görögkeleti (szerb) templom
- A neobarokk stílusú városháza
- A Gyöngysziget melletti Holt-Tisza Természetvédelmi Park
Galéria
[szerkesztés]-
Bácsföldvár látképe -
A Ferenc-csatorna partja Bácsföldvárnál -
A település látképe a Ferenc-csatornával -
A Ferenc-csatorna Bácsföldvárnál -
Vasúti híd a Ferenc-csatornán
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ a b Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
