Doroszló
| Doroszló (Дорослово / Doroslovo) | |
 | |
| A Szent Imre római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1329. |
| Polgármester | Gellér Magdolna |
| Irányítószám | 25243 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1497 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 85 m |
| Terület | 41,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 31″, k. h. 19° 11′ 26″45.608600°N 19.190600°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 31″, k. h. 19° 11′ 26″45.608600°N 19.190600°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Doroszló témájú médiaállományokat. | |
Doroszló (szerbül Дорослово / Doroslovo) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben.
Fekvése
[szerkesztés]Bácska nyugati csücskében, a Duna–Tisza–Duna-csatorna partján meghúzódó, zömmel magyarlakta kis település. Zombortól délre, 20 kilométernyi távolságra fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Mai neve a 13. századból származik és akkori birtokosáról, Doroszlóról kapta, korábban Pető és Porboszló földje volt.
Története
[szerkesztés]Területe ősidők óta lakott. Határában kőkori, bronzkori és késő vaskori leletek kerültek elő. 1192-ben terra Peteu et Porboseleu néven említik először. 1313-ban Duruzlou néven szerepel.
A Doroszlai nemeseknek, Jakabnak és fiainak földje volt, akik birtokaikon 1329-ben megosztoztak.
1332-ben neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Papja ekkor 15 báni pápai tizedet fizetett.
A falut a török elpusztította, csak a 18. században települt újra. Ekkor az addigi szerb lakossággal szemben ismét a magyarok kerültek többségbe. 1763-ban német családok érkeztek.
1910-ben 2722 lakosából 2602 magyar, 102 német volt. Ebből 2669 római katolikus, 32 izraelita volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 | 2022 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2906 | 2835 | 2669 | 2339 | 2131 | 1864 | 1830[2] | 1497[1] | 1084 |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 952 | 52,02 |
| Szerbek | 659 | 36,01 |
| Horvátok | 84 | 4,59 |
| Cigányok | 39 | 2,13 |
| Jugoszlávok | 39 | 2,13 |
| Románok | 9 | 0,49 |
| Németek | 3 | 0,16 |
| Montenegróiak | 2 | 0,10 |
| Ruszinok | 2 | 0,10 |
| Ukránok | 1 | 0,05[3] |
Látnivalók
[szerkesztés]Határában a Mosztonga-patak mellett ősi idők óta van egy kutacska, mely körül egykori templom és kolostor romjai látszanak. A kút már a középkorban is kedvelt zarándokhely volt, majd a török ezt is elpusztította, mígnem 1792-ben egy Zábóczky János nevű gombosi lakos a kút vízében megmosakodva visszanyerte szeme világát, azóta kb. 80 csodás eset történt a doroszlói Szentkúton.
Híres emberek
[szerkesztés]
Itt élt Fehér Ferenc költő és Herceg János író, akadémikus.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Györffy György: Bácsvármegye
További információk
[szerkesztés]- Doroszló-Portál
- Doroszló nem hivatalos honlapja
- Doroszló története Archiválva 2010. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
