Stari Gradac
| Stari Gradac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 537 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′ 29″, k. h. 17° 17′ 32″45.924800°N 17.292300°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 29″, k. h. 17° 17′ 32″45.924800°N 17.292300°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Gradac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stari Gradac (régi magyar neve Gerec) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Pitomacsa és Rogovac között fekszik. Itt halad át a Varasdot Eszékkel összekötő 2-es számú főút.
Története
[szerkesztés]Területe a középkor óta lakott. A legrégibb régészeti leletek a mai templomtól mintegy 1200 méterre délnyugatra fekvő a Kranjčev brijegen fekvő középkori temetőből kerültek elő, amely a 11.-13. században volt használatban. Itt az 1954-ben végzett régészeti feltárás során a máig vitatott eredetű bjelobrdoi kultúra leletei kerültek elő. (A leletek a verőcei városi múzeumban kerültek elhelyezésre.) A középkori falu azonban nem ezen a helyen, hanem a mai falu területén feküdt, ahol a mai tűzoltószerház mögötti területen egészen a 19. századig álltak régi templomának maradványai. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát 1334-ben említi Ivan főesperes „Item capella beate virginis de Grech” alakban. Ez a plébánia a későbbiek során többször szerepel a korabeli forrásokban, így 1379-ben, 1421-ben, 1439-ben valamint 1507 és 1517 között is. 1501-ben Mátyás nevű plébánosát és Gergely nevű prebendáriusát is megemlítik. („Mathias plebanus in Gerecz. Gregorius prebendarius ibidem.”) [2] A középkori települést Verőce várának eleste után a 16. század közepén pusztította el a török. Lakossága nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. A településnek a középkorban vára is volt, melynek maradványa egy földhalom ma is látható a Neteča-pataktól kissé északabbra. A vár birtokosa a 14. században a Gerechi család. Legismertebb tagja Mátyus mester, Mikcs bán unokája, Verőce vármegye alispánja volt. 1379-ben már fia Gerechi Sándor a vár birtokosa. A vár a faluval együtt a 16. században pusztult el.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején főként a kelet-szlavóniai területekről telepítettek be ide pravoszláv vlachokat, valamint Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről horvát ajkú lakosságot. Az itteniek azonban a Pitomacsa és a tőle nyugatra fekvő településekről eltérőn nem a katonai határőrvidékhez, hanem a verőcei uradalomhoz és ezáltal Verőce vármegyéhez tartoztak. Az uradalom 1726-ig a bécsi kamarához tartozott, majd 1750-ig Joseph Folck de Cordon volt a birtokosa. Ekkor szerezte meg a Pejačević család, mely 1841-ig volt birtokos a településen. Lakói katonai szolgálattal ugyan nem tartoztak, de jelentős adóterheik voltak az uradalom felé. Emiatt többször is fellázadtak a magas adók miatt. Az első nagyobb ilyen lázadás 1755-ben történt, melynek leverése után a vezetőket súlyos börtönbüntetéssel sújtották. 1837-ben újabb lázadás tört ki, melyet a szomszédos határőrvidék katonasága fojtott el. A falunak 1733-ban már állt a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt temploma, mely a középkori plébániatemplom újjáépítésével és újraszentelésével épült. Ekkor a település a pitomacsai plébániához tartozott. 60 ház állt a faluban, melyek közül ekkor még 52-ben pravoszláv vallású vlach családok laktak. 1742-ben a katolikus hívek Turnašicához kerültek, míg végül csak 1919-ben lett újra saját plébániája a településnek. A régi templom 1905-ig állt, ekkor határozták el a katolikus hívek új templom építését arra a helyre, ahol már 1783-ban egy kis harangláb állt.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gradacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gradacz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gradacz” néven 149 házzal és 931 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
1825-ben nagy tűzvész pusztított a településen, melyben 54 ház, köztük a plébánia épülete is leégett. Ekkor pusztult el a mai templom helyén állt régi katolikus harangláb, de a templomban is hatalmas károk (az egész tetőzet leégett) keletkeztek. A településnek 1857-ben 1.208, 1910-ben 1.677 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 85%-a horvát, 15%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a falu jelentős partizán támaszpont volt, ennek hagyományai a következő évtizedekben is éltek. Így itt mindig erős volt a kommunista párt. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során lakói tevékenyen részt vettek a horvát védelmi erők munkájában. Ebben nagy szerepe volt a falu szülöttének Martin Špegelj tábornoknak, aki egy ideig horvát honvédelmi miniszter is volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomacsa község része. 2011-ben a településnek 674 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.208 | 1.375 | 1.236 | 1.379 | 1.515 | 1.677 | 1.631 | 1.649 | 1.500 | 1.548 | 1.318 | 1.050 | 897 | 863 | 725 | 674 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1905-ben épült neogótikus stílusban azon a helyen, ahol 1783-ban már egy katolikus fa harangláb állt. Ekkor bontották le az ősi középkori templom maradványait is. A templomnak három oltára van. A főoltár Szent Péter (1906), a hajó keleti oldalán elhelyezett mellékoltár (1924) Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. Az újabb időkben a kórus alá építettek még egy oltárt is a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére. Az orgona a 20. század elején készült Ausztriában.
- A templomtól mintegy 1200 méterre északkeletre, az Iliman, vagy más néven Neteča nevű lelőhelyen, a Neteča-pataktól kissé északra középkori síkvidéki vár maradványai találhatók. A várból mára csak egy földhalom maradt, ahol ma is kerülnek elő középkori, főként 15-16. századi kerámia töredékek. A vár körül hármas sáncrendszer nyomai figyelhetők meg.
Gazdaság
[szerkesztés]A falu gazdaságának alapja ősidók óta, ahogyan ma is a mezőgazdaság volt.
Oktatás
[szerkesztés]A település első iskolája 1856-ban nyílt meg, de az első falazott iskolaépület csak 1908-ban épült. Az iskola a II. világháború után egészen 1979-ig Gubecz Máté (Matija Gubec) nevét viselte, akkor csatolták a pitomacsai Petar Preradović elemi iskolához, melynek azóta kihelyezett területi iskolája. A mai iskolaépület 2012-ben épült.
Híres emberek
[szerkesztés]Itt született 1927. november 11-én Martin Špegelj tábornok, horvát nemzetvédelmi miniszter.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 215. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Varak.hu:Pitomacsa – Gerec Archiválva 2018. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Ranko Ravleš: Gradec (Gerecz) srednjovjekovno podravsko vlastelinsto (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
