Haraszti (Szerbia)
| Haraszti (Растина / Rastina) | |
 | |
| Az ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Zombor |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 25283 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 411 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 18 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 94 m |
| Terület | 22,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 57′ 34″, k. h. 19° 02′ 08″45.959400°N 19.035600°EKoordináták: é. sz. 45° 57′ 34″, k. h. 19° 02′ 08″45.959400°N 19.035600°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haraszti témájú médiaállományokat. | |
Haraszti (szerbül Растина / Rastina, horvátul Rastina) falu Szerbiában, a Vajdaság Nyugat-bácskai körzetében.
Fekvése
[szerkesztés]Zombortól 21 km-re északra, a magyar határ mellett fekszik Bácsszentgyörgy déli szomszédjában. A település határában folyik a Kígyós-főcsatorna.
Történelem
[szerkesztés]A települést 14. századi források Harasti néven említik először. A török hódoltság idején a falu teljesen elnéptelenedett, majd a 16. század végén szerbek népesítik be a települést. A rasztinai és rottenhauseni báró Rédl család a 19. században szerzi meg a rasztinai uradalmat, ahol egy impozáns kastélyt is építenek 1900. körül. A kastély ma a Laza Kostić iskolának ad otthont.
A Rédl család alapítója Rédl József magyar udvari kamarai tanácsos, a bácsi és tiszai koronajavak igazgatója. 1759. május 17-én rottenhauseni előnévvel osztrák, 1765. április 15-én pedig magyar nemességet nyert Mária Teréziától. Fia, Rédl Ferenc udvari tanácsos és az erdélyi kancellária előadója, 1780. december 9-én királyi adományként kapta a rasztinai birtokot, ahonnan a család előneve is ered, amely 1822. július 5-én nyert megerősítést. Fiai Rédl Imre-Ferenc és Rédl Lajos-Ferdinánd 1808. március 11-én kapták a bárói rangot.
A falu önálló településként csak a második világháború óta van nyilvántartva. Azt megelőzően Sztanisics illetve Regőce része volt.
2018. április 3-án átadták a Bácsszentgyörggyel összekötő határátkelőt.[2]
Népesség
[szerkesztés]A 2002-es népszámlálás szerint összesen 3 magyar nemzetiségű élt a faluban, ahol semmilyen magyar szervezet nem létezik. 2002.01.01. - 2004.05.31. között 1 rasztinai lakos igényelt magyar igazolványt. A településen fellelhető magyar vezetéknevek: Garai, Kovács, Szabó.
Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 905 | 939 | 960 | 892 | 686 | 605 | 566[3] | 411[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 543 | 95,93 |
| Horvátok | 7 | 1,23 |
| Magyarok | 3 | 0,53 |
| Montenegróiak | 2 | 0,35 |
| Bunyevácok | 2 | 0,35 |
| Jugoszlávok | 2 | 0,35[4] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ új határátkelő
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Philipp Angeli: Chronik der Adelsfamilie Redl (Rödl, Rédl) von Rottenhausen und Rasztina (Haraszti), 1992, Mannheim /maschinenschriftliches Manuskript/.
- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye (1-2. köt.), Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Újvidék, 1996.
- Martha Connor: Ungarische Volkszählung 1828, Band 1 - Komitat Bács-Bodrog (Batschka). 47.059 Namen, 110 Orte, 450 oldal.
- Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941, Püski Kiadó, Budapest, 1995, 499 oldal.
- Dudás Gyula: Bács-Bodrogh Vármegye Egyetemes Monográfiája, Zombor, 1896.
- Vladimir R. Đurić: Najnovije naseljavanje Bačke kolonistima iz Hrvatske, Újvidék (Novi Sad), 1960. 88-ik oldal.
- Fridrik Tamás: Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerü leirása, Szeged, 1878, 170. oldal.
- Hoffmann István: Korai magyar helynévszótár 1000-1350. Abaúj-Csongrád vármegye, Debrecen, 2005 [1] 64-ik és 230-ik oldal.
- Iványi István: Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára, Szabadka, 1907.
- Milica Marković: Geografsko-istorijski imenik naselja Vojvodine za period od 1853.godine do danas, 105-ik oldalon, 1966.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: V. kötet [Haagen - Justh]. Pest: Ráth Mór. 1859.
- Dušan J. Popović és Živan Sečanski: Srbi u Bačkoj do kraja osamnaestog vekaistorija naselja i stanovništva, 1952.
- Rapcsányi Jakab: Baja és Bács-Bodrog vármegye községei, Budapest, 1934.
- Ante Sekulić: Bački Bunjevci i Šokci, Školska knjiga, Zágráb, 1989, 86. oldal.
- Sósberger Pál (Pavle Sosberger): Sinagoge u Vojvodini, Prometej, Újvidék (Novi Sad), 1998.
- Srboljub Stamenković, Miroljub Milinčić, Biljana Dostanić, Ivana Cerovac: Geografska enciklopedija naselja Srbije, Stručna knjiga, 2002.
- Srboljub Stamenković: Geografska enciklopedija naselja Vojvodine, Geografski fakultet Univerziteta, 2005.
- Szaszkóné Sin Aranka: Magyarország történeti helységnévtára: Historical Gazetteer of Hungary, Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, 1987.
- Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a II. világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területen 1941-1944, Cumania 9.
- Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai, Heraldika, 2002.
- J.C. v. Thiele: Das Königreich Ungarn - Ein topographisch - historisch - statistisches kundgemälde das ganze dieses lände in mehr denn 12 400 Artikeln umfassend, Kaschau (Kassa), 1833.
- Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796.
